A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 23. szám - Törvényjavaslat. Az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények módosításáról és kiegészitéséről. (Tervezet). (Folytatás.)

A JOG. 195 A sommás eljárásra szóló javaslat 1. §-ának 3. pontja rést tör a régi rendszeren, a birtokbiróságok és tkvi hatóságok köréből oly dolgokat elvon, miket a sommás bíróság a közvetlenség hatása alatt a felek meghallgatása mellett az igazságnak tán gyorsabban és jobban megfelelöleg fog elvégezni és habár c reform a régi rendszerrel esak kezdetlegesen szakit, a mennyiben csak 300 frt értékű ingatlanok megítéléséről van szó, mégis az ut meg van törve, melyen a haladó irány ki van jelölve. E szakasz megalkotásánál gondja volt a kodifikátoroknak cz ügyek gyors lebonyolítására azzal, hogy a felebbezési fórum is ez ügyekben ugyanaz legyen, mint a többi sommás ügyekben. Minthogy azonban e helyütt a javaslat kritikájába nem akarok bocsátkozni, érintetlenül hagyom ama vitát, vájjon e javaslat a gyors és pontos igazságszolgáltatás feladatának fog-e megfelelni, hanem az igazságügynek a betétszerkesztések célja körül kifejtett igyekvéshez képest a magunk álláspontjához kívánok szólni. Mióta szerencsém van a betétszerkesztési bizottságnál mint kiküldött bíró működni, azóta — és tán a tapasztalati szükség után Ítélve — naponta felvetem a kérdést, miért nem volt több bátorsága e törvénynek, miért lépeti mint javaslat oly félénken a törvényhozás elé és csak savanyu kenyeret és keserű vizet kért, holott fűszerezett ételt és bort kaphatott volna, miért szabott magának oly csekély hatáskört, holott annak közönséges sommás birói hatáskörével évtizedekre szóló bonyodalmaknak és pereknek elejét vehette volna. A bizottsági eljárás sommás szóbeli bíróság közbenjöttével, de perenkivüli, a legjobb elnevezés reá »m ixtumeompositu m«. Tények határoznak a bejegyzéseknél, miket azonban okozatokkal, avagy az érdekelt felek meghallgatásával constatálni kell, ha cmigv a tényleges állapot nem igazoltatik, ugy a bizottság nem segíthet, a hiba — hiba marad, törődjenek ivadékról-ivadékra a jogutodok. Igaz, hogy az 1880: XXIX. tc. 16. §-a segíteni kíván, de itt is habár lax kezeléssel bizonyíték kívántatik és c mellett még az ellentmondási jog van reserválva, való ugyan, hogy törvény erejével jogtalanságot nem lehet jogossá tenni, hogy a jogbitorlással szemben a jogosult fél ellentmondási jogát kellett megóvni, de azt kérdezem, minő hatálya van ez ellentmondásnak általában ? Segit-e a tényleges birtokoson, hogy a tényleges viszony jogszertívé váljék, avagy a telekkönyvi tulajdonoson, hogy tulajdonjogával a tényleges birtoklás is vele járjon ? Sem az egyik, sem a másik irányban nem nyújt a törvény segélyt. Az 1886. XXIX. tc. 44. §. 5. p. s 46. §-a a telekkönyvi, tehát a jogszerű tulajdonos ellentmondása esetében a tényleges birtokost a rendes perre utasítja. Mit teszen ilyenkor a tényleges birtokos és a tkvi tulajdonos ? A tényleges birtokos joga vagy erős lábon áll, vagy a tvkvi tulajdonossal szemben igen gyenge, tehát vagy oly okiratokkal támogatja a tényleges viszonyt, melyek mellett a perrel való fellépést költségesnek, de szükségtelennek is tartja, avagy — mert ha a tényleges viszonyra alapított joga - jól felfogott érdekénél fogva nem fog a tkvi tulajdonos ellen fellépni, holott a per megindítására csak ő van jogosítva. A tkvi tulajdonos már a törvény dispositiójánál fogva passiv állásra van kárhoztatva, mert a per megiuditására a tényleges birtokos van utalva, de egyebekben ép a tényleges viszony alapossága vagy alaptalansága esetébeu egyrészről abbeli félelemből, hogy a tényleges viszony jogszerűsége igazoltatnék a nominális tkvi tulajdonos minőségét is elveszti, másrészről ama biztonságban, hogy a tényleges viszony nem igazolható jogszerűen és hogy ennélfogva a tkvi tulajdonosnak tovább is megmarad, közönyössé válik e kérdés megoldása körül. Ennélfogva a tényleges birtokos csak saját akaratánál, a tkvi tulajdonos pedig a törvénynél fogva passiv helyzetet foglal el. Ebből folyik az, hogy a betétszerkesztő bizottság azt a nyomorú helyzetet, hogy egy ingatlannak van haszonélvező tulajdonosa és van egy nominális jogi tulajdonosa nem képes megszüntetni és nem fogja megszüntetni amaz utasítás sem, hogy a tényleges birtokos perrel lépjen föl. Hiányzik tehát az összhang a törvény intentiója és a cél elérése között. Ha a modern törvénykezés jelszava, hogy minél inkább vonuljon el a felek hallatára és láttára az igazságszolgáltatás, ha arra törekszik — mint a sommás eljárásról szóló javaslat is mutatja — hogy a biró az igazság kiderítése céljából a legszélesebb terjedelemben tartozik a bizonyítási eljárásba belemenni, melylyel e tekintetben a feleknek minden törvényengedte bizonyítékok használata nyitva áll, ha továbbá a törvény az eljáró biróuak megadja a jogos igényt, hogy a bizonyítás körüli eljárásüál a tanukat és szakértőket a helyszínén kihallgathatja, ha továbbá figyelembe veszem, hogy az itt érintettek tekintetében mily tág hatáskörrel ruházza fel a sommás birót egyrészről, másrészről pedig a nélkül, hogy a javaslatot ez oldalról kritizálnám — mily semmivé tétetik a felebbezés körül való bizonyítási eljárással a sommás biró Ítélkezése azzal, hogy a bizonyítás esetleg megint újból kezdődik és igy mily szűk körre szorul az első, tehát a sommás biró hatásköre, ugy már most kérdeznem kell, nem volna-e helyes és már idején, hogy a betétszerkesztési törvényt oly módosításnak vessék alá, hogy a bizottság élén álló biró necsak perenkivüli, hanem valóságos birói functiókat végezzen, hogy az előtte megjelent felek kívánalmait a bizonyítékok egybevetésével, értve az ellentmondó kihallgatását, itéletileg igazságot szolgáltasson. Hiszen mi akadály foroghatna fen e tekintetben ? Vegyük kérdésemet szorosan jogi, vegyük törvénykezési, tehát perrendünk értelmében és végül célszerűségi szempontból, vagyis abból, hogy egy törvényileg alkotott miseria megszüntettessék. 1. Mily anomália az, ha a törvény egy háziurat kiván és mégis azt mondja, hogy két urlehet egy csárdában! Fentebb kimutattam, hogy a tényleges birtokos ellentmondás esetében is az marad, a jogi tulajdonos pedig ezen túl is névleg szerepel, a lényleges birtokos nem törődve sokat a névleges jogi tulajdonossal, mert birtokban van és birtoklása ivadékról-ivadékra átmegyen; a jogi tulajdonos vagy megelégszik a névleges szereplésével, vagy ha nem, nagyon megfontolja a dolgot, vájjon egy kétes, de mindenesetre tán a phylloxerás ingatlan értékét felülmúló költségen járó perbe bocsátkozzék-e ? Ily viszony hatása a hitel elvesztésében, az átruházás ellensúlyozásában áll. 2. Perrend szerint, vagyis a törvénykezési szempontból vizsgálva e kérdést, azt kell mondani, hogy a tényleges birtoklás a jogi tulajdonnal szembeu nem más, mint az enyém és tied körüli vita a bíróság előtt; pedig c vita a perrend engedte szabályok szerint döntendö el ; azt mondom perrend szerint, értve ez alatt a bizonyításnak ama szabad menetét, melylyel a felek által producált bizonyítékok után indulva a bíróság biztos jogi meggyőződést szerez a jognak kinek és mikénti odaítélése iránt. A bizonyítási eszközöket tekintve, kérdem, miért nem foganatosíthatná a betétszerkesztö bizottság élén álló biró a tanukkal, az okiratokkal és esküvel való bizonyítást, főleg akkor, ha ez helyszínén működik és midőn épen gyakran az igazság kiderítése céljából még a rendes eljárásnál is a helyszíni vizsgálat szükséges ? Hisz ítélkezési tehetségnél fogva, midőn a birónak minden lehető bizonyítási eszköz rendelkezésére áll, ha nem jobban, de legalább is oly jól fog ítélkezni, mint bármely sommás vagy társasbiró, ki a lassankint összegyűjtött, de már a felek iuye szerint producált bizonyítékok útmutatása mellett képes csak ez ügyet eldönteni. Fel kell tehát ruházni a betétszerkesztő bizottság élén álló birót bizottsági működése alatt azon joggal, hogy a bizonyítási eljárás teljes kimerítése mellett a tényleges birtoklásnak a jogi tulajdonnal szemben való viszony felett, mint első fórum, Ítélettel döntsön. Megfelelve ez eljárás ama garantiának, hogy az eljáró biró ellenőriztetik az oldalán működő tkvvezető által, mely ellenörizésl azonban csak az itt érintett nézetem kedvéért hozom fel, mert vétkezném a magyar bíróság ellen, ha eljárásában ellenőrzésre szorulna. De garantiát nyújt e tekintetben a sommás eljárásról szóló javaslat, ha egyrészről, mint fentebb érintém, az első bíróság hatáskörét a legszélesebb alapra kiterjeszti, de ezzel szemben másrészről a felebbezési fórum elé oly eljárást dictál, hogy a per megint újból kezdődik, hiszen ekkor ismét meg van adva a feleknek a lehetőség, hogy itéletileg sértett jogaikat kivívhatják. Végül célszerűségi szempontból véve az általam felvetett kérdést, a törvény intetitióját veszem fontolóra. A betétszerkesztési törvények tán az ujabb időben hozottak között legpracticusabb, legüdvösebb hatással bírhatnának, mert könnyű szerrel, habár közérdekű költséggel tiszta viszonyokat teremthetnének s általuk oly cél lenne elérve, hogy a birtokosok hitelképessége és ezzel az ingatlan értéke is emelkednék, ha a törvények az itt megpeQditett lépést követnék: Szerény nézetemet oly időben juttatom kifejezésre, midőn a jogászvilág igazságügyministerünkre tekint, kihez az igazságügy bármely terén a reformok keresztülvitele iránt teljes bizalommal fordul, a reform pedig a törött uton folytonos haladást kiván. Törvényjavaslat. (Tervezet.) Az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények módosításáról és kiegészitéséről. (Folytatás.) Ha pedig az ingatlan hagyományhoz való jog vkás, az örökös kérelmére a hagyaték perreutasitás mellőzésével átadható ugyan, de a hagyományos joga, a mennyiben az ,i törvényben megállapított alaki kellékekkel biró végrendeleten, öröklési szerződésen, vagy halálesetre szóló ajándékozási okiraton alapul s az érdekelt felek között eltérő megállapodás nem jön létre, az átadási végzésben elrendelendő telekkönyvi feljegyzés által biztosítandó. A törvényben megállapított alaki kellékekkel biró végrendeleten, öröklési szerződésen, vagy halálesetre szóló ajándékozási okiraton alapuló másnemű hagyományok biztosításának a hagyatéki eljárás során csak a hagyományos kérelmére és csak annyiban van helye, hogy az átadási végzésben a hagyatékhoz tártozó ingatlanokra az átadási végzésen alapuló tulajdonjognak bekebelezésével egyidejűleg a hagyományos biztosítására szolgáló zálogjog bekebelezése rendelendő el és hogy ha a hagyományosok igénye ves'élyezettnek mutatkozik — a mi felett a hagyatéki bíróság a fennforgó körülményeknek méltatásával belátása szerint határoz — a letétben lévő készpénznek és értékpapíroknak kiadása a hagyomány kifizetésétől vagy biztosításától teendő függővé. E biztositások mellőzendők akkor, ha az örökhagyó akként rendel-