A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 25. szám - Politikai Szemle

A J alapszabályok 85. §-a pedig azokat a tagokat illetőleg, kik a módosított alapszabályok szerimi kötelezettségek mellett a szövetkezet kötelékében megmaradni nem szándékoznak, akként intézkedik, hogy tartoznak korábbi kötelezettségük értelmében jegyzett 10 frtos törzsbetéteinek teljes összegét befizetni és csak ennek megtörténte után a belépéstől számított három évi tagsági kötelezettségük letelte után a teljes befizetés évének utolsó előtti hónapjában mondhatják fel, az igazgatósághoz intézett írásbeli nyilatkozat utján üzletrészüket, mely nekik a felmondástól számított 30 nap alatt visszafizettetik. Tekintve továbbá, hogy a jelen esetben a jegyzett törzsbetétek teljes befizetése megtörtéut, a bejegyzéstől számított három évi tagsági kötelezettség letelt, a törzsbetét felmondatott, mely felmondást alperes szövetkezet tudomásul vette és aunak idején leendő szabályszerű eljárás céljából előjegyzetté, nemkülönben a kereset megindításáig az alapszabályok szerint kikötött 30 napi határidő elmúlt: ennélfogva alperes szövetkezet a felmondott 50 frt törzsbetétnek a keresk. törv. 237. § ára alapított időelőttiségi kifogására való tekintet nélkül leendő visszafizetésére kötelezendő volt, mert a keresk. törv. 236. §-ának rendelkezése szerint a szövetkezetből egészen vagy egyes üzletrészeikre nézve kivált tagok a társaság hitelezői irányában mindazon társasági kötelezettségekért, melyek a kiválás időpontjáig keletkeztek, a 254. §-bau meghatározott elévülési időn belül az alapszabályokban megállapított mértékben felelősek. Felperesnek a törvényen alapuló, a szövetkezet hitelezői irányában az elévülési határidőn belül fennálló eme felelőssége azonban uem áll útjában annak, hogy az alapszabályok értelmében felmondható és tényleg felmondott törzsbetétét az alapszabályok által meghatározott határidő szerint visszakövetelhesse, mert mint már fentebb jeleztetett, a szövetkezet és tagjai közt létező jogviszonyt az alapszabályok határozzák meg, ezek szerint pedig a kereset nem időelötti és felperesnek a szövetkezet hitelezői irányában az elévülési határidőn belül felelőssége, mint törvényben gyökerező, ez által változást nem szenved. Ezek folytán az elsöbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperest a keresetbe vett 50 frt és jár. megfizetésére kötelezni kellett. (1S91 febr. 17. 6,315. sz. a.) A B, kir. Curia: A másodfokú bíróságnak ítélete megváltoztattatik. az elsőfokú bíróságnak Ítélete hagyatik helyben. Indokok: A keresk. törv. 237. §. 2-ik bekezdésének intézkedése, a raelylvel határozott időtartam van megállapítva, melynek eltelte előtt a szövetkezetből kivált tagok vagy örökösei a társasági vagyonilletőségüknek kifizetését nem követelhetik, a társaság alapszabályaiban eltérő és a törvény céljával ellenkező módosításnak tárgyát nem képezheti. Ezen törvényszakasz első bekezdésének az a rendelkezése, melvlvcl a kivált tagoknak vagy ezek örököseinek a szövetkezet tartaléktőkéjéhez vagy más vagyonához való igényének jogossága az alapszabáivoknak arra vonatkozó kifejezett intézkedésétől van feltételezve, a kiváló tagot a kiválás évéről szóló zárszámadás szerint megillető üzletrészekre nem is vonatkozik, miután az ily üzletrészekhez való igény fennállása a második pontban kifejezetten ki van mondva s igy ezen üzletrészekhez való igény, már a törvénven alapulván, annak fennállása sincsen alapszabályszerű megállapítástól feltételezve. A második bekezdés pedig az első bekezdéstől különálló rendelkezést tartalmaz, a midőn meghatározza azt az időtartamot, melynek eltelte előtt a kivált tagok vagy ezek örökösei a társaságtól nem követelhetik sem a megelőző pont értelmében a törvény kifejezett rendelkezése szerint őket megillető üzletrészeknek, sem az első kikezdésnek első pontja értelmében az alapszabáivoknak netaláni intézkedése szerint nekik kijáró más járandóságoknak kifizetését és a törvényszakasznak erre a rendelkezésére az első bekezdésnek az a rendelkezése, mely tért enged az alapszabály-szerű intézkedésnek, már azért sem hathat ki, mert a törvény az által, hogy a kivált tagoknak a társasági vagyonilletősé<rük iránti igényük érvényesítésének időpontját a kilépés után bizonyos időre teszi, a társaság hitelezői követelésének azon időn át tartó vagyoni biztosítását célozza ; oly alapszabályszerű kikötés tehát, mely az ily igénynek megfelelő ellenértéknek a társaság részéről korábbi időben leendő kiadatását megengedné, nyilván a társaság hitelezőinek érdekeit veszélyeztetné. Ezek szerint az alperes társaság alapszabályai 85. §-ának intézkedése a törvénybe ütközvén, az semmisnek tartandó, s igy abból felperes a maga részére jogot a társaság irányában nem származtathatván, keresetével, miután azt az elsöbiróság Ítéletének indokolása szerint a keresk. törv. 237. §. 2-ik bekezdésével felhivott 254. §-ában előszabott egy évi időtartam eltelte előtt indította meg s ez az időtartam a kilépés napjától az elsőfokú biróság ítélete meghozatala napjáig sem telt el, a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával elutasítandó volt. (1892 május 4. 894. sz. a.) Ha a biztosított jégkárát még a termés beszedésének megkezdése előtt birói becslés utján megállapittatni elmulasztja, azzal OGh 99 csak kárának bebizonyítását nehezítette meg, de nem esett el a biztosító által megejtett becslés irányában való ellenbizonyítás jogától. (M. kir. Curia 20. sz. 1891. dec. 17.) Bűnügyekben. Birói végrehajtásnál alkalmazott ügyleti tanú nem hatósági közeg s ellene á kbtk. 40. §-ába ütköző kihágás nem követhető el. (Btk. lf.6. §. Kbtk. 46. §.) A turóc-szeut-mártoni klr. jbiróság: H. B. András a kbtk. 46. §-a alá eső hatóság elleni kihágásban vétkesnek kimondatik s ezért az 1887. évi VIII. t.-cikkben megjelölt eélokra fordítandó, 15 nap s végrehajtás terhe mellett fizetendő 10 frtnyi pénzbüntetésben, avagy ennek behajthatlansága esetére egy napi elzárásra elmarasztaltatik. Indokok: A kihallgatott Z. Jenő bírósági végrehajtó hivatalos jelentése szerint vádlott, a mint a nevezett végrehajtó nála az ellene elrendelt végrehajtás foganatosítása tekintetéből megjelent, a tárgyak kijelölését megtagadta és S. György községi esküdtet, a kit a végrehajtó a községi biró távollétében, mint tanút a végrehajtásnál alkalmazni akart, fenyegetéssel a szobából kiutasította; továbbá ugyanazon végrehajtónak jelentése szerint, a mint a végrehajtás a vádlott ellen S. Rjekán foganatosíttatott, a végrehajtó onnét, a hol két lova végrehajtás alá vonatott, visszatérve, erről a vádlottat értesítette, a mire a vádlott azon sértő kifejezésre fakadt: »ja sa takijeh zobrákov ni<5 ne bojim«, ezen kifejezését kihallgatott tauu G. János is megerősíti azon változtatással, »ja sa takijeh prasivcov nebojim«, mi által vádlott a kbtk. 46. §-ába ütköző hatóság elleni kihágást követte el, ebben vétkesnek kimondatott s azért a fentebb kimért büntetésben elmarasztalandónak találtatott. (1890. nov. 27-én, 2,992. sz.) A budapesti kir. ítélő tábla: G. János, mint a végrehajtás foganatosításánál alkalmazott ügyleti tanú, eskü alatt azt vallotta, hogy a vádlottól használt kifejezés ő reá vonatkozott. Minthogy pedig egy ügyleti tanú nem hatósági közeg és igy az ellene használt sértő kifejezés a kbtk. 46. §-a alá vont kihágás tényálladékát nem állapítja meg, S. György tanú pedig a vád tekintetében terhelő vallomást nem tett s ily tényállással szemben a bizonyítási eljárás kiegészítésétől előreláthatóan eredmény nem várható; ennélfogva a kir. itélő tábla a kir. járásbíróságnak ítéletét megváltoztatja s a vádlottat a vád s következményei terhe alól felmenti. (1891. febr. 17-én, 1890. évi 48,552. sz.) A in. kir. Curia: Az 1883. évi VI. t.-c. 7. §-ának egyik esete sem forogván fenn: a felebbezés visszautasittatik. (1891. jun. 18-án, 4,508. sz.) Életveszélyes szer szolgáltatása öngyilkosság elkövethetése céljából a btk. 283. §-ába ütköző befejezett vétséget állapítja meg, akár használtatott a szer, akár nem. A pancsovai kir. tszók: K. Veronikát a btk. 283. §-ába ütköző emberélet elleni vétségben bűnösnek mondja ki s e miatt a hivatkozott szakasz alapján, a büntetés foganatba vétele napjától számítandó három havi fogházra és a btk. 284. §-a alapján ezen szabadságvesztésnek kiállásától számítandó egy évi hivatalvesztésre itéli. Indokok: V. Miléna, orlováti lakosnő, 1890. évi május hó 16-án öngyilkossági szándékból, miután mindkét szemére vak lévén, életétől megválni akart, szeredzsikát, tehát oly anyagot, mely a szakértői vélemény szerint az élet kioltására alkalmas, vett be, minek következtében hosszú ideig betegeskedett, azonban felépült. Vallomása szerint ezen szándékát közölte K. Veronával és átadott neki 20 krt azon kéréssel, hogy vegyen számára ezen összegért szeredzsikát, mit vádlott beismerése szerint meg is tett s azt nevezettnek átadta, melyet az pálinkába felolvasztva megivott. Ezen cselekménye vádlottnak a btk. 283. §-ába ütköző emberélet elleni vétséget képezvén, abban bűnösnek kimondani s figyelemmel rovatlan előélete és töredelmes beismerésére, mely nélkül ellenében a vádbeli cselekmény egyáltalán beigazolható alig lett volna, hogy más az emberi élet elleni cselekménynél az eredmény elmaradása csak kísérletet állapitana meg, figyelemmel továbbá az öngyilkosságra törekvőnek nyomorult állapotára, mint enyhítő körülményekre, az itéletileg megszabott büntetéssel fenyíteni kellett. (1891. febr. 2l-én, 1,122. sz.) A budapesti kir. itélő tábla : Kellő súlyt fektetve a vádlott rovatlan előéletére s különösen beismerésére, mely nélkül elitélhető sem lett volna; a kir. itélő tábla a kir. törvényszék fentidézett keletű és számú ítéletét részben megváltoztatja s vádlottat egy havi fogházra itélí, egyebekben pedig az öngyilkosságra törekvőnek nyomorult állapotára való hivatkozást, mint enyhítő körülményt mellőzve, indokainál fogva helybenhagyja. ('1891. jun. 30-án, 420. sz.) A m. kir. Curia: Habár vádlott egyrészről azt állítja, hogv nem tudta, miként a szeredzsika (szaracsika) méregtartalmú szer s ezt nem is tudhatta, mert látta, hogy a nők arcukat szokták azzal festeni;