A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 25. szám - Politikai Szemle

98 A JOG. mondhatott, ezen lemondás azonban a jelen perben a kereseti ingatlanok csak J/3 része tekintetében jöhet figyelembe, mert a perben álló örökös felek az 1885. június 22-én eszközlött hagyatéki tárgyalás alkalmával önmaguk akként kérték felosztani, hogy felperesek részére Y3 rész örökrész jusson és tekintve, hogy I. r. alperes az J/3 rész örökségéről a válasziratban H. alatt beügyelt nyilatkozat szerint felperesek javára mondott le, annálfogva szorosan véve csak azon 1/s rész hagyatéki vagyon peres, melyet II r. felperes önmaga részére vett igénybe, mely azonban az E. alatti lemondás folytán szintén felperesnek részére volt megítélendő, főleg miután igazoltatott a perben, hogy II. r. örökhagyó és másodrendű felperes és elsőrendű alperes testvérek voltak. A hagyaték haszonélvezetei az örökség megnyíltától illetik a pernyertes felpereseket, annálfogva II. r. alperes a bírói becsléssel kiderített 20 frt évi haszonélvezetek s jár. megfizetésére kötelezendő volt. A budapesti kir. ítélő tábla (1890. szept. 19-én 23,974/889.): Az első bíróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja, a perköltséget azonban kölcsönösen megszünteti. Indokok: Sz. Vikentie örökhagyóval a felperesek nem állottak vérségi összeköttetésben; Sz. Vikentie neje, K. Anna pedig leszármazó örökös hátrahagyásával halván el, hagyatékára nézve a leszármazó örökös van hivatva a törvényes örökösödésre s az ő joga kizárja az örökhagyóval oldalagos rokon II. r. felperes örökösi jogát. Felperesek tehát törvényes örökösödés alapján jogos igényt nem támaszthatnak, de kereseti joguk e tekintetben a hagyatéki tárgyaláson a kiskorú leszármazó örökös törvényes képviselője által tett egyezségi ajánlat alapján sem állapitható meg, mert felperesek ezt az egyezségi ajánlatot el nem fogadták, abból tehát jogot nem származtathatnak, de meg az egyezség még kölcsönös elfogadás esetén sem vált volna a kiskorú örökösre nézve gyámhatósági jóváhagyás nélkül kötelezővé. A hagyatéki tárgyaláson tett egyezségi ajánlat a perben nem védekezett I. r. alperesre nézve ugyanazon tekintet alá esvén, felperesek a H. alatti nyilatkozatban foglalt átruházás alapján sem szerezhették meg a hagyaték 1/z részét, mert a gyámhatóság által el nem fogadott egyezségi ajánlat alapján ez az alperes sem szerzett a hagyatékra nézve semmiféle jogot, egyébként pedig őt a hagyatékból osztályrész a törvényes öröklés elve szerint szintén nem illeti. Felperesek tehát a hagyatékra nézve csak abban az esetben bírnának a törvényes örökös ellen kereseti joggal, ha oly erősebb jogcímre hivatkozhatnának, a melynek alapján igényeiket a törvényes örökös ellen is érvényesíthetnék. Felperesek e tekintetben azt hozzák fel, hogy az örökhagyótól közvetlenül leszármazott K. Joanna öröklési jogáról az E alatti okirat szerint még 1859. évi augusztus 13-án az ő javukra lemondott s ezen lemondás következtében is, mivel K. Joanna az örökhagyót megelőzőleg halt el, a tőle leszármazott II. r. alperesre nézve az örökösödés be sem következhetett, hanem a hagyaték egyenesen felperesekre, mint a törvényes Örökös jogutódaira szállott. Az E. alatti okirat azonban még ha annak valódisága bizonyítottnak vétetnék is, nem ad felpereseknek kereseti jogot, mert az annak kiállítása idejében érvényben volt osztrák polgári törvénykönyv rendelkezései csak az okirat alaki kellékeinek megvizsgálásánál mérvadók, de maga az okirat alapján érvényesíteni kívánt jog már az örökség megnyílta idejében fennállott törvények szerint bírálandó el. Ezen elvnél fogva is tekintettel arra, hogy K. Anna örökhagyó az 1883. évben halt el, a hagyatékának elöröklésével kapcsolatos kérdések nem az osztrák, hanem a magyar törvények és jogszabályok alapján döntendők el. Ennek folytán és kiindulva abból, hogy az örökhagyótól közvetlenül leszármazott utóda a nagyapai vagy nagyanyai hagyatéknak abban az esetben, ha az öröklésre első sorban hivatott apa vagy anya az örökhagyót megelőzőleg hal el, saját, nem pedig elődei jogáuál fogva válik örökösévé, az E. alattiban foglalt lemondásból felperesek a kiskorú alperes ellenében a hagyatékra jogos igényt azért nem formálhatnak, mert az örökségéről lemondott K. Joanna az örökhagyónál előbb, tehát az előtt halt el, mielőtt ránézve, vagy az ő jogán alperesekre nézve az örökösödés megnyílt volna s az a lemondás K. Joanna leszármazójával szemben nem bír hatálylyal, mivel az saját jogán szerezte meg az örökséget és K. Joanna oly vagyonról, a mi sohasem szállott reá, érvényesen nem rendelkezhetett. Minthogy tehát az E. alatti okiratban foglak lemondás sem nyújt alapot felpereseknek arra, hogy a hagyatékot a törvényes örökössel szemben jogosan igényelhessék és igy felperesek kereseti joga ezen E. alatti okirat alapján sem állapitható meg: az első birói Ítélet megváltoztatásával felperesek 'kereseti követelésükkel kereseti jog hiányából elutasitandók voltak. A m. kir. Curia (1892. március 30-án 3,162.): A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Habár a felperesek által E. alatt bemutatott s 1859. évi aug. 13-án kelt okirat ugy alaki tekintetben, mint tartalmának joghatálya tekintetében is a keletkezésének idejében hatályban állott osztrák törvények szerint bírálandó meg; tekintve azonban egyrészt, hogy felperesek ezen okiratnak valódiságát és néh. K. Joanna által kézjegyével történt ellátását az alperes tagadásával szemben perrendszerűen be nem bizonyították ; tekintve másrészt, hogy az osztrák polgári törvényi 778. §-a szerint a gyermektelen egyén által az örökösö nézve tett intézkedés azon esetben, ha utóbb gyermek szí hatályát veszti, továbbá ugyanézen törvénykönyv 879. §• 4. pontja az oly szerződést, a melylyel valamely még élő f után várt örökség elidegenittetik, érvénytelennek mondja ki: az E. alatti okirattal a néh. Sz. Vikentiené után K. Joha ezután pedig kk. K. Mojszét illető törvényes örökösödési j felperesekre érvényesen átruházottnak nem tekinthető ; az E. alatti okiratra alapított felperesi igényre vonatko: tehát a másodbiróság ítélete ezen okokból, egyébként pedi abban felhozott indokoknál fogva hagyatott helyben. Ha valaki egy már régibb idő óta fennálló védgátat IUÍ nézve károsnak tart, annak átalakítása iránt a közigazgatóság tósághoz tartozik fordulni s nincs jogosítva azt önhatalnuila vágni. Ha ezt mégis megteszi, a károsult, tekintet nélkül ai közigazgatási hatóság elé tartozó kérdésre, vájjon jogosítva \ gátat emelni, öt kárának megtérítése iránt megperelheti. (M Curia 1892. máj. 5. 2,129.) A hadsereg által tartott nagyobb taktikai gyakorlatok a mával okozott károknak megállapítása a közigazgatási hat körébe tartozik. (M. kir. Curia 1892. évi 3,163. sz.) Azon körülmény, hogy az ügyvédjelölt a főnök változta a kamaránál be nem jelentette, nem szolgálhat okul arra, liog líj főnöknél töltött joggyakorlatot neki be ne számítsák. ÍM Curia, 1892. február 26, 1,039/91. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben A keresk. törvény 237. §-ának azon intézkedése, hogy a latolt felelősséggel alakult szövetkezet tagjai vagy ezek őröl kiválás esetében üzletrészüket csak a keresk. törv. 254. §• meghatározott egy évi elévülési idő lejártával követelhetik, 1 szeritö és az alapszabályok intézkedései által meg nem VÍ tatható. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék: dr. mann Sándor ügyvéd által képviselt H. József felperesne dr. Blum János ügyvéd által képviselt országos keresztény segélyző és fogyasztási szövetkezet cég alperes ellen 50 f jár. iránti perében felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes az alperes szövetkezetnél 534sz. a. jegyzett és még az 1886. év folyamán teljesen ben; 5 darab 10 forintos törzsbetétét követeli vissza. Felperesnek befizetett törzsbetéteinek visszakövetelésér alapszabályok 10. és illetve 85. §-ai szerint ugyan teljes lenne, ennek dacára azonban elutasítandó volt keresetével a időelőttisége miatt, mert az alapszabályok említett rendelke a kereskedelmi törvény rendelkezéseivel ellentétben állanak, nek következtében az alapszabályok ellenére a törvény rend zései alkalmazandók. A keresk. törv. 237. §. szerint ugyanis korlátolt felelőss alakult szövetkezetnél a kivált tagok üzletrészeik és netáni járandóságaik kifizetését csak a 254. §-ban meghatározott ef elévülési idő lejártával követelhetik, ezen egy évi elévülés pedig felperes üzletrészének felmondásától számítva a mai még nem telt el. (1890 jun. 31,674. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét változtatja és kötelezi alperest, hogy felperesnek 5o frt tők jár. megfizessen. Indokok: Alperes nem tagadta, hogy felperes 1886. i jegyzett 5 darab 10 frtos törzsbetétét a bejegyzés alkalmává jesen befizette és hogy három évi tagsági kötelezettség jegyzett és befizetett törzsbetéteit, a B. a. csatolt értesítés s; 1889. évben felmondta és alperes e felmondást tudomásul Tekintve már most, hogy a szövetkezet és tagjai közt 1 kezett jogviszonyt az alapszabályok szabályozzák, mert a k« törv. 237. §-a akként intézkedik, hogy a szövetkezet kivált jainak, a mennyiben az alapszabályok másként nem intézke* a kiválás évéről szóló zárszámadás szerint rájuk eső üzletrés igényük van, a most hivatkozott törvényhely szövegében e duló ez a kifejezés: »a mennyiben az alapszabályok máskén intézkednek«, kihat az ezzel összefüggésben levő következe kezdésre is, e szerint tehát a korlátolt felelősséggel alakult vetkezet kivált tagjai üzletrészeik kifizetését első sorban az szabályok határozzák meg és csak a mennyiben az alapszab másként nem intézkednek, irányadó e tekintetben a hivatl törvényszakasz 2-ik bekezdésében foglalt rendelkezés, a bee