A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 29. szám - A szombathelyi ügyvédi kamarának. 2. [r.]

114 Á JOGA kassai kir. ítélő tábla (1891. szeptember '28-án, 422.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s alperest kötelezi, hogy felperesnek 2ü3 frt 87 kr. tőkét s jár. megfizessen, stb. Indokok: Nem szenvedhet kétséget, hogy a férj a házasság tartama alatt nejét gyógyíttatni s az ezzel felmerült költségeket viselni tartozik, ezen elv alkalmazása azonban nem akadályozza a hitelezőt abban, hogy a kizárólag a nö részére kiszolgáltatott s az ez által felhasznált gyógyszerek árát ellenében követelhesse, minthogy pedig az a körülmény, hogy az ÍJ) alatti számlában felszámított összegnek megfelelő mennyiségű gyógyszerek alperes által lettek felhasználva, bebizonyítást nyer az által, hogy alperes az ez irányban felperes által oda kínált esküt el nem fogadta, de ezen körülmény valóságát dr. S. Ármin tanú vallomása is támogatja s tekintve, hogy az a körülmény, hogy az orvosi vényekre alperes férjének, mint megrendelőnek neve jegyeztetett fel, a fentebb kifejtettekkel szemben az ügy eldöntésénél figyelembe nem jöhet, annálfogva alperest a különben mennyiségileg nem kifogásolt kereseti összegnek és jár. megfizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia (1892. május 25. 9243.): A kir. ítélő táblának ítélete megváltoztattatik és a per főtárgyára vonatkozólag az elsőbiróságnak ítélete hagyatik helyben, azonban oly értelme zéssel, hogy felperes keresetével ezúttal utasittatik el. A perköltség kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: A magyar törvények szerint házastársának szükségleteiről a férj, mint a család feje tartozván gondoskodni, első sorban ugyancsak a férjnek kötelezettsége beteg neje gyógyítási költségeit is viselni, a mely kötelezettség a nőt csakis férjének teljes vagyontalansága esetében terhelhetné: minthogy pedig felperes a perbe idézett alperesnő férjének teljes vagyontalanságát ki nem mutatta s minthogy ez a körülmény okiratilag kimutatható és bizonyítandó, hallgatag beismeréssel tehát bizonyítottnak nem tekinthető, fe (.< rest az első sorban kötelezett férj mellőzésével közvetlenül a közös háztartásban élő nő ellen intézett keresetével ezúttal elutasítani, illetve az elsőbiróságnak Ítéletét vonatkozó és a most felhozott indokok alapján helybenhagyni kellett. Kereskedelmi, csőd- s váltóügyekben. A tűzkár ellen biztosított kazlnk egymástóli távolságára vonatkozó valótlan bemondás a biztosító társaságot a kártérítés kötelessége alól fölmenti. Az, vájjon a valótlan bemondás jóhiszemüleg vagy rosszliiszemííleg történt-e, annak jogkövetkezményeire befolyással nincsen. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, inint kere&kedelmi bíróság ítélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes a per folyamán nem tagadta, hogy a 2. "/. alatti ajánlatban a 12-ik kérdésre adott válasz az volt, hogy a tűzkár ellen biztosításra ajánlott és az A) alatti kötvény szerint alperes által biztosításra elfogadott 2 asztag zab és 8 kazal széna egymástól 5 — 7 öl távolságra áll, a mócsi kir. járásbíróság által felvett, a periratoknál 69,820/1888. sz. a. fekvő tanúkihallgatási jegyzőkönyvben pedig beismerte, hogy a tűzkár után a kárbecsléskor felvett 4. •/. alatti vázlatrajzot, mely szerint, két egymástól 30 méter távolságra állott szénakazal kivételével, az asztagok és kazlak közötti távolság 1—7 méter volt, aláirta. Felperesnek az a kifogása, hogy a 4. •/. alatti vádatrajzban megjelölt távolságok nem felelnek meg a tüz előtti állapotnak, hanem a tüz utáni távolságokat mutatják, a mikor az égési maradványok az asztagok és kazlak szélein is túl terjedtek, figyelembe nem jöhetett, mert az asztagoknak és kazlaknak a 4 •/. alatti vázlatrajzon feltüntetett 5—6 méter szélessége a biztosítási kötvényben megjelölt 2'/2—3 ölnek megfelel és igy az asztagok és kazlak tüz előtti helyzetének megállapításánál az, hogy a tüz következtében a maradványok nagyobb alapterületet mutattak, kétségtelenül figyelembe vétetett. Ennélfogva tekintettel arra, hogy a kihallgatott Sal. F. éz Sz. M. tanuk vallomása szerint is, az asztagok és kazlak egymás közötti távolsága 3 ölnél nem volt nagyobb és tekintettel felperesnek a 3. •/. alatti, valódiság tekintetében nem kifogásolt felvételi jegyzőkönyv 8-ik kezdésére adott válaszára, mely szerint az A) alatti kötvényben kikötött dimensiók, a helyszínelés igazolása szerint betartva nincsenek, kétséget nem szenved, hogy a 2. •/. alatti ajánlatban megjelölt távolsági adalok (5—7 öl) nem felelnek meg a. valóságnak. Minthogy pedig felperes azzal nem védekezhetik, hogy a 2. •/. alatti ajánlatot nem ő, hanem B. Márton alperesi ügynök, kit ö a szükséges adatok összeállításával megbízott, töltötte ki, mert a 2. /. alattit aláírván, az abban foglalt adatok valódiságáért ő felelős, miután, mint biztosítottnak neki állott kötelességében arról gondoskodni, hogy az általa aláirt s a szerződés alapját képező ajánlatban csak a valóságnak megfelelő adatok vétessenek fel; minthogy a meghallgatott szakértőknek a 3,411/890. számú jkönyvbe foglalt egyhangú véleménye szerint, az a körülmény, hogy az asztagok és kazlak 5—7 öl, avagy a 4. •/. alattiban kitüntetett kisebb távolságra állanak egymástól, a távolságtól függő kisebb-nagyobb tűzveszélyesség miatt a biztosítás elvállalására és a díjtétel magasságára lényeges befolyással van, tehát oly fontos körülmény, melynek valótlan előadása, — ha a biztosító a valót nem tudja, — a biztositót feljogosítja a kereskedelmi törvény 475. §-a értelmében, hogy a szerződés érvényét megtámadja : minthogy felperes a per folyamán nem is állította, hogy az alperes biztosító-társaságot képviselő igazgatóság a valótlanul előadott távolságokat ismerte, az pedig, hogy az esetben, ha tudta volna, hogy a biztosításra ajánlott asztagok és kazlak a 2. •/. alatti ajánlatban megjelöltöknél kisebb távolságban állanak egymástól, elvállalta volna-e és az A) alattiban megállapítotthoz hasonló díjtétel mellett vállalla-e volna el a biztosítást, teljesen alperes igazgatóságának szabad elhatározásától függött volna, az tehát, hogy a szerződés a 4. •/. alattiban megjelölt távolságok közlése esetén is ép oly feltételek mellett megköttetett volna, a mint a szerződés létre jött, szakértők véleményével nem bizonyítható és a szakértőknek ily irányban felperes által kért ujába meghallgatása helyt nem foghat, sem felperesi szakértőnek az b megjegyzése, hogy a szerződés az esetben is megköttetett volna, ha felperes a 4. •/. alattiban kitüntetett távolságokat vallja be, figyelembe nem jöhet; minthogy pedig felperesnek az az érvelése, hogy alperes a szerződés érvénytelenségére alapított kifogásával azért, mivel a 3. •/. alatti szerint eszközölt kárbecsléstől (1887. nov. 17.) ezen kifogásnak a C) alatti levélben érvényesítéséig (1888. jan. 9.) a biztosítási feltételekben meghatározott 30 napnál hosszabb idő telt el, elkésett, szintén nem bir alappal, mert a biztosítási feltételek e részben nem rendelkeznek és mert a keresk. törv. 475. §-a szerint alperesnek jogában áll a szerződés érvényességét kifogás alakjában, tehát az ellene folyamatban tett perben is érvényesíteni : — és minthogy végül az, vájjon a biztosított asztagok és kazlak, mint az alperes állítja, fel voltak-e rakva az ajánlattétel idejében vagy sem, — és vájjon az A) alatti kötvényen a biztosított asztagok és kazlak körülírását tartalmazó szöveg után foglalt eme kitétel »távolság 5 — 7 öl« biztosítási feltételt képezte vagy sem, teljesen közömbös kérdés, mert a 2. •/• alattiban bevallott távolsági adatok a valóságnak meg nem feleltek: mindezeknél fogva az alperes által az asztagok és kazlak egymástól való távolságának, mint a biztosítás elvállalására fontos körülménynek, valótlan előadása miatt tett kifogásnak helyt adni és a szerződést a keresk. törv. 474. és 475. §-ai alapján érvénytelennek tekinteni kellett, annál is inkább, mert felperes, saját beismerése szerint, az ajánlatot megelőzőleg 3 ízben szenvedett tűzkárt, de a 2. •/. alatti ajánlatában, a 6-ik kérdésre adott válaszában, csak egyet vallott be, kettőt pedig elhallgatott, mert a biztosított által megelőzőleg szenvedett tüzesetek száma, tekintet nélkül azok helyére és tárgyaira, a biztosítási szerződés megkötésére, de mindenesetre legalább is a díjösszegre befolyással bírt, — mert ennélfogva a biztosítás az esetben is érvényteleníthető, ha a biztosított az őt ért tüzesetek számát ajánlatában a biztosító-társasággal közölni elmulasztotta, vagy valótlanul adta elő, mint azt felperes is tette és mert alperesnek E) alatti levelében foglalt az a kijelentése, hogy felperest kártérítési igényével kizárólag a távolságok meg nem tartása miatt utasította el, — meg nem fosztja alperest attól a jogától, hogy a szerződést a tüzesetek számának valótlan előadása miatt is megtámadhassa, hanem csak perköltségeire lehetne befolyással az esetben, ha csupán ez ok miatt nyilvánítaná ki a bíróság a szerződést érvénytelennek. Ezekből folyólag felperes az érvénytelen szerződésre alapított keresetével elutasítandó, és mint pervesztes a prttás 251. §-a alapján a per költségeiben marasztalandó volt. A budapesti kir. itólő tábla itélt: A kir. itélő tábla az első bíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. A m. kir. Curia itélt: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik a benne foglalt indokoknál fogva és azért: mert az, hogy jóhiszemííleg vagy rosszhiszemüleg történt-e a valótlan bemondás, ennek jogkövetkezményeire befolyással nem lehel, minthogy a biztosító a dolog természetéhez képest, csak a tényleg bemondott adatokat veszi alapul a szerződés meg nem kötésénél, illetőleg a díjtétel meghatározásánál. (1892. ápril 20-án 673/1891. v. sz. a.) Habár a külön kielégítés alapjául szolgáló ingó dolgok jövedelmeinek és vételárának felosztása a csődtörvény 76. §-a alapján az 1881. évi LX. t.-c. értelmében rendszerint a kir. járásbíróságok illetőségéhez tartozik, mindazonáltal oly esetben, midőn nemcsak a vételár felosztása, hanem első sorban a csődtömeg egyéb vagyonával közösen kezelt és a csődbíróság rendelkezése folytán együttesen értékesített külön kielégítési alapnak elkülönítése és megállapítása is képezi az eljárás tárgyát, tekintve, hogy ez utóbbiak a csődbíróság illetőségéhez tartoznak, a csődbíróság illetősége megállapíttatik. A nagyszebeni kir. törvényszék (1891. nov. 19. 8,074.): Theil Pál ügyvéd által képviselt H. Frigyes Mihály hitelezőnek dr. Nemes János ügyvéd által képviselt Sz. Mihály csődtömege ellen 2,400 frt és jár. iránti követelésének külön kielégítése tárgyában következő végzést hozott: Címzett ügyben a külön kielégítés alapjául szolgáló ingó dolog eladásából befolyt és az általános csődtömegtől elkülönített 1,759 frt 43 kr. vételár a következőkben felosztatni határoztatik : 1. .tömeggondnok dr. Nemes János részére az általa felszámított és kifogás alá nem vett költségeinek kielégítésére 21 ÍV* 7£ . ° a