A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 25. szám - A pozsonyi ügyvédi kamarának jelentése az igazságügyministerhez

A J a ielebbvitclt szabályozó részének. Mandel és Ragályi felszólalása és Szilágyi miniszter beható fejtegetései után az ülés véget ért. A jogász-egylet közgyűlése. A magyar jogászegylet f. évi június hó 12-én tartotta meg rendes évi közgyűlését Csemegi Károly elnöklése alatt. A nagy számban megjelent tagok közt ott volt;ik : C z o r d a Bódog államtitkár, Tóth Lörincz és Manojlovieh Emil kúriai tanácselnökök, Székely Ferencz kúriai biró, E. Illés Károly dr., S z i v á k Imre ügyvédek, G r u b e r Lajos kir. alügyész és még számosan, a jogászvilág kitűnőségei. Elnök megnyitván a közgyűlést, az elmúlt év legfontosabb eseményeként a magyar büntető egyesület megalakulását emliti meg. Örömmel konstatálja, hogy a tagok száma 477-re szaporodott fel, vagyis huszszal több, mint az elmúlt év elején volt. Megnyitója során általános igazságügyi politikai szempontokra térve át, bizalommal néz a jövő elé, mert hiszi, hogy mint hazánkban mindig, a mikor valamely ügyet veszély fenyegetett, most is támadni fognak fényes elmék, a kik a magyar jogi életet kiragadják jelen süppedő állapotából. Ezt mielőbbre óhajtva, a közgyűlést megnyitoltnak jelenti ki. Az éljenzéssel fogadott megnyitó ulán F a y e r László dr. titkár előterjesztette az év zárszámadását és a jövő évi költségvetést. E szerint a mult évben a bevételek 1,828 frt 70 krt, a kiadások pedig a kinyomatott nagyobb számú értekezések miatt ezúttal 2,305 frtot tettek. A felmentvényt megadván a közgyűlés, a jövő év költségelőirányzatát is elfogadták. Schwarz Gusztáv dr. a választmány megbízásából hoszszasabban megokolt beszéd kíséretében indítványozza ezután, hogy a magyar jogi élet két legelőkelőbb szerve, a »magyar jogászegylet« és a »magyar jogászgyülés« egyesüljenek, mivel emez az utóbbi időkben, a nélkül, hogy az annak élén álló hírneves jogászokat gáncs érhetné, nem bizonyult eléggé életképesnek a virágzó jogászegylet mellett. Indítványát egyelőre csak elvben kéri elfogadni, a további lépéseket a két egylet választmányára óbajtván bizni. Nagy Ferencz egyet, tanár annál is inkább párto'ja az indítványt, mert a választmányban ő vetette fel az eszmét. — Kérdi azonban az elnöktől, hogy mily lépések történtek eddigelé e kérdést illetőleg. Csemegi elnök azt válaszolja, hogy alapos megvitatás után a cél helyessége minden oldalról el van ismerve, bizonyos erkölcsi tekintetek azonban azt kívánják, hogy a »magyar jogászgyülés« egyelőre még tovább is fennálljon. Hiszi azonban, hogy a terv megvalósítható lesz, mivel itt a »magyar jogászgyülés«-nek nem megsemmisítéséről, hanem a két egylet egyesüléséről van szó. A közgyűlés erre az inditváuyt egyhangúlag elfogadván, az igazgató választmán)' megválasztására került a sor. A választás eredménye szerint elnök: Csemegi Károly, alelnökök : Manoilovich Emil kúriai tanácselnök, Környei Ede dr. ügyvéd; titkárok: Fayer László dr., Győrffy Gyula dr., Reichard Zsigmond dr., ügyész Siegmund Vilmos dr., pénztárnok Szivák Imre dr., könyvtáros Tarnai János dr. táblai biró ; választmányi tagok: Baumgarten Izidor, Beck Hugó, Bodor László, Cserna Vincze, Chorin Ferencz, Czorda Bódog, Dárday Sándor, Daruváry Alajos, Gruber Lajos Győry Elek, Halmágyi Sándor, Heil Fausztin, Herczegh Mihály, Hodossy Imre, Hoffman Pál, Illés Károly, Imling Konrád, Kelemen Mór, Kováts Gyula, Lukács Adolf, Nagy Dezső, Nagy Ferencz, Plósz Sándor, Sárkány József, Schwarcz Gusztáv, Székács Ferencz, Székely Ferencz, Szentgyörgyi Imre, Teleszky István, Tóth Elek, Tóth Gáspár, Tóth Lőrincz, Vargha Ferencz, Vécsey Tamás, Wlassics Gyula, Zsögöd Benő. A börtönügyi bizottság elnöke Manoilovich Emil, alelnöke Tóth Lörincz, jegyzője D o 1 e s c h a 11 Alfréd dr. lett. A pozsonyi ügyvédi kamarának jelentése az igazságügyministerhez. Az 1891. év folyamán a kamara választmányához érkezett 1,295 beadván v, a melyek a választmány által megtartott 24 ülésben mind elintézést nyertek. A bejegyzésre jelentkezett 12 ü g y v é d é s 22 ü g y v é d j e 1 ö 11, kik — •miután egy ügyvéd felvételét megtagadó kamarai határozatot a kir. Curia megváltoztatta — mindannyian felvéve és bejegyezve lettek s igy azon év végén a kamaránál 309 ügyvéd és 73 ügyvédjelölt volt bejegyezve. Pártfogó ügyvéd 67 esetben lett kirendelve és tapasztalható, hogy a szegényvédelem évről-évre fokozatosan emelkedik. A kamara f e g y e 1 m i b i r ó s á g á h o z érkezett 923 beadvány, amelyek ezen bíróság 20 ülésében csekély kivétellel elintéztettek. — A folyamatban volt és az 1891. év folyamán érkezett 51 fegyelmi feljelentésből 8 esetben a fegyelmi eljárás elrendeltetett és vád alá helyezési határozat 8 ügyben hozatott, míg végtárgyalás által két panasz lett befejezve. — A kamara ezen határozatai mindenkor felebbeztettek, de a kir. Curia az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A kamara ügyforgalmát feltüntető ezen adatok közlése utan a jelentés áttér a vagyoni állapot kimutatására, a melyben különösen kiemeltetik, hogy az 1891. év folyamán az összes bevétel 3,093 frt 63 krt, míg a kiadás 3,010 frtot tett k\ s így pénztári maradványul 83 írt 60 krt mutat fel a számadás. OGK 213 A jelentésből sajnálattal értesültünk, hogy a tagdíjhátralék összege 8,000 frtot meghalad; ezen magas összeg apadt ugyan 1,800 frttal az által, hogy az 1891. évi közgyűlés határozata folytán a válaszmány a tagdíjhátrálékosok kimutatását átvizsgálván, olyanoknál, kik szegénységben haltak el, illetve kitöröltettek, a jelzett 1,800 frt erejéig törlést indítványozott a közgyűlésnek, mit utóbbi helyeslőleg tudomásul vett és beleegyezését adta azon intézkedéshez, hogy a fenmaradt tagdíjhátralék szigorral behajtandó, illetve azon határozat, hogy a hátralékosok ellen fegyelmi eljárás tétessék folyamatba, foganatosítandó. A választmányi jelentés kimerítő felvilágosítást nyújt továbbá a kamara ügyvédi segélyalapjának állapotáról is. E szerint 1891. évi ápril hó 30-án a segélyalap tőkéje kitett 9,701 frt 50 krt, melyhez az 1890. évi kamarai pénztári maradványból 300 frt megszavaztatván, az alaptőke a tizezer forintot — vagyis azon összeget, a mely elértéig a kamatok segélyezésre nem fordíthatók — meghaladván, elhatároztatott, hogy az 1892. évben az alaptőke kamatai az elszegényedett és munkaképtelen ügyvédek, özvegyek és árvák felsegélyezésére fordítandók. Ezen segélynyújtás módozatai felett az alapszabályok rendelkezéséhez képest a kamara választmánya akként intézkedett, hogy a 441 frt 11 kr. kamat jövedelemből 60°/0 évi segélyre, 20°/0 ápolási és 20% temetési költségekre fordittassék, mely rendelkezés a közgyűlés által helyeslőleg fogadtatott. Ezen alap 1891 május 1-től egész ápril 1892 ápril 30-ig 1,192 frt 11 krral emelkedett és a most kitüntetett kamatszaporulat levonása után tőkében 10,448 frt 50 krt teszen. Megemlítendő, hogy a segélyalap kamatjövedelmének folyósításáról a kamara összes tagjai, az alapszabályok közlése mellett, értesíttettek. Ezen általános segélyalap-tőkén felül a választmány felügyelete alatt áll, az úgynevezett »Ernstenai Ernst Mária«-féle 2,000 frtos alapítvány is, melynek kamatai azonban a hagyomámylevél intézkedéseihez képest csak a pozsonyi ügyvédek és hozzátartozóik felsegélyezésére fordítandók lévén, folyó évben öt folyamodó közt osztatott fel. Nyilt kérdések és feleleteki. Örökösödési eljárásban perreutasitás. (Felelet.) A »J o g« 24. számában Eiman László ügyvéd által tett kérdésre. Miután a hagyatéki eljárás keretébe a vagyon megállapításon kívül csakis az örökösödési jogviszony s illetve az öröklési igények megállapítása és elbírálása tartozik, az esetben, midőn örökösök oly ingatlanra vonatkozólag indítják meg az örökösödési eljárást, mely örökhagyó által még éltében eladatott, — a bíróság — nézetem szerint az örökösök által előterjesztett átadási kérelemnek, ha az a telekkönyvi állapotnak megfelelő, köteles feltétlenül helyt adni s jelentkező vevőt nem a hagyatéki eljárás keretébe tartozó igényével el-, illetve külön perutra utasítani. Ambrózy István késmárki kir. kózjegyz'ü. II. A tanúkihallgatás kérdéséhez, A »J o g« f. é. 22-ik számában fenti cím alatt vett mindkét rendbeli szíves felvilágosításért őszinte köszönetemet nyilvánítva, nem mulaszthatom el, hogy tek. R u 11 k a y Aladár biró úr szives felvilágosító közleményére vonatkozólag szerény észrevételeimet rövideden elő ne terjeszszem. Első sorban nem tudom magamnak elképzelni, hogy mi kényszerítő ok foroghat fenn arra nézve, hogy a tanúvallomások kivétele után a jegyzőkönyv nyomban, még pedig a kitűzött órán túl két órán belül lezárassék és hogy minő hátrány háramolhat a bizonyító félre ennek ellenkezőjéből, t. i. abból, ha az eljáró biró a jegyzőkönyvet a kitűzött órán tul két óra elteltéig esetleg nyitva tartja ? De nem érthetek egyet a t. biró urnák abbeli b. nézetével, hogy sommás eljárásban a tanúvallomások kivétele után az észrevételezés értelme - avagy szükségessége fenn nem forog, — különösen azért, mert hiszen épen a t. biró ur által hivatkozott 120. §. végpontja szerint a feleknek a tanúvallomás folytán felmerülhető s a tanú elmozdítására is kiterjeszthető észrevételei ugyanezen jegyzőkönyvbe vezetendő k; mindebből kétségtelenül csakis az következtethető, hogy a tanuvallomási jegyzőkönyv a kitűzött órától számított két óra leteltéig igenis nyitva tartandó és az ez idő alatt jelentkező fél épen a most hivatkozott §. értelmében jogosítva van észrevételeit és költség-felszámítását megtenni anynyival is inkább, mert ennek meg nem tétele miatt ép ugy károsulhat, minta 111. §. szerint idézett fél. Végül nyitva tartandó a jkönyv a kiszabott órától számított két óra leteltéig és megengedendő a félnek ez idő alatt észrevételeit és költségfelszámitását jegyzőkönyvbe vétetnie már a jogegyenlőség elvénél fogva is, mivel a bizonyító fél tanúit, a kiknek esetleg különbeni mellőzés terhe mellett leendő előállítására köteleztetett, a kitűzött órán tul két óra leteltéig még mindig előállíthatja s a biró azokat kihallgatni tartozik ; ebből ismét csak az