A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 17. szám - Meddig tartanak a perek Austriában és meddig nálunk?

A JOG. 67 megjelölést alperes ragj személyesen, vágy más az ö beleegyezésétel irta, a mit ha nem bizonyít, a ke/esi kötelezettség ki nem mondható. A perben nem álló előző a váltóporbon tanuságté télre bocsátható. (M. kir. Curia 1391. november 30. 325. sz. a.) HegSEÜni életbiztosítási szerződésnél a biztosított a biztositási dij rejébeii kiállított váltók megfizetésére köteles, ha nem bizonyítja, hogy a váltók jövendőbeli dijakra vonatkoznak. (A m. kir. Curia 1S92. mire. 24-én, 554/891 \.sz. a.) .V hatálytalanítandó jogügylet keletkezese helyének és a kielégítés helyének bírósága az L868 : LIV. t.-e. 35. §-ának első bekezdése értelmében illetékes a megtámadási perre nézve. Ha a megtámadási kereset nem az alperest a közadós ellen eredetileg illető követeles vagy az ennek alapjául szolgált kereskedelmi ügylet, hanem a követelesre létrejött egyezségnek hatálytalanítása iránt indíttatott: ezen kereset nem tartozik a kereskedelmi biróság hatáskörébe. (A kassai kir. tábla 1892. február 29. 791. sz.) Bün-ügy ékben. Az 1880. évi XXXVII. t.-cikk 44. §-ával törvényerőre emelt 80. sz. [. M. szabályrendelet 13. §-a szerint a részesek s orgazdák ellen a tettesek ellen eljáró kir. járásbíróság illetékes az eljárásra. A vad tárgyát képező orgazdaság a 15. T. K. :{(>">. §-ba ütköző jogtalan elsajátítás vétségével kapcsolatos lévén, ez a rétség az 1SS0: XXXVII. t.-c. 40. g-ának 1. pontja szerint a kir. járásbíróságok hatáskörébe van utalva. A mátészalkai kir. járásbíróság; (1891. március 5-én, 601. sz.) : L. Trézsit a Btk. 333., 334. J-aiban meghatározott és S. Sámuelné kárára elkövetett lopás, L. Sámuel II. r. vádlottat az ebből folyó és a Btk. 370. §-ában meghatározott orgazdaság vétségében vétkeseknek mondja ki s azért I. r. vádlott L. Trézsit a Btk. 85. §-a figyelembe vétele mellett 4 napi elzárásra, II. r. vádlottat L. Sámuelt pedig hat napi fogházbüntetésre ítéli, stb. Indokok: Vádlottak ugyan a biróság előtt tagadták a terhükre rótt lopás, illetőleg orgazdaság vétség elkövetését, tekintettel azonban arra, hogy azt bíróságon kívül S. Márton és B. György csendörök s T. Bálint kisbiró előtt beismerték, tekintettel továbbá arra, hogy semmivel sem lett igazolva, miszerint ők beismerésre bármi módon is kényszerítve lettek volna; tekintettel arra, hogy vádlottak, mint teljesen vagyontalan cigányokkal szemben alapos az a feltevés, miszerint ők 8 frtot meg sem takaríthattak tisztességes kereseteikből; tekintettel végre arra, hogy II. r. vádlottnak tudnia kellett, miszerint I. r. vádlott a pénz birtokába csakis tiltott uton juthatott: mindezek alapján vádlottakat vétkeseknek kellett nyilvánítani s cselekményükért a megszabottak szerint voltak büntetendők. Javukra vétetett figyelembe büntetlen előéletük. A. Sámuel kárára elkövetettnek állított lopás vádlott L. Trézsi tagadásával szemben beigazolható nem lévén, e tekintetben ezen vádlott vétkesnek kimondható nem volt, stb. A debreceni kir. itélő tábla (1891. december 10 én, 1,482.) : Az elsőfokú biróság ítéletét, valamint az annak alapjául szolgáló eljárását hivatalból megsemmisíti s utasítja ugyanazt a bíróságot, hogy az iratokat a kir. törvényszékhez tegye át. Indokolás: L. Sámuel vádlott azt ismerte be a csendőrség előtt, hogy a leánya által állítólag lopott 8 frtot attól, mint állítólag találtat vette át. A nevezett vádlottnak eme vallomása szerint vádlott ellen a btk. 365. g-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségével kapcsolatos orgazdaság vétsége látszik csak megállapíthatónak, az 1880. évi XXXVII. t.-c. 40. §-a 4. pontja értelmében csak a 339. §. szerint büntetendő lopás vétségével és a 359. §. szerint büntetendő sikkasztás vétségével kapcsolatos orgazdaság vétsége utaltatott a kir. járásbíróságok hatásköréhez Az idézett törvény eme é= annak 39. §-a egybevetéséből folyólag tehát a btk. 365. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségével kapcsolatos orgazdaság vétsége nem a kir. járásbíróságok, hanem a kir. törvényszékek hatásköréhez tartozik. Alaki sértést követett tehát el a kir. járásbíróság, midőn hatáskörének túllépésével emez ügyben eljárt és Ítéletet hozott, mihez képest ugy eljárása, valamint ítélete is hivatalból meg volt semmisítendő és utasítandó volt a kir. járásbíróság, hogy az iratokat a kir. törvényszékhez tegye át. A m. kir. Curia (1892. március 22-én, 2,106.): A kir. itélő tábla végzése a kir. ügyész semmiségi panasza folytán megsemmisíttetik és a kir. itélő tábla az ügynek érdemleges elintézésére utasittatik. Indokok: Az 1880. évi XXXVII. t.-c. 40. §-ának 4. pontjára történt hivatkozás a jelen esetben azért nem fogadható el, mert ugyanezen törvénycikk 44. §-ával törvényerőre emelt 2,265/80. számú I. M. szabályrendelet 13. §-ának határozott rendelkezésébe ütközik, a mennyiben ez utóbbi eljárási szabályzat szerint a részesek s orgazdák ellen a tettesek ellen eljáró kir. járásbíróság illetékes az eljárásra; továbbá, mert a jelen esetben a vád tárgyát képező orgazdaság a btk. 365. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségével kapcsolatos, ez a vétség pedig az 1880. évi XXXVII. t.-c. 40. §-ának 1. pontja szerint a kir. járásbíróságok hatáskörébe van utalva. Mindezeknél fogva a kir. itélő táblának végzését, mint törvény rendelkezésébe ütközőt, megsemmisíteni és az elsőbiróság ítéletének érdemleges elbírálására kellett utasítani, stb. Vádlott a súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek nyilváníttatván, az alsóbb fokú bírósági ítéleteknek az a rendelkezése, mely szerint vádlott a szándékos emberölés bűntettének vádja alól felmentetett, azért mellőztetett, mert ugyanazon cselekményre alapított vád alóli felmentése helyt nem foghat. A pécsi kir. törvényszék (1891. január 26-án 492): I. Mihály vádlottat a btk. 279., 65. §§. alapján szándékos emberölés bűnkisérlete és a btk. 330, 331. §§. 2. pontja alapján magánlak megsértés bűntette miatt ellene emelt vádak és következményei terhe alól felmenti. Ellenben bűnösnek mondja ki a P. Erzsébet sérelmére elkövetett s a btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés bűntettében és ezért a btk. 302. §-a alapján, de a 91. §. alkalmazásba vételevei kilenc havi börtönre itéli stb. Indokok. Vádlott határozottan tagadja, hogy ölési szándékkal ment volna a m. évi március 2-án este H. Antalné házához, hol akkor a vele vadházasságban élő, de őt elhagyott P. Erzsébet tartózkodott s azt állítja, hogy azért ment oda, hogy őt hozzá visszatérésre birja, de miután beereszteni nem akarták és szidalmazták, ingerültségében behatolt s a nála levő bottal megverte, mely állítása a vádlottnak, miután egyéb bizonyítékokkal meg nem cáfoltatott, annál inkább elfogadandó volt, mert az orvosi látlelet és vélemény a fejen csak egy könnyebb férülést állapit meg, mig a súlyosabb sérülések a karán ejtettek s így vádlott a szándékos emberölés bűnkisérletének vádja alól fölmentendő volt. De fel kellett őt menteni a magánlak megsértésének büntette vádja alól is nemcsak azért, mert a vádlott, midőn a vele vadházasságban élő nőnek visszatérésre birása végett ment H. Antalné általa sógornőnek nevezett egyén házához, nem jogtalanul ment oda, hanem legfőképen azért, hogy habár tény is az, hogy H. Antalné házába ennek akarata ellenére erőszakkal hatolt be, eme ténykedést nem önálló bűncselekményképen, hanem egy másik súlyosabb beszámítás alá eső bűncselekmény eszközeként ugyanazon egy akarat-elhatározással követte el s így a súlyosabb beszámitás alá eső bűncselekmény eme bűncselekményt absorbeálja. Ellenben miután vádlott maga is beismeri, hogy a vele vadházasságban élő, de akkor külön lakó P. Erzsébetet a nála volt bottal megverte s azon az orvosi látlelet és szakértői véleménynyel igazolt 20 napon túl gyógyuló súlyos testi sértést ejtett: a súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek volt kimondandó. A büntetés kimérésénél vádlott rovatlan előélete, azon meg nem cáfolt állítása, hogy bortól felhevült állapotban ment a tett színhelyére s ott úgy a sértett, mint testvére szóbeli becsületsértései által ingereltetett, különösen azon körülmény, hogy P. Erzsébet sérült közjegyzőileg hitelesített nyilatkozatában, úgy az utolsó végtárgyaláson is beismeri, hogy vádlott tettlegességére ő okot szolgáltatott, de annak megbocsát és megbüntetni nem kivánja, szemben ama mint súlyosító körülmény, hogy vádlott a sértéseket vas bottal, olyan veszélyes eszközzel, mely könnyen végzetes lehetett, ejtette: oly túlnyomó enyhítő körülményeket képeznek, hogy a btk. 91. §-ának alkalmazását s a bűncselekményre kiszabott büntetés mérvének lehető leszállítását indokolttá teszik stb. A pécsi kir. itélő tábla (1891. május 25-én): a kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja. Indokok. A másnak lakásába vagy az ahhoz tartozó helyiségekbe a btk. 330. §-ában körülirt módozatok mellett történt jogtalan behatolás csak abban az esetben képezi a btk. 330. §-a alá. eső magánlak megsértése bűntettének tényálladékát, ha azzal kapcsolatban súlyosabb beszámitás alá eső cselekedet fenn nem forog. Minthogy pedig a vádlott a H. Antalné lakásába történt erőszakos behatolással kapcsolatban a súlyosabb beszámitás alá eső súl}os testi sértés bűntettét követte el, az erőszakos behatolás még abban az esetben sem vonható mint különálló büncselekedet büntetés alá, ha a behatolás jogtalansága megállapítható volna, vagy ha a súlyosabb beszámitás alá eső cselekedetre a vádlott csak az erőszakos behatolás után határozta volna el magát. Ezért a kir. itélő tábla a behatolás jogtalanságának meg nem állapithatására és az akarat-elhatározás egységére vonatkozóan az első bírósági Ítéletben felhozott indokok mellőzésével a magánlak megsértésének büntette miatt emelt vád tekintetében az első bírósági Ítélet felmentő rendelkezését azért hagyta helyben, mert a súlyosabb büntetés alá eső cselekedettel kapcsolatosan elkövetett erőszakos behatolás ténye a btk. 330. §-a szerint mint különálló büncselekedet büntetés alá nem vonható. Az első bírósági Ítélet egyéb rendelkezéseire nézve a vonatkozó első bírósági indokolást a kir. itélő tábla elfogadta stb. A m. kir. Curia (1892. márc. 15-én 8,041): Mindkét alsóbb fokú bírósági ítélet részben megváltoztatik, vádlott a súlyos testi sértés bűntettén felül a btk. 330. §-ába ütköző, a 331. §-nak 2. pontja szerint büntetendő magánlak megsértése bűntettében is bűnösnek nyilvánittatik, a reá kiszabott 9 havi börtön a 96. §-nak felhívása mellett összbüntetésül állapittatik meg, az alsóbb fokú bírósági ítéleteknek az a rendelkezése pedig, mely szerint vádlott