A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 28. szám - A szombathelyi ügyvédi kamarának 1. [r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melleklet a »Jog« 28. számához. Budapest, 1892. július hó 10-én. Köztörvényi ügyekben. 1. Habár az egyik szerződő fél kiskorú és a szerződés jogérvényé gyámhatósági beleegyezéstől tétetett függővé, mely beleegyezés megtagadtatott, az ugyanazon szerződésben az abból származható peres kérdések elbírálására megállapított sommás biróság kikötése mégis jogérvényes, ha ezen kikötés a szerződésben egy későbbi pontban foglaltatott, mint a gyámhatósági jóváhagyás. '-• Visszatartási jog polgári jog szerint esak külön kikötés alapján érvényesíthető. 3. A biróság székhelyén nem lakó ügyvéd részére a bíróság székhelyére történt utazása folytán felmerült költség fele irányában megállapítható ugyan, de az ellenfél ezen költséggel akkor, a mikor képviseletével a biróság székhelyén lakó ügyvédet is megbízhatott volna, meg nem terhelhető. A kar.ínsebesi kir. járásbíróság;: Dr. Bottka Győző ügyvéd által képviselt özv. Sz. Józsefné, szül. B. Ilona ugy is mint kisk. gyermekei: Sz. Lenke, László, Béla és Endre t. és t. gyámanyja felperesnek, dr. Hegyesi Bernát ügyvéd által védett R. Sándor alperes ellen, betéti könyvecske kiadása, vagy 2,000 írt megfizetése és jár. iránt 1890. évi szeptember hó 8-án 2,807/890. P. sz. a. folyamatba tett sommás perében az alulírott helyen és napon az illetékesség tárgyában következőleg határozott: Végzés: Az alperesi illetékességi kifogásoknak a kir. járásbíróság helyt nem ad, ezen sommás perre nézva a kir. járás biróság illetékességét megállapítja és a peres felek képviselőit a per érdemleges tárgyalására utasítja. Indokok: A perhez A. alatt becsatolt adás-vevési szerződés 10. pontjában mindazon peres kérdések eldöntésére, melyek az említett szerződésből keletkezhetnek, a karánsebesi kir. járás biróság illetékessége lett kikötve. Ugyanazon szerződés 3. pontjában világosan megállapítva van ugyan, hogy az a kiskorú szerződők segédgyámja és az árvaszék jóváhagyása után lép joghatályba, minthogy azonban a szerződés 10., tehát későbbi pontjában a felek magukat a karánsebesi kir. járásbíróság illetékessége alá vetették, az árvaszéki jóváhagyásnak oly értelmezés, hogy a jóváhagyás, a birói illetékesség kérdésének is praejudicáljon, annál kevésbé tulajdonitható, mert a szerződő feleknek a birói illetékesség kérdésében nyíltan és világosan kifejezett akaratától eltekintve, az árvaszéki jóváhagyás csakis arra korlátozandó, hogy a szerződés jogerőre emelkedése és az adás-vevési jogügylet létrejötte és befejezése attól függ, de az illetékesség kérdését egyáltalában nem alterálja. Minthogy pedig az illetékesség kérdésében az A) alatti szerződés e szerint kétségtelen érvénynyel bir, az 1881 : LIX. t.-c. 13. §-ának 2. pontja a) bekezdése alapján a kereset tárgyát képező helyettesíthető ingóság vagy 2,000 frt tőke iránt folyamatba tett per elbírálására a karánsebesi kir. járásbíróságot illetékesnek kellett kimondani. Ezen végzés felperesi és alperesi képviselő előtt nyomban szóval kihirdettetett. (Karánsebesen, 1890. december hó 2-án, 3,694. sz.) Az alperesi viszonkereset elutasítása mellett alperes köteles egy darab, a késmárki önsegélyző egylet által 2,000 frt tőkebetétről s ennek U/2°oos folyó kamatairól kiállított 328. számú betéti könyvecskét felperesnek 8 nap alatt, végrehajtás terhe mellett kiadni, vagy a mennyiben azt nem tehetné, 2,000 frt tőkét, ennek 1890. évi január 1-től ugyariazon év szeptember l-ig járó 4'/2°/0'os' ezentúl pedig a kifizetésig járó 6°/0 os kamatait, továbbá minden esetben 48 frt 50 kr. mérsékelten megállapított perköltséget szintén 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Felperes ügyvéd díjait és költségeit 48 frt 50 krban, alperesi ügyvéd díjait és költségeit pedig 35 frtban állapítja meg a kir. járásbíróság az általuk képviselt felek irányában. Indokolás: Felperesek és alperes egymással adásvevési szerződésre lépvén, alperes eladta felpereseknek, ezek pedig megvették alperestől a Karánsebesen lévő s alperes tulajdonát képező »Fekete Sas« című gyógyszertárt. Az e tárgyban létrejött s a keresethez A) alatt becsatolt adásvételi szerződés 3-ik pontjában a szerződő felek által kölcsönösen igazoLa van, hogy felperesek alperesnek a szerződés megkötésének jeléül a kereseti 2,000 frtot tartalmazó betéti könyvecskét, illetve ebből 1,000 frtot foglaló gyanánt átadtak. Tekintettel arra, hogy az egész 2,000 frtot tartalmazó betéti könyvet átvette alperes, azon szerződési megállapodás, hogy a 2,000 frtból csak 1,000 frt képezné a foglaló összegét, irreleváns, mert az egész 2,000 frtot tartalmazó betéti könyvecske tényleg alperes birtokába került. A keresetet ennélfogva felperesek az egész 2,000 frtot tartalmazó betéti könyvecske visszaadása, vagy 2,000 frt megfizetése iránt helyesen indították és pedig korántsem idő előtt, mert jóllehet a szerződés 3. pontja szerint az árvaszéki jóváhagyás kieszközlésére bezárólag f. évi szeptember 10-ike tűzetett ki, a f. évi szeptember 8-án beadott kereset időelőttinek annál kevésbé tekinthető, mert épen az alperes által becsatolt 2/. és 3/. alatti levelek bizonyítják, hogy a szerződés jóvá nem hagyásáról alperes már f. évi augusztus hóban tudomásai bírt s igy midőn a C) alatti szerint a kereseti könyvecske kiadását f. évi augusztus 23 án nemcsak megtagadta, hanem kilátásba helyezte azt is, hogy felpereseket 2,150 frt erejéig perelni fogja, felpereseket a per megindítására egyenesen késztette. De különben is kétségtelen lévén, hogy alperes a kereseti könyvecskét szeptember 10-én túl is s egészen a tárgyalás napjáig visszatartotta, az időelöttiségi kifogás már ez okból sem érdemel figyelmet. Alperes az ügy érdemében is nagy súlyt jhelyez arra, hogy a szerződés 3. pontjában körülírt árvaszéki jóváhagyás és ezen jóváhagyásról va'ó kellő értesítés hiányában nem volt és nem lehetett azon helyzetben, hogy ugyanazon szerződési pontban szabályozott szerződési kötelezettségét teljesíthette s a kereseti könyvet felpereseknek visszaküldhette volna. Ezen alperesi kifogás azonban a már hivatkozott C, továbbá a 2/. és 3/. alattiakkal egyenesen megcáfolva van. A C. alattiban ugyanis alperes meglepetését és megütközését fejezi ki a felett, hogy az árvaszék a szerződést jóváhagyásával el nem látta, a miből következik, hogy a jóvá nem hagyásról már eleve értesítve lett, a 2/. és 3/. alattiak pedig, mint melyeket épen alperes csatolt be, ezen alperesi értesültséget még -'nkább igazolják. így tehát tekintettel arra, hogy alperes magát azon szerződési feltételnek, hogy az adásvevés joghatálya az árvaszéki jóváhagyástól függjön, a szerződés 3. pontjában feltétlenül alávetette, önként következik, hogy azon időpontban, a melyben a jóvá nem hagyásról értesült, ennek következményét, vagyis a kereseti könyvecske visszaadását haladéktalanul viselni tartozott volna, a miként alperesnek ebbeli kötelezettségét a szerződés 3. pontjának második bekezdése félremagyarázhatlanul előírja. Nem fogadható el a vissza nem küldés okául az a körülmény sem, hogy alperes a szerződés megszűnése ellenében kártérítési igényeket támasztott, mert ebbeli vélt igényét a kereseti könyvecske visszaküldésével egyidejűleg kifejezhette és fentarthatta volna és mert legkevésbé sincs igazolva, hogy a kereseti könyvecske visszaküldése esetében azoknak érvényesítésében korlátozva vagy akadályozva volt volna. Hasonlókép nincs akadályozva alperes abban sem, hogy a 4/. alattival jelzett vélt károsodásával szemben kártérítést követelhessen. Az A. alatti szerződés világosan meghatározza mindkét fél irányában, hogy mit kell tenniök, ha a szerződést a gyámhatóság jóvá nem hagyja, vagyis világosan meghatározza, hogy ez esetben mindkét fél minden kártérítési jogosultság nélkül (irgend welche Schadloshaltung) alperes a kereseti foglalót felperesnek visszaadni köteles. A szerződés ezen parancsoló rendelkezésével szemben alperes annál kevésbé hivatkozhatik tanukra a végből, hogy felpereseknek az A. alatti szerződés gyámhatósági jóváhagyásának kieszközlésére vonatkozó szóbeli megállapodás szerint elvállalt kötelezettségét igazolja és ezen tanuknak kihallgatása a biróság által annál kevésbé volt elrendelhető, mert az irott szerződésből, mely a magánjogi elvek és az oszt. polg. törvénykönyv 887. §-ához képest szoros magyarázatú, az emiitett felperesi kötelezettségre szó sincs és mert ebből következőleg az A. alatti szerződés hivat kozott pontja máskép, mint a hogy félreérthetlenül szól, nem magyarázható. Az A. alatti szerződés csupán gyámhatósági és segédgyámi jóváhagyást említ. Hogy ezek a jóváhagyást megtagadták, azt felperesek igazolták, s miuthogy másod- vagy harmadfokú gyámhatóság a szerződésben nem lett kikötve, természetes, miszerint felperesek részéről a segédgyámi és árvaszéki jóvá nem hagyás igazolása teljesen correct és elégséges arra nézve, hogy alperes kereseti kötelezettsége feltétlenül beálljon. Az alperesi viszonkövetelés nem volt megitélhető azért, mert a viszonkeresetet a per minősége egyenesen kizárja. Ugyanis, a mennyiben alperes álláspontja, mely szerint a kereseti könyvecske visszatartásához joga van, igazoltatnék, az esetben ő nem volna kötelezhető arra, hogy azt felperesnek kiadja s tekintettel arra, hogy a kereseti könyvecskéről nem is állíttatott, mikép nem bemutatóra szól, kétségtelen, hogy alperes álláspontjának érvényesülése esetében magát viszontkereset nélkül is kielégíthetné. A könyvecske természetbeni kiadása esetére nincs felperesnek kamatkövetelési joga, mert a kereseti könyvecske kamatozó betéteket foglalván magában, felpereseknek módjukban áll a betett összeg után a kamatokat egész azon időpontig- kivenni, a meddig a tőkebetét a pénzintézetnél kamatozik. Ugyanczm okból az iy2°/o--os kamatkülönbözei sem volt megitélhető. Ellenben azon esetre, ha a kereseti könyvecskét alperes bármi okból ki nem adhatná, kétségtelenül jogosultak felperesek 1890 január 1-től 1890. szeptember l-ig 4',2, ezentúl pedig a kereseti összeg utáni 6°/o-os kamathoz, mert 1890. szeptember l-ig a pénzintézeti, azontúl pedig az alperes által készpénzben visszafizetendő 2,000 frt utáni törvényes kamatláb irányadó (1868. évi