A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 27. szám - Adalék a katonai büntető eljáráshoz. 1. [r.]. (A honvéd hadbírói intézmény fejlesztése.)

2á8 A J OG. Ezzel egyeujogositást nyert a honvédség a közös hadsereggel. A tartalékos honvéd hadbirák a honvédelmi miniszternek az 1876. évi 7. számú rendelete érteiméber. 6 hótól 12 hóig terjedő időközi kurzusban nyernek kiképzést. Ha már most 8—10 évig, illetve igy ezen időköz előtt, vagy után, midőn a népfelkelési törvénynek érvényt kell szerezni — mit minél később, de talán soha ne adjon Isten — be nem hivatnak, elfelejtik a theoriai részt teljesen : vagy ha az elmélet erős gyökeret vett is agyában, a gyakorlatba azt átvenni nem leend képes. Már pedig ha egy hadbíró a katonai igazságszolgáltatásnak gyakorlati részét, melyben igazán sinylik és komolyan betegeskedik, nem ismeri, az komoly hivatásának megfelelni nem képes s nem képes főleg egy hadjárat esetében, mely esetre van csak a tartalékos honvéd hadbiráknak hivatása, a hol rögtönbiráskodási eljárásban kell eljárni és bíráskodni, a mikor az alaki eljárások után kérdezősködésekre vagy utánolvasásokra idő rendelkezésére nincs. Az évente megismétlődő 5 heti gyakorlat nagyon üdvös lesz az elmélet felfrissítésére és a gyakorlati ismeretek fejlesztésére. Hogy mennyire helyén van a gyakorlatra a behívás, azt igazolja azon törvényerőre emelkedett intézkedés, hogy a tartalékos honvéd hadbirák kötelesek háború esetén a csapattesttel együtt a harctérre kivonulni. A törvény ezen intézkedése határozottan a katonai igazságszolgáltatáshoz a tart. hadbiráktól, mint ép a tettlegesektől stb. a katonai büntetőtörvény elméleti és gyakorlati ismeretet, katonai routint és kellő disciplint követel meg, melyhez — mondjuk ki az igazat — még gyakorlott jogász, biró és ügyvédtől is 6 havi cursus vajmi kevés. De üdvözöljük a fenti rendelet bölcs értelmi szerzőjét azon igen fontos okból is, mert ez áltál ismét közelebb jut egymáshoz a katona és polgári elem. A tartalékos hadbirák, ha haza mennek gyakorlataikról, tudni fogják, hogy hadi kötelék fűzi őket a csapattesthez, a hadzöm pedig a polgári funkcióban lévő hadbirákat is, mint hozzátartozó részt fogja respektálni. Nem mi, hanem nagy bölcs mondotta volt azt, »hogy az a nemzet hatalmas csak, a melyik véderejével, katonájával, egy sziv egy lélek«. Ep ezen indokból igen szép s nemzetünket mély hálára kötelező honvédelmi miniszterünknek mindazon intézkedése, melylyel véderőnk férfiait a polgári elemmel minél több alkalommal s minél közelebb igyekszik hozni, hogy ez által eléressék az a magasztos cél, hogy a polgári elem a véderő férfiait édes gyermeknek és ez azt édes szülőnek tartsa és ismerje el. Ezért üdvözöljük ezen rendeletet, melyben a tartalékos hadbirák egy régi óhaja ment teljesedésbe. Ezért adózunk önzetlen és hálás köszönettel a nagy nyilvánosság előtt, azon bölcs és kétségkívül bő tapasztalattal birnia kellett férfiúnak, ki ezen üdvös rendelet kibocsátására a honvédelmi miniszter magas figyelmét felhívta. A tartalékos hadbírói tisztikar a mily örömmel fogadta e magas — a katonai igazságszolgáltatásnak elméleti és gyakorlati oldalának bővebb megismeretére alkalmul szolgáló — rendeletet, ép oly lelkesedéssel fogadná honvédelmi miniszterünknek egy oly s mielőbb intézkedését: hogy azon esetben, midőn a hadbíróság székhelyén kivül valamelyik tartalékos állományú hadbíró lakhelyén vagy annak közelében merülne fel hadbírói kihallgatás, vizsgálat keresztülvitele vagy hadi törvényszéknek megtartási esete, ezek foganatosításával a tény elkövetése székhelyén, vagy ahhoz közel lakos tartalékos állományú hadbíró bízatnék meg. Ezen intézkedéssel nem csak egy újabbi alkalom nvujtatik a tartalékos hadbírói tisztikarnak ismeretei és gyakorlatai fejlesztésére, hanem újabb alkalom nyilna a kerületi parancsnoknak meggyőződést nyerni egyes szabadságolt állományú hadbiróuak tevékenysége, katonai routinja és a katonai igazságszolgáltatásba^ ismeretei és jártasságairól. S mindezek mellett, a tettleges állományú hadbiráknak székhelyeikrőli ily esetekbeni kiszállásokkal felmerülni szokott tetemes költségek megtakarítása is kétségkívül eléretnék. Mi meg vagyunk győződve, hogy honvédelmi miniszterünk, a katonai igazságszolgáltatás terén e csekély óhajtott újítástól nem fog visszariadni. II. (A katonai büntető törvénynek tanszéket egyetemeinken.) Csak pár napja, hogy egy miniszteri rendeletet méltattunk, mely a honvédelmi minisztériumban látott napvilágot és a honvéd hadbirák tartalékos állományának öt heti gyakorlatra való behívásáról szól. Megvalljuk, hogy kissé többre becsültük a rendeletet kelleténél. Ugy jártunk, mint a gyermek, mint a kinek minden ajándék jó! esik, örömében ugrál, kiabálja, hogy sokat, nagyon sokat kapott, de kis idő múlva veszi észre, hogy az neki kevés. Két szócska csúszott e rendeletbe »e z évbe n« és ez ront értékén. Miért csak ez évben.-1 Miért évről évre külön intézkedés tétele után lesznek csak behiva gyakorlatra ? Kifejtettük múltkori közleményünkben, hogy nagyon szükséges, szükségképen minden évben be legyenek h i v a. — Előadtuk már annak indokát is. Az esetről-esetrei behívás jeleuti, hogy az csak felsőbb intéző körök tartalékos hadbiráink iránti jóakaratától lesz függővé téve, ezcsakbajtfogokozni. Az a tartalékos hadbíró polgári életében ügyvéd, b-ro, titkár, gazdálkodó, magánzó. Hivatása, családja köti helyhez, időhöz. Ha ö tudja, hogy minden évben egy és ugyanazon időben be kell vonulnia, be fogja teendőit ugy osztani, hogy anyagi, vagyoni vesztesége nélkül ez által; de ha mcgl petéskép, váratlanul s ugy nem rendszeresen jön a berendelés, akkor ez oly készületlenül fogja találni, mely okvetlen kellemetlenséget okoz. De nézzük a dolog jogi oldalát. A véderőtörvény III. rész 40. §-a szól a tartalékos hadbirák gyakorlatra való behívásáról. Ez pedig világosan beszél. Ezt máskép interpretálni nem lehet, mint hogy minden évben be kell hivni őket. A méltatott rendelet is jobb semminél, ha a helyes útra tereléshez első lépésnek tekinthetjük; de ha van jogerőre emelkedett, törvényerejű intézkedésünk, akkor azt kell respektálni annyival is inkább, mert az a jobb, az a helyesebb. Az a jó magyar, az a bölcs férfi, ki a miniszter figyelmét jelen rendeletre felhívta, többet remélt, mint a mennyit kapott; de az is igazolja, hogy befolyása van és hiszszük, hogy nem fog megállani fél eredménynél; de ki hiszi, hogy minden évben kötelezőleg be fognak hivatni a tartalékos honvéd hadbirák Ezzel kapcsolatosan pár szót a hadbirák qualifikációinak nyeréséről. Minden józan gondolkozású ember már túl van azon ferde nézeten, hogy a hadtestet status in statu tekintse. Polgárság és katonaság egymás mellett; de nem egymás felett állónak, együtt képeznek egységet. Világos tehát, hogy a polgárságnak joga van tudni azon eljárást és törvényt, melyet fiai fölött, ha katona lett és egv hadjárat, ostromállapotban lévő időben fölötte rnikép kell, raikép szokták az igazságot mérni. Ez pedig csak ugy lesz lehetséges, ha a hadbirák kiképzése nyilvános tanfolyamon történik, a mi a mai tanügyünk rendszere mellett más nem lehet, mint az egyetem egyik tanszéke. A sajtó évek óta sürgeti a katonai büntető törvények revízióját, évek óta hangoztatja, hogy a katouai büntetőjog ép oly fontos, mint a polgári büntetőjog. Igaza van ! Azon törvény, mely állandóan százezereket, hadjárat esetén — esetleg milliókat — még a kik nem katonák (polgárokat) is véd és büntet szakaszaival, fontos és kell, hogy gond fordittassék reá. Világítsuk meg a katonai igazságszolgáltatást és közigazgatási eljárást. Al'ittassanak fel az egyetemeinken minden jogászt kötelező érvénynyel nyilvános tanszékek a katonai büntető és közigazgatási törvények előadására. A jogászból katona lehet, menjen elkészültén a katonai pályára. Ismerje alaposan jövő tevékenységének terét. Sokkal csekélyebb értékű, tisztán szőrszálhasogató, doktrinális, még akadémiai értékkel is alig biró tudománynak, melynek a gyakorlati életben soha vagy alig és kevesen veszik- hasznát, egyetemeinken van tanszéke. Ilyen elméletben és gyakorlatban igen fontos, óriás horderejű tantárgy nem méltó egy tanszékre?!? Nem volua olyan fontos tudományág a katonai büntetőjog, mint például az »őslénytan« elmélete vagy az »oklevél és címertana, vagy az »elemi mennyiségtan«, vagy az »ó-kori orvostudomány*, vagy a »sémi nyelveké, az »altáji összehasonlító nyelvészet«, vagy az »összehasonlitó földrajz«, vagy a »kristálytan«, vagy a »Semiphilologia«, vagy a »belvizi gerinctelen állatok«, vagy a »növénybiologia«, vagy a »gombák természetrajza«, vagy a »kőzettan«, stb. stb. ? ! ? ! Nem akarjuk ezen - a gyakorlati életben még annyi értékkel sem biró - tanszékeket bántani. Ha 2-3 hallgatónak kedve van erre eljárogatni, ám teljesítse ezen drága mulatságot nekik a tanügyminiszterium, de hogy ezeknél a tovább már nem odázható katonai büntető eljárás előadása több haszonnal, több kézzeb fogható eredménynyel járna, azt józan gondolkozású ember, igaz magyar hazafi kétségbe vonni nem fogja. Ezt kívánja a polgárság érdeke, de még inkább kívánja a katonaság érdeke. A nagyközönség ma azt hiszi, hogy összeül 2-3 katona és találomra hoznak Ítéletet — békében — a vádlott katonára, - hadjárat (ostromállapoti) idejében - a polgárra. Ha magvar, vagy haragusznak rá, akkor több büntetést kap. Kevesen tudják, hogy ez nem igy van. Ezért a katonaság érdeke is azt követeli, hogy a nép ismerje meg azon törvényeket, eljárást, amelyet követnek. De bizonyítgatni csak oly dolgot kell, mely nem világos, melyhez kétely fér, az azonban nem szorul bizonyításra hon a katonai büntetőjog külön is igen fontos tudomány, mely önálló művelésre is jogot tarthat és ezért kell, ezért követeljük meg s követeli meg maga a katona és polgárság azt, hogy a katonai • büntető es közigazgatási jognak az egyetemeinken és pedig a | jogászokra kötelezőleg tanszéket kell és pedig mielőbb olyant állítani, melyen hadbirák minősítést nyerhessenek.