A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 32. szám - Ha te ugy én is ugy. (Válasz a Gyarmathy Ernő támadására.)

A JOG. 127 tőzsdén jött létre, felperest terhelte, de ezt nem bizonyította, azt I pedig, hogy az árú- és értéktőzsde választott bíróságának illeté- | késsége írásban kiköttetett volna, felperes nem is állította. Fel- j peresnek az elsőbiróság által is osztott azt a felfogását, hogy az »a meta* ügyleteknél nem feltétlenül szükséges, hogy maga az I a megállapodás, melynél fogva a megkötendő ügyletekre nézve a szerződő felek közt alkalmi egyesülés keletkezett, a tőzsdén jött légyen létre, hanem elegendő, ha a szerződő felek az egyes ügyleteket közös megállapodás folytán a tőzsdén kötötték közös számlál a, a kir. itélő tábla magáévá nem teheti, mert ily módon az illetékesség tekintetében ügydöntő körülmény háttérbe szorulna s a következmények szolgálnának az előzmény meghatározásának alapján. Minthogy pedig a választott bíróság illetékessége következtetések útján nem, hanem csak az 1881. évi LIX. t. c. 94. § a a) — e) pontjaiban felsorolt adatok és bizonyítékok alapján állapítható meg, minthogy ebből folyólag a felperes által a birói illetékesség szempontjából kínált s az elsőbiróság által megítélt az a főeskü, hogy »a kérdéses (t. i. az A) alattiban felsorolt) ügyletek nem a tőzsdén vagy gabnacsarnokban jöttek létre, közös megállapodás folytán, közös (a meta) számlára, illetve, hogy a felperes külön számlájára eladott zabügyletre vonatkozó megállapodás sem a tőzsdeteremben, sem a gabnacsarnokban nem jött létre«, részint azért nem alkalmazható, mert alperes azt, hogy az egyes ügyletek kivétel nélkül a tőzsdén köttettek, a tárgyalás sóján kifejezetten beismerte, másrészt pedig az, hogy az ügyletek közös számlára köttettek s mint ilyenek érvényben fenállauak-e, az ügy érdemére tartozó kérdést képez, ez ekkép helytelen irányban kínált s alperes által el sem fogadott föeskünek le nem tétele a választott bíróság illetékességét mint következményt meg nem állapíthatja, minthogy végre az egyedül döntő arra a körülményre, hogy a többször emiitett alkalmi egyesülés iránti megállapodás a tőzsdén jött létre, felperes sem az e.^küt ki nem terjesztette, holott alperes ennek ellenkezőjére az esküt letenei késznek nyilatkozott, sem ez irányban egyéb bizonyítékot nem szolgáltatott, hiányzik a törvényes alap arra nézve, hogy a fenforgó kereset elbírálása a budapesti árú- és éréktőzsde választott bíróságának illetékessége alá tartozóknak kimondathassák. Tekintve már most, hogy a választott elsőbiróság alperes illetékességi kifogásának elvetésével oly szabálytalanságot követett el, mely miatt ítélete az 1881 : LIX. t.-c. 9G. §. e) pontja alapján sikerrel megtámadható, a mondottak szerint nem illetékes bíróság által hozott ítéletet megsemmisíteni, a keresetet, mint a tőzsdebíróság elé nem tartozót, felperesnek visszaadatni kellett. (1892. április'22. 1,522. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság végzésének a közös számlára kötött 34,000 mmázsa tengerire és 16,000 mm. tavaszi zabra vonatkozó része helybenhagyatik. Egyebekben a felfolyamodásnak részben hely adatik s a másodbiróság végzésének megváltoztatásával a saját számlára kötött 5,000 mm. tavaszi zabra vonatkozó ügyletek tekintetében az eljáró választott biróság illetősége megállapíttatik s ítéletének ez utóbbi ügyletekre vonatkozó rendelkezése hatályában fentartatik. Indokok: Határozataik indokaiban helyesen állapították meg az alsóbb bíróságok azt, hogy a közös számlára (a meta) kötötteknek vitatott ügyletek tekintetében peres felek között alkalmi egyesülés keletkezett. Tekintve azonban, hogy az alkalmi egyesülési viszonyból a tagok közt felmerülő peres kérdések az 1881: LIX. t.-c. 94. §-ának az a) pontban tett általános rendelkezéstől kivételt képező c) pontja határozott rendelkezéséhez képest az 1870 : II. t.-c. által visszaállított külön bíróságok hatásköréhez csak kifejezett írásbeli alávetettség esetében tartoznak, a mi a jelen esetben beismerten meg nem történt: a másodbiróság az a meta ügyletekre vonatkozólag helyesen szállította le az eljáró kivételes biróság illetőségét s hatáskör hiányában helyesen semmisítette meg ugyanazon biróság ítéletének ezekre az ügyletekre vonatkozó részét. Ellenben az 1892. március —április hónapokban szállítandó 5,000 métermázsa zabnak felperes számlájára való eladásra alperes a felperes előadása szerint a tőzsdén nyerte felperestől a megbízást; tekintve, hogy alperes kereskedő s reá nézve eme megbízásadás a kt. 2ö0. § a értelmében kereskedelmi ügyletet képez : az eljáró kivételes biróság, miután az az eljárás tekintetében a perrend szabályaihoz nincs kötve, jogosan állapította meg a tőzsdén adott megbízás folytán a tőzsdén kötött, emez ügyletekre nézve, az idézett t.-c. 97. §. a) pontján alapuló illetőségét az alperesnek fentartott főeskü le nem tétele esetére, minthogy pedig a'peres a főesküt le nem tette: jogosan bocsátkozott ezen ügyletekre vonatkozó peres kérdésnek elbírálásába, miért is a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az eljáró biróság illetősége ezen ügyletekre nézve megállapítandó, ítélete e részben hatályában fentartandó volt. (1892. jun. 11. 588. sz.) Bűnügyekben. Ingatlan vagyon rongálása miatt a vád emelésére az ingatlan haszonélvezője ép ugy jogosított, mint a telekkönyvi tulajdonos. (A győri kir. itélő tábla 1892. május 31. 1,404- sz.) Nem forog fenn sem rágalmazás, sem pedig becsületsértés, ha velaki a bi.ióság előtt tannkéut kiliBllgatva, a hozzá intézett kérdésekre az igazsághoz híven felel. (A kassai kir. itélő tábla 335/891. sz.) Nem forog fenn a gondatlanságból okozott srilyos testi sértés velsége, ha a tettes az adott körülmények közölt cselekményének következményeit előre nem láthatta. — Játék közben okozott súlyos testi sértés. A nyíregyházai kir. törvényszók: I. r. vádlott S. M. 21 éves büntetlen, II. r. vádlott K. A. 22 éves, büntetlen vádlottak a btkv. 300. §-ába ütköző K. I. sérelmére elkövetett gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségének vádja alól felmentetnek. Indokok A vádlottak és sértett előadásával egyezőleg felderített tényállás szerint az 1890. okt. 22-én vádlottak és sértett a helybeli kaszárnya építésnél mint munkásleányok voltak alkalmazva. Az idő hűvös lévén, vádlottak több társukkal ugrándoztak s játszottak felmelegedés végett, tréfa és játék közben elsőrendű vádlott sértettet átölelte s mindketten a földre estek, másodrendű vádlott pedig szintén dévajkodásból reájuk borult, minek következtében sértett kulcscsontja eltört s neki 20 napot meghaladó gyógytartalmú sérülés okoztatott. Mindazonáltal tekintve, hogy I. rendű vádlott csupán dévajkodásból rántotta le sértettet s játékból borult reá II. r. vádlott; tekintve továbbá, hogy a talaj, melyen a sérülés történt, az építés végett odahordott homok volt, tehát egyáltalán nem alkalmas arra, hogy még esés közben is magát rajta valaki megsérelmezhesse s igy vádlottak sem tehették fel azt, mindezeknél fogva kétségtelen, hogy a sértett által szenvedett egészségháboritás a véletlen eset következménye volt s hogy vádlottakat cselekményüknél gondatlanság nem terheli, minél fogva őket a vád alól felmenteni kellett. A debreceni kir. itélő tábla: A fenforgó esetben vádlottak terhére a köteles gondosság megszegése meg nem állapitható, mert az adott körülmények között nem láthatták azt előre, mikép sértettnek a tényállás szerint történt játékba való levonásából oly súlyos következmények állhassanak elő, miért is az elsőbiróság ítélete ezen és felhozott indokaiból hagyatik helyben. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete az abban felhozott és az elsőbiróság ítéletéből elfogadott indokokból helybenhagyatik. (1882. június 27-én, 2,421.) Az ország erdélyi részeiben nem alkalmazható curiai büntetőjogi döntvények megjelölése. A kir. igazságügyminiszternek ama kérdésére, hogy a kir. Curiának a bűnvádi eljárásra vonatkozólag hozott döntvényei közül melyek azok, a melyek a kir. Curia gyakorlata szerint az erdélyi részekben folyamatba tett bűnügyekben nem alkalmaztattalak : a kir. Curia elnöke f. évi május hó 27-én 508. eln. sz. a. kelt átiratában közölte, hogy a kir. Curia büntetőjogi döntvényei közül a 7., 8., 9., 15., 27., 31., 41., 57., 63, 64, 66. és 69. számúak az ország erdélyi részeire alkalmazást nem nyernek. A 15. és 69. számúakban ez magában a döntvény szövegében is kifejezést nyert, mig a 8. számú döntvényben az is ki van mondva, hogy az abban emiitett esetekben az ország erdélyi részeire nézve a bprts. 244 — 247. §-ai alkalmazandók. A fent idézett többi döntvény pedig az említett területre nézve azért nem bír hatálylyal, mert az abban megoldott kérdésekre vonatkozólag ama területen az osztrák büntető perrendtartásnak meg nem változtatott rendelkezései irányadók; nevezetesen a 7. számú döntvényre a bprts. 342. §-a, a 9. számúra a bprts. 37. és 302. §-ai, a 27. számúra a bprts. 300. §-a, a 31. számúra a 203. és 302. §-ai, a 41. számúra a bprts. 332. § d) pontja és 345. és 349. §-ai, az 57. számúra a bprts. 385. §-a, a 63. számúra a bprts. 300. §-a, a 66. számúra a bprts. 5. §-a irányadók. A 64. számú döntvénynek az erdélyi részekre alkalmazása pedig szükségtelen lenne, mert az ebben foglaltak azonosak az osztrák bünt. prdts hasonló intézkedéseivel. Minden egyéb büntetőjogi döntvénye a kir. Curiának Magyarország egész területére érvényes. (20,944/1892. I. M. szám alatt.) Vízjogi eset. Halászati kihágás. N. J. halászati jogbérlő följelentette Z. N. és társait, hogy ezek az ő területén halásztak s az általa odaküldött halászoktól a halakat erőszakosan elvették. Az 1890. évi május 6-án tartott tárgyaláson Z. N. beismerte, hogy halászjegy nélkül többször is halászott és pedig hite szerint jogosan, mert a jelzett hely az egyház tulajdonát képezi, melytől ő a halászati jogot haszonbérben birja. Társai neki szintén halászjegy nélkül segédkeztek. N. J. ellenben tagadta, hogy az a hely, a hol vádlottak halásztak, az egyház tulajdona volna, mert az községi tulajdon s az ő általa bérelt területhez tartozik. A főszolgabíró ugyanazon hó 21-én Ítéletet hozott s vádlottakat halászjegy nélkül történt halászás miatt az 188S. évi