A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 18. szám - A tanukihallgatás kérdéséhez - Ügyvedi küzdelem a létért külföldön

72 A J O Gr. azonban, bár e végett több felé fordult, kieszközölni nem tudott. Tekintve, hogy vádlott azon védekezést, hogy Z. Mihály részére kölcsön kieszközlése végett többfelé lépéseket tett, az előnyomozat folyamán kihallgatott dr. S. Menyhért, S. Dávid és S. Bódog igazolják, ennélfogva, de mert vádlott cselekményében a ravasz fondorlat is hiányzik, öt a Z. Mihály kárára elkövetett csalás vétségének vádja alól felmenteni kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1891. február 4-én 42,224.): Az első hiróság ítéletét részben megváltoztatja akként, hogy vádlottat a közokirat hamisításának vádja és következményeinek terhe alól felmenti s a reá első bíróságilag a btkv. 92. §-ának alkalmazásával összbüntetésül kiszabott fő- és mellékbüntetések helyett és ezeket mellőzve, öt a terhére fenmaradt egyrendbeli lopás és kétrendbeli sikkasztás vétségei miatt a btk. 339., 358. és 96. §-ai alapján összbüntetésül hat havi fogházra és két évi hivatalvesztés és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére ítéli. Ezzel a változtatással egyebekben az első biróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Vádlott az eredetileg 5 frtról kiállított postai feladóvevényen azért változtatta meg a pénzösszeg kitüntetését és csinált az 5 frtos számjegyből 10-et, hogy ilyként s ez által 5 frt erejéig a sikkasztást leplezhesse. E ténye tehát csak eszköz volt a sikkasztás elkövetésére, a melynél a közokirat hamisításra való önálló bűnös szándék nyilvánvalóan fenn nem is forgott. Ennélfogva önálló bűncselekménynek ezen ténye tekinthető nem lévén, a közokirat vádja és következményei terhe alól felmentendő volt. Büntetése kiszabásánál a háromrendbeli vétség anyagi halmazata, mint súlyosító körülménynyel szemben figyelembe vétetett, mint enyhítő: beismerése, a cselekmény, a csekély kár, a büntetlen előélet s főleg, hogy a lopás elkövetése idejében még 20 éven alóli életkorban volt. Egyéb itt nem ériutett részeiben a kir. itélő tábla is elfogadta az első biróság Ítéletének vonatkozó indokait. A m. kir. Curia (1892. március 31-én 8,839/B. 1891.) : A kir. itélő tábla Ítélete, a mennyiben azzal K. Vilmos vádlott a közokirat hamisítás bűntettének vádja és következményei terhe alól felmentetett s az első bíróságilag reá kiszabott fő- és mellékbüntetések helyett s ezek mellőzésével összbüntetésként hat havi fogházra és két évi hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére Ítéltetett, megváltoztatik s e részben az első fokban eljárt kir. törvényszék ítélete, egyebekben pedig a kir. táblai Ítélet az abban elfogadott első bírósági indokoknál fogva helyben hagyatik. Indokok: Ha elfogadható voloa is a másodbiróság ítéletének az a kiindulási pontja, hogy a posta-vevény meghamisítása mint eszköz és a sikkasztás, mint cél közötti viszony e két cselekményt egységessé teszi, e feltevésben is a btkv. 95. §. esete forogván fenn, vádlott ellenében a btk. 391. §-a volna alkalmazandó. A vizsgálat adatai szerint azonban K. Vilmos vádlott a feladó-vevényen az 5 frt feladását tanúsító részét 10 frtra azért igazította ki, hogy ez által 5 frt erejéig a sikkasztást leplezhesse, a H. Krisztina kárára elkövetett sikkasztás tehát már befejezve volt akkor, a mikor vádlott a neki átadott 10 frtból csak 5 frtot adott fel postán, 5 frtot pedig magának megtartott, hogy azokat saját céljaira felhasználhassa. S midőn ő azután ezen consumált tettének elpalástolása céljából a feladó-vevényen a pénzösszeg kitüntetését fenti módon meghamisitotta, ez által egy önálló, a B.-T.-K. 391. §-ába ütköző, az államnak a közokiratok hitelessége körüli érdekét sértő bűncselekményt, melyből az államra jogsérelem háramolhatott, követett el, mely külön akaratelhatározásból származott. E szerint tehát két különböző érdeknek a megsértése s időben és elhatározásban különálló két bűncselekménynek tárgyi s alanyi tényálladéka bebizonyítva lévén, a kir. itélő tábla ítéletének erre, s következésképen a büntetésekre vonatkozó része is megváltoztatandó s e tekintetben az első bírósági Ítélet ezen s abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyandó volt, mindazonáltal a btk. 392. §-ra való hivatkozásnak mellőzésével és a btk. 92. § a helyett a 91. §. felhívásával, mert a jogtalan vagyoni haszon már a sikkasztás által eléretvén, a hamisítás nem követtetett el ilyennek szerzése céljából és mert a fenforgó bűnhalmazat mellett a vádlott javára érvényesíthető enyhítő körülmények a btk. 92. §-ának alkalmazását kellően indokolják. A kir. biróságok hatáskörébe nem tartozik az, hogy az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága által kiküldött vizsgálóbiztos megkeresésére a fegyelmileg vádolt ügyvédet a vizsgálóbiztos elé megidézzék. (A debreceni kir. itélő tábla 1892. március 23-án, 679 1892. B. szám.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. Az 1887 : XXVIII. t.-c. 4. §-ában felsorolt esetekben az ügyvédnek gyakorlásától való felfüggesztése jogi következményét képezi azon esetek egyike vagy másikának, melyekhez a törvény az ügyvédnek az ügyvédségtől való felfüggesztését kötötte. Habár az idézett törvénynek utolsó előtti tétele szerint a felfüggesztés tárgyában hozott határozat ellen az ott megnevezett személyek felebbvitellel élhetnek, mindazonáltal, mintán a fegyelmi bírósági határozat csakis foganatba vétele a törvény által elrendelt felfüggesztésnek, a törvény végrehajtása kizárja azt, hogy a feliig tárgyában hozott határozat ellen a felebbvitel foganatba v halasztó hatálylyal bírjon. A pozsonyi ügyvédi kamara fegyelmi bírósága február 24-én 76. sz.): V. Pál ügyvédet - minthogy 400. és 404. §. szerint minősülő bűntény miatt jogérvényes alá helyeztetvén - az 1887. évi XXVIII. t.-c. 4. §. értei az ügyvédség gyakorlatától felfüggeszti : mert az aranyos-maróthi kir. törvényszék áttett 2,5 fenyítő számú határozatát, mely szerint a nevezett ügyvédet 400. és 404. §. szerint minősülő bűntény miatt helyezte vá úgy a budapesti kir. tábla 48,230/90. btő sz. a., mint a kir. 5,503/91. sz. határozatával helybenhagyta és így az jogerejü, pedig az 1887 : XXVIII. t.-c. 4. §-ának 2. pontja értelméb esetben az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának a gyakc felfüggesztést kimondani kell, V. Pál ügyvéd az ügyvédséj korlatától felfüggesztendő volt. A m. kir. Curia kisebb fegyelmi tanácsa (1892. áp 176.): A pozsonyi ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának 76 kelt határozata, melylyel V. Pál ügyvéd az 1886. évi X t.-cikk 4. §. b) pontja alapján az ügyvédség gyakorlatától : gesztetett, indokainál fogva helyben hagyatik, elleubeu i annak a fegyelmi bíróságnak 1892. évi március 1-én 103. kelt határozata, melyben kimondatott, hogy a fennebbi 76. hozott határozat jogerőre emelkedése után lesz foganatosít megváltoztatik s a többször idézett 76/92. sz. a. hozott hat foganatba vételére nézve kimondatik, hogy az a vádlott ü kezéhez történt kézbesitéssel egyidejűleg foganatosítandó volna, mert az 1887. XXVIII. t.-c. 4. §-ában felsorolt esetekb ügyvédnek az ügyvédség gyakorlatától való felfüggesztési következményét képezi azon esetek egyike vagy másikának, m hez a törvény az ügyvédnek az ügyvédségtől való felfüggei kötötte ; s mert, habár az idézett törvénynek utolsóelőtti téte rint a felfüggesztés tárgyában hozott határozat ellen az ott nevezett személyek felebbvitellel élhetnek, mindazonáltal, r a fegyelmi bírósági határozat csakis foganatba vétele, a t( által elrendelt felfüggesztésnek a törvény végrehajtása kizár hogy a felfüggesztés tárgyában hozott határozat ellen a felel a foganatba vételre halasztó hatálylyal bírjon : miért is a; védi kamara fegyelmi bírósága tévesen járt el. midőn a szám a. kelt határozatának foganatba vételét annak jogerőre kedésétől tette függővé. A m. kir. pénzügyi közigazgatási birósi elvi jelentőségű határozatai. 1.702. Sommás perben felvett jegyzőkönyv, melybt zárólag csak az foglaltatik, hogy a tárgyalás hivatalba halasztatik, bélyegmentes. (1891. évi 12,840. sz.) 1.703. Kepeváltsági alapok, melyeknek kamatai töke nek: illetékegyenérték alá esnek. (1801. évi 12,103. szám.) 1,704.. Fogyasztási adóbérlet folytán bekebelezett bizi törlésére vonatkozó engedély kiadása tárgyában hozott pén igazgatósági végzések felülbírálására : a m. kir. pénzügy, igazgatási biróság nem illetékes. (1801. évi 12,076. sz.) 1,703. Az 1873. évi XXIV. L-e. 4. §-ának az 188 LX. t.-c. 1. §-a által módosított 10-ik pontjában foglalt ke mény pusztán azért, hogy az önsegélyző-, elölegezési stb. t a tagjai által igénybe nem vett készpénzkészletét takarék tárba helyezi el: -meg nem tagadható. (1801. évi 12,601. j 1,706. A dologi jogosítványok után fizetendő jáv'ad kivetésénél, az adóalapból csakis ama karbantartási köL vonhatók le, melyek az adóévet megelőző évben merültek a korábbi években felmerült ilyetén költségek fedeze, maradt részének levonása tehát nem igényelhető. (1891 13,799. sz.) Kivonat a Budapesti Közlöny*.bői. Csődök: Nick Károly e., a pécsi tszék, bej. jun. 22, félsz, csb. Saághy Vince, tm. Kraszudy Miklós. — Wendler István e., a bathelyi tszék, bej. jun. 25, csb. Sarlay Ferenc, tmg. Berzsenyi De; Schack Ferenc e., a pécsi tszék, bej. jun. 1, félsz. jun. 20, csb. Miklós, tmg. Kengyel Mór. — Síinon Pál e., a szegzárdi tszék, t 13, félsz. aug. 8, csb. Borsody György, tmg. Oszolyi Károly. — Schle Jakab e., a szabadkai tszék, bej. máj. 11, félsz. jun. 8, csb. M Zoltán, tmg. dr. Klénáncz György. Pályázatok : A tatai jrbságnál a 1 b i r ó i áll. máj. 8-ig. — i tszéknél birói áll. máj. 10-ig. — A topánfalvi jrbságnál albir máj. 15-ig. — A sátoralja-ujhelyi jrbságnál albir ói áll. máj. 11-ig Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság'--nál. (Hold-utcza 7. szám.)