A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 17. szám - A közjegyzői okiratok jogereje és alakja

Tizenegyedik évfolyam. 17. szám. Budapest 1892. április 24. Szerkesztőség: V., Rndolf-rakpnrt 3. sz. Kiadóhivatal: T.j Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások akiadóhivatalhoz intézetniük. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 frt 50 kr. fél » 3 » — » egész » ('* » — » Az előfizetési pénzek 1 iéi mentesen legcélszerűbben postautalványával TARTALOM: A közjegyzői okiratok jogereje és alakja. Irta: Zi mányi Alajos, kir. közjegyző Budapesten. — A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat igazságügy-politikai jelentősége és alapelvei. Irta: Lányi Bertalan, kir. itélö táblai bhó Budapesten. — Birilatos megjegyzések a jogi szakoktatási értekezletről. Irta : Dr. B a r t li a Béla, jogtanár, Sárospatakon. — A kölcsönök után járó kamatok előzetes levonása. Irta : Dr. Fuchs Ignác, ügyvéd Galánthán. — Törvényjavaslat a sommás eljárásról. — Belföld. (A fizetési meghagyásokról szóló törvényjavaslat. — A házassági jog reformja. — A pozsonyi telekkönyvi tisztviselők. — — A temesvári törvényszék.) — Ausztria és külföld. (Bolgár igazságügy. Irta : Dr. S i s rn a n o v St. Milán, bolgár legfőbb semmitöszéki biró Sohában.) — Nyílt kérdések és feleletek. (Költségmegállapitás a bagatell eljárásban. Irta : Csipkés Árpád, m.-vásárhelyi albiró.) — Az ügyvédjelöltek helyzete. Irta: Dr. Odönfy Miksa, ügyvédj. Budapesten.) — Irodalom. (A keresk. utazók jogi állása. Dr. Franz Lajostól. — Vízjogi illetékességi kérdések az osztrák jog alapján. P r a z á k G.-tól.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MRLLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) A »JTog törvénytára* 1892. évi folyamának t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik as 1892, évi törvénycikkek 7. ivét (97—112. lap). Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. A közjegyzői okiratok jogereje és alakja. Irta : ZIMÁIS'YI ALAJOS, kir. közjegyző Budapesten. Az 1874. évi XXXV. törvénycikk 111. és 112. §§. a közjegyzői okiratokat oly jogerővel ruházta fel, melynél fogva ily okiratok alapján, ha azokban a kötelezettség jogcime és teljesítésének módozatai a törvényben előirt kellékek szerint meg vannak alapítva, a végrehajtás azonnal foganatosítható a nélkül, hogy az illető jogosított fél előbb hosszas per- és jogorvoslatok utján kénytelen volna követelésének végrehajthatóságát jogerejű bírói ítélet által megállapittatni. Nagy fontosságú előny rejlik ebben. E törvény jótékony kedvezményt nyújt a jogügyletben érdekelt oly feleknek, kik jogügyleteiket közhitelességgel felruházott közjegyző előtt kötik meg. Midőn a közjegyzői intézmény hazánkban életbeléptetett, a törvényhozás méltán várhatta azt, hogy a közjegyzői okiratoknak eme jogereje folytán az ügyfelek fontosabb jogügyleteiket közjegyzői okiratba vétetik fel és méltán számithatott arra, hogy semmi szükség sem lesz közjegyzői kényszer behozatalára nemcsak oly jogügyeknél, melyek állami közérdek és a jogrend szempontjából közhitelességet követelnek, hanem még a teljesen független egyének saját fontos jogviszonyaik rendezése körül sem, mert méltán gondolhatta a törvényhozás, hogy a közjegyzői okiratok végrehajthatóságának jótéteménye okából ezen kínálkozó előnyt, a ki csak teheti, önként felhasználja. Ezen várakozás azonban nem következett be, mert csodálatra méltónak kell tekintenünk, hogy a közjegyzői intézmény fennállásának 17-ik évében nálunk a jogügyletek és az írásbeli szerződések legnagyobb része csak magánokiratba foglaltatnak, holott ily magánokiratok pervitel és jogerejű birói ítélet kieszközlése nélkül végre nem hajthatók. Hazánkban az ügyfelek nagy része most sem tudja a jogi külöbséget a közjegyzői okirat és valamely más falusi irni tudó által készített magánokirat közt, most sem tudja, Lapunk mai száma hogy közjegyzői okirat alapján pervitel nélkül az ő előnyére és javára végrehajtás eszközölhető. Még feltűnőbb jelenség az, hogy az értelmesebb, tanultabb és a jogi forgalomban többszörösen érdekelt magánosok, intézetek, társulatok, kincstári s alapítványi kezelő hatóságok, melyek mégis csak tudomással birnak a közjegyzői okiratokvégrehajthatóságában rejlő előnyökről és nincs szükségük arra, hogy e részben felvilágosittassanak, kitaníttassanak, mégis ezek nagyobbrésze jogügyleteiket, szerződéseiket szinte magánokiratba vétetik fel és semmi figyelmet nem fordítanak a jogkövetkezményekre és a magánszerződésekből keletkezhető perekre. Miben rejlik tehát voltaképen azon ok, mi az ügyfeleket a közjegyzői okiratok jogi előnyeinek igénybevételétől ily nagy mérvben visszatartja ? Áz intézmény fennállásának ideje alatt szerzett tapasztalatok erre megadják a feleletet következőkben. Első sorban kétségtelenül azt kell felemlítenünk, hogy a törvényhozás a jogi okiratok szerkesztésének jogosultságát nem köti semmiféle feltételhez hanem megengedi, hogy ily okiratot bárki szerkeszthessen szakértelem, hivatottság és felelősség nélkül. Ily szabadosság sem az ipar, sem kereskedelem, sem művészet, tudomány vagy egyéb élethivatásnál nem fordul elő, csupán a jogügyletek közötti közbejárásnál, holott pedig a jogügyletek felölelik az ember összes életviszonyait, mert a jogügylet keletkezésekor a kötések jó vagy rossz módozatától függ minden ember jövő jogi élete, családi, vagyoni, forgalmi s egyéb elágazásaiban. Nem vehetjük tehát közönyösen, hogy a szerződések alakja, tartalma a jogkövetkezményekre való figyelem és belátás gyakorlottságával szerkesztessék, vagy nem. Ha a törvényhozás a zugirászkodást és a jogügyletek körüli kontárkodást megszüntetné, vagyis, ha törvény által kimondatnék, hogy a polgári magánjog körébe tartozó fontosabb, különösen ingatlanokra vonatkozó szerződések az államot érdeklő hitel-telekkönyvi jogrendre való tekintetből vagy közjegyző előtt kötendők, vagy pedig ily szerződések csak jogi ismeretekkel biró és erre jogosított felelős egyének által szerkesztethessenek és ezek aláírásával elláttassanak, mert különben a telekkönyvi jogok megszerzéséhez bizonyító erejök nem lesz: ebben az esetben, vagy ehhez hasonló törvényhozási intézkedések esetében nemcsak hogy a zugirászat átkos befolyása szűnnék meg, mely jelenleg országunkban a jogi zavaroknak millióit szaporítja, hanem a közjegyzői okiratok végrehajtásához kötött előnyökről mindenki jóakaró felvilágosítást nyerne az okirat szerkesztésében eljáró jogtudó által, miután a jogok és kötelezettségeknek jövőre való vonatkozásaiban az ez által szerkesztett szerződés közjegyzői okirat jogerejével mindenkor felruházható volna. Másodsorban a közjegyzői okirat-kényszernek kisebb vagy nagyobb mértékben való behozatala áll előtérbe. Bármennyire pcrhoi reskáljuk ezen kényszer kérdését, bármennyire dédelgetjük azon szabadságelvet, hogy saját ügyeit ki-ki tetszése szerint szabadon intézhesse, mégis ugy látszik, belejutottunk azon időbe, midőn e kényszer kérdésével szembe kell néznünk. Ugyanis jelen időig nem állott fenn kényszer sem az örökösödési ügyek rendezésére nézve, sem a telekkönyvi jogokra vonatkozó ügyletek megkötésére és bejegyzésére nézve, mert ugy vélekedtünk, hogy a szabadságérzet a jogcselekményeknél kizár minden ily kényszert. Es ime épen ezen vélekedés által odajutottunk, hogy a hitel-telekkönyveknél a jogváltozások, átruházások bejegyzéseinek többszörös elmulasztása folytán bekövetkezett végtelen zavarból és bonyodalomból most már a jogfolytonosság nagy 14 oldalra terjed.