A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 27. szám - Korlátolt felelősségű társaságok Németországban

108 nemű szabadságvesztés-büntetésbe való kimérése következtében a jogtalan súlytöbblet, megfelelő kiegyenlítés, vagyis a tartam arányos leszállítása által elhárittatott; tekintve, hogy a 96. §-ra hivatkozásban implicite tartalmazott ezen kijelentés nem felel meg a valónak, söt egyenesen ellentétben áll a btkv-nek az anyagi bűnhalmazat büntetésére vonatkozólag elfogadott egész rendszerével; tekintve, hogy a m. btkv-ben foglalt és az ennek alapján fejlődött rendszer szerint anyagi bűnhalmazat esetében egyik cselekmény miatt sem állapítható meg az ezután járó szabadságvesztés-büntetés azon teljes tartamban, a melyben az megállapítandó lenne az esetben, ha a bűnösnek itélt személy ellen csupán azon egy büntetendő cselekmény miatt szabatnék ki a megfelelő szabadságvesztés-büntetés; tekintve, hogy az elfogadott rendszerünk szerint mindenik cselekmény miatti szabadságvesztés-büntetés az összbüntetés szempontjából s azon döntő tekintetnél fogva, hogy a szabadságvesztés-büntetés súlyosabban hat, ha az bizonyos idő eltelte után megszakitlanul folytattatik, mint az esetben, ha előző szabadságvesztés szenvedése nélkül megkezdetik, mindenik a megszakitlan tartam által előálló szenvedés-többlet kiegyenlítése céljából előbb megfelelőleg redukálandó s csakis ezen, továbbá a súlyosabb nemű szabadságvesztés-büntetés kiegyenlítése végett foganatosítandó külön redukció után illeszthető be az összbüntetésbe mint ennek egyik tényezője és alkateleme ; tekintve, hogy ezen leszállítás szüksége ki van fejezve a btkv 67., 98. és 99. §-aiban, míg a 100. §. egyenesen az absorbciót rendeli; tekintve azonban, hogy a 97., 99. §§. összefüggésben a 96. §-al, nem csupán egyes esetek elintézésére tartalmaznak követendő szabályt, hanem elvi rendelkezést fejeznek ki s ennélfogva horderejűk nem arra szorítkozik, hogy az egyes szabadságvesztésbüntetések csak akkor redukálandók, ha azok egyenkénti törvényszerű tartamainak összeadásából származó büntetési tétel a btkv megfelelő szakaszaiban (97—99.) kitűzött véghatárt túlhaladná, hanem elvi horderejűkben az összbüntetés mindenik külön elemének redukálását, általában a megyzakitlan tartam általi súlyosbítás kiegyenlítésének általános céljából követelik; tekintve, hogy az ellenkező esetben, ha t. i. a reductio, a cumulált büntetéseknek csupán a törvényben kitűzött véghatáron való túlterjesztése ellen lenne megengedve, ha tehát az nem alkalmaztathatnék azon esetekben is, a melyekben a véghatár el nem éretik, ez, eltekintve a törvénybe és annak rendszerébe ekként beértelmezett igazságtalanságától és disharmoniától: a büntetés leszállítását egyenesen jutalommá alakítaná át a legsúlyosabb vagy pedig a számos büntettek elkövetői részére, a kik a büntetés reductiójában, tehát az enyhítésben kizárólag lennének részesitendők, de egyúttal kizárása lenne ez a törvény kedvezményéből mindazoknak, a kik csekélyebb súlyú, vagy csekélyebb számú törvénysértésben váltak bűnösökké ; tekintve ezenfelül, hogy a 97 — 99. §§-nak most említett korlátozó magyarázata mellett, azon ritka esetek kivételével, melyekben az egyes büntetések összeszámított tartama túlhaladván az illető szakaszban vont véghatárt, az anyagi halmazat többi, aránytalanul túlnyomó eseteiben, a 97 — 99. §§-tól önkényesen elszakított 96. §. rendelkezésénél fo^va »az egyes cselekmények« teljes büntetéséből képezett összbüntetés lenne kimondandó ; tekintve, hogy ezzel, a bármiként értelmezett és nevezett »közeprendszer«, a módosított és a juristikai cumulatióval együtt, úgyszintén a mérsékelt cumulatió is kihelyeztetnének büntető joggyakorlatunkból s helyettük — kerülő utakon — csaknem kizárólagosan az egyszerű, az absolut cumulatió jutna érvényre ; tekintve, hogy az imént kifejezett helytelenség csakis a 96. §-uak a 97. és 99. §-al megszakitlan összefüggésben tartása által kerülhető ki; tekintve tehát, hogy az egyes cselekmények szabadságvesztés-büntetésében anyagi bűnhalmazat esetében való leszállítására a törvényes jogalap és útasitás egyedül a btkv 97—99. §§. megfelelő rendelkezésében, illetőleg e szakaszok elvi jelentőségében és logikai folyományában találhatók fel; tekintve, hogy az egyes büntetések leszállításával képezendő összbüntetés adja meg a mérsékelt cumulatiónak tulajdonképeni valódi értelmét, ugy, hogy ezen sajátosság képezi a mérsékelt cumulatió rendszerének specificus, ezt a többi alakulatoktól megkülönböztető kriterionját; tekintve, hogy hazai joggyakorlatunk is a btk. életbelépte óta s ennek rendelkezései alkalmazásában az anyagi bűnhalmazat esetében követendő büntetésekre vonatkozólag ezen rendszert emelte érvényre ; tekintve különösen, hogy a kir. Curia teljes ülése már 1883-ik évben, tehát a btk. életbeléptétől alig két év eltelte után 18. szám alatti határozatában a btk.-nek megfelelő összbüntetés fogalmában rejlő speciális — tehát összbüntetés nem létében kizárt - folyománynak mondotta ki azt: »hogy az ezzel — az összbüntetéssel büntetendő — a cselekmény minőségének és súlyosságának a törvény külön rendelkezése szerint megfelelő mindenik büntetendő cselekmény miatti szabadságvesztés büntetésnek tartama a félbeszakithatlan végrehajtás által előálló súlyositás kiegyenlítése céljából arányosan leszállítandó; tekintve, hogy a most kiemelt tételekben a cumulatió mérséklése, tehát a mérsékelt cumulatió rendszere, valamennyi tenorjának megjelölésével van törvénykönyvünk rendszeréül merve; tekintve, hogy ezen plenáris határozat mai napig sem li érvényből kiléptetve, az vitátlan jogi hatályban fennáll és irány szabályát képezi a kir. Curia e kérdésben követendő gyak< tának ; tekintve, hogy ezen rendszer egyszersmind az igazság is a rendszere; tekintve ugyanis, hogy a büntetések kimérésénél az int dualizáció az igazságos arány mellőzhetetlen feltétele lévén: lagos, az egyéni benyomás elismerten kétes értékű határától v tett büntetési megállapítások épen ugy, mint a büntetési téte^ átlagos benyomás szerinti felemelése, az igazságosság garanci nak legsarkalatosabb követelményét nélkülözik és a kiszaba büntetés igazságos voltának lehetőségét kizárják ; tekintve, hogy ennélfogva a kir. Curia plenáris határo értelmében is, csak ugy érhető el az igazságos összbüntetés, I az egyes cselekmények«, tehát mindenik cselekmény, minőség súlyossága szerint tüzetesen megítéltetik és ugy meghatározt; mintha egyedül ez képezné a birói retribució feladatát és < azután, a midőn ez megtörtént, szállíttatik le mindenik bünU tétel, arányosan, az összbüntetésre való tekintetnek megfelelő tekintve, hogy a kir. Curia fentebb megjelölt határozata telmében a magyar btkv rendszerének is az felel meg: »hogy mindenik reatum, még a legcsekélyebb is, súlyt i a/, igazság mérlegében és mindenütt, a hol lehetséges, a bünt felemelését vonja maga után a nélkül, hogy a határozott tart szabadságvesztés-büntetést, bármily nagy számú határozott tart; szabadságvesztésből álló büntetések alkalmazhatása végett, i fogytig tartó szabadságvesztéssé engedné átváltoztatni« ; tekintve, hogy a törvény helyes alkalmazása nem más, í a konkrét esetben a törvény elvének rendszeresen keresztü érvényesítése a külön esetben és hogy ennélfogva a joggyako ban mindaz kerülendő, a mi — habár implicite — a fenr rendszertől való eltérést involvál; tekintve, hogy a fennálló rendszer abban nyeri röv összevont konkrét kifejezését, hogy a míg a btkv 96. §-a a cu latiót, ugy a 97—99. §§. annak (a cumulatiónak) mérsékli együttesen tehát a btkv-ben, az anyagi bűnhalmazat eseteibe mérsékelt cumulatió rendszerének fennállását juttatják kifejez és emelik törvényes érvényre ; tekintve azonban, hogy épen az által, mert e szakaszok | mást kiegészítik s mert ennélfogva mindannyiszor, valahány az ítéletben összbüntetés mondatik ki — eltekintve a 100. §. tétől — a 96. §. a három következő szakaszok valamelyik okvetlenül és szükségszerüleg alkalmazásba jön ; s tekintve, hogy a fennálló bűnvádi eljárási gyakorlat rint, a törvénynek mindazon szakaszai, melyek a birói határc ban érvényre jutott rendelkezés behozatalára befolyással volta határozatnak igazolására egyenesen megjelölendők és idézenc tekintve, hogy ennélfogva téves és a btkv általános r VIII. fejezetével ellenkező azon gyakorlat, mely az anyagi halmazat fenforgását kimondva és határozott ideig tartó össz tetést alkalmazva, a cumulatiót mérséklő illető szakasz idé; mellőzi, avagy ennek idézését egyenesen mellőzendőnek vánitja ; tekintve, hogy a fenforgó esetben mindkét alsóbbfokú j ság ítéletében határozott ideig tartó összbüntetés lévén kimou azonban az ezt tartalmazó büntetési tétel törvényszerű igazolj j egyedül a btkv 96. §-a idéztetvén, a megfelelő 98. §. pedig lőztetvén: ezen hiány — a fentebb kifejtett indokoknál fogva — c nel pótoltatik és az összbüntetés a btkv 96. §-on felül, a 98. §-a alapján és rendelkezésénél fogva is mondatik ki meg pitottnak. A büntetés kimérését illetőleg azonban: tekintve, hogy vádlottak több személyt sérelmezvén ellenükben anyagi bűnhalmazat forog fenn ; tekintve, hogy anyagi bűnhalmazat esetében a btkv 9 értelmében, a mennyiben a btkv külön rendelkezése kivételt állapit meg, (102-103. §§.) összbüntetés mondandó ki; tekintve, hogy vádlottak a sértetteket a nélkül, hogy a bántalmazásra legkisebb indokot szolgáltattak volna, csupá vaikodásból sérelmezték meg s a kerítésből kitört karókl fejre is intéztek erős és számos ütéseket s ezzel csak akkor 1 tak fel, a midőn a sérelmezés helyére mások is érkeztek; tekintve, hogy ez által vádlottak bűnössége súlyosabb lik s ellenük súlyosabb összbüntetés alkalmazandó : mindkét alsóbbfokú biróság ítélete, az összbüutetés v két illetőleg megváltoztatik stb. (1892. ápr. 21. 428.) Kivonat a „Budapesti Küzlöiiy"-nöl. Csődök : Ozomli Mihály e., erzsébetvárosi tszék, bej. jul. 20 jul. 26, csb. Sándor.Frigyes, tmg. Markovich |ános. — Friedmann . e., beregszászi tszék, bej jul. 1G, félsz. aug. 1, csb. Nagy Péter, trr Belényesy András. Pályáratok : A pápai jbiróságnál a 1 b i r ó i áll. jul. 10A pécskai jbiróságnál aljegyzői áll. jul. 10-ig. — A miskolci tí aljegyzői áll. jul. 13-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság'--nál. (Hol 1-utcza 7.