A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 2. szám - A birósági végrehajtók díjazása. (1. r.)

8 A J O Gr. Ugyancsak helyesekül fogadandók el az elsőfokú bíróság Ítéletéből átvett azok a további indokok is, melyek alapján alperes a cserszín és három darab ponyva értéke fejében összesen 522 frt 45 kr töke megfizetésére feltétlenül köteleztetett és a fizetési késedelem beállta ebből folyólag alperes törvényes kamatfizetési kötelezettsége meghatároztatott. Helyesli végül és elfogadja a kir. Curia a másodbiróság által kifejtett azokat az indokokat is, melyeknél fogva a nem biztosított csermennyiséget a kár kiszámításánál az általa eszközölt arányszámítás alapján számításba veendőnek mondotta ki s a melyekben kifejtette, hogy felperesek saját kereseti előadásuk szerint az általuk elégettnek állított csermennyiség 2/3 részét, első ]/3 részét pedig maguk »originál« minőségűnek állították, tehát más kedvezőbb arányú minőség, illetőleg értékmegállapitáshoz nem tarthatnak igényt, minélfogva felpereseket 831 frtra nézve keresetükkel helyesen utasította el, annyival is inkább : mert fennforgó esetben, midőn szó sincs arról, hogy a biztositott tárgyak értéke, bármely e perben fidhozott számítást véve is alapul, a biztosítási összeget meghaladná, a kereskedelmi törvénynek 478. §-a alkalmazást nem találhat, hanem alkalmazandó a biztosítási feltételek 9. §-ában foglalt; az a törvény által nem korlátolt szabály, mely szerint, ha a biztositott tárgyak értéke csekélyebb az azokra biztositott összegnél, a kár csak ama csekélyebb érték arányában téríttetik meg ; mert továbbá, nem vehető figyelembe felpereseknek az a felebbezési előadása sem, hogy a megmaradt 375 mm. cser, minthogy ez a nedvesség és füst behatása folytán értéktelenné vált és igy szintén megsemmisült, az ő hátrányukra számításba nem hozható, minthogy említett állításukat alperes tagadásával szemben nemcsak nem bizonyították, hanem G. és 0. tanuk vallomásai által ellenkezőleg az van bizonyítva, hogy az emiitett cserkazal sértetlen maradt, a 13/. alatti szakértői vélemény ad 7. pontja alatt pedig nyilván csak az foglaltatik, hogy az elégett cserrakások megmentett maradványai azok, melyek teljesen elértéktelenedtek. Felperesek felebbezésükben kifejezetten megnyugosznak abban, hogy elégett cserkészletük mennyisége az alsóbb bíróságok által egyezően 2,800 métermázsában állapíttatott meg. Minthogy azonban ez a mennyiség is a fent előadottak szerint csak a másodbiróság által megejtett arányszámítás szerint vehető biztosítottnak és illetőleg kártalanitandónak; de az arányszámításba az a számítási hiba csúszott be, hogy a 3,000/3,173-acl részben biztosítottnak elfogadott 2,800 mm. elégett csernek kártalanítandó mennyisége 2,655"66 métermázsára számíttatott, holott ez a mennyiség helyes számítással 2,645-67 métermázsát, e szerint tehát az értékkülönbözet is alperes javára megfelelően 33 fit 28 krt tesz ki, mely összegre nézve tehát felperesek ép ugy és ugyanazon indokoknál fogva, mint a 831 frtra nézve keresetükkel feltétlenül elutasitandók voltak. Az ezen összegen felül fennmaradó 8,770 frt 22 kr. kártérítési összeg a prts 237. §-a alapján megítélt becslő eskütől függőleg azért volt megállapítandó : mert mindazok az érvek és az ezeket támogató bizonyítékok, melyek az elsőfokú bíróság ítéletében a másodbiróság által is helyeselve, a kereseti követelés mennyiségének feltétlen megállapítására indokul felhozatnak, kétségkívül elég nyomatékosa k ugyan arra, hogy az elégett cser utóbb érintett értéke valószínűnek vétessék, de a kártérítési követelés összegét a felperesek részéről szolgáltatott és az elsőfokú bíróság ítéletében kimerítően ismertetett bizonyítékok által perrendszerííen bizonyítottnak tekinteni nem lehet azért: mert a kihallgatott tanuk különösen az elégett cser mennyiségét ugy határozzák meg, hogy mindenikük vallomásából kitűnik, miként a mennyiségről csak szemmérték és egyéb hozzávetőleges számítás alapján birnak többé-kevésbé határozott tudomással, stb. Bűnügyekben. Ha két büntetendő cselekmény állapittatik meg, a B. T. K. 96. §-ára akkor is kell hivatkozni, midőn az egyik cselekményre csak pénzbüntetés szabandó ki. (B. T. K. 96., 102. §§.) A budapesti kir. itélő tábla (1890. május 20-án, 11,283. sz. a.) : Minthogy a jelen esetben egy szabadságvesztés büntetéssel büntetendő vétség mellett, egy csupán pénzbüntetéssel büntetendő vétség állapíttatott meg vádlott terhére ; minthogy ilyen esetben a 13. T. K. 103. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelően összbüntetésnek nincs helye, hanem a csupán pénzbüntetéssel büntetendő vétség miatt a büntetés külön és önállóan szabandó ki, mi az összbüntetést fogalmilag kizárja: a kir. itélő tábla az e!sőbiróság Ítéletét a 96. §. mellőzésével indokai alapján helybenhagyja. A m. kir. Curia (1891. május 6-án, 8,903/890. szám a.) : Tekintve, hogy vádlottak ellen két rendbeli vétség elkövetése van bebizonyítva ; tekintve, hogy a B. T. K. 350. §-a értelmében a zsarolás vétsége miatt szabadságvesztésbüntetés, a becsületsértés vétsége miatt pedig a B. T. K. 261. §-a értelmében pénzbüntetés, még pedig a B. T. K. 102. §-ának rendelkezése szerint ez utóbbi büntetés külön állapítandó meg s ámbátor a pénzbüntetések külön kiszabását rendelő törvénynél fogva, az anyagi bűnhalmazat ezen eseteire vonatkozólag ki van zárva a B. T. K. 96. §-ában rendelt s a további szakaszokban részletesen szabályozott összbüntetés alkalmazhatása ; tekintve mindazonáltal, hogy a 102. §. csupán a büntetésre nézve módosítja a B. T. K. 96. §-át s hogy azonkívül a most idézett szakasz a pénz- és szabadságvesztés külön-külön büntetéseivel büntetendő bűncselekmény eseteire érintetlenül fennáll; tekintve, hogy különösen fennáll a kérdéses esetekben a 96. § nak hatálya azon irányban, mely a büntető törvény több rendelkezésének a 15. T. K. 95. §-a alá tartozó eseteit, a több önálló büntetendő cselekményeket képező törvénysértéseknek a B. T. K. 96. §-a alatt subsumált esetektől, vagyis az eszmei bűnhalmazatot az anyagi bűnhalmazattól elvileg megkülönbözteti : mely különbség mint a törvény által külön megállapított külön lényeges alakzat, mindenik az említett törvények bármelyike alá tartozó esetet illetőleg, az Ítéletben külön megjelölés által kifejezendő ; tekintve ezen felül, hogy a bűnhalmazatról rendelkező fejezetnek magát a büntetést illető rendelkezései sincsenek teljesen kizárva a B. T. K. 102. §-ának első bekezdése által: mert ugyanezen szakasz második bekezdésének rendelkezése épen a pénzbüntetésekkel vagy ezen kívül még egy harmadik vagy további büntetendő cselekmény miatt szabadságvesztéssel is büntetendő, több cselekménynek halmazata, illetőleg ez esetekben a pénzbüntetéseknek átváltoztatása esetében a bűnhalmazatról szóló rendelkezéseknek a büntetésekre kiterjedő hatálya mindenkor előáll ; tekintve, hogy a most felhozott esetben a büntetés átváltoztatásának a 102. §-ban megállapított elhatároltsága kizárólag a bűnhalmazat s csakis az anyagi bűnhalmazat fenforgásakor. tehát a 96. ii. esetének megvalósultában, találván alkalmazhatóságának a törvénv által kikötött ténybeli feltételét: önként következik, hogy a B. T. K. 96. §-ának tényleges fenforgását kell megállapítani az Ítéletben, hogy a B. T. K. 102. §-a 2. bekezdésének, a 96. §-tól függő rendelkezése alkalmazható lehessen; tekintve, hogy ezeknél fogva a kir. itélő tábla Ítéletének azon rendelkezése, melylyel az elsőfokú törvényszék Ítéletében helyesen foglalt hivatkozást a B. T. K. 96- §-ára mellőztetni rendelte, téves és az anyagi halmazat fenforgásának kimondását is kizáró intézkedés lévén : az elsőfokú törvényszék Ítéletében foglalt hivatkozás a B. T. K. 96. §-ára visszaállittatik, egyebekben pedig a kir. itélő tábla ítélete az elsőfokú bíróság ítéletéből általa elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik. Egyszerű felhívás nem reábirás, habár e felhívás nélkül nem is követtetett volna el a kérdéses büntetendő cselekmény. (M. kir. Curia 1891. október 14-én 4,376. sz.) Ha a vádlott lopás miatt a két ítélettel reá kiszabott két büntetést egy hnzainban megszakítás nélkül töltötte ki, a B. T. K. 338. §-a a harmadik lopásnál nem alkalmazható. (M. kir. Curia 1891. február 26. 710. sz ) Bajnszkitépés a súlyos testi sértés vétségét állapítja meg. (M. kir. Curia 1891. szeptember 30-án, 7,313.) Azon hírek terjesztése, hogy panaszló fizetésképtelen s nála két nap alatt háromszor történt foglalás, különösen egy kereskedőre nézve becsületsértés. (A debreceni kir. Ítélőtábla 7,952'891. B.) A ki a közjegyző előtt magát más személynek kiadja s annak nevében ügyletet köt, az a Btk. 400. §-a alapján bűnös. A személyazonosság bizonyítója csak akkor bűnös, ha rosszhiszemííleg járt el. (M. kir. Curia 1891. okt. 21. 1,517. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Weiss J. Sámuel e., újvidéki tszék. bej. febr. 10, febr. 23^ csb. Di-. Devich László, tmg. Rohonyi Gyula. — Rudolféi* Miksa c, nyitrai tszék, bej. febr. 6, félsz. febr. 20, csb. Horváth József, tmg. Dr. Feiler Dávid. — Kánitz Sándor e., n.-becskereki tszék, bej. márc. 5, félsz. ápr. 2, csb. dr. Yégh Imre, tmg. dr. Kis János. - TJngár Ábrahám e., miskolci tszék, bej. febr. 15, félsz. febr. 22, csb. Póts Endre, tmg. dr. Orosz Viktor. — Eder Béla e., soproni tszék. bej. márc. 31, félsz. ápr. 30, csb. Bajnovits Ármin, tmg. dr. Hanny Tódor. — KazOCSai András e., székely udvarhelyi tszék, bej. márc. 1 félsz. márc. 23, csb. Györfy Titus, tmg. Márton János. Pályázatok : A szegedi tábla kerületében jog gyakornoki áll. jan. 15-ig. — Az aradi tszéknél aljegyzői áll. jan. 19-ig. — A pécsi tábla kerületében 5 díjas joggyakornoki áll. jan. 16-ig. — A galgóci jrbságnál aljegyzői áll. jan. 19-ig. — A nyitrai tszéknél aljegyzői áll. jan. 19-ig. — A n.-körösi jrbságnál aljegyzői áll. jan. 20-ig. — A lugosi tszéknél díjas joggyakornoki áll. jan. 18-ig. — A m.-szige t tszéknél aljegyzői áll. jan. 20-ig. — A csik-szeredai tszéknél birói áll. jan. 23-ig. — A kis-szebeni jrbságnál aljegyzői áll. jan. 24-ig. Nyomatott a „Peti fcSnyvaTomia-reozrénT-táraHaár'-nát. fBold-utcza 7. szám.)