A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 27. szám - Korlátolt felelősségű társaságok Németországban

A JOG. 107 Tekintve, hogy az összbüntetésnek épen agy, mint az egy büntetendő cselekmény miatt kiszabandó egy büntetésnek minőség és mennyiség által elhatározott szenvedés súlya tekintetében összhaugzásban kell állania a btkv büntetési rendszerét szabályozó legfelsőbb alapelvvel; tekintve, hogy azon legfelsőbb elv mindenek fölött igazságos arányt követel azon érték között, mely egyrészről a büntető törvények által védett, de az egyén törvényellenes akarata és cselekedete által megsértett jogrend tárgyának a társadalmi felfogás által befolyásolt jogi életben tulajdoníttatik, továbbá a törvényelleues akarat intenzivitásának, vagyis a jogrend elleni támadás gonoszságának és súlyának mértéke között, másrészről pedig a bűnhődés azon mértéke között, mely a büntetés által megsértett jogi érdeknek a büntetés alá eső akaratnvilvánitással és cselekedettel való megtámadásért, a retribuáló állami igazságszolgáltatás által a magát ellentétbe helyezett személvre kiszabatik ; tekintve, hogy az imént kifejezett elvnél fogva az összbüntetés nem lehet más, mint az alapját képező büntetendő cselekmények súlyának megfelelő külön-külön büntetések igazságos suly szerinti összefoglalása és egységesítése egy büntetési tételben ; tekintve, hogy a több büntetendő cselekmény miatti büntetések egységesítésére a tudomány és a joggyakorlat hosszú időn át csak két végletet ismert, melynek egyikét a »cumulatio«, másikát az »absorbtio« rendszere képezte : tekintve, hogy a két rendszernek benső igazságtalansága mindinkább felismerésre jutván, e felismerés folyományában és az igazságnak a bűnhalmazat esetében is követelt érvényesítése céljából keletkezett az úgynevezett »középrendszer« ; tekintve, hogy a középrendszer két fajra, két árnyalatra oszlik, melynek egyike az, »hogy alapul vétetik (a büntetés alá eső egyén által elkövetett) legsúlyosabb büntetendő cselek mén) büntetése (poena major), de ennek a többi, csekélyebb büntetendő cselekmények miatti »sulyosbitása« megengedtetik ; »vagy pedig alapul véietik ugyan, az ugyanazon egyén terhére eső valamennyi büntetendő cselekmények összeszámított büutetése (poena cumulata), mindazonáltal ezeknek »enyhitése« megengedtetik; tekintve, hogy az imént kifejtettek szerint ezen megjelölt »középrendszer«, az összbüntetés rendszerének két faját, két árnyalatát foglalja át; tekintve, hogy mindkét árnyalat megegyez abban, hogy mind egyike, a két absolut rendszer egyik typikus sajátosságát mérsékelve, aimak igazságtalan végleteit kiegyenlíteni célozza és pedig vagy az által, hogy az absorbtió rendszerének igazságtalan enyheségét a büntetés felemelése, sulyosbitása által, vagy pedig az által, hogy a cumulatio rendszerének igazságtalanul súlyos voltát az egyes büntetések leszállítása által, a jogsértés súlyának és a bűnösnek ítélt személy bűnösségének megfelelő igazságos arányba hozni törekszik; tekintve, hogy épen az által, mert a középrendszer mindkét árnyalata az absolut rendszerek mindegyikének alkatelemeiből jön létre, felette megnehezül a két módosító árnyalatnak egymástól való elvi megkülönböztetése és a különbségeknek átható elvi felállításán alapuló külön technikai megjelölések alá foglalás; tekintve, hogy ezen elhatárolás és külön technikai elnevezéssel való megjelölés még az által is fölötte nehézzé válik, mert eltekintve a halálbüntetés és az életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetés súlyosbításának korunkban kétségbevonhatlan erkölcsi lehetetlenségétől, továbbá a határozott tartamú szabadságvesztésbüntetésre a törvényben elfogadott legmagasabb tartamú meghoszszabbitásának elvet bontó helytelenségétől, sőt a büntetés nemét qualitative átalakító voltától, ezektől s illetőleg a törvénynek ezekre vonatkozó intézkedéseitől eltekintve, mint a melyek az úgynevezett »sulyosbitási« rendszer mellett fölöslegesek, sőt értelem nélküliek volnának és szem előtt tartva csupán a szabadságvesztés büntetések határozott idejű tartamát: azon átléphetetlen határ, a meddig az úgynevezett »sulyosbitási rendszer« mellett anyagi bűnhalmazat esetében felemelhető lehet a büntetés a végből, hogy az ezen felemelés általi súlyosbításban mindenik büntetendő cselekmény megtalálja igazságos büntetését; valamint azon átléphetetlen határ is, a meddig hasonló esetben a cumulatiót módosító rendszer mellett az egyes büntetendő cselekmények büntetésének összeszámítása után, a bűnösséggel valódilag arányos igazságos büntetés megtalálása céljából le kell szállani — ha az eredmény valóban igazságos — nem különbözhetnek egymástól; tekintve, hogy ezek után a túlságosan enyhének súlyosbítás által való kiegyenlítése, vagy pedig a túlságosan súlyosnak enyhítés által való igazságos arányitása, csupán a kiindulási pontokban mutatnak fel különbségeket; de sem a további cselekvőség, sem az eredmény tekintetében elvi különbség elemeit nem tartalmazzák ; tekintve, hogy csakis ezen körülménynek tulajdonitható, hogy egy és ugyanazon btkvnek a bűnhalmazat, nevezetesen az anyagi bűnhalmazat büntetését szabályozó rendszere a legilletékesebb részről is majd »sulyositási«, majd pedig a »cumulatiót módositó« rendszernek neveztetett; tekintve, hogy azon rendszer, mely anyagi bűnhalmazat esetében, az épen most kiemelt jellemző hatásban érvényesül s melynek következménye szerint: »az ugyanazon tettes terhére eső valamennyi büntetendő cselekmény concrét büntetése, a legsúlyosabb cselekmény büntetésére rendelt szabadságvesztés-büntetés nemében állapítandó meg; mindazonáltal a különben enyhébb büntetés nemével büntetendő többi cselekmény miatti büntetés, a tartamnak az átváltozott büntetési nem súlyosságával arányos ; mértékben leszállittatik; azután pedig az az összes tartamnak I ekként eredményülő hosszabb voltából származó szenvedés sulyoI sabb volta kiegyenlittetik a törvénykönyv illető rendelkezéseiben foglalt általános utasítás irányzata mellett mindenik cselekmény büntetésének arányos redukciója által: ezen rendszer a legutóbbi jogirodalomban s a legfelsőbb biróság közelebbi határozataiban egyenesen »mérsékelt cumulatio« (ermássigte Cumulation) rendszerének neveztetik ; tekintve, hogy a most kiemelt technikai elnevezés a rendszer béltartalmát és annak természetét hiven, minden eddigi elnevezésnél tüzetesebben jelöli meg; tekintve különösen a magyar btkv 96. § ának azon határoj zott kitételét: az egyes cselekményekre együttvéve egy összbün| tetés szabandó ki; tekintve, hogy a törvény ezen kijelentése szerint, az összbüntetés első elemet az egyes cselekmények — tehát »mindegyik cselekménye — különvett büntetése képezi és hogy ezen egyes I cselekmények külön büntetéseinek együttvett összefoglalásából jön létre az összbüntetés; tekintve különösen, hogy a btkv 96. §-ában egyenesen kimondatott azon rendelkezés: »az egyes cselekményekre együttvéve egy összbüntetés szabandó ki«, nem értelmezhető akként, hogy az »egyes cselekmények vétessenek egybe«, mely értelmezés által, mesterkélt erőltetés mellett, egy észszerűden kijelentés kényszeríttetnék be a törvénybe, hanem csakis akként értelmezhető, hogy minden egyes cselekmény büntetése egy »együttvett összbüntetési tételben« szabandó ki; tekintve, hogy az összefoglaló szó »együttvéve« s azon szó 1 »összbüntetés« grammatikai jelentésüknél fogva is annyira össze| függnek s a mondatban annyira kiegészítik egymást, hogy az »együttvévev< által kijelentett rendelkezés másra, mint az összbüntetésre nem vonatkozhatik ; tekintve, hogy a btkv. létrejöttének története is ezen egyszerű, világos és elvileg helyes értelmezésre vezet ; tekintve ugyanis, hogy a törvényhozás elé terjesztett törvényjavaslat 95. §-ának szövegében, a törvény 96. § ának megfelelő rendelkezés kérdéses szavai akként voltak szövegezve: »az egyes j cselekmények büntetései, a mennyiben a bűnhődés megkegyelmezés vagy elévülés által el nem enyésztek, egy összbüntetésbe j egybefoglalandók« ; tekintve, hogy a törvényjavaslat idézett szavainak kétségtelen értelme e szerint az volt, hogy az egyes cselekmények »büntetései« — nem pedig, hogy maguk az egyes cselekmények — egyI befoglalandók, a mi egyébiránt észszerűtlen is lenne; tekintve, hogy a törvényjavaslat fentebb kiemelt rendelkezése, a képviselőház igazságügyi bizottságának módosításával ment ] át a törvénybe, mely módosítás kizárólagos indokát a bizottságnak azon kijelentése képezte, hogy azon szavak: »a mennyiben I bűnhődés, megkegyelmezés vagy elévülés által nem enyésznek el, ' azon indoknál fogva kihagyattak, minthogy — a mint a bizottság [ jelentése szól — »magától értetik, hogy oly cselekmények, melyeknek büntethetősége már megszűnt, a büntetés kiszabására befolyással nem lehetnek«; tekintve, hogy e szerint a törvényjavaslat kérdéses szakaszában eszközlött változtatásnak feladata és célja csupán az említett kihagyásra szorítkozott és más észrevétel vagy nehézség ama szakasz szövege vagy rendelkezése ellen egyáltalán nem hozatott fel; tekintve, hogy különösen senki által sem hozatott fel azon ' eszme, mely szerint a büntetések »egybefoglalása«, együttvétele j helyett a több cselekmény »együttvétele« lenne megállapítandó és I a törvényben kifejezendő ; tekintve, hogy ezek folytán a törvényjavaslat szövegének 1 azon rendelkezése, mely szerint több cselekmény miatt járó több | büntetés egy büntetési tételbe, »egy összbüntetésbe« összefoglalandó, helyesnek és igazoltnak (aláitatván, a bizottság stiláris változtatása, a törvényjavaslat rendelkezésének ezen lényegét nem érintette és érinteni nem is akarta; tekintve, hogy ezek szerint a törvényjavaslat fölötti tárgyalások története is azt mutatván, hogy a kérdéses rendelkezés lé. j nyege mindenben ugyanaz maradt, mint a mi már a törvényjavaslatban is foglaltatott, ezzel ujabb megerősítést nyer azon következtetés, mely szerint a btkv 96. §-a nem az egyes cselekményeknek, hanem azok büntetésénék összefoglalását, együttvételét rendeli; tekintve mindazonáltal, hogy a törvény rendelkezésének szószerinti és isolált értelmezésével csakis az egyszerű cumulatio van kimondva ; tekintve, hogy ennélfogva mindannyiszor, valahányszor az j Ítéletben összbüntetés állapittatik meg s ezen megállapításnak ( törvény általi igazolására a btkv-nek csupán 93. §-a idéztetik, ezen idézettel az mondatik ki, hogy a megállapított összbüntetés minősége és mennyisége azonos azon eredménynyel, mely a halmazatban levő büntetendő cselekményeknek a beszámítás törvényei alapján individualizált külön-külön büntetései összeadásából, mint számtani eredmény resultál s mely eredménynek létrehozatala végett mindössze is a szabadságvesztés enyhébb büntetési nemével büntetendő cselekmények miatti büntetésnek is a súlyosabb