A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 18. szám - A tanukihallgatás kérdéséhez - Ügyvedi küzdelem a létért külföldön

A J O Gr. 71 v (tietésefc megszüntetése és ai arról való tudomás megtámadás alapjául csakis akkor szolgálhatnak, ha a közadós kereskedő volt. Nem-kereskedő ellen foganatosított végrehajtás sikerrel (s;ik abban a/ esetben támadható meg, ha a végrehajtás foganatosításakor közadós ellen a csödkérvény mar beadalolt s erről a Foglaltató hiteleifi ugyanakkor tudomással bírt. (A m. kir. Curia 1891. december 16. 5,119. sz. a.) V keresk. tiirv. 2s4. §-a alapján a saját üzlete körében más kereskedő részére siolgálatot teljesítő kereskedő esak a teljesített szolgálatért követelhet díjazást, felmondási idő azonban még akkor sem illeti, ha a szolgáltatásért meghatározott havi fizetés volt kikötve. (A m. kir. Curia 1892. március 11-én, 614. sz.) Bün-ügyekben. Az lS7t>. évi XXXI. t.-e. 130. §-a szerint eltulajdonított erdei termékek kutatása céljából házmotozás csak a fennálló szabályok megtartása mellett foganatosítható. .Vz erdei kihágások eseteiben követendő közigazgatási hatáskörbe utalt kihágásokra nézve kiadott eljárási szabályok 41. 5j-:i szerint pedig házkutatás csak a kihágási ügyben eljáró hatóság által hozott végzés alapján foganatosítható. Ezek szerint az erdőőrök által, habár a községi bíró közbenjárásával, azonban az erdei kihágás elbírálására jogosított hatóság végzése nélkül foganatosított kutatási eljárás nem lévény törvényszerű : annak akadályozása nem állapítja meg a btk. 165. §-ában meghatározott hatóság elleni eröszakot. A fehértemplomi kir. törvényszék (1891. március 9-én, 2,373. sz.): T. Juon vádlottat a btkv. 165. §-ába ütköző és minősülő hatóság elleni erőszak bűntettében mondja ki bűnösnek, miért s a btk. 165., 169. és 70. §-ai alapján a btk. 91. §. alkalmazása mellett hat havi börtönre itéli, stb. Indokok: Az osztr. - m. államvasuttársatág erdejéből fa lopatván el, a társaság erdésze parancsot adott Ly. Pável és F. Alexa erdőöröknek, hogy M. és R. községekben a gyanús egyéneknél házmotozást tartsanak, melléjük rendeltetett még P. Paun is. R. községbe érkezvén, a községi birónál jelentkeztek, ki szintén hozzájuk csatlakozott; a mint két embernél eredménytelenül tartották a motozást eljöttek T. Juon vádlott házához is, de azt bezárva találták, a biró többszöri felszólítása folytán az ajtó nem nyittatván ki, T. Alexa erdöőr benézett az udvarba, látta, hogy a padlás fedetlen részéből egynehány fadarab kiáll, ezért mind a 4 tanú kívülről a padlás közelébe ment és P. Raun egy fadarabot a falhoz támasztva, T. arra felállott és egy fát ki is húzott, ezen fa egy két méter hosszú, friss vágású, zöld kőrisfa volt, de a mint T. a másik után nyúlt, vádlott a padlásra ugrott és egy karóval T. felé ütött, de a karó véletlenül a padlás gerendázatába ütődvén, az ütést elhárította, ezután pedig vádlott istenkáromlás és megöléssel való fenyegetés közt távozásra hivta fel tanukat. Vádlott tagadja, hogy a fát lopta volna, tagadja, hogy az ajtót azért csukta volna be, mert a fát lopta és tagadja, hogy tanukat szidalmazta, vagy pláne T. Alexát karóval megütni akarta volna. Vádlott eme tagadásai el nem fogadhatók, mert az erdőőrök az elvitt 1 db. kőrisfában felismerték, hogy az az oravicai erdőségből való, mert a vágás még friss volt és a levágott rész a törzshöz volt illeszthető, a mit T. Alexa és Ly. Pável hit alatti vallomásukkal meg is erősítettek. Vádlott védekezik, hogy a nála talált körisfákat nem lopta, hanem ezeket Z. Avramtól kapta, de ezt a jelen volt tanuk hit alatti vallomása szerint nem birta igazolni, de másrészt ennek lopott voltát igazolja azon körülmény, hogy vádlott az oravicai főszolgabiróság ítélete szerint emez erdei kártétel végett meg is lett büntetve. Vádlott tagadásával szemben be van bizonyítva az, hogy midőn T. Alexa az 1 db. kőrisfát elvitte, vádlott karóval hatalmasat ütött T.-ra, ugy T. Alexa tanú hit alatti vallomásával, ki látta, hogy vádlott miként ugrik a padlásra és üt tanura, továbbá a jelen volt többi három tanú hit alatti vallomásával, kik a földön állván, az ütést ugyan nem látták, hanem hallották az erős kopogást a padlás gerendázatába, hogy pedig vádlott T. meg nem ütötte, ezt csak a véletlennek köszönheti. Hogy vádlott a tanukat megöléssel fenyegette és távozásra hivta fel, ez be van igazolva mind a négy tanú hit alatti vallomásával. Miután tehát az erdőőrök a btkv. 166. §-a szerint hatósági közegek és miután ezek hivatalos eljárásukban meg lettek akadályozva, még pedig a btkv. 167. §-ának megfelelő veszélyes fenyegetések között, ezért volt vádlott a btkv. 165. §-ában foglalt bűntettben kimondandó. A büntetés kimérésénél enyhítő körülményként volt veendő vádlott büntetlen előélete és a kár csekélysége, stb. A temesvári kir. itélő tábla (1891. szeptember 14-én, 680. sz.): Minthogy a vizsgálat és végtárgyalás folyamán nem merült fel elfogadható bizonyíték arra nézve, hogy T. Alexa erdőőrt a vádlott meg akarta volna ütni, figyelemmel az elsőbirói Ítéletben vádlott mellett felhozott enyhítő körülményekre és arra, hogy vádlott a vele, mint eddig kifogástalan előéletű emberrel szemben foganatosított eljárás következtében támadt heves indulatban hagyta magát a vád tárgyát képező bűncselekményre ragadtatni, a kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét részben megváltoztatja : vádlottnak cselekményét a btk. 20. és 92. §-ai alapján hatóság elleni erőszak vétségének minősiti és ezért őt az elsőbiróságilag ellene kimondott hivatalvesztés mellőzésével három havi fogházra itéli el s ezzel a változtatással egyebekben a kir. törvényszék Ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyja, stb. A m. kir. Curia (1892. március 29-én, 9,552/B. 891. sz.): Mind a két alsóbb fokú bíróság Ítélete megváltoztattatik és vádlott az ellene emelt vád terhe alól felmentetik. Indokok: Az 1879. évi XXXI. t.-c. 150. §-a szerint eltulajdonított erdei termékek kutatása céljából házmotozás csak a fennálló szabályok megtartása mellett foganatosítható. Az erdei kihágások eseteiben követendő közigazgatósági hatáskörébe utalt kihágásokra nézve kiadott eljárási szabályok 41. §-a szerint pedig házkutatás csak a kihágási ügyben eljáró hatóság által hozott végzés alapján foganatositható. Ezek szerint az erdőőrök által, habár a községi biró közbenjárásával, azonban az erdei kihágás elbírálására jogosított hatóság végzése nélkül foganatosított kutatási eljárás nem volt törvényszerű, tehát annak akadályozása nem állapítja meg a btk. 165. §-ban meghatározott hatóság elleni erőszakot, miért is vádlott az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentendő volt. Vádlott a feladó-vevénynek az 5 frt feladását tanúsító részét azért igazítván ki, hogy ez által 5 frt erejéig a sikkasztást leplezhesse, az elkövetett sikkasztás már befejezve volt akkor, a mikor vádlott a neki átadott 10 frtból csak 5 frtot adott fel postán, 5 frtot pedig magának megtartott, hogy azokat saját céljaira felhasználhassa. S midőn ö azután ezen consumált tettének elpalástolása céljából a feladó-vevényen a pénzösszeg kitüntetését fenti módon meghamisította, ez által egy önálló, a btk. 391. §-ba ütköző, az államnak a közokiratok hitelessége körüli érdekét sértő bűncselekményt, melyből az államra jogsérelem háramolhatott, követett el, mely külön akaratelhatározásból származott. A nagykanizsai kir. törvényszék (1890. augusztus 16-án 3,695.): K. Vilmos vádlottat a T. István kárára elkövetett a btk. 333. §-ába ütköző a 334. §. szerint minősitő egy rendbeli lopás vétségében a H. Krisztina úgy M. János kárára elkövetett a btk. 355. §-ába ütköző a 356. §. szerint minősülő egy-egy rendbeli, összesen két rendbeli sikkasztás vétségében vétkesnek és a btk. 391. és 392. § aiban meghatározott egy rendbeli közokirat hamisítás bűntettében bűnösnek mondja ki és ezekért őt a btkv. 96., 339., 341., 358., 392. és 399. §-ai alapján a btkv. 92. §-ának alkalmazásával összbüntetésül 9 havi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre és politikai jogainak ugyanannyi időre való felfüggesztésére jtéli stb. Ellenben vádlottat a Z. Mihály kárára elkövetett a btk. 379. §-ba ütköző s a 380. §. szerint minősülő csalás vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmenti stb. Indokok: K. Vilmos beismeri, hogy 1887. év szeptember havában T. Istvánnak egy öt lövetű 5 frt értékű forgó pisztolyát ennek szobájából ellopta és zálogba tette. Tagadja azonban, hogy ő a szoba ajtaját akár felnyitotta, akár kifeszitette volna a lopás elkövetése alkalmával. Azon mivel sem megcáfolt és igy elfogadható védekezést adván elő, hogy T. István szobájából, ki nálok lakott, a forgó pisztolyt akkor vitte ki, midőn ennek ajtaja takarítás céljából nyitva volt, ennélfogva az ellopott forgó pisztoly értékére való tekintettel, lopás vétségében kellett vétkesnek kimondani. Beismeri vádlott, hogy 1888. év ápr. 8-án H. Krisztina által neki azon utasítással átadott 10 frtból, hogy ezt H. Krisztina atyjának postautalványnyal küldje el, csakis 5 frtot adott fel a postán, 5 frtot pedig magának megtartott, a postai feladó-vevényt pedig meghamisította annyiban, hogy ennek az 5 forint feladását tanúsító részét 10 frtra igazítva ki (az 5-ös számot 10-esre igazította ki). Beismeri vádlott, hogy mint az »Első budapesti fogyasztási szövetkezet« ügynöke M. JáDost a nevezett szövetkezet tagjául két üzletrészlet aláírásával beíratta, beismeri, hogy ettől a két forint beiratási díjat és 10 frt első részletfizetési összeget és még 25 kr. levélirási díjat átvett és ezen összeget a szövetkezetnek meg nem küldötte, hanem magának megtartotta, holott ő a felektől, S. Bódog szövetkezeti igazgató vallomása szerint, pénzt felvenni jogosítva sem volt. Vádlottnak ezen beismerésével és károsok vallomásával ellene tehát kétrendbeli sikkasztás vétségének tényálladéka és a btkv. 392. §-ában meghatározott közokirathamisitás bűntettének tényálladéka van beigazolva, ez utóbbi azért, mert a postai feladói vevény közokiratot képez és vádlott ezt azon célból hamisította meg, hogy ez által magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen. Mindezeknél fogva vádlottat egyrendbeli lopás vétségében, kétrendbeli sikkasztás vétségében vétkesnek, egyrendbeli közokirat hamisítás bűntettében bűnösnek kellett kimondani és a rendelkező részben kitett módon büntetni. A büntetés kimérésénél enyhítő körülményül vétetett vádlott eddigi büntetlen előélete, az okozott károk csekélyebb volta, vádlott töredelmes beismerése, mely enyhítő körülmény figyelembe vételével a kir. törvényszék a btkv. 92. §-át alkalmazandónak találta. Vádlott beismeri, hogy Z. Mihálynak kárára kölcsönt akart szerezni és erre előlegül 4 frtot nevezettől fel is vett, kölcsönt