A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 23. szám - A birói szervezet kapcsolatban az újabb törvényjavaslatokkal - A betétszerkesztési törvény módosításához

194 A JOG. Ezek járandóságai pedig a következő volna: VI. rangosztály: 26 2,500 frt fiz. 65,000 frt, ebből 7 800 frt pótl 5,600 19 560 » » 10,640 VII. rangosztály: 10,640 402 2,000 frt fiz. 804,000 fit ebből 53 600 frt pótl 31,800 174 420 » » 73,080 175 300 » » 52,500 VIII. rangosztály: 52,500 fi07 1,600 frt fiz. 971,200 frt, ebből 240 350 frt pótl 84,000 fi07 1,600 frt fiz. 971,200 frt, ebből 301 250 » » 45,250 IX. rangosztály : 45,250 708 1,100 frt fiz. 778,800 frt, ebből 80 280 » » 22,400 628 200 » » 125,600 összesen . 2.619,000 frt 483,820 Együttesen . . . 3.101,820 frt Vagyis a fent kitüntetett .... 2.997,400 frton felül még 104,420 frttal több. Hogy ezen fizetési rendszer reform a címkérdés megoldása nélkül gyakorlatilag érvényesíthető nem lenne, az nyilvánvaló. Vagy a VII., VIII. és IX. rangosztályban alkalmazott e. f. itélő bíráknál a cím megkülönböztetés teljesen megszüntetendő és egyidejűleg megálapitandó, hogy az alsóbb rangosztályból a magasabb rangosztályba, nem a szolgálati idő alapján, hanem kinevezés utján történik az előléptetés; vagy a különböző rangosztályokban alkalmazott e. f. itélő birák címe is megkülönböztetendő és pedig a IX. rangosztályban »a 1 b i r ó i«* a Vili. rangosztályban törvényszéki, illetőleg járásbirói« a VII. rangosztályban pedig »t őr vényszéki főbir ói«** illetőleg » főj árás b i r ói« címmel. Hogy a főbírói cím hazánkban nem idegen, azt igazolja azon tény, hogy ez 1872. évig hivatalosan volt gyakorlatban, azóta pedig és különösen vidéken még általánosan használtatik. Hogy ezen cím alkalmazása az e. f. bíróságnál zavart nem okozhat, az 1891 : XVII. t.-c. 27. §-ában foglalt rendszerből folyik, mely szerint az e. f. bíróságoknál valóságos királyi itélő táblai birák alkalmazhatók. A birói szervezet kapcsolatban az újabb törvényjavaslatokkal. Irta: EGY ÉRDEKLŐDŐ. A birói szervezet kiépítését nem tartom befejezettnek az 1891. évi XVII-ik törvénycikkel, és pedig annál kevésbé, mivel a sommás eljárás tervezete, és a fizetések újabb szabályozása oly mélyreható intézkedéseket tartalmaznak, melyeknek visszahatása a birói szervezetre igen szembeötlő. E visszahatásnak a megfelelő szervezeti intézkedéssel kiegyenlítése nemcsak kívánatosnak, de elengedhetlenül szükségesnek mutatkozik. A birói szervezet alapelvét képezte még eddig mindenütt és minden időben, hogy a fellebbezési hatóságok nemcsak a birói collegium számbeli túlsúlyával bírjanak, akképen, hogy az alsó bíróságok határozatát a felsőbb bíróságok mindig erősbülő, nagyobb számú tagokból álló tanácsban vizsgálják felül, hanem ezenfelül meg voltak erősbitve oly intézkedések által is, melyek a körülményekhez képest é cél elérését biztosították, a nagyobb fizetés és magasabb rang által. Ennek hatása abban állott ugyanis és tudtommal a körülmények e tekintetben nem változtak, hogy a nagyobb fizetés és magasabb rang vonzó ereje oly kitűnőségek megnyerését helyezi kilátásba, kik máskülönben felsőbb birói állásra nem reflectálnának. Ezen alapelvet nem lehet teljesen figyelmen kivül hagyni a reformi tervezetek életbeléptetésénél, de már kapcsolatba kell hozni a sommás eljárás és fizetésnek újabb rendezésével. A mennyiben a kir. törvényszékek az új sommás eljárási tervezet szerint felebbezési hatóságokká lesznek átalakítva, okvetlen szükségesnek mutatkozik oly intézkedések megtétele, * Felette kívánatos volna, hogy az a 1 b i r á k nem a jelenlegi teljesen független birói állással, hanem korlátoltabb hatáskörrel, áthelyezhetöenésaz igazságügyminister által kinevezendóen szerveztessenek ; üdvös volna ez egyrészt, mert a IX. rangosztályban rendszeresített fizetés a valódi itélö biró állásnak meg nem felel, de még azért is, mert a jelenleg albiráknak kinevezettek (rendszerint aljegyzők) kezdetben még nem bírnak oly gyakorlattal és érettséggel, mint milyen a teljesen független birói hatalom betöltésénél szükségeltetik. ** A főbírói intézmény teljesen megfelelne az 1891: XVII. t.-c. 27. §-ában rendszeresített magasabb rangú birói állásnak. Anyagilag véve 4 kir. itélő táblai biró járandóságaival 5 főbíró lenne javadalmazható. melyek a fentebb érintett elv alkalmazásával a törvényszékek megerősbitését eszközöljék. Nem tartom a sommás eljárás alá tartozó ügyek fellebbezési elintézésénél a hármas tanács alakítását egymagában olyannak, mely további szervezeti intézkedés nélkül többé semmi kívánni valót nem hagy fent, de a birói szervezet módosítását tárgyazó törvény végrehajtása sem enged erre nézve elegendő eszközt. Nevezetesen egy bírónak táblabírói ranggal felruházása már oly értelemben véve is, hogy ez által a biró megtartássék eddigi kötelékében, továbbá az albirónak a felebbezési tanácsból kizárása, nem elegendő erősbités. Az erősbités az által lenne elérhető, ha a törvényszéki birói állás mind rang, mind fizetés tekintetében olyanná alakíttatnék át, hogy az ne csak az elméleti ismeretekkel ugyan biró, de a judicaturával meg nem ismerkedett és ennélfogva kezdőnek tartandó albiróra, de már a judicaturával ismerős, tehát gyakorlott járásbiróra is előléptetésnek vétessék. Ekként a törvényszéki birói állások nem kezdőkkel, hanem gyakorlott bírákkal, esetleg jogtanárok, közjegyzők és ügyvédekkel (kik a rang és fizetés miatt erre bizonynyal vállalkoznának) töltetvén be, a kívánatos megerősítés elérhetőnek mutatkozik. Az előadottakkal a kiindulási pontul szolgáló eszmét ismertetvén, áttérek minden további szószaporítás nélkül a terv részleteire. A kir. járásbirónak állásából kifolyólag rendeltetése, hogy mint pedaneus biró, a szervezet alsó fokára állítva, a kisebb peres és perenkivüli ügyeket intézze és a sommás eljárás tervezetével szélesebb hatáskörrel ruháztatván fel, sok oldalú teendői közepette a judicatura helyes alkalmazását elsajátítsa. Ezzel szemben a felebbezési fórummá átalakított törvényszékek hivatásuknak alig felelhetnének meg kellőleg, ha tagjai a judicaturával teljesen ismerős és begyakorlott járásbirónak alantas közegeit képező, még mindig be nem gyakorlott albirákból újoncoztatnának. A hivatalfőnökkép szereplő és könnyebb ügyekkel foglalkozó járásbiró azonban nem lesz hajlandó a törvényszékhez birói minőségben belépni, csak azért, hogy könnyebb ügyek helyett bonyolódott ügyekkel foglalkozzék és főnöki teendők helyett alárendelt szolgálatot teljesítsen. De azonnal feléled a járásbiróban kedv és hivatás arra, ha a törvényszéki birói állás rá nézve előléptetést képez. E szempontból, a nélkül, hogy a járásbirák eddigi rangja és fizetése ellen foglalnék állást, azt tartanám helyesnek, ha a járásbiró, mint a szervezet alsó fokán álló biró, a VlII-ik rangosztályban, ennek 2-ik fokozatán meghagyatnék s ezzel szemben a törvényszéki birák a VH-ik rangosztályba osztatnának be. Hogy azonban e terv kivitele az állam pénzügyi egyensúlyát és az állam pénzerejét túlságosan ne zavarja meg, ennek ellensúlyozására is meg vannak az eszközök. Nevezetesen a törvényszéknél egyesbirói elintézés alá utalt ügyek kezelőit, a telekkönyvi előadót, a vizsgálóbírót, a csődbiztost és az egyes birói hatáskör kiterjesztése mellett, a váltó és nem peres ügyek referenseit, a VIII. rangosztály első fokozatában meghagyhatónak vélem, dc a mennyiben még e mellett is túlságos lenne a megterheltetés, a fenyitő és polgári tanács tagjait (a vezetőkön kivül) ugyan a rang és fizetésben lehetne egyelőre alkalmazni, a fellebbezési tanács tagjai ellenben, élükön az elnök vagy táblabiróval, a kik a központból lennének e célra az erők pontosabb mérlegelésével kirendelve, a VH-ik rangosztályba annál inkább áthelyezendők lennének, mert az igazságügyi szolgálatnál e rangosztályban ugy sincs szereplő egyéniség, a mely körülmény azon anomáliára vezet, hogy a VIII. rangosztályból kell a Vl-ikba újoncokat vinni. A fővárosi alkalmazottaknak kivétel nélkül a VII. rangosztályba sorozását az igazság és méltányossággal ellenkezőnek tartom. A fővárosi birák jogos igénye a drágasági pótlékon túl nem terjedhet. Az igazságszolgáltatás terén méltánytalanságot elkövetni nem szabad. E tervezet vázlatos ismertetését a közérdek szempontjából bocsátom nyilvános elbírálás alá. A betétszerkesztési törvénymódosításához. Irta: dr. MOLNÁR JÁKÜ, kir. albiró Mohácson. Midőn a sommás eljárásról szóló javaslatot a ház asztalára teszik; midőn alapos reményünk van, hogy a javaslat törvénynyé válva uj korszakot nyit törvénykezésünkben tán: nem hiába kockáztatom ilyenkor szerény abbeli nézetemet, hogy ezzel egyidejűleg a betétszerkesztési törvények is ép a sommás eljárásról szóló javaslat szellemében módosíttassanak.