A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 18. szám - A birói kiküldöttek napidíjairól

Tizenegyedik évfolyam. 18. szám. Budapest 1892. május 1. Szerkesztőség: T.j Ridolf-rakpart 8. sz. Kiadóhivatal: V., RudoIf-iiikpiu-1 3. sz. Kéziratokvissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatal hoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) [5 Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 fit 50 kr. fél » 3 » — » egész » fi » — > Az előfizetési pénzek bérnientesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : A birói kiküldöttek napidijairól. Irta : Kelemen Ernő, h.-nánási kir. albiró. — A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat igazságügypolitikai jelentősége és alapelvei. Irta : Lányi Bertalan, kii. itélö táblai biró Budapesten. — Észrevételek az örökösödési eljárásra vonatkoíó törvények módosításáról szóló törvényjavaslatra. Irta: Dr K o v aliczky Elek, kir. közjegyző Homonnán. Törvényjavaslat a sommás eljárásról. Irta : Dr. Frankfurté r Sándor, miskolci ügyvéd. — Törvényjavaslat a sommás eljárásról. — Belföld. (Az igazságügyminister és az ügyvédek. — A szóbeliség a sommás eljárásban. — A nagyváiadi ügyvédi kamara felirata. — Egy főügyészi körrendelet.) — Ausztiia és külföld, (l'gyvédi küzdelem a létért a külföldön.) — Nyilt kéulések és feleletek. (A tanúkihallgatás kérdéséhez. Kérdés. Irta: Dr. Freund Henrik, tolnai ügyvéd.) - Sérelem. (Mily gyorsan dolgoznak bíróságaink. Irta : Ipse.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. - Hirdetés. MRLLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a .Budapesti Közlönyéből. (Csődök. — I'ályázatok.) A »Jog törvénytúra« iSQ2. évi folyamának t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik as 1892. éri törvétiycikkek 8. és Q. ivét (113—144. lap). As esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. A birói kiküldöttek napidíjairól. (A 2,781 1886. számú igazságügyminiszteri rendelet.) Irta: KELEMEN ERNŐ, h.-nánási kir. albiró. Xem minden keserűség nélkül meditálok az előttem fekvő s a címen olvasható szám alatt 1886. évi március hó 2-ik napján kelt igazságügyminiszteri rendelet felett s azt hiszem, alig akad a birák és bírósági hivatalnokok, vagy mint a kérdéses rendelet címe mondja: »az igazságügyi közegek* közt valaki, a ki valaha vizsgálóbírói funkciót teljesített vagy teljesít — mint a mely funkció leginkább enged tért a rendelet intézkedéseinek élvezésére — hogy hasonló keserűséggel nem gondolna a fenti rendelet intézkedésére. S hogy e keserűség nem is indokolatlan, ép annak kimutatása akart ezen cikk egyik — bár csak mellékes — célja lenni, a főcélja pedig az, hogy meghallják és megértsék a fenti rendelet eredő helyén is azon óhajtá-t, miként a méltányosságnak megfelelő intézkedéssel vége vettessék az annyi jogos felháborodást szült s igazán alig indokolható s mondhatni szerencsétlenül született rendelkezésnek. Nehogy azonban >>filius ante patrem« beszéljek, lássuk magát a rendelkezést, mely kivonatosan közölve ekkép hang- | zik: »midőn a bár hivatali székhelyen kívüli kiküldetésben az éjet nem kell elkerülhetlenül házon kivül tölteni, hanem abba visszatérhetnek (az »igazságügyi közegek*), akkor rendszerint csak fél napidíj számitható fel«. Azt kívánom még itt megjegyezni, hogy a napidíj még az esetben is csak »mérsékelt*, ha az éjet házon kivül kell tölteni, a mi úgy értendő, hogy az illető »közeg« mindig egy fokkal alantabb lévő állás napidíját kapja, vagyis a biró az albiróét, a jegyző az aljegyzőét stb. Nem keressük az okokat, a melyeknek okozata vagy szüleménye lőn ezen rendelkezés, mert hisz erre egyszerűen azt felelhetnék, hogy biz ezt a takarékosság szülte, a mely egyik irányelve volt az akkori igazságügyérnek. De hát minden takarékosság a »közegek« bőrére megy? Elég takarékosság már az ő rovásukra a »mérséke!t« díjszámítás! Azt is mondhatná valaki, hogy megvan a rendeletben magában az indokolás: »az államköltségvetés »utazási költ- 1 Lapunk mai szárút) scgek«, különösen pedig »bú'nvádi eljárási átalány« hitelrovataíriák jelentékeny megterheltetése következhetnék be«, ha az előbb érvényben volt 3.3tl/1874. számú igazs. min. rendelet továbbra is érvényben marad. Hát biz ez egy kicsit praeventiv intézkedésnek látszik, a mi hogy szükségtelen volt, következtethető magából az indokolásból. Azt mondja ugyanis a rendelet indokolása, hogy a megterheltetés bekövetkezhetnék, de eddig b s nem következett s valószínűleg nem következett volna be azután sem, figyelembe véve különösen az igazságügyminiszterium számvevőségének éber figyelmét, a mely kötelességszerűen nagyon meg tudja látni a '/a krajcárral nagyobb felszámítást is. Ettől eltekintve is azonban annyi ellenőrzés alatt áll a »közeg« uti naplója, míg az érvényesítve lesz, hogy a legiosszabb akaratnak is bajos volna az államköltségvetés hitelrovatainak jogtalan megterheltetéséhez közreműködnie, igazolni kellvén a kiküldetés szükségét, megtörténtét, az eltöltött idő mennyiségét, az út távolságát kilométerekben, szóval mindent a legnagyobb pontossággal. A mi pedig jogosan terheli az állami költségvetést, azt nem lehet jogosan az egyesek kárára lefaragni. Az a körülmény azonban a legkülönösebb, hogy tudtommal a fél napidíjas rendelkezés csak az »igazságügyi közegeket* terheli, a kormányzás többi ágainak közegei pedig húzzák az ő méltán megérdemelt s egy cseppet sem felpanaszolt egész napidíjukat akkor, ha hivatali székhelyükön kivül egy munkanapot eltöltöttek, a mi a birói ügyviteli szabályok szerint 7 órát tehet ki. Hogy miért kell épen az igazságügyi közegek«-nek az állam ezen mostohaságát elviselniök, azt megmagyarázni, megérteni nem tudjuk; mert hát hál' istennek az igazságügyi budget nem hogy deficitet szokott volna feltüntetni, de szépen jövedelmez a többi ágaknak is. Vagy talán csakugyan a Curia nagytekintélyű elnökének a birói szegénységi fogadalomra vonatkozó nyilatkozatát akarták ezzel is előzőleg támogatni ? Vagy a bit ói függetlenséget akarták ezzel megőrizni ? Hisz azt tudja mindenki, hogy a bírónak még minden melléktekintet nélkül kínálkozó baráti szívességet sem lehet elfogadnia s igy kiküldetések alkalmával nagyon rá van utalva napdíjára, a mely pedig kiadásait vagy épen nem, vagy csak szűken fedezi. Hát az uti fáradozásnak mi a jutalma ? Ha most még hozzávesszük, hogy a vidéki fogadósok, vendéglősök, korcsmárosok nagyobb része abban a téves hitben leledzik, hogy a birói tekintélylyel, mely a magyar birói karnál büszkeséggel mondhatóan a maga sértetlenségében fenáll — együtt jár a mód, a tehetőség, a vagyon is: nagyon el kell készülnie a bírónak kiküldetéskor a fogadás dupla krétájára, a mely tudvalevőleg »ad hominem« mérten csinálja a kontót. Hej pedig ha ugy igazán ismerné a helyzetet, lehet hogy a számadás jóra ütne ki a biró vagy egyéb közeg tárcájára. A másik nem épen méltányos része az intézkedésnek az, hogy a ^szakértők, ha reggel indulva déli étkezésre visszatérnek, vagy délután indu'va éjjelre térnek vissza lakásukba, szintén csak fél napidíjat, ennél több időt igénylő folytonos működés esetén pedig egész napidíjat számithatnak fel. De hát miért számithat a szakértő többet, mint a biró, egyenlő időtöltés esetén, mikor ugy is nagyobb a díjazása s azon kivül a szakértői vélemény vagy boncolás stb. külön is honoráltatik ? Igazán siralmas állapot! Indulhat otthonról a biró hajnali négy órakor s visszatérhet éji tizenkét órakor, csak a »mérsékelt« napidíj felét kapja, mert hát nem hált »a házon kivül«. Ennek a sajátságos rendelkezésnek azután az a még sajátságosabb eredménye is van, hogy egy egész napidíj semmifélekép nem számitható, mert ha a kiküldött »a házon kivül meghál, akkor már csak másnap reggel indulhat, a mely 1 1 1 oldalra (erjed.