A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 1. szám - Tanukihallgatás és a s.-a.-újhelyi kir. törvényszék!

JOGESETEK TARA FELSÜBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a -<Jog« 1. szamához. Budapest, 1892. január 3-án. Köztörvényi ügyekben. V hozomány a uő tulajdona a házasság tartama alatt is es csak a kezelés Itleti ;i férjet ; ezen jogosultság azonban okszerűen feltételezi, hogy a hozomány a férjnek átadva legyen s mindaddig, mig ez nem történik, harmadik szeméi vekkel széniben meg nem tagadható a nőtől azon josr, hosry a visszatartott hozományt követelje, midőn ezáltal a férjnek jogai nem érintetnek. A nagy szentmiklósi kir. járásbíróság (1890. okt 22-én ő,019.) K. Jelicza felperesnek özv. K. Ikonie alperes ellen 820 frt s jár. iránti perében felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperesnő keresetét azon cimcu indítja, hogy alperesnő a felperesnői hozományát átvette, de neki át nem adta. Ennek ellenében alperesnő azzal védekezik, hogy vett ugyan át pénzt felperesnő atyjától, de nem hozomány címén, hanem oly (•élből, hogy a házastársaknak házi és gazdasági felszerelése evvel beszereztessék. így tehát maga alperes is beismeri, hogy tényleg csakis női hozományról lehet szó. Miután azonban a hozomány a férjuek átadandó és habár tulajdonjoga az asszonyt illeti a rendelkezési jog a házasság fennállása alatt az ingó hozománynál egyedül a férjé, nem felperesnőnek, hanem csakis férjének lehet kereseti joga alperesnő ellenében az állítólag átvett, de ki nem szolgáltatott készpénzhozomány iránt, mert ezen hozomány tekintetében nem alperesnő, hanem a férj felelős felperes irányában. Elutasítandó volt tehát felperes keresetével annyival is inkább, mert azon jogviszony, mely felperesnő atyja, ki állítólag a hozományt adta és alperesnő között fennáll, felperesnőnek alperesnő ellen kereseti jogot nem adhat, hanem alperesnő egyedül szavatosa lehet felperesnő atyjának azon követelés tekintetében, melyet felperesnő férje a hozomány kiszolgáltatása iránt felperesnő atyja ellenében támaszthatna stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1891. március 23-án 61,444.) az első bíróságnak ítéletét megváltoztatja, felperesnek kereshetőségi jogát megállapítja, ennélfogva utasítja a kir. járásbíróságot hogy hozzon új, a kereset érdemére vonatkozó ítéletet, mert a hozomány, melyet a nő kezelés vagy élvezet végett átad férjének, még az átadás után is tulajdona marad a nőnek, minthogy pedig felperes keresete szerint az alperes által állítólag jogtalanul visszatartott hozomány kiadatását kéri, a mely hozomány felperes férjének még átadva nem volt, ennélfogva annak kiadatását egyedül a hozománytulajdonos, vagyis felperes követelheti. A m. kir. Curia (l891.dec. 4-én 9,098.): A másodbiróság Ítélete hleybenhagyatik stb. Indokok: A hozomány a nő tulajdona a házasság tartama alatt is, és csak a kezelés illeti a férjt; ezen jogosultság azonban okszerűen feltételezi, hogy a hozomány a férjnek átadva legyen és mindaddig, mig ez nem történik, harmadik személyekkel szemben meg nem tagadható a nőtől azon jog, hogy a visszatartott hozományt követelje, midőn ezáltal a férjnek jogai nem érintetnek. Ugyanazért és mert annak elbírálása, hogy milyen összeget vett át alperes felperes pénzéből és ebből milyen részt bocsátott tényleg felperes férjének rendelkezésére, a per érdeméhez tartozik, felperesnek kereshetőségi jogát megállapítani s az ennek megfelelően hozott másodbirósági ítéletet helybenhagyni kellett. A fennálló loítószabályok szerint a betétjegy csak akkor adható ki, ha a betét lefizettetett s igy a szerencseszerzödés felperes s a kincstár közt <sak ezen betét lefizetése után jöhet létre. A távirat csak a lottógyiijtönck szóló felhívás, melynek az utóblii megfelelni nem köteles, sőt mintán a távirattal egyidejűleg a betétösszeg nem adatott s a lottó-utasítás 11. §. értelmében a lottójátéknak, vagyis a megtenni szándékolt számoknak a jáléklajstromba hitelre való beírása tilos, a lottó-gyűjtő a kérdéses számokat csakis saját számára s veszélyére írhatja a lajstromba s azokat sí ját számára s veszélyére teszi meg. A lottó-utasitás 18. §. értelmében a lottó-gyiijtök a saját számadásokra beirt lottó-játékot, illetve az ez iránt kiállított betétjegyet elárnsitani jogodtvák. A postii-kincstár szavatolási kölcle/ettaége csak arra terjed ki, hogy az átvett pénz kiszolgáltassák az intézvényezettnek, az elkésett kézbesítésből netalán származható kártalanításról azonban a postai szabályzatban vagy vevényben mi sem fordul elő. A szegedi kir. törvényszék : Fáry István ügyvéd által képviselt Sz. György felperesnek dr. Fráter Gyula ügyvéd által képviselt T. Sándor és T. Mihály ugy a m. kir. posta-kincstár alperesek ellen 4080 frt s jár. iránti perében felperest keresetével elutasította stb. Indokok: Felperes keresetében azt adja elő, hogy 1. rendű alperes szegedi lottó-gyüjlőhöz A. a. szerint 188<j. október hó 15. napján táviratilag a bécsi húzásra megtétel végett 77, -!4, 88 számokat megsürgönyzött s arra a B. alatti szerint 1 frt tételt még ugyanaz nap postai utalványnyal küldött, mégis dacára, hogy 1. r. alperes ezen számokat a játéklajstromba bevezette, felperes fiának Sz. Istvánnak másnap, azaz október hó 16-án a betéti jegy (resconto) kiadatását, ugy a postai utalványnyal elküldött s október 17-én érkezett 1 frt átvételét, mert akkor már a kihúzott számok nyeréséről tudomással birt, megtagadta; hanem a felperes tulajdonát képező játékjegyet fiának T. Mihálynak átadta, ki is a nyereményösszeget felvette: miért is kéri 1. és 2-od rendű alpereseket a jogtalanul felvett összegek visszatérítésére egyetemleg és a m. kir. postakincstárt az utalványnak késedelmes kézbesítése miatt, mint felelőst elmarasztalni. A felperes és 1. r. alperes, mint a m. kir. lottó-kincstár megbízottja között a szerencse-szerződés criteriumával bíró eme jogügylet megkötöttnek csak akkor tekintethetik, ha a kockázott összeg a szerencsesorszámok eldőlése előtt készpénzben lefizettetik. Minthogy pedig felperes azon állítása, hogy a hivatkozott számok betéti jegyét első rendű alperes az utalványozott összeg megérkeztéig zálogban visszatartotta, ennek tagadásával szemben a per folyamán kihallgatott tanuk vallomásával nem igazoltatik, az eskü általi bizonyításnak pedig helyt adni nem lehetett, mert még az esetre, ha valónak vétetnék is felperes azon állítása, a lottógyüjtők részére kiadott utasítás 11. §. értelmében játékot hitelre beírni vagy készpénz lefizetése nélkül tételeket elfogadni tilos lévén, ez alapon felperes és 1. r. alperes, mint lottógyüjtő között érvényes jogügylet létre nem jöhetett. Minthogy továbbá első rendű alperes el nem ismeri, hogy felperes sürgönye folytán a játék-lajstromba bevezetett számok betéti összegét kézhez kapta, sőt felperes keresetében maga is csak azt állítja, hogy fia Sz. István a felmutatott postai vevénynyel csak jelezte a pénz elküldését, de azt le nem fizette ; minthogy továbbá a kiadott utasítás 18 §-a szerint a lottógyüjtőknek joguk van ugyan játékokat számadásuk és veszélyükre beirni, de azon jegyek elárusítandó jegyeknek tekintendők lévén, felperes csak akkor fizette volna meg arra tulajdonjogát, ha a húzás előtt a tétel összegét kifizeti. Minthogy végre 1. r. alperes a húzás után érkezett postautalványt a fentebbiek szerint jogosan utasította vissza; azon tényével, hogy a húzásig ki nem váltott játékjegyet tovább adta 2. r. alperesnek, jogtalan cselekményt nem követvén el, mig •>. r. alperes jóhiszeműleg vévén meg a felajánlott játékjegyet, felperest ezek iránti keresetével elutasítani kellett. De elutasítandó volt felperes a 3. rendű alperes elleni keresetével is, mert a B. alatti továbbítás végett feladott utalvány késedelmes kézbesítéséért, ugy az ebből netán származható károkért a m. kir. posta-kincstár a csatolt postai szabályzat 33. §. 3. pontja szerint felelősségre nem vonható stb. A budapesti kir. ítélő tábla: (1891. jan. 27-én 58,420.) az elsőbiróság Ítéletének azt a részét, mely szerint felperes a 2. rendű alperes T. Mihály és a 3. rendű alperes magyar kir. posta-kincstár ellen támasztott keresetével elutasittatott, helybenhagyja. Az első bíróság Ítéletének azt a részét azonban, mely szerint felperes az első rendű alperes T. Sándor ellen indított keresetével is elutasittatott, a kir. itélő tábla megváltoztatja és a most nevezett első rendű alperest T. Sándort 4,080 frtnak s jár. megfizetésére kötelezi. Az első rendű alperes ellenében a perköltséget kölcsönösen megszünteti stb.