A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 27. szám - A váltókezes visszkeresetének elévülési ideje - Törvényjavaslat a fogház- és elzárásbüntetés végrehajtása és a pénzbüntetésekből befolyó összegek felhasználása tárgyában. (1. r.) - Törvényjavaslat a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv (1878: V. t.-c.) és a kihágásokról szóló büntető törvénykönyv (1879: XL. t.-c.) módosításáról - Az erdélyi birtokrendezésről szóló törvényjavaslat a képviselőház előtt

A J O Gr. 229 A váltókezes visszkeresetének elévülési ideje. Irta : dr. WEISZ IGNÁC, budapesti ügyvéd. A »Jog« f. évi 25-ik számának » Jogesetek Tárá«-ban, a Cnriának egy f. évi június hó 14-én 1,0 34/891. sz. alatt kelt határozata van közölve, melyben a Curia egy váltóperben azt mondja ki, hogy »habár a váltó felperesre — ki váltókezesként szcepe.l a váltón — engedmény eztetett is, az általa kezeseit elfogadó ellen nem léphet fel az eredeti hitelező jogutódjaként, hanem csak önálló váltókereset megindítására van jogosítva a vtrv. 69. §-a szerint.« A »Jog« maga, a »Yegyesek« rovatában »rendkivül érdekes elvi jelentőségű határozat«-nak jelzi a fenti curiai határozatot, mert »a német legfőbb keresk. biróság váltójogi judicaturájában sem fordult még elő egy ilyen jogeset eldöntése«. Hogy a német judicaturában hasonló eset bizonyára már előfordult, kétségteleu, csakhogy a jogeset másként érvényesült és más eldöntést nyert, a mint a Curiáéhoz hasonló eldöntést már csak azért sem nyerhetett, mert szerény nézetem szerint a Curia kijelentése nem is helyes és nem is felel meg a törvénynek A váltókezes azon jogát, hogy a váltókövetelést magára cugedménveztesse fizetés esetén, a váltótörvény nem tiltja és legkevésbé tiltja a vt. 69. §-a, mely ily tilalmat' magában sem foglal; már pedig ha ezt a törvény nem tiltja, az egymagában véve, hogy az adott esetben felperes véletlenül kezes is •— kit, ha mint kezes, engedményezés nélkül tizet, a vt. 69. §-a szerint kereseti jog illeti meg az elfogadó ellen — az engedményes meg nem semmisítheti és különösen nem akadályozhatja, hogy a fizető az engedményező összes jogaiba lépjen. Hogy a jelenlegihez hasonló esel eddig nem igen fordult elő, anuak egyszerű magyarázata az, hogy hasonló esetekben, ha a kezes a végrehajtás vagy csak az ítélet esetleg sommás végzés alapján fizettetett, a váltót magára ruháztatván, a végrehajtási lépéseket az elfogadó ellen saját nevében az engedmény alapján folytatta s igy az elfogadó újabb keresettel nem állván szemben, pert nem folytathatott és nem is volt reá eset, hogy ily engedmény esetén valamely biróság a végrehajtást a felperes — kezes — javára el ne rendelte volna. Hogy a fenforgó esetben felperes miért nem követte ezen utat, nem tudom, de gondolom, hogy azért nem, mert jogelődének végrehajtási joga talán elévült. Egyébiránt bármi lelt légyen annak oka, hogy felperes keresettel lépett fel, tény az, hogy a kezest a vt. 69. §-a szerint, ha engedmény nélkül fizet, önálló kereseti jog illeti meg az elfogadó ellen és hogy ha engedmény alapján fizet, az engedmény alapján, az engedményező jogaiba lépve, ugyancsak kereseti joggal bír az elfogadó ellen, mert ezt sem a váltótörvény, sem más törvény nem tiltja. A két eset közötti különbség nézetem szerint csak az, hogy az első esetben a kezes csak az ellen bir kereseti joggal, kiért kezeskedett, mig engedmény esetén az öszszes előzők ellen érvényesítheti jogelődje követelését. Törvényjavaslat a fogház- és elzárásbüntetés végrehajtása és a pénzbüntetésekből befolyó összegek felhasználása tárgyában. 1. §. A fogház- és elzárásbiintetés a bírósági fogházakban hajlandó végre, habár e büntetést közigazgatási halóság is állapította meg. Addig, mig a bírósági fogházak megfelelőleg kiépülnek, a közigazgatási hatóságoktól megállapított fogház és elzárásbüntetés kivételkép külön közigazgatási fogházakban is végrehajtható. 2. §. A közigazgatási hatóságok, a közigazgatási uton elitéltek eltartásából a bírósági fogházakban felmerült költséget a szabályrendeletileg megállapított fejenkénti és naponkénti mennyiségben az igazságügyi tárcának megtéritik. 3. §. A hol bírósági fogház van, a külön közigazgatási fogházak építése mellőzendő. 4. §. A jelen törvény erejénél fogva mindennemű pénzbüntetés, akár királyi bíróságok, akár pedig közigazgatási hatóságok állapitolták meg — hacsak az ítélet alapjául szolgáló törvény, ministeri rendelet vagy törvényhatósági szabályrendelet világosan más rendelkezést nem tartalmaz. — az igazságügyminister kezelése alá van bocsátva, ez pedig a felmerülő szükséghez és célszerűséghez képest letartóztató in ézeti építkezésekre és javító intézeti s rabsegélyezési célokra fogja fordítani. 5. §. Az ekként befolyt összegek > büntetéspénzek országos alapja« elnevezése alatt kezelendő s ezen alap állása, valamint a belőle fedezett kiadások természete és mennyisége évenkint zárszámadásilag kimutatandó. 6. §. A letartóztató intézetek gyorsabb megjavithatása végett az igazságügyi minister felhatalmaztatik, hogy a felmerülő szükséghez képest a pénzügyministerrel egyetérlöleg a pénzbüntetésből évenkén'. befolyó összegek alapján kölcsönmüveleteket is létesíthessen, de csak oly mértékben, hogy e kölcsönműveletek következtében tőke- és kamattörlesztésül évenkint fizetendő összeg a pénzbüntetésekből származó bevételek egy évi mennyiségének kétharmad részéből fedezhető legyen. 7. §. A/ 1877: VIII t.-c. ]., 2., 3., 5. és G. §-ainak rendelkezései hatályukat elvesztik. 8. §. A jelen törvény végrehajtásával az igazságügyi, belügyi és pénzügyi mínisterek bízatnak meg. Törvényjavaslat a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv (1878: V. t.-c.) és a kihágásokról szóló büntető törvénykönyv (1879: XL. t.-c.) módosításáról. I. Az 1878 : V. t.-cikkre vonatkozó intézkedések. 1. §. Az 1878: V. t.-c. 42. §-a helyébe ugyanazon megjelöléssel, a következő új §. jön : 42. §. Fogházra ítélt, de éltük tizenharmadik évén túl nem haladott egyénekre nézve javításuk céljából, a biróság az ítéletben elrendelheti, hogy hat hónapnál tovább nem terjedő büntetésüket, vagy ha az tovább terjedne, annak egy részét — mely azonban hat hónapon túl nem haladhat — magán-elzárásban állják ki. A biróság az Ítéletben azt is kimondhatja, hogy az ily ifjú egyének a kiszabott fogházbüntetés helyett javitó intézetbe szállíttassanak, sőt azt — ha az ítéletben ki nem mondatott, de a javítás tekintetéből célszerűnek mutatkoznék — a felügyelőbizottság ajánlatára az igazságügyi minister elrendelheti. A fogház helyett javitó intézetbe szállított fiatal egyének addig maradnak az intézetben, mig javulásuknak biztos jeleit nem adják. Elbocsátásuk tárgyában a felügyelőbizottság meghallgatása után a/, igazságiigyminister határoz. Mindazonáltal a javító-intézetben tartás nem lehet rövidebb, mint a/, ítéletben kiszabott fogházbüntetés és nem terjedhet túl az elitélt életkorának huszadik évén. 2. §. Az idézett törvénycikk 42. és 43. §-ai közé 42. a), 42. b), 42* f) megjelöléssel az alábbi újabb §-ok illesztetnek be : 42. a) § A biróság figyelmet érdemlő körülmények alapján az ítéletben -<zt is kimondhatja, hogy élte huszadik évét meg nem haladt egyénnek államfogház- vagy fogházbüntetése, mely egy évi á!lamtogháznál vagy fogháznál súlyosabb büntetéssel nem büntethető egy vagy több vétség vagy ilyen vétség és kihágás miatt mondatott ki, felfüggesztetik. E határozatnak az a hatálya, hogy a mennyiben jogerőre emelkedésétől számított három év alatt az elitélt nem követ el szabadságvesztésbüntetéssel büntetendő cselekményt : a felfüggesztett fogházbüntetés kitöltöttnek tekintetik, az adott biztosíték felszabadul és ezek az elitélt folyamodására birói határozattal kimondatnak. Ellenben, ha az elitélt a három évi határidő alatt szabadságvesztésbüntetéssel büntetendő cselekményt követ el és ez, bár később, jogerős ítélettel megállapíttatik, a felfüggesztő határozat elveszti hatályát, mind a felfüggesztett, mind az utóbb kiszabott büntetés teljtartamukbau végrehajtatik és az adott biztosíték az államkincstár javára bevonatik. A fogházbüntetés felfüggesztésének nincs helye oly egyénekre nézve, a kiknek illetősége ki nem puhatolható, vagy a kik már szabadságvesztésre jogerősen voltak Ítélve, kivéve, ha e büntetésük királyi kegyelem vagy elévülés folytán megszűnt. 42. !>) §. Vagyonnal bíró egyénre nézve a biróság a fogházbüntetés felfüggesztését ezer frtig terjedhető biztosíték adásához kötheti. Mindig biztosíték adásához kell kötni a fogházbüntetés felfüggesztését, ha az elitéltnek nincs rendes lakhelye. Ha az elitélt a biróság által kitűzött, de egy hónapot meg nem haladható határidő alatt a biztosítékot erre alkalmas értékekben a biróság kezéhez le nem teszi s annak más szabályszerű fedezését sem mutatja ki : a felfüggesztő határozat hatálytalanná válik és a kiszabott fogházbüntetés végrehajtatik, 42. c) §. A fogházbüntetés felfüggesztése az ítélet egyéb intézkedései • nek hatályát nem érinti, a mellékbüntetésekre nem terjed ki, a vagyoni marasztalások végrehajtását és a pénzbüntetést helyettesítő fogház alkalmazását nem akadályozza. 3. §. Az idézett törvénycikk 53., 94., 113., 163., 165., 16S. és 169. § ai helyébe ugyanazon megjelöléssel a következő üj §-ok jönnek : 53. §. A pénzbüntetés minden egyénre nézve állapítandó meg. A megállapításnál az elitéltnek vagyoni körülményeire is figyelemmel kell lenni. Az ítéletben meghatározandó egyszersmind a szabadságvesztés-büntetés tartama is, a mely a pénzbüntetés helyett ennek behajthatatlansága esetében alkalmazandó. E meghatározásnál egy forinttól tiz forintig terjedő összeg helyett egy nap számitható. A pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztés-büntetés tartama azonban, ha az főbüntetéskép van megállapítva: hat hónapot, ha pedig mellékbüntetéskép van kiszabva, három hónapot meg nem haladhat s az első esetben fogházra, a másodikban pedig azon nemű szabadságvesztés-büntetésre változtatandó, a melyre a bűnös a pénzbüntetésen felül van Ítélve. Életfogytig vagy tizenöt évig tartó fegyházi vagy hasonló tartamú államfogházi büntetés esetében a pénzbüntetést szabadságvesztés büntetésre nem lehet átváltoztatni. A pénzbüntetés részletekben is leróható. Az elitélt hagyatékából a. pénzbüntetés csak akkor hajtható be, ha az Ítélet még annak életében jogerejűvé vált. 94. §. A vizsgálati fogság a szabadságvesztés vagy pénzbüntetésből beszámítandó s az Ítéletben mindenkor kiteendő, hogy ez által a büntetésből mennyi vétetett kitöltöttnek. Ennek meghatározásánál azonban : a szabadságvesztés-büntetések esetében a vizsgálati fogság a büntetésnek legfölebb egyenlő tartamú idejét pótolhatja. (Folyt, köv.) Belföld. Az erdélyi birtokrendezésről szóló törvényjavaslat a képviselőház előtt. A képviselőház m. hó 24-én tartott ülésében tárgyalás alá vette az erdélyi birtokrendezési eljárás szabályozásáról szóló törvényjavaslatot s azt változatlanul elfogadta. A tárgyalás lefolyását a következőkben ismertetjük : Mohay Sándor, az igazságügyi bizottság előadója ismerteti a javaslatot, mely nem általános első határozatokat, hanem csupán részlet-kérdéseket tartalmaz, s az 1880-ki birtokrendezési törvénynek nem anyagi dispositióit, hanem csupán az eljárásra vonatkozó némely intézkedéseit kívánja módosítani. A javaslat