A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 17. szám - A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat igazságügy-politikai jelentősége és alapelvei. (Harmadik közlemény.)

140 A J O Gr. elve alapján nem tudunk, nem birunk kibontakozni, hanem e jogelvet megsértve, a tényleges birtoklást kell a telekkönyvek állapotának rendbehozásához elfogadni. Ámde a tényleges birtoklás nem képezi a valódi alapjogot, sőt lehet ez jogtalan is. Hogy mennyi jogsérelem, mennyi alapjogfosztás rejlik tehát ezen eljárásban, mennyi kárt szenved a kincstár, mennyi költségbe fog ily alapon az átalakítás kerülni: annak csak isten a megmondhatója. Azt hiszszük mégis, hogy a tényleges birtoklásra alapított telekkönyvi betétek szerkesztésével a hiteltelekkönyvek rendszerességét és a nyilvános hitel biztosságát a jövőt tekintve mindenkorra megállapítottuk. Pedig az okiratok szerkesztése és bemutatására alkalmas kényszer nélkül ennek éppen ellenkezőjét érjük el, mert ismerve népünknek fentebb indokolt indolentiáját és tudva a telekkönyveknek a tényleges birtoklásra alapított reconstructiója körül előforduló kedvezéseket, jövőben még kevésbé sietnek az illetők rendszeres szerződés és telekkönyvi átírási eljárás eszközlésére azon kilátásból, hogy jövőben a nélkül is ismét rendbehozzák a telekkönyvi bejegyzést, úgy, mint most a tényleges birtoklás alapján teszik. Ennek következése az leend, hogy tiz év elteltével újra bele kell menni a telekkönyveknek az akkori tényleges állapot szerint való rendbehozásába és ezzel járó kiadásokba. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a közjegyzői okiratok jogerejének és végrehajtóságának jótéteményét a közönség csak csekély arányban veszi igénybe. Még egy harmadik, egy nyomós oka is van ennek, a mely oknak szóba hozatala képezi tulajdonkép jelen cikk keletkezésének célját. Ezen ok abból áll, hogy jogügyletekről a közjegyzői okirat csak egy eredeti példányban vétetik fel, bármennyi külön érdekű ügyfél legyen is abban érdekelve. Az illető szerződő és kötelezettséget vállaló felek csak azon egy példányt írják alá és ezen egy példány nem adatik ki az ügyfelek kezéhez, hanem a közjegyzőnél visszatartatik. E mellett a szerződő ügyfelek kezéhez egy közjegyzői hiteles kiadvány adatik sallangos idegenszerű irálylyal, ép en nem vonzó, semmi bizalmat nem keltő, s közhitelesség tekintélyét épen nem ábrázoló alakban, melyben a bevezető és befejező záradék tömege közt maga a szerződő felek akarata, megállapodása és a kötelezettség jogi formája úgy el van bujtatva, hogy azt a kevésbé jártas irásismerőnek felkutatni alig lehet és ez a bizalomnak, a hitelességnek és a kedveitségnek rovására esik és elidegenítést szül. A közjegyzői intézmény fennállása óta számtalan eset adta magát elő, hogy a közjegyzői okirat szerkezetének és alakjának ezen idegenszerűsége magának a jogügyletnek, de ínég inkább az intézménynek ártalmára szolgált. Gyakorlati oldalról véve a dolgot, sok esetben kijelentették az ügyfelek, hogy ha oly okiratot nem vehetnek kezőkhez az ügyletről, melyen a kötelezett másik ügyfélnek sajátkezű aláírása foglaltatik: ugy nem kívánják ügyletüket közjegyzői okiratba felvétetni. Köz- és magánintézetek, alapítványok' saját értékök elhelyezéséről oly okiratot óhajtanak inkább tárcáikba elhelyezni, méh en a kötelezett félnek sajátkezű aláírása foglaltatik. Pénzintézetek csak sajátkezűleg aláirt nyugta, vagy elismervény ellenébe hajlandók az értéket kiszolgáltatni. Legújabban egy concret esetben magánál egyik állampénztárnál kiutalványozott összeg felvétele végett az érdekelt fél közjegyzői okiratba felvett nyugtatványt, illetőleg a közhitelű közjegyzői kiadványt adván át az illető pénztárnál, ott azon kijelentéssel utasíttatott el, hogy a pénzt csakis eredeti és sajátkezűleg aláirt nyugtára kaphatja meg, mert a közjegyzői kiadvány haszontalan firka, a mit a pénztár nem fogad el. Ennek — habár a pénztár részéről törvénysértést képez — következése mégis az lett, hogy az ügyfél újabb nyugtatván}' kiállítására kényszerülvén, a közjegyzői okiratra tett költség, bélyeg, akár a közjegyző, akár a fél kárára elveszett, a bélyeg visszatérítése újabb kérvény, újabb kiadás, kellemetlen utánjárás mellett is csak részben sikerült, az illető félnek a közjegyzői okirat iránt való bizalmát megrendítette. Hasonló esetekről a statistikai adatok nagy mennyiséget tüntetnének elő, melyek mind arra mutatnak, hogy a mily nagy jótétemény rejlik a közjegyzői okiratok jogerejében és végrehajthatóságában, épen annyira semmivé teszik annak jótékony hatását az idegen alakszerűségek. A gyakorlati élet számos adatai arra hívják fel a törvényhozást, hogy emelje ki a közjegyzői okiratokat az elidegenítő alakszerűségből és alkalmazza ezt a hazai jogéletünkből származó szükségletekhez. Ezt pedig el lehet érni az által, ha az érdekelt szerződő felek az okiratot a törvény általános kellékei szerinti szerkezetben annyi eredeti példányban, a mint a kölcsönös kötelezettségi viszonynál fogva kívántatik, mindezen példányokat a közjegyző előtt mindnyájan sajátkezűleg aláírván, az ekként készült eredeti példányokra a királyi közjegyző utólag közhitelességgel vezesse reá azon tények hivatalos bizonyítását, melyek az okiratot az 1871. évi XXXV. t.-cikk 79. §-a szerint közokirat erejére emelik és végrehajthatóvá teszik. E záradéknak leglényegesebb tartalma, a melyen a közokirat végrehajthatósága alapszik, abban rejlik, hogy a közjegyző az okiratot, ha több példány volna, úgy annak minden példányát, egész terjedelmében az ügyfeleknek felolvassa, esetleg tartalmát a jogcím és jogkövetkezményekre való tekintetből megmagyarázza, továbbá, hogy az ügyfelek ő előtte mindnyájan személyesen kijelentsék, mikép az okirat tartalmát megértették, e tartalom az ő akaratukat foglalja magában és azt magukra nézve kötelező erejűnek nyilvánítják és sajátkezűleg aláírták. Ily modorban egyszerűbb, világosabb, könnyebben áttekinthető okirattá válik a közjegyzői okirat, melynek minden példánya a felek sajátkezű aláírásával ellátva egyenlő alakban kiállíttatván, az első példány — annak reájegyzésével, hogy a többi másod, harmad, stb. példány kinek adatott ki — a közjegyzői irattárban hivatalos megőrzés végett visszatartatik. Ez által a többi példány hasonló közjegyzői bizonylat záradékával és az illető szerződő • felek sajátkezű aláírásával ellátva, végrehajtható közokirat minőségében kinek-kinek kezéhez jut. Ezen rendszer bizonyára nagyobb megnyugvást okoz és a közjegyzői okiratok közhitelességének és a közbizalomnak nagyobb súlyt kölcsönöz, mint a jelenlegi gyakorlat szerint kiállított idegen alakú hiteles kiadványok. A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat igazságügy-politikai jelentősége és alapelvei* Irta : LÁNYI BERTALAN, kir. itélö táblai biró Budapesten. (Harmadik közlemény.) Ott azonban, a hol a felek cselekményei vagy mulasztásai a per tárgya, vagy az azzal szoros kapcsolatban álló processuális jogok felett gyakorolt rendelkezés jellegével nem bírnak, a biró teljes mértékben teljesiti feladatát, hogy a valóságot kiderítse s hogy Ítélete az anyagi igazságnak megfeleljen. E végből a bírónak nemcsak azt kell tudnia, hogy a fél tényleg mit hoz fel álláspontja támogatásául, de tisztába kell jönnie az iránt is, hogy a fél mit képes és mit a k a r felhozni ? 1 A bírónak támogatnia kell a feleket jogaik érvényesítésében s oda kell hatnia, hogy a peranyag ugy álljon előtte, a mint az a felek valódi szándéklatának megfelel. Ezért a biró gondoskodni tartozik, hogy a felek homályos kérelmeiket, tényelőadásaikat és nyilatkozataikat felvilágosítsák, hiányos tényelőadásaikat kiegészitsék, s a mennyiben jogukat érvényesíteni kívánják, az e tekintetben szükséges kérelmeket és nyilatkozatokat megtegyék. A bírónak jogában áll, a tényállás felderítése végett a felekhez kérdéseket intézni, a feleket személyes megjelenésre idézni s a féltől az általa hivatkozott vagy az ügy alapos elbírálásához mulhatlanul szükséges okiratok s más segédeszközök bemutatását, illetve előterjesztését kívánni (jav. 32—34 §§.). A biró erre vonatkozó jogainak gyakorlását ép oly kevéssé akadályozhatja az a körülmény, hogy a fél a másik félnek homályos, hézagos, vagy ellentétes ténybeli előadását tagadásba nem vette, mint a hogy nem ütközik akadályba, hogy a beismerő nyilatkozatban foglalt dispositiót utólagos visszavonás által erejét vesztettnek tekinthesse (jav. 55. §.). A tényállás felderítésére irányzott bírói közreműködés további korlátját a bizonyítási teher megoszlásának szabályai állítják fel. Mindenik fél csak azt tartozik bizonyítani, a mire — a * EYóiő közlemények a »J o g« 15. és 1G. számaiban. 1 Schneider i. m. 5. és 62. 1.