A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 29. szám - Bíróságaink és díjaink

Tizenegyedik évfolyam. 29. szám. Budapest, 1892. július 17. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) U IGAZSÁGÜGY ERDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A UAGY Számos kiváló szakférfin közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 frt 50 kr. fél » 3 » — » egész » 6 » — > Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Bíróságaink és dijaink. Irta: dr. Weisz Ignác, budapesti ügyvéd. — A zálogjoggal terhelt telekkönyvi birtokrészletek lejegyzéséhez. Irta : dr. B u z á t h Péter, kassai kir. tvszéki jegyző. — Belföld. (A szombathelyi ügyvédi kamarának 1891. évi jelentése.) — Külföld. (Külföldi judicatura.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Törvényjavaslat a büntettek és vétségekről szóló törvénykönyvek módosításáról. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A »>Jog tör vén ytára« t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik a f. évi törvénycikkek 15. és 16. ivét (225 — 256. lap). Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. Bíróságaink és díjaink. Dr. WEISZ IGNÁC budapesti ügyvédtől, Evekkel ezelőtt felszólaltam már a birák fizetésének felemelése mellett és kimutattam, hogy a birák nálunk vannak legrosszabbul díjazva, habár ná'unk az igazságügyi tárca deficitről mit sem tudott; irtam és kimutattam, hogy jogszolgáltatásunk drága, lassú és ingatag; reá mutattam, hogy a kinevezéseknél lábra kapott protectionalis rendszer mily hátrányára van igazságszolgáltatásunknak, küzdöttem éveken át az állameszme és nemzetiségünk érdekében, foglalkoztam társadalmi bajainkkal és azok orvoslásán fáradoztam ; irtam és küzdöttem minden lehető és lehetetlenért, csak egyet nem tettem, t. i. azt, hogy pro domo, magunkért ujak, jobban mondva nem irtam azon égető kérdésről, mely minket ügyvédeket különösen érdekel, mert existentiánkkal függ össze, t. i. az ügyvédi költségekről. Az ügyvédi hivatás természete hozza magával, hogy mi mindig a mások bajával, ügyével legyünk elfoglalva, nem csoda tehát, ha eddig másokkal foglalkoztam; de mert azon a téren is már csekély tehetségemhez képest megtettem kötelességemet, tán van jogom a minket nagyon is közel érintő ügyvédi költség kérdésével is foglalkozni. En megszégyenítőnek, lealázónak tartom azt az eljárást, mely évek hosszú sora óta, de különösen az utóbbi években követtetik bíróságaink által költségeink megállapítása körül és hallatlan élhetetlenségnek tartom karunk részéről azt, hogy ezen karnak tekintélyét folyton csökkentő, mert már rendszeres eljárást, jól érezve hatását, eltűri, a nélkül, hogy az ellen minden rendelkezésére álló eszközökkel nyílt küzdtérre lépne. A társadalom minden — az ügyvédi karnál sokkal kisebb — factora küzd létérdekéért és az állam kötelességének tartja a jogos érdekeket felkarolni; csak az ügyvédi kar, melynek ezerekre menő tagja van, mely ép oly szükséges factora az államnak, mint a birói kar és mely tudománya, műveltsége és kiváló állásánál fogva az államélet egyik legtevékenyebb, legismertebb, legbefolyásosabb tényezőjét képezi, mely éppen ezért a választásoknál épp ugy, mint minden más állami nyilvánulásnál hathatósan közreműködik a közjó létesítésében, csak ezen kar az, mely tétlenül nézi, tűri és már szenvedi is, hogy fáradságos és költséges tanulmányai, ernyedetlen szorgalma és munkásságának gyümölcsén pusztító féregként rágódjék a nálunk dívó ügyvédi díj-megállapítás. Az az egyén, az a kar, az a társadalom vagy nemzet, mely létérdekeit át nem érzi és azok biztosításáért — ha kell — élet-halál harcot vívni nem tud, az lassanként megI.apunk mai szán fosztatik a fentartására szükséges mozzanatoktól és ez minél sem jelentkezik oly világosan, mint a magyarországi ügyvédi karnál, mely tekintélyéből, befolyásából többet vesztett, mint a melyet évtizedeken át visszaszerezni lehetne és melynek kebelében ma már a proletariátus oly mérveket öltött, hogy csodálkoznunk kell azon, miszerint államférfiaink és nemzetgazdászainknak agyában még nem merült fel a kérdés, hogy miután a proletariátus képezi a socialismus legveszedelmesebb mozgató erejét és előre látható, hogy a társadalmat felforgatással fenyegető socialis tanok legképzettebb hirdetői mindenesetre az ügyvédi kar proletárjai lesznek, miként lehetne és kellene annak elejét venni, hogy az ügyvédségben a proletariátus lábra kapjon és hogy a már meglevő proletárok ezen helyzetből kiszabadittassanak ? Mert ne ámítsuk magunkat! Az ügyvéd egyedüli és rendes keresete, a melyből magát és családját fenntartani, adóját fizetni és más társadalmi kötelességeinek eleget tenni köteles, munkadíja, ha ezen munkadíj arányban áll a megtett munkával és ha munkadíját az ügyvéd meg is kapja, — a minek természetesnek kellene lenni, — akkor az ügyvéd kisebb vagy nagyobb jövedelméhez képest beosztja életmódját, tönkre nem megy és proletár sem lesz. De ha a kiérdemelt munkadíj lealacsonyító kis összegben állapittatik meg, ha az a factor, melynek kezébe adatott a jog, azon munkadíjakat tetszése szerint megállapitni, elfogultság, ellenszenv vagy akárhányszor mert nem ért hozzá, ezen díjakat a legközönségesebb és legalacsonyabb mértékkel méri ki és ha még hozzá az ügyvéd keserves keresetét, munkadíját igen-igen sok esetben el is veszti, fel nem hajthatja, de e mellett családja fentartásának és más honpolgári kötelességeinek eleget tennie kell, csoda-e, ha az ügyvéd ily körülmények között adósságot csinál, hogy a fele részére behajtott pénzt elkölti, hogy hitelét veszti és a kar tekintélyét is aláássa és hogy végül proletár lesz? Naponta olvassuk, hogy ezen vagy azon megyei vagy államhivatalnok a hivatalos pénzeket elsikkasztotta, naponta olvasunk egy vagy más hivatalnok megbízhatatlanságáról, jut-e valakinek eszébe ezen egyes esetekért azt hirdetni és hangoztatni, hogy az ország hivatalnoki kara megbízhatatlan ? én ezt sohasem hallottam vagy olvastam ! pedig azon sikkasztó állami vagy megyei hivatalnok rendes és nem a birói vagy cliens szeszélyétől függő és tetszés szerint megnyirbálható fizetést húzott, de ha az ügyvéd követ el ilyesmit, fennen hirdeti ország-világ, hogy egész ügyvédi karunk megbízhatatlan és ezen nézet behatol minden kunyhóba, házba és palotába, sőt a törvényhozó terembe is, hol aztán a bajt azzal akarják orvosolni, hogy még jobban megszorítják cxistentiánkat. Helyzetünk tarthatatlan és ezen valahára segíteni kell. A társadalomban tekintélyünk nagyon alá szállt, mert a megnehezített kenyérkereset egyeseket hivatásuk becsületes útjáról leszorított; a bíróságok díjaink megállapítása körül (tisztelet a kivételeknek !) a legnagyobb önkényt gyakorolják és keresetünket lealacsonyitólag kis összegre szorítják; a törvényhozó testület hivatásunk gyakorlásában és ezzel keresetünkben korlátoz, midőn a bagatell-törvényhez hasonló intézkedésekkel a felek képviseletétől is elzár; maga az ügyvédi praxis olyan, hogy keresetünk, munkadíjaink egy nagy része úgyis elvész, egyrészt a hivatalos gondnokságok és szegényképviseletben, másrészt mert igen sokszor sem az elmarasztalt adós, sem felünk fizetni nem tud és mindezeken felül dúsan tenyész és virágzik a zugirászat szerteszét, gyakran magok a bíróságoknál, a nélkül, hogy ezt megszüntetni lehetne. Hogy ily körülmények között megélhetésünk érdekében oly folytonos küzdelmet és harcot kell folytatnunk, mely időnket teljesen igénybe veszi s minek következtében a tudo1 8 oldalra terjed.