A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 1. szám - Tanukihallgatás és a s.-a.-újhelyi kir. törvényszék!

A .1 ( >&. 3 tulajdonosa, a kereseti váltó tényleges birtokán túl megcáfoltatík :nég a váltóra vezetett, az előző tulajdonos mezőtúri takarékpénztár azon nyilatkozata által is, hosíy felperes a váltó értékét az előbbi tulajdonos javára fedezte, mely nyilatkozat a váltó birtokát tekintve, megállapítja azon ténykörülményt, hogy a mezőtúri takarékpénztár a kereseti váltót felperesre ruházta át és igy felperes annak jogszerű tulajdonosául tekintendő. A mi G. Márton azon kifogását illeti, hogy felperes ellene, mint forgató ellen visszkereseti joggal nem bir, azért nem volt figyelembe vehető, mert a kereseti váltó kellő időben és módon megóvatoltatván, az óvás által a visszkereseti jog G. Márton ellen is fentartatott és miután felperes a fentebbiek szerint a váltó jogos birtokosának elismertetett, ezen minőségben visszkereseti jogát G. Márton forgató ellenében is jogosítva van érvényesíteni, nem változtathatván ezen visszkereseti jog lényegén a mezőtúri takarékpénztárnak az átruházó nyilatkozatban tett azon kijelentése, hogy felperes a váltó értékét V. János kibocsátó helyett fedezte, mert ezen kijelentés a váltón előforduló kötelezettek számánál fogva V. Jánosra nézve névi becsülésbeli fizetést feltételez, alperes azonban a névbecsülésbőlfizetést az E. alatti intvénynycl szemben nemcsak nem bizonyítja, de a felperes általi fizetésnek ily célból történtét viszonválaszában határozottan és kifejezetten tagadja, ily körülmények közt tehát a váltónak felperes részére történt átadása forgatmánynak tekintendő ; minthogy pedig a forgatmányos az óvás felvétele esetén előzői ellen visszkereseti joggal bir; ennélfogva felperes visszkereseti joga ellen felhozott kifogás mint alaptalan elvetendő volt. Alperes azon állítása, hogy felperes a kibocsátó megbízásából és a helyett fizetett, a per körülményei állal egyáltalában valónak nem bizonyulván, ennek figyelembe vételét mellőzni kellett. (1889. december 14-én, 5,476. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja s az 18S9. március 23-án 3,467. sz. alatt kelt sommás végzés Y. Bernát és G. Mártonra vonatkozó rendelkezésének hatályon kivül helyezése mellett, felperest a most nevezett alperesek irányában keresetével elutasítja. Indokok: A váltó mint névre szóló papir alapján érvényesíthető jogok megszerzéséhez, öröklés vagy birói átruházás esetét kivéve a váltó birtokán kivül az arra jogosított fél átruházási nyilatkozata, azaz forgatmánya, vagy engedménye szükséges. Az A. alatti váltón látható feljegyzés által igazolt az a körülmény tehát, hogy felperes a váltólejáratkor váltóhitelező volt mezőtúri takarékpénztárnál jelentkezett s a kereseti váltó értékét egyik kötelezett V. János helyett fedezte, valamint az a tény, hogy a váltó felperes birtokában van, képezhetnek ugyan bizonyítékot arra nézve, hogy a váltólevélnek mint bizonyítékul szolgáló okiratnak tulajdonjoga a fizető és átvevő által megszereztetett, de hogv a váltóhitelezőnek az okmányon alapuló jogai is megszerzetteknek tekinthetők legyenek, váltóhitelező forgatmányának vagy engedményének hiányában, a fentebb említett körülmények annál kevésbé elegendők, mivel a váltólevél puszta átadása mellett történt fizetés a vt. 39. §-a értelmében a váltókötelezettek helyett és azok nevében tett fizetés tekintete alá esvén, az igy célját ért váltólevélből a fizető és a kötelezettek közt váltójogi kötelezettség nem származik, azt pedig felperes csak elkésve állította, de egyáltalán nem bizonyította, hogy névbecsülésböl teljesítette a fizetést, mert az, hogy névbecsülésböl és kiért fizetett, óváslevéllel volt volna igazolandó és a váltón kitüntetendő. Eltekintve tehát alperesek érdemi védekezésétől, minthogy az A. alatti váltó alapján felperesnek váltókereseti joga nincs, az elsöbiróság helytelenül rendelkezett, midőn a sommás végzést kibocsátotta s ezt alperesek kifogása dacára fentartotta; ugyanazért ítéletét megváltoztatni kellett. (1890. október 28 án, 1,005. váltószám.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete a benne felhozott egyéb indokoknál fogva és azért hagyatik helyben: mert ha felperes a kereseti váltót, mint közbenjáró, névbecsülésböl akarta kifizetni, a mihez a vt. 62. §-a értelmében joga volt, tartozott volna ezt a szándékát a váltóbirtokosnak kijelenteni és annak elismerését, hogy a fizetés névbecsülésböl, a váltókötelezettek melyikeért történt, magán a váltón, vagy toldalékán követelni és a mennyiben ezt a feljegyzést a váltóbirtokos megtagadta, e körülményt óvással igazolni, mivel csak ez esetekben érvényesíthette volna felperes azokat a váltójogokat, melyeket a vt. 63. §-a a névbecsülő fizető részére, az elfogadó a névbecsült s ennek előzői ellen biztosit. Már pedig a kereseti váltón levő, nem is az annak birtokosaként jelentkező takarékpénztár képviseletére jogosított igazgatóságnak alapszabályszeru cégjegyzésével, hanem csak a pénztárnoknak aláírásával ellátott az az elismerés, hogy: »értékét fedezte V. János helyett V. Jánosné«, a névbecsülés imént kijelölt kellékeinek egyáltalán meg nem felel, az ezen kellékek hiányát pótló óvás pedig fel nem mutattatott. (1891. október 6-án, 191. váltószám.) Bün-ü gyek ben. A vádlott a tőle káros által éh t neműek megőrzésére kibérelt szobának bezárt ajtaja s az ajtóragasztó közé esry fejszét illesztvén és evvel oly nyílást idézvén elő, melyen keresztül a szobában őrzött kukoricát az ö rendelkezésére is állott konyhába kaparhatta ki, ennélfogra pedig csak előleges erőszak alkalmazásával illetve betöréssel jutván a kukorica birtokába: cselekménye a btk. 336. §. 3. pontjába ii körülírt lopás bűntettének tényálladékát állapítja meg. A komáromi kir. törvényszék : (1890. okt. 28-án 3,458.) S. Albert vádlottat a F. Fülöp kárára elkövetett a Btk. 333 §-ába ütköző és a 336. §. 3. pontja szerint minősülő lopás bűntett vádja alól tölmenti, ellenben ugyanőt a nevezett panaszos kárára elkövetett a Btk. 333. §-ába ütköző s a 334. §. szerint minősülő lopás vétségében vétkesnek mondja ki s ezért a Btk. 339. és 341. §. •J havi fogházra itéli stb. Indokok: A végtárgyalás adataival a következő tényállás lett beigazolva: Panaszos F. Fülöpnek vádlott S. Albert tulajdonát tevő házban, a mely házban vádlott és családja i-; lakik, magtára van, illetve az egyik szobát S. Alberttől kibérelvén, azt mint magtárt használja, benne búzát és kukoricát tart. F. Fülöp 1889. november 16-án hajnalban arról értesittetett, hogy a S. Albert házában levő magtárban valaki van, mert a magtárból olyan zörej hallatszik, mintha ott valaki valamit mérne. F. Fülöp szolgájával S. Albert lakására ment s miután a zörejről meggyőződött és a konyhából gyertyavilág tünt elő, a belőlről beakasztva levő konyha ajtót szolgájával együtt benyomta és ekkor vádlott S. Albertet tetten érte, a mint a konyhára nyíló szobából, a melyet panaszos magtárnak használt, vádlott a morzsolt kukoricát oly módon lapátolta ki, hogy a szobaajtó és az ajtóragasztó közé egy fejszét szorított s ez által a különben zárva volt ajtót annyira benyomta, hogy az ajtó és ajtóragasztó között egy tenyér széles j nyilás támadt. Ezen tenyér széles nyíláson a vádlott egy kisebb j lapáttal benyúlt és a kukoricát a nyíláson kikapargatta. Midőn tetten éretett, az előtte levő z.ákban már 40 kiló morzsolt kukorica volt, a melyet a panaszos kukoricájából kilapátolt. Beigazoltatott továbbá, hogy vádlott lakása és a panaszos által bérelt szobamagtár egy konyhára nyillott és hogy ezen konyha közös volt, azt a panaszos és a vádlott közösen használta, végre, hogy a vádlott ezen konyhába kapargatta át a morzsolt kukoricát. Tekintve, hogy vádlott a zárt fel nem nyitotta, zárt helyre be nem tört, ennek folytán cselekményét a btk. 336. §-nak 3. pontja szerint minősülő lopás bűntettnek minősíteni, vádlottat ezen bűntettben bűnösnek felismerni nem lehetvén, őt ezen vád alól felmenteni kellett. De mert a panaszos F. Fülöp és a tanuként kihallgatott Sz. Lajos és V. János hittel megerősített vallomásával és vádlott részben beismerő vallomásával be van igazolva az : hogy vádlott a panaszos kukoricájából 40 kilót eltulajdonított, miután vádlott ezen tette az eltulajdonított kukorica értékénél iogva a Btk. 333., 334. §-aiban körülirt lopás vétségét foglalja macában, ugyanazért vádlott S. Albertet a lopás vétségében vétkesnek kellett felismerni s tettéhez mérten 2 havi fogházbüntetéssel büntetni stb. A budapesti kir. itélő tábla : (1891. febr. 16-án 44,956 890.) Tekintve, hogy ugyanazon határozatban ugyanazon egy cselekmény miatt felmentésnek és egyúttal elitélésnek helye nem lehet: a kir. itélő tábla a kir. törvényszék azt a részét, mely szerint S. Albert vádlott a lopás bűntette miatti vád alól felmentetett, mint feleslegest mellőzi és a kir. törvényszék Ítéletét a büntetésre nézve indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia: (1891. dec. 10-én 5,960.) Tekintve, hogy vádlott a tőle káros által életnemüek megőrzésére kibérelt szobának bezárt ajtaja s az ajtóragasztó közé egy fejszét illesztve oly nyílást idézett elő, a melyen keresztül a szobában őrzött kukoricát az ö rendelkezésére is állott konyhába kapargatta ki, ennélfogva pedig csak előleges erőszak alkalmazásának, illetve betöréssel jutott a kukorica birtokába: cselekménye a Btk. 33i). §. 3. pont-