A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 1. szám - Tanukihallgatás és a s.-a.-újhelyi kir. törvényszék!

2 A JOG. Indokok: Felperes az A. alatti távirattal igazolta, hogy első rendű alperesnek, mint lottó-gyűjtőnek azt a három számot játékra való beirás céljából megsürgönyözte, a melyekre a kereseti összeg a D. alatti szerint nyereményképen esett; a B. alatti postautalványnyal és a C. alatti föladó-vevénynyel pedig igazolva van, hogy felperes az A. alatti távirattal egyidejűleg, vagyis ]8s6. évi október hó 15-én a táviratban jelzett 1 frtot első rendű alperesnek posta utján megküldte. Alperes tehát a lottószámok megtételénél mint felperes megbízottja felperes érdekében és felperes részére cselekedett. Igaz ugyan, hogy a lottó-gyűjtők számára kiadott 2. sz. a. csatolt hivatalos utasítás 11. s illetőleg 18. §. szerint játékot hitelre beirni vagy készpénz lefizetése nélkül tételeket elfogadni tilos és hogy a hitelre betétjáték, illetve jegyek elárusítandó jegyeknek tekintendők, de miután a fenti utasítás csakis a lottó-gyüjtők és a lottó-kincstár közt s nem egy egészen önálló harmadik személylyel szemben állapit meg jogot és kötelezettséget, ehhez képest a 2 sz alatti utasítást a jelen per elbírálásánál figyelembe venni nem lehetett, már azért sem, mert L. János és N. Etel tanuk igazolták, hogy 1. rendű alperes a betétjegyet a húzás előtt közvetlenül, vagyis 1886. okt. lö-án d. u. órákban felperesnek tulajdonául elismerte, az a körülmény tehát, hogy első rendű alperes a betét után járó 1 frtot aznap a postáról nem kapta meg, első rendű alperest a betétjegynek elárusitására nem jogosíthatta s midőn ezt tette, oly cselekményt követett el, a melyért felperesnek felelősséggel, illetve kártalanítással tartozik. Mindezeknél fogva az első bíróság Ítéletének megváltoztatásával kellett az első rendű alperest a kereseti összeg megfizetésére kötelezni. Az első biróság Ítéletének a másod és harmad rendű alperesre vonatkozó részét pedig a kir. itélő tábla az első biróság által erre vonatkozólag felhozott indokai alapján hagyta helyben stb. A m. kir. Curia (1891. dec. 2-áu 3,713.); A kir. itélő táblának Ítélete másod és harmad rendű alperesre és a perköltség kölcsönös megszüntetésére vonatkozó részében helybenhagyatik, első rendű alperes marasztalására nézve azonban megváltoztatik és e tekintetben az első bíróságnak elutasító Ítélete hagyatik helyben. Indokok: A kereset arra van alapítva, hogy az A. alatti távirattal sürgönyzött három szám betételéről szóló betétjegy (resconto) felperes tulajdonát képezte, ennélfogva az arra esett nyeremény is őt illetvén, első és másod rendű alperesek jogi alánul vették fel. Eldöntés tárgyát képezi tehát az, hogy való-e, hogy ezen betétjegy felperesnek tulajdona volt. A fennálló lottószabályok szerint a betétjegy csak akkor adható ki, ha a betét lefizettetett és igy a szerencse-szerződés is felperes és a kincstár közt csak ezen betét lefizetése mellett jöhetett létre, felperesnek tehát azt kellene bizonyítania, hogy vagy maga, vagy megbízott által a fizetést valóban teljesítette, e kötelességnek azonban az által, hogy az 1 frt betétösszeget már okt. 15-én a postára adta, meg nem felelt, úgyszintén egyedül az által, hogy első rendű alperes az A. alatti táviratra a számokat valóban betette, nincsen bizonyítva, hogy első rendű alperes felperes helyett, mint ennek megbízottja járt el és a betétösszeget ezen megbízás folytán sajátjából helyette fizette be, mert a távirat csak a lottó-gyüjtőnek szóló felhivás volt, melynek az utóbbi megfelelni köteles nem volt, sőt miután a távirattal egyidejűleg a betétösszeg át nem adatott és a lotlóutasitás 11. §-a értelmében a lottójátéknak, vagyis a megtenni szándékolt számoknak a játék-lajstromba hitelre való beírása tilos, első rendű alperes, mint lottó-gyüjtő a kérdéses számokat csakis saját számára és veszélyére írhatta a lajstromba és azokat saját számára és veszélyére tette meg és minthogy a lottó-utasítás 18. §. értelmében a lottó-gyüjtők a saját számadásokra beirt lottó-játékot, illetve az ez iránt kiállított betétjegyet elárusítani jogositvák, első rendű alperes, mint lottó-gyüjtő csak ezen jogával élt akkor, midőn a betétjegyet fiának, másod rendű alperesnek átadta. A tanuk ugyan vallják, hogy első rendű alperes, mint lottógyüjtő még október 16-án délután 3 órakor felperes fia előtt elismerte, hogy a kérdéses betétjegy felperesé, de hozzátette, hogy azt csak akkor adja ki, mihelyt a pénz megérkezik, ez azonban csakis ugy érthető, ha a pénz, illetve ha az utalvány a húzás előtt megérkezik és Ígérete tovább nem terjedt s többre magát nem is kötelezte és ezen Ígéretből sehogy sem vehető ki, hogy a betétösszeget felperes sajátjából hitelezi és a betétjegyet , csak zálogul tartja vissza ; felperesnnek tehát gondoskodnia kellett volna arról, hogy a húzás előtt a pénz a lottó-gyüjtönek át is adassék; ő azonban azt nem tevén, a betétjegy tulajdonára és I igy az arra esett nyereményre sem tarthatott igényt. A posta-kincstár sem kötelezhető kártalanításra, mert habár a becsatolt szabályok csak 1888. márc. hóban lettek kiadva, miután I azonban a már előbb fennállott szabályok gyűjteményét képezik, J azokat már előbb is érvényben állottaknak kellett tekinteni, de ! egyébiránt a becsatolt postavevényeu levő nyomtatványban ki van ! tüntetve az is, hogy a posta-kincstár szavatolási kötelezettsége ] csak arra terjed ki, hogy az átvett pénz kiszolgáltatik az intézvéj nyezettnek, az elkésett kézbesítésből netalán származható kártalanításról azonban abban mi sem fordul elő. Mindezeknél fogva a keresetet elutasítani kellett stb. A vevő nem terhelhető azzal, hosry valamely megrendelt, de rendeltetéshez képest nem használható ruhának utólagos kijavítására várakozzék, hanem jogositva van a vételi ügyletet felbontani. ÍM. kir. Curia 1891. november 3-án 3,672. sz ) Kereskedelmi^, csőd és váltóügyekben. A váltótörvény azt, hogy a váltót csakis az intézvényezett fogadhassa el, kötelező szabályul fel nem állitván s azt, hogy a váltót harmadik személy is elfogadhassa, meg nem tiltván, nincs kizárva, hogy a váltót az intézvényezettől különböző személy is elfogadhatja. A budapesti kir. keresk. és váltótszék (1890. jun. 9. 3,060. sz.) : T. Mór felperesnek, B. Camilla alperes ellen 121 frt s jár. iránti váltóperében felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: A kereseti váltó B. Ceciliára lévén intézvényezve, tekintve, hogy felperes nem igazolta, hogy a beperelt B. Camilla, B. Ceciliával egy és ugyanazonos volua s igy B. Camilla aláírásából a váltó erre nem intézvénveztetvén, váltójogi kötelezettség sem származik, miért is felperest keresetével elutasítani kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. dec. 1. 5,332. sz.): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, alperest a keresed 121 frt váll ötökének és járulékainak felperes részére leendő megfizetésére kötelezi, stb. Indokok: A váltótörvény azt, hogy a váltót csakis az intézvényezett fogadhassa el, kötelező szabályul fel nem állitván s azt, hogy a váltót harmadik személy is elfogadhassa, meg nem tiltván, nincs kizárva, hogy a váltót az intézvényezettől különböző személy is elfogadhatja. Ebből kiindulva, minthogy a kereset alapjául szolgáló váltó tartalma szerint alperes névaláírása e váltó előlapján az intézvényezettként megnevezett B. Aladárnak az elfogadását még j külön is feltüntető »angenommen« kifejezéssel ellátott név| aláírása alatt fordul elő, minthogy alperes maga beismerte, hogy ' az elfogadó »B. Camilla« névaláírás tőle származik, alperes a váltó elfogadását kifejezetten előtüntető váltónyilatkozatot irván | alá, ama váltónyilatk jzatot magáévá tette s aláírásával az intézvényezett B. Aladárral együttes kötelezettséget vállalt. Ezek szerint alperes akár azonos, akár nem, a kereseti váltón intézvényezettként megnevezett B. Ceciliával közvetlenül az elfogadást feltüntető váltónyilatkozat alatt előforduló névaláírása alapján a kereseti váltóban foglalt összeg kifizetéseért i váltójogilag felelős lévén: az elsőbiróság megváltoztatásával alperest a kereseti tőkének s járulékainak megfizetésére kötelezni kellett, stb. A m. kir. Curia (1891. dec. 4. 184. sz.): A másodbiróság Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik, stb. A ki névbecsülésböl fizetni akar, tartozik ezen szándékát a váltóbirtokosnak kijelenteni és utóbbinak elismerését, hogy a fizetés névbecsülésböl a váltókötelezettek melyikeért történt, magára a váltóra feljegyeztetni, a mennyiben pedig e feljegyzés megtagadtatnék, ezt óvással igazolni. (1876 : XXVII. t.-c. 61 —64., 99. §.) A szolnoki kir. törvényszék: Alperes V. Bernát által 1889. évi 3,862., G. Márton által pedig 1889. évi 3,861. sz. alatt előterjesztett kifogások elvettetnek, a 3,467/889. számú sommás végzés hatálya mindkét kifogásoló alperesre nézve továbbra is fentartatik. Indokok: Mindkét kifogásoló alperes részéről felhozott azon előadás, hogy felperes a kereseti váltónak nem váltószerü