A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 32. szám - Amerikai válóper. (befejező közlemény)

A JOG. 251 világos, m 1 s z e r n t a polgári törvényhozás, mely a polgárok közakaratát képviseli, csak azon elveket veheti szabályai, melyek maga az észjog által, vagy általában a szerződésekre nézve, vagy különösen a házasság célját, a házaséleti, szülei és családi viszonyokat illetőleg megállapittatnak. Miként maga az észjog, ugy polgárosult népek köít valláskülönbség nélkül egyiránt elfogadott a 1 a p t a n, h o g y minden házasságnak szerződés az alapja, vagyis az erre jogosított és képesített két különnemű személy szabad egyezménye. Ugyanis, valamint az észjog első elvei szerint minden jogképességnek alapja a személyiség, mely elklegenitetlen joga az embernek, ugy a személyi jogegyenlőségnél fogva senki máskép más által mire sem kötelezhető, mint szóval vagy tettben kifejezett egyezménynél fogva. Mózes, mint polgári törvényhozó, nem mint e r k ö 1 c s t a n i t ó, népének a házassági elválásra igen tág tért nyitott; annak keménvszivíísége miatt, mint mondja az itteni mester ; miként kétségkívül a válás csak társadalmi szükséges rossz; de a polgári törvényhozó az ítéletből meriti törvényeit, számba véve az emberek tökéletlenségeit is. A polgári törvényhozás, a polgárzat célja szerint nem lehet hivatva kierőszakolni bármi magasztos elveket egyedül az eszméért, hanem kiterjeszteni a cselekmény szabadságát mindazon határig, meddig másoknak határozott jogai sérelmet nem szenvednek. A polgári törvény a polgári jogok s kötelességekre nézve a polgárok közt különbséget nem tehet, sem egyes emberek vagy erkölcsi személyek elveihez, felekezetek tanaihoz magát nem kötheti, hanem szabályai, melyeke] csak az észjog közelveiből meríthet, egyiránt köteleznek mindenkit. Az észjog elvei szerint felbontatik minden szerződés, a szerződők kölcsönös visszalépése által; azért a francia polgári törvény (Code Napóleon ti. c, 7. fej.l a házassági elválás alapjául, szigorúan körülirt óvásokkal a házastársak kölcsönös beleegyezését elismeri. Némileg ide vonhatók szent Pálnak a korinthiakhoz irt szavai: Ha a hitetlen elmegyen, ám menjen el stb. A szabad kereszténység első fényes korszakában Theodosius és Justinián császárok codexeiben intézkedéseket találunk a házasság polgári érvényessége, söt felöl datása s az elválasztottak által kötendő új házasság iránt. Az előrebocsátott idézetekből mindenki azon meggyőződésre juthat, hogy minden ország (állam) csak a saját területére kiterjedő törvényeket van jogosítva alkotni, hogy egyik államnak sincs joga a másik állam belügyeibe avatkozni s e szerint nem alkothat oly törvényeket, melyek a külállamot kötelezzék s ennek területén bslül érvénynyel bírjanak és hogy a házassági ügy egy különleges és kivételes természetű magánjogi kérdés, mely alaki és anyagi szempontból minden egyéb magánjogi jellegű jogviszonytól különbözik, a mint ezt alább kifejtendem. Az állam egy kiterjedt család, mint Martin Konrád mondja. (Keligio II., 361.) Az államot tehát családok alkotják s e szerint, a mint az állam, épen ugy az ennek alkotó elemét képező családok is politikai intézmények és factorok ( tényezők.) Az államnak hivatása ezen intézmény részére szabályokat alkotni, de csakis saját területére vonatkozólag. Az egyház csupán functiókat végez, mint az állam mandatáriusa, a családi ügyekben; de az egyház nem disponálhat s nem dirigálhat családi ügyekben, tehát a házassági ügyekben sem, melyekbe beavatkozási joggal sem bir. Az egyháznak a családi s házassági ügyekben nincs imperativ dispositionalis joga, mert az egyháznak csupán 6ultúrni issíója, közművelődési hivatása s feladata van az állammal szemben, mert legfőbb feladata az, hogy közreműködjék az állam vallás-erkölcsi céljainak megvalósításában: nevelés, tanítás s a hitélet ápolása által, a mint ezt az ág. hitv. ev. zsinat 1892. évi máj. 6-iki enuuciátiójában határozottan el is ismerte. Az előrebocsátottakból levonhatjuk azon következtetést, hogy a vallás, jó erkölcs s a házasság correlativ viszonyban állanak, tehát az országok támaszai s talpkövei. A ki akadályozza a házasságok létrejöttét s a szerencsétlen házasságok felbontását és az elválasztott házas felek új házasságra lépését, az öutudatlanul, illetve akaratlanul, rosszhiszeműség nélkül is támogatja és előmozdítja az erkölcstelenséget. Es miután a házasulás a népesedés folytonosságának szükséges előfeltétele, ez okból a házasságkötés ok nélkül nem akadályozható, mert cui licet plus (a házasságra lépés), licet et minus (az elválás.) Méc mielőtt tárgyam véginegoldását megkísérelném, meg kell említenem, hogy: »a külföldiek által külföldön érvényesen kötött oly polgári házasság is érvényes házasság a magyar bíróság előtt és felbontható általa, a mely keresztény és nem keresztény között köttetvén, Magyarországon érvényesen nem köttethetnék. (Dtár u. f. II. 39 ) Az előrebocsátott idézetekkel és érvelésekkel a kérdésben forgó tárgyra vonatkozólag az állam és az egyház hatásköre világosan van körvonalozva; be van bizonyítva, hogy törvényeink a házasság felbontását és az újbóli házasságra lépést megengedik ugy a férfinak, mint a nőnek; be van bizonyítva, hogy a házasság a honosságra való tekintet nélkül belföldiek között külföldön érvényesen megköthető és hogy a belföldön megkötött házasság külföldön bárhol a honosságra való tekintet nélkül azon bíróság által bontható fel érvényesen, a melynek területén a házas feleknek állandó és utolsó együttlakásuk volt. Ezek alapján bátran levonható azon jogi consequentia, hogy a külföldön rendesen megkötött házasság a belföldön épen ugy érvényes, mint érvényes a belföldiek közt fennállott s belföldön vagy bárhol megkötött házassági köteléknek külföldön az illetékes külföldi bíróság által történt végfelbontása, mely házasságkötést vagy felbontást érvényesség szempontjából felülbírálni, kérdésessé tenni vagy kétségbe vonni sehol és senkinek, tehát sem a világi bíróságnak, sem az egyházi hatóságnak jogában nem áll. A külföldön elválasztott egyének, ha a házasság felbontásának tényét bebizonyítják, belföldön, vagyis Magyarországon új házasságra akadálytalanul léphetnek. Azon lelkész, a kihez az elvált egyének új házasságkötési szándékkal fordulnak, lelkészi minőségben jogosan és büntetlenül eljárhat; mert törvényünk s különösen az 1868 : V. t-c. csak a kettős házasságot s az ebben segédkező lelkészt büntetik és pedig a 251. §. akként rendelkezik: »A ki érvényes házassági kötelékben lévén, ismét házasságra lép, úgyszintén azon nem házas is, ki tudva oly egyénnel házasságot köt: a kettős házasság bűntettét követi el és három évig terjedhető börtönnel büntetendő. Az pedig, a ki a vele házasságra lépő felet az előbbi kötelék fennállására nézve tévedésbe ejtette: öt évig terjedhető börtönnel büntetendő.« A 252. §. szerint: »Azon lelkész, a ki tudva, hogy a megköttetni szándékolt házasság kettős házasság, a feleket összeadja : öt évig terjedhető börtönnel büntetendő.* A 253. §. értelmében : »Azon lelkész, a kit a kettős házasság megkötése körül gondatlanság terhel: vétség miatt egy évig terjedhető fogházzal büntetendő.« Ha a házassági kötelék felbontatik, ezen házasság nem létezőnek tekintendő s mindkét fél új házasságra léphet és minden lelkész jogosítva, sőt kötelezve van ezen egyének új házasságra lépését előmozdítani. Azon lelkész, a ki az imént emiitett cselekményben részt vesz, nem büntethető, mert a felbontott házasság nem létezőnek tekintendő s az elválasztott felek másodizbeni házassága nem képez kettős házasságot. Az előrebocsátottakkal bebizonyítottam azt, hogy az idézett jogi vélemény téves alapra van fektetve s ez okból az arra épített következtetés is csak sophisma, ennek eredménye tehát az, hogy: »ruente fundamento, ruit et superaedifieatum. A jogi vélemény enunciatiói tévesek, helytelenek, alaptalanok, mert nem igaz, hogy az Amerikában birói uton felbontott házasság, ha Magyarországban köttetett, nálunk felbontottnak nem tekinthető. Nem igaz, hogy az Amerikában kötött polgári házasság nálunk érvénytelen. Nem igaz, hogy az Amerikában kötött házasság csak akkor érvényes nálunk, ha a mi törvényeink által előirt formaságok megtartásával köttetik egyházilag. Nem igaz, hogy az Amerikában felbontott házasságot Magyarországban újból kellene felbontatni. Ez va'óságos jogi monstrum és az ily per nem lenne egyéb, mint »Justizmord.« Mert mi volna az ily válóper nálunk, mely azt célozná, hogy az Amerikában elválasztott felek nálunk újból elválasztassanak? Perújítás, vagy az amerikai pernek megsemmisítése ? Nézetem szerint a válóperekben nincs helye a perújításnak s azt hiszem, hogy az elválasztott felek is megelégelték az egyszeri válóper által nyújtott élvezeteket annyira, hogy mindenikük elvesztette az ismétlésre való kedvet. Azt pedig absurdum elképzelni, hogy az Amerikában eldöntött per nálunk tnegujittassék vagy megsemmisíttessék. Az Amerikában eldöntött válóper tehát anyakönyveinkbe feljegyzendő, mint megtörtént jogcselekmény, mert ezt követeli az igazság és a ki ezen bejegyzést megtagadná, azt csak a »szédelgő« cím illetné meg. Azon lelkész, a ki ily bejegyzést az igazságnak, a valóságnak s kötelességének megfelelőleg eszközöl, nem büntethető. A jogi vélemény tehát nem egyéb, mint jogi nihilismus és abrogatiója az általános érvényű jogi világelveknek. Végül megjegyzem még, hogy az Amerikában felbontott házasság nálunk is érvényesen felbontottuak tekintendő és nálunk nem szükséges, de nem is lehet azt újból felbontatni. Belföld. Garasos gazdálkodás az igazságügy terén. A m e güresedett birói állások betöltése körül — mint a »Pozs. Szemle« irja — valóban bosszantó késedelem uralkodik. Ugy látszik, az igazságügyi kormány saját terrénumán nem igen tudván eredményeket felmutatni, a pénzügyminisztertől akarja elhódítani a dicsőséget, hogy tulajdonkép nem a pénzügyminiszter, hanem az igazságügyér az, a ki az államháztartás egyensúlyát fentartja az által, hogy az úgyis mostohán dotált igazságügytől elvon néhány fillért. Vájjon mikor fog igazságügyi kormányunk a zöld asztalnál dívó felsőbb (?) gondolkodás niveaujáról a közönséges halandók azon egyszerű, de logicus nézetéhez leszállni, hogy minden fillér, a mit az igazságügytől elvonunk, nemcsak a jogkereső felekre