A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 32. szám - A büntető törvénykönyv revisiójáról. (Befejező közlemény.)

Tizenegyedik évfolyam. 32. szám. Budapest, 1892. augusztus 7. Szerkesztőség: r.j Rnd If-rakpart :;. s«. Kiadóhivatal: V.j Rudolf-rakpart ::. sz. Köziratuk vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz in tézendok. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HtTILAP U IGAZSÁGÜGY ÍRDLUIIEK WWMÉÍ II lüfilfjie Bírál, BÍRÓI, ÜGTÉSZI ÉS MMIÍ Szamos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szer kesztü: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 írt 50 kr. fél » 3 • — > egész » 6 » — > Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványukat küldendők. TARTALOM : A büntetetötörvénykönyv revíziójáról. 'Irta: Pulgár József, vámos mikolai kir. járásbiró. — Amerikai válóper. Irta : F e k e t e István, ügyvéd Bártfán. — Belföld. (Garasos gazdálkodás az igaszságügy terén. — A győri kir. törvényszék petitiója.) — Sérelem. (Ha te ugy, én is ugy. Irta : E m a n u el Gyözö. — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlönyt-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A büntető törvénykönyv revisiójáról* Irta . POLGÁR JÓZSEF, vámos-raikolai járásbiró. ^Befejező közlemény.) Vegyük elő egy gyakorlati esetet. A. perlekedik B.-vel és ez utóbbit »tolvaj«-nak nevezi, a mit 15. azzal viszonoz : »a te atyád is tolvaj volt«. A.-nak atyja azonban már elhalván, holtak ellen elkövetett becsületsértés tényálladéka forog íenn. B. a bűnvádi eljárás folyamatba tételét indítványozza, de a tárgyaláson A. viszont vádat emel B. ellen a megholt atya ellen elkövetett becsületsértés miatt, mire B. belátva azt, hogy esetleg ö is megfenyíttetik, a vádat A.-val együtt kölcsönösen visszavonják. A két sértést compensálták. Kérdés: van-e joga A.-nak a btk. 273. §-a és a novella alapján viszonvádat emelni ? A felelet egyszeri! és határozott: Ha joga van mint gyermeknek vádat emelni, joga van a viszonvádhoz is. Es ha mégis a házastárs, a kinek szintén joga van indítványt tenni ugyancsak a btk. 273. §-a alapján B. ellen a bűnvádi eljárás folyamatba tételét indítványozza ? Mi történjék ekkor? Vájjon érvényes-e a vád és ha igen, a fenti tényálladék constatálása mellett kimondható-e B. vétkesnek? Vagy fenforog-e a kölcsönös becsületsértés? A helyzet nagyon kriticus. Az inkriminált kifejezés miatt B. fenyítve nem lett, — ez tény. De volt-e joga és lehetséges-e akkor, a midőn a btk. 273. §-a alapján az indítványozás joga a gyermekeken kívül másokat is illet A.-nak a saját cselekményével elkövetett delictumot, a nem saját személye, hanem megholt atyja ellen elkövetett sértéssel kiegyenlíteni ? Ezen kérdésnek végleges eldöntése sok bonyodalomra adna okot és alkalmat a judicaturában, melyet mindenesetre jobb megelőzni azzal, hogy a javaslatban meghatároztatik : »A holtak ellen elkövett rágalmazás és becsületsértés vétsége esetén a v á d i n d i t v á n y o z á s joga első sorban a házastársat, ilyen nem léteben a gyermekeket, ezek hiányában a szülőt és végül a testvéreket illet i.« Tehá itt is nem a coor dinált, hanem a bizonyos sorrendhez kötött successiv inditványozási jog van helyén, hacsak a judicaturát különböző felfogások és fluctuatióknak nem akarjuk kitenni. A btk. 264. §-ának 4-ik pontja azexceptio veritatis alkalmazását kizárja, ha az állítás a női becsületet támadja meg, vagy a családi élet viszonyaira vonatkozik és annak bizonyítását meg nem engedi. Habár a btk. indokolása remekül kifejti az erre vonatkozó érveket, szerintem a jogi és társadalmi élet viszonyai oda fejlődtek, hogy ezen kivételek is bizonyos korlátok közé szorítandó!;. Tekintsünk ismét egy practicus esetet. A. alkalmazni akarja B. nevelőnőt gyermekei mellé és ez okból megkérdi C. rokonát vagy fiát, a ki B.-vel egy városban lakik, a nevelőnő képessége és erkölcsi magaviseletét illetőleg. C. I> het, hogy hallomás, de az is lehet, hogy tapasztalás alapján a nevelőnő morális életiről nem e leghizelgőbb dolgokat írja. * Előző közlemények a »J o g« 26., 28 és 31. számaiban. B. , a kinek a nyilatkozat tudomására jutott és ezen informatiót valótlannak és magára nézve meggyalázónak tartja, C-t becsületsértés, esetleg rágalmazás miatt feljelenti, annál is inkább, mert a nominatio auctoris szintén nem biztosit büntetlenleuséggel. C. azzal védekezik, hogy az inci iminált nyilatkozat bizalmas utón közöltetett, tehát nem d o 1 o s u s, hanem csupán informatív jelleggel bírt s így a sértési szándék ki van zárva, másfelől pedig A. az ő rokona, minek folytán csakis rokona, esetleg hozzátartozói jogos magánérdekét megóvandó adta tudtára az adatokat. Vájjon összeegyeztethető lenne-e az igazság és a társadalmi renddel, a hol a társadalom minden egyes tagja egymás irányában erkölcsileg is az igaznak megvallására kötelezve van, hol a jogos köz- avagy magánérdek megóvása kényszeríti a tettest az inkriminált nyilatkozat közlésére, a hol tehát a nagyobb veszély rejlik a hallgatásban, semhogy egy valóbanerkölcstelen nő becsülete a bizonyítás kizárásával megóvassék, ha a tettes, jóllehet az állított tény való, elitéltetnék ? Pedig el kell Ítélni, mert vannak nyilatkozatok, a melyeknek tartalma már a sértési szándékot igazolja és a delictum létrehozására elég azoknak puszta kiejtése, a nélkül, hogy a speciális szándékosság külön bizonyítást igényelne. És ilyen a morális életre vonatkozólag tett meggyalázó kifejezés is, a hol tehát a btk. 75. §-ának alkalmazása úgyszólván teljesen ki van zárva. De lehetnek más esetek is. Egy állami tanitónő erkölcsi magaviseletének feljelentése, egy házasság meg akadályozása stb., a hol bizonyos, bár inkriminált nyilatkozat tétele nemcsak teljesen jogosult, hanem annak alkalmas módon való közlésére egyes személyek s egyének kötelezve is vannak. Helyesen mondja a btk indokolása : »S z a b a d államban nem lehet követelni, hogy az emberek a'becstelenekről, a gazokról is mindig csak jót mondjanak, vagy hallgassanak.* De különösen áll ez akkor, még a nőkkel szemben is, ha a közérdek vagy jogos magánérdek megóvásáról van szó s azért a btk. 264. tj-ának 4. pontját módosítani és a szükséges kivételeket megállapítani kellvén, mondja ki a javaslat : »A z állítás vagy kifejezés valódiságának bebizonyítása a btk. 264. §-á n a k 4. pontjában meghatározott esetekben is meg van engedve, ha a vádlott igazolja, hogy az állítás vagy közlésnek célja tisztán közérdek vagy jogos magánérdek megóvása volt. Tehát a köz- és magánérdeknek pusztán megóvása, nem pedig egyúttal annak előmozdítása is biztosítaná csak a vádlott büntetlenségét és tekintettel a társadalmi élet követelményeire és különösen arra, hogy anőknekjórésze állami szolgálatot teljesít és állami hivatalt tölt be, ezen praeventiv intézkedés büntetlenségét maga a közérdek is megkívánja, sőt követeli, hogy ezen cselekménynek immunitása törvényileg biztosittassék. Itt és ily esetben nem a nemtelen boszú vagy utálatos csacskaság veszélyeinek fokozására szolgálnak eszközül a törvénykezés formái és utóvégre a becsületében megtámadott nőnek, mint magánvádlónak, mindenkor jogában áll a vádat visszavonni. A b t k. 266. §-a is hézagos, mert csak azon esetre biztosítja az immunitást, ha a tény, vagy a meggyalázó kifejezés a hatóság előtt folyamatban lévő ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag tárgyalás alkalmával szóval, vagy az ügyiratokban állíttatik. Nem biztosítja tehát a mentelmi jogot a tanuk és szakértőknek, úgyszintén a feleknek a tanuk és szakértőkre vonatkozólag a törvény korlátai között tett nyilatkozataikra, holott az igaz vallomástétel minden állampolgár kötelessége, ha erre felhivatil; ; a ki pedig törvényes kötelességet teljesít, vagy törvényes szabadsága és jogával él, ezen cselekménye által más törvényt s e szerint a btk. 258 és 261. §-ait sem sértheti meg, mert ennek véghezvitelére vagy maga a törvény kényszeríti, vagy pedig a törvény által meg van engedve. És mégis a kir. tábla legújabban is kimodta: »A ki, mint Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.