A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 26. szám - Küzdelem a létért

Tizenegyedik évfolyam. 26. szám. Budapest, 1892. június 26. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 8. sz. Kiadóhivatal: V.. Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) iur A/ mwm mmm KÉPVISELETÉRE A inra ÍGÍVEDI, BIBDI, JÖÍÉS/I ÍS Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dt\ RÉVAI LAJOS — Di\ STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helybe-n, vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 frt 50 kr. fél » 3 » - » eiféy/. » 6 > — » Az előfizetési pénzek tiérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal TARTALOM: Küzdelem a létért. Irta: Néma Ede, Kolozsvárit. — A büntető törvénykönyv revisiójáról. Irta: Polgár József, vámos-mikolai kir. járásbiió. Néhány szó a hagyatéki eljárás tervéhez. Irta : B o r h y Kálmán, kir. közjegyző Gyöngyösön — Törvényjavaslat a fizetési meghagyásokról. — Belföld. (Iga/ságügyi s/.akértekezlet. — A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában). — Ausztria és külföld. (A norvégiai büntető eljárási törvény az ártatlanul történt megbüntetés kártalanításáról. — Külföldi judicatura.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Örökösödési eljárásban perreutasitás. — Irta : dr. O dö n f y Miksa,. Budapest ) — Sérelem. (Panasz a maros vásárhelyi kir. járásbíróságnál a darabok késedelmes kiadásáért.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsőbíróság) határozatok és döntvények. — Kivonat a .Budapesti Közlöny«-böl (Csődök. — Pályázatok.) Előfizetési felhívás! Július hó 1-től űj előfizetést nyitunk lapunkra. — Ez alkalomból azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetése f. hó végével lejár, tisztelettel kérjük, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújítani. Az előfizetések megkönnyebbítése végett jelen számhoz postautalványt csatoltunk. Lapunk előfizetési ára: Negyed évre 1 frt 50 kr. Félévre 3 frt kr. Egész évre 6 frt — kr. Az előfizetések a »J o g« kiadóhivatalához, Budapest, V., Rudolf-rakpart 3. sz. alá címezendők. A kiadóhivatal. Küzdelem a létért. Irta : NÉMA EDE, Kolozsvárit. Nem vagyok ugyan ügyvéd, de még lehetek. Szabad tehát felvetnem a kérdést: mi sors vár reám majdani ügyvéd koromban? Jogi pályára mostoha körülményeim okozta kényszerűségből léptem. De a mint a jogi tudomány-ágak körül ismereteim köre lassan-lassan szélesbedni kezdett, azon mértékben kezdtem megszeretni is e pályát. Sőt kezdtem lelkesedni is érte. S enthusiasmusom csak fokozódott egész addig, mig az elsü szigorlaton túlestem. Ekkor kiléptem a gyakorlati élet porondjára. — Miket láttam, miket tapasztaltam, miért soroljam elő? Pár év után majdnem ott vagyok, a hol kezdettem: a kényszerűség maraszt e pályán; mert bizony már későinek találom a pályaváltoztatást. Hejh ! pedig de hányszor megirigyelem akár egy józan, becsületes kisiparosnak is sorsát! Jogi szaklapok gyakrabban foglalkoznak az ügyvédi kar létkérdéseivel. Ilyen cikkezéseknek akárhányszor refrainje az, hogy bizony küzdelmes sors jutott az ügyvédeknek osztályrészül. Kutatják e sors okait. S olykor akad is egy félig bátor, félig félénk hang, mely nem ugyan mint okra, hanem mint tényleges állapotra mutat reá az ügyvédi és birói kar közötti kissé feszült viszonyra. Mi tűrés-tagadás benne, általánosságban e feszült viszony j csakugyan fennáll. Ugy az ügyvédi, mint a törvénykezési rendtartás teljesen szabad kezet ad a bíróságoknak az ügyvédi kar legvitálisabb erdek-kérdéseiben. Érthető tehát, ha az ügyvédi kar ellenszenvvel viseltetik azon kés iránt, melyet folyvást existentiájának szegezve lát; de nem igen érthető, hogy a bíróságok miért élesítették ki ilyen fenyegető késsé a kezükbe letett jogot? Lapunk mai száma Hanem végre is az ügyvédi kar a hibásabb félLehet, hogy épen a létért való nehéz küzdelem bomlasztotta meg az egyes ügyvédi kamarák, s a kamarának egyes tagjai közt azt az összetartást, ernyesztette meg bennük azt az erőt, melyre épen a nehéz sorsban volna nagy szükség. Mindenesetre csodálatos jelenség. A helyett, hogy vállvetett erővel küzdenék k i a m e g é r d e m e 11 j o b b sorsot, ilyes törekvések elől szépen félreállnak, sőt — a mi még rosszabb — egymásnak esn ek. Hiába, a magyar, még hozzá professionatus perlekedő vér nem tagadhatja meg magát. Mind gyakrabban halljuk a sürgető hangokat, hogy az ügyvédi rendtartás reformja már nagyon is égető kérdés. Es én csodálkozom, hogy csak hangok hallatszanak. Hát a magyar ügyvédi kar nem képes arra, hogy — maximo calculo — 10 év alatt a legkisebb izében megismerje azt a törvényt, mely egy tekintélyes, jogképzett osztálynak mindennapi kenyérbotja ? S megismervén e törvény minden előnyét, hibáit, nem képes arra, hogy 10 év mindennapi tapasztalatainak gazdag tárházából alkosson egy szája íze szerinti másik törvénytervezetet, letegye azt a törvényhozás asztalára, s ne nyugodjék addig, mig a tervezetből törvény nem lesz ? Elismerem azon törekvés jogosultságát, ho^y ha már reformálni akarunk, akkor erőnket ne pazaroljuk ephemerértékű reformra, hanem munkánk maradandóbb becscsel dicsekedhessék. S még azt is hajlandó vagyok megengedni, hogy a 14—17 év alatt felgyűlt anyag nem ígérkezik elegendőnek ily mű létrehozásához. De az ügyvédi kar saját érdekeinek válik ellenségévé, midőn nem iparkodik érvényt szerezni a létező törvénynek, nem iparkodik pótolni a törvény hiányait oly bírósági gyakorlat megteremtésével, mely saját érdekeinek javára szolgálna a nélkül, hogy törvényellenes lenne, mások érdekeit sértené. E lapok közelebbi számaiban közöltetett dr. R o b i t s e k J. ügyvéd ur az ügyvédi nyugdíj alap létesítésére célzó javaslata. Ezúttal nem e kérdéshez kívánok hozzászólni. Csak gondolkozván e kérdés felett, ugy találtam, hogy bizony csakugyan kívánatos lenne, ha a különben nem most először felvetett eszme mielőbb életrevaló testet öltene. De nem mellőzhető az a kérdés sem, hogy habár ideiglenesen, miként lehetne az ügyvédi existentián könnyíteni addig is, mig az egyes egyén végképen reá szorul a nyugdíjra ? Élettapasztalatom kevés ahhoz, hogy rendszeres javaslattal léphessek fel. Csak egy-két oly irányt óhajtok megjelölni, a melyben e könnyítés részben követelhető, részben eszközölhető. Úgyszólván általános és meggyökerezett bírósági gyakorlat, hogy más bírósági területről interveniáló ügyvéd díjait és költségeit a pervesztes ellenfél terhére feltétlenül, de olykor a saját féllel szemben is a bíróságok csak oly mértékben állapítják meg, a mint azok a bíróság székhelyén, vagy ehhez legközelebbi helyen székelő ügyvéd részére lennének megállapíthatók. E gyakorlatot a bíróságok nyíltan azzal indokolják, hogy az a távolabb lakó ügyvéd helyettesíthette volna magát oly ügyvéddel, a kinek közbenjárása mellett kevesebb költség merül fel. Fölösleges lévén, nem is bocsátkozom annak kimutatásába, hogy ez indokolás mennyire tarthatatlan. Mert maga e gyakorlat nemcsak hogy törvényszerűtlen, hanem határozottan törvényellenes. Ugyanis az ügyv. rendt. 1. §. szerint az ügyvéd jogosítva van feleket képviselni az ország bármely bírósága és hatósága előtt. 13 oldalra terjed.