A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 33. szám - Az ügyvédségi törvényjavaslat

225 A JOG. külön jegyzökönyvet is vett fel, vádlott terhére szintén nem szolgál, mivel ép azzal, védekezése szerint,^a bűnügy felderítését előmozdítani reményiette; tekiütve, hogy mindezeknél fogva vádlott ellen az, hogy a bűnügy eltitkolása és megszüntetése végett bűnös szándékkal 50 frtot követelt, megállapítottnak nem vétethetvén: Öt a vád alól felmenteni kellett. (1892. máj. 5. 2,255. sz.) A btk. 2í>0. §-ába ütköző emberölés és a btk. :tls. §-»a ütköző súlyos testi serlés vétsége nem állapitható men az esetre, lia a \étkes hanyagság nincsen bizonyítva. Vádlottnak felügyelete alatt másnak munkaterületén véuzcl' és nem vádlott intézkedései szerint teljesített munkák áltál okozóit halál és súlyos megsebesülés miatt a felelősség nem terhelhet' vádlottat. A fiumei kir. törvényszék (1891. május 13. 439. B. f. sz.) : R. Józsefet a btk. 290. §-ába ütköző, a 291. §. szerint büntetendő emberölés vétsége és a btk. 318. §-ába ütköző és ugyanazon §. szerint büntetendő súlyos testi sértés vétsége alól bizonyítékok hiányában felmenti stb. Indokok: Tekintve, hogy a II. szakértői vélemény (nsz. 38.), a terhelt vallomása és G. Antal és S. Bozidar tanuk vallomásai alapján bebizonyitottnak veendő, miszerint a szóban levő ásás szélén levő nagy kő kimozdulása által okoztatott az ott felhalmozott anyag összeomlása, mely összeomlás azután a szerencsétlenséget okozta, azaz T. Péter munkás halálát és másik munkás S. Natale súlyos megsebesülését. Tekintve, hogy G , P., S. és G. tanuk vallomásából kitűnik, hogy a vállalkozó C. meghagyta és ismételve megparancsolta ezen már 2 hónap óta folyó ásás alatt ugy az egyszerű munkásoknak, mint a vezetőknek a duczolást általában és hogy e dúcolás más helyeken, mint az, hol a kimozdult kő volt, meg is történt, a mint ez különösen S. Bozidar tanúnak, ki a tárgyalásra is kihallgattatott és S. Ernest vallomásából kitűnik; tekintve különösen a ducolásnak azon helyen, hol a fentnevezett kő eltávolítására dolgoztak, elmulasztására vonatkozólag, hogy egyedül S. Natale tanú, ki a tárgyaláson kihallgatható nem volt, vallja, hogy ő figyelmeztette terhelt R.-t a dúcolás szükségére, de hogy ez azt felelte, hogy előbb emeltessék le a kő és hogy azután fog a duczolás megtörténni; tekintve, hogy eme egyes vallomással szemben áll R. állítása, ki azt mondja, hogy elrendelte nem csupán a duczolást ezen a helyen, hanem nagyobb óvatosság kedveért a körülfekvő anyag eltakarítását is s hogy ezután kötelességéhez képest a nagy területre kiterjedő munkának más pontokra való ellenőrzése végett eltávozott, annál inkább, mert azon a napon a neki kijelölt munkaszakmányra való felügyelésen kivül a betegség által akadályozott társa, M. szakmányára is felügyelnie kellett; tekintve másrészt, hogy ezen állítás logikusabbnak mutatkozik, szemben S. ével, mert a dúcolás szükséges lehetett a kő előmozdítása előtt és alatt, de nem ezután ; tekintve, hogy G. tanú azt vallja, hogy ő maga figyelmeztette ama kő eltávolításánál elfoglalt munkásokat a dúcolás szükségességére, minélfogva azt kell vélelmezni, hogy ezek eléggé figyelmeztetve voltak; tekintve egyébként, hogy a kifejezett rendelet vagy figyelmeztetés minden egyes helyen, hol esetről-esetre valamely nagy kő távolittatik el, a józan ész szerint nem elkerülhetlen oly munkásokkal szemben, kik ilynemű munkálatok körüli tapasztalatuk, hivatásuk és hosszú gyakorlatuknál fogva a nélkül is kell, hogy tudták legyen ily elemi óvrendszabályok szükségét; tekintve tehát, hogy nincs bizonyítva R. vétkes hauyagsága ezen ásatási munkálatoknál, de S. egyes vallomása folytán némi kétség marad fenn, bizonyítékok hiányában felmentendőnek találtatott a gondatlanságból elkövetett emberölés, illetve súlyos testi sértés alól stb. A károsultak kártérítési igényeikkel a polgári rendes perútra utaltatnak. A budapesti kir. Ítélőtábla (1891. szt. 28.19,041/B.if. sz.): A kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja, bűnösnek mondja ki R. Józsefet a btk. 290. §-ába ütköző, a 291. §-a szerint büntetendő emberölés vétségében és a btk. 310 §-ába ütköző súlyos testi sértés vétségében és azért a btk. 96. és 91. §§-nak alkalmazásával hat (6) havi fogházra és behajthatlauság esetén tiz (10) napi fogházzal helyettesítendő 100 (száz) forint pénzbüntetésre ítéli, egyebekben helyben hagyja stb. Indokok: Az eljárás adatai szerint vádlott a fiumei pályaház területén épitendő raktárhelyiség talapzási munkálatainál, mint főkőműves a közvetlen felügyelettel levén megbízva, gondatlanságból vagy hanyagságból tűrte, hogy az ásatási munkálatok : 1. nem felülről lejtősen lefelé, hanem alulról felfelé, 2. ilyen munkálatok legelemibb szabályai, de a közönséges óvatosság ellenére is a vállalkozó mérnök kifejezett utasítása ellenére is duczolás nélkül teljesíttessenek. Ugyancsak gondatlanságból vagy hanyagságból tűrte azt is, hogy egy nagyterjedelmű kődarabnak általa rendelt eltávolításánál a kellő elővigyázati rendszabályok elmulasztassanak. így történt, hogy 1888. évi szept 5-én a szóban levő munkaterületen földomlás következett be és az ott dolgozó T. Péter és S. Natale munkásokat súlyosan megsebesítette. T. másnap meghalt s halálát a 4. n. sz. a. bonczolási jegyzőkönyv szerint a beomlás előidézte, feltétlenül halálos sérülések okozták. S. szintén súlyos sérüléseket szenvedett, melyeknek gyógyítása a 11. n. sz. a. orvos szakértői vélemény szerint 40 — 60 napi tartamot vett igénybe. A földbeomlás és a testi sértések, illetve a halál közötti okozati összefüggés ilyképen teljesen bebizonyítva levén, csak az lehet kérdés tárgya, mennyiben terheli vádlottat felelősség a munkálatoknál bekövetkezett balesetért. Vádlott azzal védekezik, hogy a ducolást elrendelte, de parancsait a munkások nem teljesítették. E védekezése azonban nem fogadható el. Tekintve ugyanis a felügyelői tisztével járó, rá különösen gondosságot hárító kötelességeket, nem volt szabad a parancs kiadásával megelégednie, hanem az elrendelt intézkedések ellenőrzése is feladatai közé tartozván, ügyelni tartozott volna arra, hogy rendeletei végrehajtatnak, sőt köteles lett volna a kellő elővigyázat nélkül folytatott munkát meg is akasztani. Az a körülmény, hogy a munkálatokra való felügyelettel megbízott másik főkőművesnek, M.-nak betegsége folytán vádlott ennek szakmáját is kénytelen volt ellátni, mentségére szintén nem szolgálhat, mert C. vállalkozónak 22. n. sz. a. vallomása szerint vádlott ezt önként magára vette és egyáltalában nincs bebizonyítva, hogy megszaporodott teendői őt a munkálatok e különösen veszélyes pontján való őrködésben gátolták volna. De még ha e védekezése helyet foghatna is, mindenesetre terhelik vádlottat azon mulasztások, hogy egyrészt a munkálatokat nem felülről lefelé, a mint azt a vállalkozó meghagyta, hanem alulról fölfelé vétette foganatba, a mint ezt G., S. és G. esküvel erősített vallomásai bizonyítják, másrészt azt, hogy a beomlást okozott kődarab eltávolítását minden elővigyázati intézkedés nélkül rendelte el és hajtatta végre. Ezen okokból vádlott bűnössége megállapítandó volt. A cselekmény tárgyi oldalának megállapításánál vádlott beismerésén és a tanúvallomásokon kivül az első szakértői vélemény (7. n. sz. a.) volt alapul veendő, mert csakis ez alapszik a helyszínén közvetlenül az esemény megtörténte után tett észleleteken, holott a második szakértői vélemény (38. sz. a.) az eset után majdnem félévvel állíttatott ki, mikor a baleset színhelyét a reá emelt épület elkészülte folytán közvetlen szemlélet tárgyává tenni nem is lehetett. A büntetés kimérésénél súlyosítónak vétetett, hogy vádlott a felügyeletet egy különösen veszélyes ponton mulasztotta el, oly ponton, mely a teherkocsik és gőzmozdonyok sürü közlekedése miatt az ilynemű eseményeknek nagymértékben ki volt téve, enyhítő körülményeknek: vádlott büntetlen előélete, a gondjaira bizott terület nagyobb terjedelme stb. A magy. kir. Curia (1892. máj. 19. 942. B. f. sz.): A kir. ítélőtábla ítéletének megváltoztatásával az első fokbau eljárt kir. törvényszéknek fent érintett ítélete indokainál fogva és még azért is hagyatik helyben, mert R. József vádlott vétkességét a kir. Curia sem látja eléggé bebizonyitottnak, miután tény az, hogy a kérdéses munkaterület déli s északi részre felosztva levén, az előbbin végzendő munkálatok felügyelésével vádlott, az északi részen teljesített munkálatok felügyeletével M. Constantinó főkőműves volt megbízva: hogy az 1888. évi szept. 5-én bekövetkezett beomlás előestéjén M. megbetegedett s hogy ennek folytán vádlott másnap reggel nem ugyan az illető vállalkozó C. Vencel mérnök megbízásából, hanem saját jószántából ügyelte fel beteg főkőművestárs szakmányát is, jóllehet, hogy ő az imént nevezett mérnök állítása szerint ugyanakkor saját szakmányának felügyeletén még egy fal építésével el volt foglalva. A M. Constantinó felügyeleti területén a szerencsétlenség napjáig végzett munkák nem vádlott intézkedései szerint teljesíttettek, azok raiképeni foganatba vétele iránt vádlottat felelősség nem terhelheti, hogy pedig vádlott a mondott reggelen a szükséges óvintézkedéseket elrendelte, azaz a ducolást, melynek elmulasztása a szakértői vélemény szerint a szerencsétlenségnek, ha nem is egyedüli okát képezi, a sértetteknek meghagyta; vádlott vonatkozó állításaival szemben ismeretlen tartózkodású s ennélfogva a végtárgyaláson ki nem hallgatható S. Natale sértett tagadta ugyan, de egyedül ezen tanú vallomása által vádlott vétkességét az e helyütt is elfogadott egyéb első bírósági indokoknál fogva is megállapítani nem lehetett. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-t>ől. Pályázatok : A lugosi tszéknél jegyzői áll. aug. 20-ig. — A brassói tszéknél jegyzői áll. aug 20. — A huszti jrbságnál aljegyzői áll. aug. 20. — A b.-almási jbiróságnál aljegyzői áll. aug. 20-ig. — Az aradi jrbságnál a 1 b i r ó i áll. aug. 21-ig. — A dévai tszéknél aljegyzői áll. aug. 23-ig. — A n.-váradi tszéknél és belényesi jrbságnál egy-egy alj e g y z 6 i áll. aug. 23-ig. — Az ipolysági tszéknél b i r ó i áll. aug. 25-ig. — A miskolci jrbságnál aljegyzői áll. aug. 2ö-ig.— A kalocsai tszéknél birói áll. aug. 25-ig. — A hajdu-szoboszlói jrbiróságnál aljegyzői áll. aug. 26-ig. Eskór (Epilepsia) visszaesés nélkül gyógyítható. A tudomány e bámulatos eredményét sok ezren bizonyítják. Kimerítő leírások, a válaszra szánt postabélyeg csatolása mellett, következő cím alatt intézendők : „Office Sanitas' Paris. 30, Faubourg Montmartre. . aBi«fil6iHB^ Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-rcszvény-társaság''-nál. íHo\'-utcza 7. szám.)