A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 29. szám - A szombathelyi ügyvédi kamarának. 2. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 29. számához. Budapest, 1892. július hó 17-én. Köztörvényi ügyekben. A férjet, ha nejét házától való eltávozásra anyósának durva bánásmódja kényszeritette és nejének eltávozása után ellene válókeresetet indított, minthogy neje nem lehet olyan helyzetben, hogy tóle természetben tartást nyerjen, jövedelméhez mérten neje irányában tartásdíj terheli. A beregszászi kir. járásbiróság (1891. márczius 20-án, 1881. sz.) : Csatlós Elek ügyvéd által képviselt O. Etelka felperesnek Toldy Ignác ügyvéd által képviselt L. Károly alperes ellen DŐÍ tartás iránti perében felperest keresetével elutasítja s a perköltségeket kölcsönösen megfizeti. I n d o k o k : Tartásdíjt csak oly nő követelhet, a ki nem önként hagyta el férje házát, hanem attól elűzetett, vagy annak durva bánásmódja által volt annak elhagyására kötelezve, különben is a házasság tartama alatt a no férjétől tartást csak a közös lakásban követelheti, a férj kettős háztartásra önhibáján kivül nem kötelezhető, tekintve, hogy alperes ellenében egyetlen tanú vallomásával sincs igazolva, hogy őt házából elűzte, sőt felperes a beregszászi kir. ügyészséghez 1888. november 7-én, 14.428. szám alatt beadott s a beregszászi kir. törvényszék fenyítő osztályától bekivánt perben létező panaszkérvénv szerint férjét oly büntetendő cselekménynyel vádolta, mely ha ellenében igazoltatik, férjét, alperest erkölcsileg, anyagilag tönkretette volna, ugy. de a vád a beregszászi kir. törvényszék fenyítő osztályának 1888. december 3l-én 15.601 sz. végzése szerint az alaptalan panasz elvettetett. Ily terhelő adatok után alperes nem kötelezhető arra, hogy nejének, a ki őt önként elhagyta, külön tartásdíjat is fizessen, felperest keresetével elutasítani s a prend. 251. §-hoz képest a perköltségeket a peres felek között a per körülményeinél fogva kölcsönösen megszüntetni kellett. A kassai kir. itélö tábla (1892. január hó 29-én, 1731. sz.): Az első bíróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kir. járásbíróság ítéletét a bűnpanaszra álapitott érvelés elhagyásával egyéb felhozott indokai alapján és azért kellett helybenhagyni, mert nem bizonyítván felperes azt, hogy a közös lakást férjének az alperesnek sértő magaviselete miatt volt kénytelen elhagyni, az a körülmény, hogy felperes állítólag alperes kezdeményezése folytán hagyta el a közös lakást és hogy alperes belenyugodott a felperes eltávozásába, tartásdíj követelhetésére alapul annál kevésbbé szolgálhat, mivel nem is állítja felperes, hogy önkéntes eltávozása alkalmával alperes a külön élésből felmerülő tartásdíj fizetésére nézve kötelezettséget vállalt volna stb. A m. kir. Curia (1832. június 2-án, 2.649 sz.): Mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával alperes 1888. május 7-től számítva tartozik 8 frt havi tartásdíjat és pedig az eddig lejártat egy összegben, az ezután lejárandót pedig minden hó 1-én mindaddig, mig a felek közt a válóperben a vagyoni kérdésekre nézve jogerejű ítélet nem hozatik és a felek addig is egymástól elkülönítve élnének, valamint a perköltséget felperesnek megfizetni. Indokok: Az 1890. június 17-én kihallgatott 1. és 3-ik tanú vallomásával bizonyítottnak találtatott, hogy az együttélés alkalmával felperes anyósa unszolta alperest, mint fiát, hogy felperest a háztól távolítsa el s hogy a 3. tanú szerint felperes anyósa az erkölcsiséget mélyen sértő durva szavakkal is illette felperest, továbbá, hogy ennek következtében alperes is meg volt győződve arról, hogy felperesnek a férjénél való megmaradása az anyós magaviselete miatt vált tűrhetetlenné és hogy alperes maga kívánta, hogy felperes eltávozzék és hogy az eltávozás alperes akaratából és beleegyezésével történt meg. mindez kitűnik a fennirt tanuk úgy B. Sándor tanú vallomásaiból, ily körülmények közt, midőn alperes felperes eltávozása után neje ellen a válópert megindította s ez által tanújelét adta annak, hogy nejét többé visszavenni nem akarja, midőn felperes önhibáján kívül nem lakhatik férje házánál, sőt férje akaratából távozott el, ily helyzetben, midőn tőle tartást természetben nem nyerhet, alperest a fóntebbiek értelmében a szakértők által alperes jövedelméhez mérten megállapított tartásdíj megfizetésére kötelezni kellett, és pedig a váló per kezdetétől, mert felperes már a válóperben kereset tárgyává tette nőtartási követelését, a B. alatt csatolt jegyzőkönyvi kivonat szerint azonban ezt a követelést a válóperben elbíráltatni nem kivánta. A bélyeg és illeték címén a közjegyzőt terhelő kincstári követelések kielégítése érdekében a m. kir. kincstári jogügyi igazgatóság közjegyzői biztosíték kiadása céljából az 1874 : XXXV. t.-c. 44. l-ában előirt hirdetmény kibocsátása iránti kérelmének hely nem adható. Az 1S74: XXXIV. t.-c. és 1886: VII. t.-c. a felfolyamodással megtámadott végzés ellen használható jogorvoslat tekintetében külön intézkedést nem tartalmazván, erre vonatkozólag a i>oljr. törvénykezési rendtartás szabályai az irányadók. A pozsonyi kir. törvényszék : Ezen kérvénynek ez idő szerint hely nem adható : mert az 1874 : XXXV. t.-c. 43. §. és következő szakaszaiban szabályozott eljárás csak a biztosíték tulajdonosának vagy jogutódának kérelmére történik, ily kérelem pedig be nem adatott. A pozsonyi kir. itélő tábla : Az elsőbiróság neheztelt végzését helybenhagyja : mert igaz ugyan, hogy az 1874: XXXV. t.-c. 172. §-a érteimé-ben a közjegyző minden általa kezelt ügyletekre nézve a bélyeg- és illetéktörvény megtartásáért első sorban felelős s hogy továbbá az 1886: VII. t.-cikk 40. §-a szerint a közjegyzői biztosíték zálogul szolgál mindazon kötelezettségek tekintetében, melyek kártérítés vagy bírság címén a közjegyzőnek cselekményéből vagy mulasztásából erednek, sőt az utóbb idézett törvényszakasz második bekezdő pontja értelmében a biztosítéknak ama fölöslege, mely a magánfelek kártérítési követelésének és a bíróságoknak kielégítése után fenmarad, határozottan a bélyeg és illeték címén a közjegyzőt terhelő kincstári követelések fedezetéül szolgálandónak kimondatott és ép az idézett fenti törvényszakaszok rendelkezéséből kifolyóan, egyszermind nyilvánvaló, hogy a bélyeg és illeték címén a közjegyzőt terhelő kincstári követelések csakis a biztosíték kiadásának, illetve a zálogjog törlésének egyedül a tulajdonos vagy jogutódának kérelmére, még pedig a 44. §-ban előirt hirdetmény kibocsátása s az ennek folytán megtartandó tárgyalás alapján történhetik ; és mert akként, tekintve, hogy a fenforgó esetben néhai P. Gy. volt közjegyző biztositékának kiadását annak jogutódai nem kérték, az elsőbiróság helyesen intézkedett, midőn a m. kir. kincstári jogügyi igazgatóságnak a közjegyzői biztosíték kiadása céljából az 1874: XXXV. t.-c. 44. §-ában előirt hirdetmény kibocsátása iránti kérelmét megtagadta. A m. kir. Curia: A felfolyamodás hivatalból visszautasittatik. Indokok: Az 1874: XXXIV. t.-c. és 1886: VII. t.-c. a felfolyamodással megtámadott végzés ellen használható jogorvoslat tekintetében külön intézkedést nem tartalmazván, erre vonatkozólag a polgári törvénykezési rendtartás szabályai az irányadók ; minthogy pedig az 1881 : LIX. t.-c. 59. §-a szerint a másodbírósági végzésele ellen további felfolyamodásnak csupán a most hivatkozott 59. §-ban felsorolt esetekben van helye, jelen ügyben pedig ezen esetek egyike sem forog fenn, a felfolyamodás hivatalból visszautasítandó volt. (1892. április 8-án, 6,805.) A magyar törvények szerint házastársának szükségleteiről a férj mint a család feje tartozván gondoskodni első sorban, ugyancsak a férjnek kötelezettsége beteg neje gyógyítási költségeit is viselni, a mely kötelezettség a nőt csakis férjének teljes vagyontalansága esetében terhelhetné. A miskolci kir. járásbíróság (1890. január 14-én, 11,731.): Dr. Hollander Gusztáv ügyvéd által képviselt dr. K. Mór felperesnek Kovács Lajos ügyvéd által védett K. Miksáné alperes ellen 205 frt 52 kr. s jár. iránti perében felperest keresetével elutasítja Indokok: Felperes az a) alattiban felszámított gyógyszerek 205 frt 52 kr. árának megfizetése iránt indított keresetet ; tekintve azonban, hogy alperes az a) alatti valódiságát tagadásba vette s a tárgyalás rendén felperes által felmutatott eredeti vényekből kitünöleg felperes hallgatag beismerése szerint és az a) alattiban összegezett gyógyszerek azon orvosi vények alapján lettek kiszolgáltatva, melyek K. Miksa nevére voltak kiállítva, nem pedig alperes nevére ; tekintve, hogy az alperesi védekezésből kitünöleg az a) alattiban összegezett gyógyszerek kiszolgáltatása idejében alperes K. Miksával, kinek nevére a kérdéses orvosi vények kiállítva lettek, házasságban élt együtt s ennek ellenkezőjét felperes nem is állítván s így azt hallgatólag beismervén, még az esetben is, ha beigazoltnak fogadtatik el felperes azon állítása, hogy a hivatkozott vények alapján kiszolgáltatott gyógyszerek egyedül alperes által használtattak ; felperesnek alperes ellenében követelési joga nem lehet, mert a házasságbani együttélés tartama alatt nejének ellátása s így tehát gyógyíttatása is a férj törvényszerű kötelességét képezi s jelen esetben annál is inkább, mert az orvosi vények is nem alperes, hauem férjének nevére lettek kiállítva s mint ilyenek, felperes által elfogadva ; tekintve, hogy K. Miksának alperes által tagadásba nem vett, tehát valóként elfogadandó jelenlegi fizetési képessége, felperes részére valódiság tekintetében megtagadott s a felmutatott eredeti orvosi vények által is megcáfolt a) alatti alapján felperes részére alperes kötelezettségét nem eredményezheti, ennélfogva fe'perest keresetével elutasítani kellett.