A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 34. szám - A magyar korona címerének jogtalan használata

134 A J OÖ. elvállalt kötelezettség a törvény tiltó rendeleteibe nem ütközik továbbá, mert azok a feltételek, melyekhez a férj által elvállalt kötelezettség teljesítése szerződésileg köttetett, az adott esetben a kereset megindítása előtt már bekövetkeztek, végül mert a perenkivüli ügyben hozott 1. és 2. számú bírói határozatok az okirat érvénytelenségére nézve itélt dolgot nem foglalván magukban a kereset megité'ését szintén nem akadályozhatják. Az elsőfokú bíróság neheztelt ítélete a per főtárgyára ezekből az indokokból, a kamat-követelésre saját indokai alapján helyben volt hagyandó. A m. kir Curia (1892. június 27. 1.291. p. sz.) A másodbiróság ítélete a kereset főtárgyára vonatkozó rendelkezésében helybenhagyatik stb. Indokok: A keresethez A-/, alatt mellékelt, valódiságára nem kifogásolt házassági szerződésnek címzett okiratbau P. Mihály özv. K. Józsefné szül. R. Eszter jogutódai javára az utóbb nevezettnek nála előbb elhalálozása esetén, házassági kötbér, helyesen hitbér (raoring) címen 5.000 frtnak fizetésére kötelezte magát. Ez az eset, raelynnek beálltához P. Mihály fizetési kötelezettsége kötve volt, bekövetkezvén, minthogy az A'/, alatti szerződés sem törvény által tiltott cselekményt nem foglal magában, sem a közerkölcsiségbe nem ütközik, nevezett P. Mihály az említett 5.000 frtot neje R. Eszternek 1877. március 14-én bekövetkezett elhalálozásakor ennek jogutódai részére megfizetni tartozott volna. Minthogy azonban P. Mihály e kötelezettségének eleget nem tett és minthogy felperes néhai R. Eszter után kizárólagos jogutódi minőségét, mit különben sem vontak kétségbe, a keresethez C, E. és F., alpereseknek pedig P Mihály után kizárólagos örökösi minőségét, mi szintén nem kifogásoltatott, ugyancsak a keresethez G. a. csatolt okiratokkal kimutatta, részére alperesek, mint néh. P. Mihály örökösei, az ebből rájok szállott ingatlanok erejéig az 5.000 frt töke s ennek az 1890. június 15-től járó 6 százalékos kamatainak megfizetésére az alsó bíróságok által annál inkább helyesen köteleztettek. Mert sem az A*/, alatti alaki hiányára, sem annak érvénytelenségére nézve az itélt dolog beálltára alapított kifogásuk tekintetbe vehető nem volt. Ugyanis az 1875 : XXXV. t.-c. 54. §-ának a) és b) pontjai szerint csakis a házasfelek közötti vagyoni viszonyokat szabályozó s azok között létrejött terhes szerződéseket tárgyazó, valamint ajándékozási jogügylet érvényességéhez kívántatott okirat. A hivatolt A-/, alatti okirat azonban, mint ezt alperesek is beismerték, de az okirat keltének P. Mihály és R. Eszter között fennállott házasság megkötésének a B) alatti anyakönyvi kivonattal bizonyított idejével való egybevetéséből is bizouyos, nem házastársak, hanem jegyesek között létrejött jogügyletet foglal magában ; erre tehát az idézett törvényszakasz, mely mint kivételes törvény, szoros magyarázatú, nem a'kalmazható. Dehogy a jegyesek közt létrejött jogügyletek érvényességéhez az 1874 : XXXV. t.-c. 54. §-ának hatályba lépte alatt közjegyzői okirat nem kívántatott, világosan kitűnik abból is, hogy ezt csak a később keletkezett 1886: VII. t.-c. 22. §-ának a) és b) pontja állapította meg, mely törvényhozási intézkedésre pedig, ha e megszorítás már az addig fennállott törvényben benfoglaltatnék, épen semmi szükség sem lett volna. Igaz, hogy a fennállott m. kir. Curia, mint legfőbb itélőszéknek 1878. január 15-én 12.925/877. sz. a. kelt végzésével az A-/, alatti házassági szerződés, mint érvénytelen jogügyletet tartalmazó nyilvánkönyvi bejegyzésre alkalmatlannak találtatott; a perenkivüli eljárásban keletkezett bírói határozatok, illetőleg bírói kijelentések azonban itélt dolog erejével nem bírván, ezek által jogában sértett fél a törvény rendes utjának igénybevételétől elzárva nincs. De különben is az A-/, alatti okirat a zálogjog bekebelezés iránti ügyben, mint ez a perhez csatolt ügyiratokból kitűnik, tartalmánál fogva a házassági egybekelés alkalmából és épen ezen egybekelés alapján, tehát mint házastársak között kötött hásassági szerződés biráltatott meg; a jelen perben pedig mint fentebb előadatott, az bizonyittatott be, hogy az A-/, alatti okiratban foglalt jogügylet jegyesek közt jött létre : ennélfogva a zálogjog bekebelezése iránti ügyben s a jelen perben a tényállás lényegesen különböző s így az előbb emiitett ügyben hozott határozat a jelen per eldöntésénél irányadó nem lehet stb. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A segédnek a felmondási időre járó kitartása, annak értékére való tekintet nélkül, a bér kétszeresét teszi ki. A szatmárnémeti kir. járásbíróság, mint kereskedelmi bíróság: Ha felperes ezen ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt jelentkezik s főe3küt tesz arra, hzgy egy havi, illet.e 4 heti élelme 20 frtba, lakása 8 frt, fűtés és világítás pedig 3 frtba került, azon esetre köteles alperes felperesnek 45 forint tőkét, ennek a kereset beadásától 1890. évi április hó 8-tól járó 6°/o kamatát s 16 frt 70 kr. perköltséget 8 nap és különbeni végrehajtás terhe alatt kifizetni; ellen esetben alperes köteles felperesnek 14 frt tőkét, ennek a kereset beadása 1890. évi április 8-tól járó 6°/0 kamatot 8 nap s különbeni végrehajtás terhe alatt kifizetni, ez esetben a perköltség kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: A C) alatti levélből kitűnik, hogy alperes felperesnek 2 hétre felmondott, a C) alatti pedig kétségtelenül felmondás s nem a kilépésre való feljogosítást tartalmazza s mivel felperes a két heti felmondást el nem fogadta s ragaszkodott a 6 heti felmondáshoz - alperest a felperest megillető 4 hétre járó bérfizetésre annál is inkább kötelezni kellett — mivel azon körülmény, hogy felperes a történt felmondás után távozott, alperes a kötelezettség terhe alól felmentettnek tekinthető nem volt. Az élelem, lakás, fűtés és világítás értéke egyedül esküvel lévén megállapítható, felperes részére az esküt oda kellett ítélni. A perköltség az eskü letétele esetén alperes mint teljesen pervesztes fél ellen a prts 251. §-a alapján megítélendő, ellenesetben kölcsönösen megszünteteudő volt. A debreceni kir. ítélő tábla: A kir. járásbíróság ítéletének az a része, melylyel alperes 14 frt tőkének és ez összeg után az 1890, április 8-tól folyó 6% kamatnak megfizetésében feltétlenül marasztaltatott, helybenhagyatik; ugyanannak az ítéletnek az a része azonban, melylyel alperes a felperesnek odaítélt főeskü letétele esetére, továbbá 31 frt tőkének, ez összeg ütán az 1890. évi április 8-tól számított 6% kamatnak és 16 frt 70 kr. perköltségnek megfizetésében marasztaltatott, megváltoztatik és az esetre, ha felperes jelen Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 3 nap alatt az elsőbirósági ítéletben szövegezett főeskü letétele iránt való készségét a kir. járásbíróságnak bejelenti és az esküt a kitűzött határnapon le is teszi, alperes a feltétlenül megítélt összegen felül még 14 frt tőkét, annak 1891. évi április hó 8-tól járó 6% kamatait lesz köteles az elsőbirósági Ítéletben meghatározott időben és következmények terhe alatt felperesnek megfizetni, az Ítéletnek az eskü le nem tétele esetére kimondott intézkedése az emiitett 14 frtra és kamatára fentartatik, felperes a kereseti követelésnek 28 frtot meghaladó részére nézve keresetével feltéllenül elutasittatik, a perköltség pedig miuden esetben kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: Az alperes által nem kifogásolt C) alatti okirattal felperes igazolta, hogy alperes, kinél mint segéd alkalmazásban áilott, neki szolgálatát 2 hétre felmondotta ; azon állítása pedig alperesnek, hogy felperes a 2 heti felmondást elfogadta, az iparhatóságnál épen alperes által becsatolt és a vonatkozó iratok közöU •/. alatt feltalálható levél tartalmánál megcáfoltatik ; tagadásával szemben azt az állítását, hogy felperes az ő bizalmával visszaél, sőt az üzlet érdekeit veszélyeztette, vagy hogy szolgálatának teljesítésére alkalmatlan lett volna, alperes semmivel sem bizonyította ; az általa elhozott és kihallgatott tanú vallomásában is említett tények pedig állítólag akkor merültek fel, mikor felperes alperes szolgálatában még nem is állott, az tehát, hogy alperes felperest a szolgálatból az 1875. évi XXXVII. t.-c. 57. §-a által biztosított 6 heti felmondási határidő eltelte előtt 4 héttel megelőzően törvényes ok nélkül bocsátotta el, kétségtelenül megállapítottnak tekintendő ; minthogy pedig az 1884. évi XVII. t.-c. 97. §-a értelmében a kereskedő, ki segédjét törvényes ok nélkül felmondási határidő eltelte előtt elbocsátja, köteles azt a bért, melyet ez a felmondási határidő alatt élvezett volna, egys/.eresen és ha a segédnek ellátása is volt, kétszeresen megadni, ennélfogva és figyelemmel arra, hogy alperes nem tagadta meg, mikép felperes nála 14 frt havi fizetésben és ellátásban részesült és az elbocsátás után őt csak 2 heti illetményére nézve elégítette ki, alperes az idézett szakasz értelmében, tekintet nélkül arra, hogy felperesnek 4 heti fizetés, élelmezés, lakás, fűtés és világítás mily összegbe került, a 14 frt havi bér kétszeresének megfizetésére feltétlenül kötelezendő és ugyanazon törvényszakasz alapján az ezt meghaladó kereseti kérelmével elutasítandó lett volna, ennek dacára az elsőbirósági ítéletnek azt a részét, melylyel alperes a feltétlen marasztalási összeget meghaladó 14 frt fizetésére felperes főesküjének letételétől feltételezetten marasztaltatott, fenn kellett tartani, mivel felperes az Ítélet ellen felebbezéssel nem élt, a főeskü letétele iránti készség bejelentésére kitűzött határidő tekintetében, a kir. járásbíróság ítélete a kereskedelmi eljárást szabályozó igazságügyminiszteri rendelet 25. §-a értelmében helyesbittetett, a perköltségek pedig az eskü letétele esetén is, kölcsönösen azért lettek megszüntetve, mivel mindkét fél ez esetben is részint pernyertes, részint pervesztes leend. A m. kir. Curia : A másodbiróság Ítéletének nem felebbezelt része érintetlen marad, annak felperes által felebbezett azon része pedig, mely által felperes kereseti követelésének 28 frtot meghaladó részével feltétlenül elulasittatott és a perköltség kölcsönösen megszüntettetett, a benne foglalt vonatkozó indokoknál fogva helybenhagyatik. (1892. jun. 23-án, 1,023/91. sz. a.) Azon szavak: „bei Streitigkeiten unterwerfen sicli beidé Kontrahcnten unweigerlich dein Urtheile der Budapestéi- Waarenund Effektenbörse" nem tartalmaznak oly határozott és kifejezett alávetést, minőt az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §-ának ugy b), mint d) pontja előir, mert az alávetést kifejező azon tételben, épen maga az eljárt kivételes bíróság nincsen megjelölve, következtetés utján pedig kivételes jelleggel biró, de különben is szoros értelmezést igénylő alaki jogszabályt alkalmazni nem lehet. A budapesti árú- és értéktőzsde választott bírósági (1891. nov. 18. 755/891. sz.): dr. H. József ügyvéd által képviselt »Gebrüder Sobernheim« berlini czég felperesnek E.