A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 32. szám - Ha te ugy én is ugy. (Válasz a Gyarmathy Ernő támadására.)

252 A J O Gr. nézve hátrányos ügyeik késedelmes elintéztetése folytán, hanem még magára a fiscusra nézve is inkább káros, mint hasznos, mert a perek által lekötött tökéknek a forgalomból hosszabb ideig való elvonása a közvagyonosodásra és igy indirect az államra nézve nagyobb veszteség, mint a rossz helyen megtakarított fillér; a melyet pláne oly egyénektől von el a kormány, a kiknek úgyis elég mostohán hálálja meg önfeláldozó szolgálataikat értjük alsófokú biráinkat! Különösen kiváuatos az állások gyors betöltése oly bíróságoknál, melyeknek bírói kara — a culissák mögött rejlő okoknál fogva - úgyis kisebb számban lett megállapítva, mint a mennyit az ügyforgalom megkíván. A mint ez a pozsonyi kir. táblánál tapasztalható, a hol a decentralisatio főcélja : a hátralékok apasztása oly mérvben csütörtököt mondott, hogy — a birói kar legbuzgóbb munkássága dacára — egy év alatt nem fogyott, hanem felével szaporodott a hátralék! Félre tehát a garasos gazdálkodással ! A győri kir. törvényszék, ügyészség és járásbíróság tagjai a bírósági hivatalnokok rangosztálya és fizetésere vonatkozó törvényjavaslat tárgyában megtartott értekezleten elhatározták, hogy a képviselőházhoz petitióval járulnak, melyben azt kérik, hogy : a rang- és fizetés-osztályozást ne a minisztertanács, hanem a törvényhozás állapítsa meg és hogy az elsőfokú bíróságoknál alkalmazott birák, ügyészek és egyéb bírósági tisztviselők fizetése és rangosztálya megállapításánál az alkalmaztatás helye különbséget ne okozzon. S é r e 1 e m. * lhi te ugy, én is ugy.** (Válasz a Gyarmathy Ernő támadására.) A »Jog« f. évi 21-ik számában Gyarmathy ur »Colonia r i u s« név alatt és csekély magam »N o n n i s i« név alatt a 21-ik számban jónak láttuk a nagyenyedi kir. járásbíróságról egyetmást elmondani s az illetékes körök figyelmét felhivni az itteni orvoslást kivánó sérelmes állapotokra. Ez volt és azt hiszem, ez kellett légyen alapja felszólalásunknak, de ezzel egyúttal a nagy-enyedi kir. járásbírósággal végeztünk is s a mi csupán akár Gy. ur által, akár általam elmondható lenne, a nagyenyedi kir. járásbíróságra nem tartozik. Nem is ezért veszem kezembe a tollat, hanem azért csupán, nehogy azt higyje Gy. ur, hogy legújabb, valóban ellenem irányult cikke által kellemesen lennék érintve és azt szó nélkül fogom hagyni. Am védje Gyarmathy ur Csegezi urat, ki, ugy látszik, ugyancsak rászorult arra s a ki neki »u n o k a f i v é r e« s a kit én szerinte csak azért rohantam meg, mert neki »u n o k a f i v é r e« s ám feleljek én is cikkére ép oly elkeseredett hanggal, mint ő teszi, mindezzel a nagyenyedi kir. járásbíróság semminemű összefüggésben nincs és nem is lehet s meg kell engednie a Csegezi ur unokafivérének azt, hogy nekem is lehetnek véleményeim ugy egy bíróságról, mint annak volt és jelenlegi tagjairól és ezt a véleményemet, ha én jónak látom ugyanazon a helyen közre adni, a hol az ő cikke megjelent, akkor sem az ő, sem senkinek engedélyét kikérni nem fogom soha, hogy pedig én véleményem kimondásában nem tudok oly választékosan sértő szavakkal élűi, vulgo : olyan ügyesen táncolni a tojások között, mint ő, hanem ide-oda lépve egyet-egyet — köztük a rokont is — összetörök, ez oly hiba bennem, a miért én magamra egy cseppet sem haragszom s hiába való volna ezért másnak is haragudni. Épen ezért nem is vettem volna rossz néven azt, ha valaki reám süti azt, hogy cikkem megírására egyéb késztetett volna, mint egyedül az, hogy a Gyarmathy ur cikke egyoldalú s bizonyos tekintetben elfogult volt, de ezt vártam mástól s más formábau, nem tőle s ilyen formában, mert bizony türelem és nagy önmérséklet kell ahhoz, hogy a Gyarmathy ur cikkét — ki nekem tanácsokat ad s szerénységre int — végig olvasva, higgadtan és félretéve minden bosszúérzetet, arra néhány sorban észrevételt tegyek. Megvallom, el voltam félig-meddig készülve arra, hogy a Csegezi ur unokafivére cikkemet szó nélkül nem fogja hagyni, de a hosszú idő alatt, a mi cikkem megjelenése óta eltelt, nem csekély örömet találtam abban, hogy a két cikkel be lett fejezve a harcias felszólalások sora és nyugodtan várhatjuk, lesz-e felszólalásunknak valamelyes eredménye ! De oh nem igy történt, mert Gy. ur az én, bizonyára az övénél sokkal őszintébb és elfogulatlanabb cikkemet személyes támadásnak (ugyan, ugyan édes Gy. ur, vessen számot magában, van-e valami okom 'nekem Önnel szemben a személyes támadásra ?) vette és hamis alapból kiindulva, már igazán nekem ront és kihívóan kényszerit arra, hogy kevés időmből (ugy látszik, hogy ő nem igen takarékoskodik az övével) én is elraboljak, habár egy órányit is és feleljek az ö személyes támadására. De hát ott állunk, a hol állottunk azelőtt, mielőtt Gy. ur cikkét, t. i. ezt a másodikat még nem irta meg és én nekem nincs mit elvennem a múltkor irt cikkemből, sem nincs mit ahhoz hozzáadnom, elég lesz egyszerűen azok véleményére hivatkoznom, * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készéggel tért nyiluuk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszsziik, ha kívántatik. Velünk azonban a?, mindig tudatandó. ** Ezzel az ügyet befejezettnek tfkintjük. A szerkesztőség. a kik cikkeinket olvasták, mert bizony az én cikkemet sem az, j hogy Csegezi urat lerántsam, sem az, hogy egy más, ^ velem jó! barátságbau lévő hivatalnokot — a ki meg sem volt támadva — védjek, nem hozták vala létre, mert sem gyűlölet, sem barátság által nem ragadtatnám magamat annyira, hogy valakit alap nélkül elitéljek, illetve ok nélkül feldicsérjek. Én nekem tőle sem tanácsot elfogadnom, sem szerénységet tanulnom nem lehet s hogy miért nem lehet, arra a felelet egys:erű, mert arra t. i. ö nekem még igen kis személy s ha ö ennek kijelentéseért is neheztelne reám, végtelenül sajnálnám, de tenni róla nem tudnék. Alig-alig tudtam magamat eddig is visszatartani attól, hogy múltkori cikkemben vázolt tényeket újból indokolni kezdjem, de ezt nem tehetem, mert, ismétlem, e tekintetben több mondaui valóm nem lehet, mert nekem nem lehet célom az, hogy emberekkel foglalkozzam személyes boszúból s bizonyára Gy. uron van a sor, ki »m e a culpat« mondhat, hogy akkor, mikor írandó a nagyenyedi kir. járásbíróság miseriáiról, pennát vett a kezébe, egyúttal jónak látta Csegezi ur unokafivéréről is megemlékezni. Végzek is mindjárt. Csak aunyit jegyzek még meg, hogy azon vélekedésem helyességét, hogy Gy. ur első cikkében bizonyos személyekkel szemben elfogult volt, semmi a világon meggyőzőbben nem declarálta volna, mint mostani, kétségkívül nagy rokoni szeretet szülte sorai. Milyen jó is volna én édes Istenem, ha mindenkinek respectálni kellene a rokonsági viszonyt akkor is, a mikor az szóba sem jöhet, mikor t. i. egy járásbíróság rault és jelenbeni tevékenységének tárgyilagos mcgbirálásáról van szó. Nekivánja ezt tőlem sem, mástói sem igen tisztelt Gy. ur, mert ez bizony kissé furcsa kívánság volna. És ezzel, azt hiszem, e tekintetben is be van közöttünk az ügy fejezve, e téren és e helyen ez legyen utolsó szavam: Pax vobis ! Emmánuel Győző, kir. közjegyző/elölt Nagy-Enycden. Vegyesek. Ügyvéd mint cégvezető. Egy nagy budapesti cégnél a cég tagja elhalván, az árvaszék a kiskorú gyermekek részére K. L. fővárosi ügyvédet nevezte ki, egyúttal megkereste a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéket, hogy a kinevezett gondnokét mint cégvezetőt jegyeztesse be, az eddigi cégvezető jegyzését pedig törültesse. A kereskedelmi és váltótörvéuyszék a kérelemnek helyt adott és igy a gondnok most mint cégvezető szerepel. Igazságügyi kinevezések. Dr. Gedeon Albert budapesti tszéki bíró a budapesti itélő táblához biróvá ; ifj. K e ö m 1 e y Pál szentendrei jbirósági albiró az újvidéki tszékhez biróvá; Horváth-Csongor János perlaki jbirósági albiró az ottani jbirósághoz járásbiróvá ; továbbá P é c h y Pál kassai itélő táblai t. jegyző a munkácsi, Takács Gyula soproni tszéki jegyző a csornai, D u t k ó János kassai tszéki jegyző a zsadányi, J a k ó Pál zilahi tszéki aljegyző a m. szigeti és Gajzágó Miklós budapesti tszéki aljegyző a mohácsi járásbírósághoz albirákká neveztettek ki. Curiai és táblai értesítések. Brassó. Dr. F. A. N-\gy J. — Weisz E. ügy érk. 7460 sz. a., n. e., eld. Klimkó. — Cegléd. Sz. M. Mizser J -né és t. — Mizser K. ügy érk. 3185 sz. a, n. e., eld. Béres; Biró M. — Schillingéi- U. és neje ügy érk. í%501 sz. a, n. e., eld. Vaszilievtcs. — Eger. Cs. B. Dr. Pollatsek M. — Sikl J. ügyet a C. jul. 27-én hh. — G.-Vezekéliy. M. L. Török P. — Csutor A. még nem érk. a C.-hoz. — Gyöngyös. F. S. Szipes M. — id. Söregi A., valamint özv. Szadeczkyné — Pálinkás és neje ügyek még nem érk. a C.-hoz ; Forgó J. - Nagy J. ügyet a T. jul. 25-én mv. ; Fehér S. — Domány K. ügyet a T. aug. 3-án hh. ; Fehér S. — Foyenlag M. ügyet a T. aug. 3-án hh. ; Fehér S. — Brüder Böhm kétrendbeli ügyeket a T. aug. 3-án hh.; Súlyai M. — Fehér S. ügy érk. 8657 sz. a., n. e., eld. Trux ; Fehér S. — Landor J. ügy érk. 8970 sz. a., n. e., eld. Szánthay ; néh. Kisbenedek hagy., ügy érk. 5017 sz. a., n. e., eld. Szabó János. — Karcag-. Dr. I). L. Ozv. Sütő S.-né és t. — Szendrei J. ügy érk. 9165 sz. a., n. e., eld. Burghardt. — Kolozsvár. S. («. Sipos G. — kolozsvári kisegitö tptár ügy érk. 114 sz. a, n. e., eld. Janicsek. — N.-KÖrÖS. A. S. Nyirák Gy. — Liptay J. ügy még nem érk. a C.-hoz ; Veisz M. — Sima T. ügy érk. 7347 sz a., n. e., eld. Jankovich. — T.-Kanizsa. Dr. P. L. Klein A. L. — Szedő F. Ugy még nem érk. a C.-hoz. TISZTA VÉR nélkül nincs egészség ! Titkos betegségek, börkütegek, kiütések, sápkor, álta- | lános elerőtlenedés, gyengeség megszűnnek, ha egészséges a vér ! Módszerünk használata esetében kezeskedünk a gyökeres eredményért. Kérdezősködéseknél a válaszra szánt posta-bélyeg melléklendő. „Office Sanitasu Paris. 30, Faubourjj Monlinarlre Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság'--nál. (Hot'-utcza 7. szám.)