A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 32. szám - Amerikai válóper. (befejező közlemény)

250 A JOG. tanu, a perben azt állítja, hogy az egyik féllel azért van ellenségeskedésben, mert ez őt 60, 000 frt erejéig meglopta és megcsalta, rágalmazást követ e l. « (26 028/890. sz. ) Igaz, hogy a prts. 118. §-a akkép rendelkezik, hogyha a felek a biró előtt egymás irányában magukat illendően nem viselik, a biró által eszközölt rendreutasitáson felül fenmarad a sértett fél magánkeresete, de ezen intézkedés törvényadta jogát a felek és tanuknak nem érinti és nem vonatkozik arra, midőn a fél, tanu, vagy szakértő törvényes jogával élvén, nyilatkozatával az egyike vagy másikát megsérti, meggyalázza. A prts 191. és 192. §-ai alapján ugyanis a peres felek jogosítva vannak a tanuk vagy szakértőket kifogásolni és viszont a tanu vagy szakértő a prts. 202. §-ában foglalt általános kérdések 6-ik pontjára leendő kihallgatásakor az igazat, tehát azt is megvallani, hogy a bizonyító fél ellenfelével miért van ellenségeskedésben, mert hiszen e nélkül a biró nem is mérlegelhetné azt, vajjon az indok az ellenségeskedésre nyujt-e elég alapot, képes-e az befolyásolni a tanu igazságérzetét. Ha már most a fél tudva azt, hogy a tanu ellen hamis eskü miatt az eljárás meg lett indítva, azt állítja a perben, vagy a kihallgatáskor, hogy az ezen deliktumért már büntetve lett és kifogásolja? Vagy ha a tanu az eljáró biró kérdésére előadja, hogy azért van ellenségeskedésben a bizonyító fél ellenfelével, mert az öt félig agyonverte, vagy meglopta ? Képezhet e ily objektum büntetendő cselekményt ? A btk. és annak indokolása, valamint a felsőbb bíróságok gyakorlata szerint — igen. Az is igaz, hogy a btk. 266. §; -a csakis az ügyfelekre vonatkozólag állapítja meg az általános bűnvádi felelősség alóli kivételt, de miután ugy a prts, mint a büntető eljárás teljes szabadságot ad a kifogások megtétele és a védelem kifejtésére, melynek alapján a fél amaz aggályait és kifogásait is előadhatja, a melyeket nem ugyan az ügyfelekre, de mégis a perben szereplő tanuk vagy szakértők irányában fenforogni és ügyének igazságos eldöntésére szükségesnek vél, ezen cselekmény büntetése alig indokolható. Hogyha a btk. 286. esetében használt sértő kifejezések tekintetében a bűnvádi eljárásnak nincs helye, akkor még inkább állhat ezen elv a felek által a perben tannságtételre felhívott tanuk és szakértők irányában a prts értelmében tett kifogások előadása folytán netán használt inkriminált kifejezésekre állított tényre, avagy ha a tanuk vagy szakértők az inkriminált cselekményt a prts 20. §-ának 6. pontjában foglalt kérdésre adandó feleletükben és arra vonatkozólag követték el, mivel ez egyrészt a védelem szabadságában rejlik, melynek korlátozása nem lehetett a törvény célja és intentiója másrészt pedig, mivel ezen nyilatkozatok a törvény alapján és ennek oltalma alatt tétetnek. Jól mondja a btk. indokolása a hivatkozott 266. §-nál: Nem az elmélet, hanem az élet tanította meg a felvilágosodott törvényhozásokat e garanciák szükségességének és társadalmi jelentőségének felismerésére Es ha ez áll, a mint hogy áll az ügyfelekre, akkor ez a garancia jóval szükségesebb a tanuk és szakértőkkel szemben és ezek részére, mint a feleknek egymás irányában teendő nyilatkozataikra. * Minthogy pedig a btk. 75. §-a teljesen korrekte ezen esetekre sem alkalmazható a btk. 266. § a, a következőkkel lenne pótlandó: hogy a tanuk vagy szakértők kifogásolása közben és ezen célból, nemkülönben a tanuk vagy szakértőknek a prts. 202. §-á n a k 6. pontjára adott feleletük vagy ennek indokolására felhozott kifejezések és állított tények miatt a bűnvádi eljárás meg nem inrlitható. És ha ez felvétetik a novellába, sok kontroversia és igazságtalanságnak vetnek véget ezzel. Amerikai válóper. ** Közli: FEKETE ISTVÁN ügyvéd Bártfán. (Befejező közlemény. ) Az »Allgemeine deutsche Real Encyclopädie für die gebildeten Stände, Conversations-Lexikon« (Leipzig: F. A. Brockhaus 1865) című könyvben ezek olvashatók: »E h e — bildet die Grundlage der Familie, jenes heiligen Kreises, in welchem die physische und sittliche Entfaltung des Menschen vor sich geht und dessen Charakter für den Werth, die Stellung und das Schicksal der Völker entscheidend ist... In dem Gebote einer vernünftigen Beschränkung der Triebe findet die Ehe ihre sittliche, in dem Interesse des StaatesanderForterhaltung des M e n s c h e n g e s c h l e c h ts ihre rechtliche Begründung... Inwiefern eine rechte Ehe nur durch die freiwillige Uebereinstimmung beider Theile zu Stande kommt und bürgerliche Wirkungen hervorbringt, erscheint die Eheschliessungals ein Vertrag.. (Ehescheidung) * V. ö. a »B. 1. T. « 1886 évi dec 16-án megjelent 11. számában közölt >Adalékok a btk. 266. §-ának hézagosságához« című értekezésemet. ** Előző közlemény a »J o g« 30. számában. Obgleich die Gemeinschaft auf Lebenszeit in dem Wesen der Ehe enthalten ist und belicbige Verstossungen oder verabredete Treunungen, wie sie das jüdische, hellenische, rörmische und mohammedanische Recht verstattet, dem Begriff und Zweck des Instituts widersprechen, so kann doch die völlige Unauflösbarkeit nur für solche eheliche Verbinduugen gelten, die eben den ethischen Voraussetzungen des Verhältnisses entsprechen. Wo Hass und Verachtung an die Stelle der Liebe und des Verttauens treten, ist der häusliche Herd entweiht, und der Zwang zur Fort setzung des unseligen Bündnisses erscheint als ohnmächtiger Wunsch, ein UUnheiliges zu heiligen, oder als Herabsetzung der Ehe zu etwas Aeusserlichem oder Inhaltslosem. « Dr. Joseph Unger. System des österreichischen allgemeinen Privatrechts (1863): »Die Privatrechtsnormen verbinden innerhalb des österreichischen Staatsgebietes alle Staatsangehörigen der österreichischen Monarchie (111. 1. ) Savigny endlich hat als leitendes Princip den Satzaufgestellt, dass das Recht jenes Gebietes zur Auwendung kommen müsse, welchem das Rechtsverhältniss seine reigenthümlichen Naturnachangehöre, worin es seinen Sitz habe (162. §. ) Alle F ragen über Giltigkeit oder Ungiltigkeit der Ehe sind stetsund überall nach dem Gesetze des Orteszubeurthei1en, wo der Mann zur Zeit als die Ehe eingegangenwurde, seinen Wohnsitz hatte (192. §) In Ansehung der Ehescheidung kommen die Gesetze des Ortes zur Anwendung, wo auf die Scheidung von Tisch und Bett oder auf die Treunnuggeklagt wird. Die Gesetze über Ehescheidung gehören zu. jenen Gesetzen, welche als auf der sittlichen Natur der Ehe beruhend, einen streng positiven Charakter an sichtragen, juris publici sind. Dieser Grundsatz wird auch nach österr., wie nach gemeinem Recht in der Regel auf das am Wohnsitz des Ehemannes geltende Recht führen, weil nur da der wahre Gerichlsstand für die Ehescheidung begründet ist (193). Savigny 337. Dr. Korbuly Imre közjogának (1884. ) 135. lapján azt irja: »A z állampolgári minőség, szemben azokkal, kik egy bizonyos államhoz nem tartoznak, hanem csak abban ideiglenesen, hosszabb vagy rövidebb ideig tartózkodnak és azért idegeneknek neveztetnek, lényeges különbséget eredményez, nem ugyan a személyiség lényegéből folyó s nem is a polgári és magánjogokra, hanem a szorosan vett állampolgári, vagyis azon jogokra nézve, melyek egyeseknek egy bizonyos államhoz való állandó tartozási viszonyából keletkeznek.... korunknak az újabb európai törvényhozásokban nyilvánuló irányelve e kérdést illetőleg is már arra a szabadelvű és egyedül jogosult álláspontra emelkedett, melyen az idegeneket is magánjogok szerzésére és gyakorolhatására nézve az állampolgárokkal egyenlőknek kezdi tekinteni s egyenlő bánásmódban részesíteni, egyedül csak az állampolgári tulajdonképeni, (vagyis politikai) jogok tekintetében tartván fenn továbbra is a különbséget és korlátozásokat, tehát az erre egyedül jogosult téren. « Bobory Károly az »Uj korszak« 1868-ik évi 1-ső számában a »Polgári házasság« cimü munkájában ezeket irja: A polgárzat, mint Cicero nevezi, socictas juris, azaz jogtársulatnak célja a közbátorság, t. i. jogvédelem s annak alapján, mennyiben csak közerő egyesülete által eszközölhető a közjólét. Miként a polgárzat fogalma magában foglalja, hol a cél kívánja, a közerő, a hatalom, a kényszer alkalmazását, ugy ellenben az egyház célja, mely nem egyéb, mint vallásos erkölcsiség, kizárja azt magából: vallás csak meggyőződésen találván alapját; vallásos érzület, vallásos erény csak a szívnek s szabadakaratnak lévén gyümölcsei, melyek kényszer által nem eszközölhetők. Ezen megjegyzés általánosan meghatározza mind a két társulatnak (az állam és egyháznak) ugy körét, mint eszközeit. Mindaz, mi a házasságról elmondható, vagy a házassági egyesület jogi eredményét, vagy annak erkölcsi minőségét, vagy végre az irántai vallási tekinteteket, egyházi eredményeit illeti. Jogi eredményeit illetőleg nincs világosabb, minthogy ezek a polgárzat, mint jogtársulat eredeti rendeltetésénél fogva, csak a polgári törvényhozás, általában polgári intézkedések körébe tartoznak. A polgári törvényhozást illeti mindazon jogokat és kötelessége ke t illetőleg, melyek mint a házasok egymás iránti viszonyai, atyai hatalom, örökösödés stb. a házassági szövetségből származnak, meghatározni a feltételeket, melyekhez jogaik az illetőknek kötvék és érvényesítésükre a kötelezettek törvényes uton kényszeríthetők. Ily egészen polgári jogok az egyház eredeti rendeltetésénél fogva, miszerint nincs, nem lehet kényszerítő hatalma, egyházi törvény s intézkedés alá nem tartoznak. Mik a házasság erkölcsi minőségét illetik, azok vagy természeti törvényen, az ész örök erkölcsi törvényein alapulnak, vagy tényleges vallási, positiv itteni törvényekből származtatnak. De e positiv vallási elveket s szabályokat illetőleg, midőn a különböző egyenjogositott felekezetekre oszlott polgárok ezeket közösen el nem ismerik