A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 18. szám - A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat igazságügy-politikai jelentősége és alapelvei. (Befejező közlemény.)

150 A J O Gr. napra megint külön fél napidíjat számit s igy ha a kiküldött j épen kényelmeskedni akar, a rendes számítás mellett egy napidíj helyett jogosan felszámolhat másfelet s akkor a takarékoskodó rendelkezéssel ott vagyunk, a hol az a bizonyos izraelita i Mádról s a mit nyertünk a vámon, elvesztettük a réven. Furcsa még az is, hogy az »igazságügyi közegek« a kilométerpénzben is megvannak rövidülve, a mennyiben kilométerenkint 16 kr. fuvarköltséget, a pénzügyi s egyéb tisztviselők 20 krt, sőt talán többet is kapnak, pedig hát a birót se viszi az a fuvaros olcsóbban, mint a fináncot, postást, mérnököt stb. Nagyon idő- és alkalomszerűnek találtam e rendelet szellőztetését most, a midőn szóban forog az állami tisztviselők s egyéb alkalmazottak javadalmazásainak szabályozása, | miután ha a javaslat törvényerőre emelkedik, lehetetlen fenállania az egybefüggő s egymást kiegészítő 3,31-1/874. és 2,781/886. sz igazságügyminiszteri rendeleteknek. Ugyanis a 3,341/875. sz. rendelet az »igazságügyi közegek«-et tizenkét rang, illetve napidíjosztályba sorozza, holott a javaslat csak tizenegy osztályt állit fel. Tehát ha egyébért nem, már csak azért is változtatni kell a rendeleteken, mert különben a XII. napidíj osztályba sorozottak nem tudhatják, melyik napidíj osztályzat szerint számítsák a kiküldetéskor díjaikat. Vagy talán a »mérséklés« miatt tovább is érvényben fogják hagyni a XII. napidíj osztályt is, hogy igy a törvény szerint Xl-ik és utolsó díjosztályba tartozók részére maradjon még egy >>mérséklő« kategória? Ez fából vaskarika lenne s ugyanazért a kérdéses két rendelet tovább meg nem állhat. Több alkalommal tapasztaltam, hogy e lapokban szellőztetett dolgok nem kerülik el a miniszter ur figyelmét s épen e körülmény bátorított arra, hogy a midőn az alkalom nemcsak kínálkozik, de majdnem szükségszerűvé teszi a fenti rendelet módosítását, magas figyelmébe ajánljam a fentieket s midőn ezt tettem, nemcsak a magam szerény nézetének adtam kifejezést, de tolmácsa voltam az igazságügyet szolgálók óhajának is, a mi röviden kifejezve az volna, hogy addig is, mig a javadalmazások szabályozására vonatkozó javaslat törvényerőre emelkedik, helyeztessék hatályon kívül a 2,782/886. sz. rendelet s lépjen érvénybe a 3,341/874. sz., a javaslat törvényerőre emelkedése után pedig a napidíjosztályzat általános és egyöntetű s ne a kormányzati ágak szerint elkülönített legyen s a kiküldetéseknél a munkaidő mennyisége vétessék tekintetbe s szűnjön meg az úgynevezett »mérséklés« s a mi megadatik a többi kormányzati ágaknál, adassék meg az az igazságügynél is s hiszem, hogy ez nem fogja lohasztani az ugy is nagyon szükséges munkakedvet. A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat igazságügy-politikai jelentősége és alapelvei.:,v Irta : LÁNYI BERTALAN, kir. ilélü táblai biró Budapesten. (Befejező közlemény.) A per és a tárgyalás egységének elve azonban két irányban módosul. Az egyik a kérdés k ii 1 s ő, a másik pedig annak belső oldalát érinti. Ugyanis : a) Az egység fogalmából az következnék, hogy a pervitához tartozó minden kérdés együttesen tárgyaltassck és egyidejűleg nyerjen megoldást. Ámde ezzel szemben figyelembe veendő, hogy a szóbeliség azt hozza magával, miszerint a tárgyalás anyaga lehetőleg egyszerű és könnyen áttekinthető legyen. A megoldandó kérdések összehalmozódása mellett sokszor lehetetlenné válnék, hogy a biró még a szóbeli tárgyalás közvetlen benyomása alatt hozzon Ítéletet s ez ismét azt eredményezné, hogy a tárgyaláson szóval előadottak elvesztenék azt a jelentőségüket, mely azokat a szóbeliség alapján construált perben megilleti s e helyett az írásbeli feljegyzések válnának az ítélet egyedüli alapjává. Ennek elhárítása végett szükséges, hogy a perbeli eljárás a per anyagának határozottan elkülönített részekre való megosztásával több szakaszra legyen felosztható ugy, hogy ezen szakaszok mindenikét a felekre és a bíróságra nézve kötelező külön bírói határozatok fejezzék be, a melyek együttvéve a végitéletet eredményezik.1 Ily perszakaszok képződését a törvény vagy kötelezően rendelheti el, vagy a biró belátásától teheti függővé. * Elözö közlemények *A Jog« 15., 16 és 17. számaiban. 1 L. a német polg. perrendtartás indokolását. Általános rész 7. §. Vannak egyes előkérdések, melyeknek eldöntésétől függ, vájjon a felek közt a processualis jogviszony létrejöhet-e? vájjon alperes a felperessel szemben pert állani tartozik-e ? Ezeket a jobbára egyszerű kérdéseket a per érdemével összevegyiteni semmi esetben sem volna célszerű s ezért indokolt annak kötelező kimondása, hogy a per létrejöttéhez szükséges körülmények az u. 11. per előfeltételek a per érdemétől elkülönitendők s hogy a per előfeltételek hiányából tehető kifogások az u. n. pergátló kifogások a pernek egy külön szakaszában a bevezető eljárás (Vorverfahren) során tárgyalandók és eldöntendők (jav. 23. és 24. §.) mig a per érdemének a megelőző perszakasztól elkülönített tárgyalása az érdemleges eljárás (Hauptverfahren) keretébe tartozik. Hogy azután lehet-e a per érdemének tárgyalását és eldöntését részekre osztani vagy nem, azt a fenforgó eset összes körülményeinek számbavételével csakis a biró állapithatja meg. E tekintetben a törvényhozás kötelező szabályt fel nem állithat s eleget tesz feladatának, ha a bírónak módot nyújt, hogy a szóbeli tárgyalást az anyag megosztása által egyszerűsíthesse (jav. 37. §.), hogy a kereseti vagy viszonkereseti kérelemnek végeldőntésre alkalmas része felett külön ítéletet (részitéletet) hozhasson (jav. 98. §.), valamint hogy az alap és mennyiség szerint elkülöníthető vitáknál az előkérdést közbenszóló Ítélettel előzetesen állapithassa meg (jav. 100. §.)Magától értetik, hogy a tárgyalás egysége csakis a törvény rendeletéből vagy a biró intézkedéséből keletkezett egy perszakaszra nyerhet alkalmazást s hogy minden szóbeli tárgyalás, mely egy külön perszakasz korlátai köze esik, az egység szempontjából magában álló egésznek tekintendő (jav. 27. §.). [J) A tárgyalás egysége mellett principialiter ki van zárva az állitások és bizonyítások concentratiója, vagyis esetlegességi elv (Eventualitáts Maxirne), mely szerint az, a mi a tárgyalás elején vagy a tárgyalás folyamának egy meghatározott stádiumában fel nem hozatott, többé figyelembe nem vétetik. Ez az elvi álláspont abban culminál, hogy mindaz, a mi a határozatot megelőző szóbeli tárgyaláson felhozatik : idejében felhozottnak tekintendő. Ezt az álláspontot magáévá teszi a javaslat is (27. §.), a mennyiben elfogadja a tárgyalás egységének eszméjét s csakis arról gondoskodik, hogy a tárgyalás elhúzásának elejét vegye. (28. §.) Ámde a gyakorlati szempont a fe'állitott elv szigorít consequentiáinak enyhítését teszi szükségessé. Ugyanaz a tekintet, mely a per előfeltételeknek egy elkülönített perszakaszban való tárgyalását tette szükségessé, megköveteli azt is, hogy alperes azokat a kifogásokat, melyekkel a perbebocsátkozás kényszerét magától elhárítani akarja, a kereset előadása után e g y ü t te s e n terjeszsze elő. (jav. 23. §.). E tekintetben tehát a concentratio elve (az esetlegességi elv) jut érvényre,2 ép ugy, mint a hogy — bizonyos tekintetben — ugyanennek az elvnek consequentiái nyernek alkalmazást akkor is, a midőn a tárgyalás és a birói eldöntés anyagának megosztása folytán több egymástól elkülönített perszakasz képződik. Az egység elvének szertelen túlhajtása, sőt elferdítése volna a tételt ugy felállítani, hogy az itélet alapját csakis az utolsó tárgyalás képezheti és hogy az, a mi az ítéletet közvetlenül megelőző tárgyaláson fel nem hozatott, a bíróra nézve egyáltalán nem létezőnek tekintendő. Az ily felfogás könnyen arra vezetne, hogy elismerések, lemondások, beismerések s a feleknek rendelkezést magukban foglaló egyéb cselekményei és nyilatkozatai, melyek valamely előző tárgyalás során tétettek, egy más tárgyalás folyamán visszavonhatok. Már pedig arra kell törekedni, hogy a felek cselekményei, melyekkel az ügy tisztázásához, a pervita lebonyolításához céltudatosan és az előirt alakban hozzájárulnak, az eljárás egész folyama alatt tartsák meg hatályukat (jav. 102. §. második bek.). Ep ugy nincs jogosultsága annak a consequentiának sem, hogy abban az esetben, ha a fél valamely folytatólagos tárgyalásról marad el, az előző tárgyaláson felhozottak figyelembe nem vehetők s a fél ugy tekintendő, mintha az első tárgyalásról maradt volna el. (Contumatialprincip.) Ezt a consequentiát s annak téves kiindulási pontját a javaslat el nem fogadja (47. §.), mert magát a szóbeliséget oly ab2 L. a német birod. perrend indokolását.