A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 16. szám - A szerződések magyarázatának tanához - Bírói hatáskör és kötelesség. (Adalék a győri kir. tábla judicaturájához.)

A J oszlásnak megfelelő egyenlő arányú részesedés egyénenkint megilleti. Ebből kifolyólag a társaság az igazgatósága tagjai irányában a nyereségjutalékban való részesítése iránti kötelezettségének eleget tesz, ha az alapszabályilag meghatározott és a közgyűlés által jóváhagyott mérleg alapján a nyereségjutalék összeget az igazgatóságnak, mint ilyennek kiszolgáltatja. A nyereségjutalék összeg pedig az igazgatóság tagjainak összességé^ illetvén meg, az abban való egyénenkénti részesülést az igazgatóság tagjai egymás között vannak jogosítva meghatározni és pedig már azért is, mert a dolog természetéből folyik, hogy az igazgatóság tagjainak egymás közötti részesedési aránya, az egyes tagoknak működési körére és a kifejtett tevékenység ismérvére tekintettel különbözően is megállapítható. Miután felperesek a per rendén kétségbe nem vonták azt, hogy ai alperes társaság az 1888. üzleti évre az igazgatóság tagjainak alapszabályszerüleg kijáró egyezségjutalékot a közgyűlés által jóváhagyott mérleg alapján az igazgatóságnak tényleg kiszolgáltatta, az alperes társaságot az igazgatóság egyes tagjai irányában a nyereségjutalékból esetleg őket megillető részjutalék kiszolgáltatása tekintetében további felelö.-ség nem terhelheti, s ez okból: mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztatásával a felperesek a jogelődjüket igazgatósági tagi minőségében az 1888. évben elfoglalt állásából következőleg a nyereségjutalékból megillető aránylagos részösszeg iránti keresetükkel elutasitandók voltak stb. Bün-ügy ékben. A maros-vásárhelyi m. kir. itélö tábla I. büntető határozata. V királyi usryésa és mauánvádló felebbezési joga az lss:i. évi VI. t.-c. .!. §. -2. pontja alapján. H. Ignác becsületsértési ügyében, melyben a csíkszeredai kir. törvényszék az ugyanottani kir. járásbíróságnak a btk. 261. § ában irt becsületsértés vétsége miatt elmarasztaló Ítéletét vádlott, felebbezése folytán helybenhagyta, a kir. ügyész pedig ezen ítélet ellen azon okból, mert a btk. 258. §-a szerint minősülő és másodiokúlag a kir. ítélő tábla hatásköréhez tartozó rágalmazás esete forog fenn, felebbezéssel élt, a kir. itélö tábla 1892. március hó 2-án 99,892 — 11. szám alatt hozott határozatával kimondotta, hogy : síz ISISJ : VI. t.-c. i. j"-ában felsorolt ügyekben a kir. ügyész és magánvádló a másodbiróság ítélete ellen ezen törvény j. f. 2. pontja alapján, ka bűntett vagy oly vétség esete forog fenn, a mely elsöfokülag a kir. törvényszék hatásköréhez tartozik, mindig, ha azonban oly vétség esete forog fenn, a mely elsöfokülag a kir. járásbíróság, másodfokülag pedig a kir. itilö tábla hatásköréhez tartozik, csak akkor élhet felebbezéssel, hogy ha az clsöbiróság Ítélete ellen is felebbezett. Indokok: Az 1883: VI. t.-c. 3. §. 2. pontja általánosságban mondja, hogy az 1. §-ban felsorolt ügyekben a másodbirósági ítélet ellen a kir ügyész és magánvádló felebbezéssel élhet, ha bűntett, vagy oly vétség esete forog fenn, mely másodfokülag a kir. törvényszék hatásköréhez nem tartozik, a nélkül, hogy intézkedést foglalna magában azon esetre nézve, midőn a kir. ügyész vagy magánvádló a kir. járásbíróság ítélete ellen nem felebbezett. Hogy a kir. ügyész és magánvádló akkor, ha bűntett, vagy oly vétség esete forog fenn, mely elsőfokon a kir. törvényszék hatásköréhez tartozik, a kir. törvényszék, mint másodbiróság ítélete ellen minden esetben, tehát akkor is felebbezhet, hogy ha a kir. járásbíróság Ítélete ellen felebbezéssel nem élt, kétséget nem szenvedhet, mert ez oiyan ok, mely miatt az 1883 : VI. t.-c. 7. §, szerint, másodfokülag a kir. itélő táblához utalt ügyekben is a m. kir. Curiához felebbezésnek van helye és mert az esetben, ha mindkét alsóbiróság átlépi hatáskörét, a kir. itélő tábla nemcsak a kir. törvényszék ítéletét, hanem egyidejűleg a kir. járásbíróság ítéletét és az egész eljárást hivatalból megsemmisítheti s elrendelheti, hogy az iratok az elj. szab. 84. ij-a alapján a kir. ügyészséghez áttétessenek. Ha azonban csak oly vétség esete forog fenn, a mely elsöfokülag a kir. járásbíróság és másodfokülag a kir. itélő tábla hatásköréhez tartozik, s a kir. járásbíróság a tényt oly vétségnek minősítette, a mely felett másodfokülag a kir. törvényszék van hivatva Ítélni és a kir járásbíróság Ítélete ellen csak vádlott él felebbezéssel, tekintve, hogy ez esetben felebbezés tárgyát oly vétség képezi, a mely másodfokon a kir. törvényszékhez tartozik, ha a kir. törvényszék nézete szerint a kir. járásbíróság helytelenül minősítette is a tényt másodfokon törvényszéki hatáskörbe utalt vétségnek, például a btk. 261. §-a szerint, holott a 258. §. esete forog fenn, az eljárási szabályok szerint az ügy érdemi elintézését magától nem háríthatja el, s miután a kir. járásbíróság saját körében járt el, ítéletét a helytelen minősítés miatt hivatalból nem semmisítheti meg, hanem köteles felülvizsgálni s vagy helybenhagyni, vagy enyhíteni; O Gr. 63 tekintve, hogy ha a kir. törvényszéknek fennebbiek szerint hozott ítélete ellen most azon okból, hogy másodfokon a kir. itélő tábla hatáskörébe tartozó vétség esete forog fenn, a királyi ügyész vagv a magánvádló felebbezéssel él, a kir. itélő tábla az eljárási szabályok szerint a kir. törvényszék Ítéletével egyidejűleg a kir. járásbíróság ítéletét és az eljárást is hivatalból megsemmisíteni nem jogosult, mert utóbbi saját hatáskörében járván el, ama körülmény, hogy a tényt nem helyesen minősítette, hivatalból figyelembe vehető semmiségi okot nem képez ; tekintve, hogy e szerint a kir. törvényszék Ítéletének megsemmisítése célra vezető nem lenne, mert az érvényben hagyott kir. járásbirósági Ítélet ellen csak vádlott felebbezvén, azt másodfokon felülvizsgálni a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik, q mely pedig ezen ítéletet újból is csak helybenhagyhatja vagy enyhítheti, ezeknél fogva oly esetben, ha elsőfokon a kir. járásbíróság és másodfokon a kir. itélő tábla hatáskörébe tartozó vétség esete forog fenn, s a kir. járásbíróság a tényt oly vétségnek minősiti, a mely felett másodfokon a kir. törvényszék van hivatva eljárni és ítélete ellen csak vádlott él felebbezéssel, a kir. törvényszék, mint másodbiróság Ítélete ellen a kir. ügyész és magánvádló felebbezéssel nem élhet s felebbezése a kir. itélő tábla által visszautasítandó épeu ugy, mint az esetben, hogy ha oly kihágás forog fenn, a mely elsőfokon a kir. járásbíróság és másodfokon a kir itélő tábla hatásköréhez tartozik. Maros-Vásárhelyit, 1892. évi március hó 2-án. Jóllehel az igazságügyi orvosi tanács véleményében csak is általánosságban nyilatkozik és ezen véleményből a fenforgó bántálraaztatások állal előidézett betegségre nézve következtetést vonni nem lehel, abból, hogy sértettnek a vádlott által történt bántalmaztatása előd baja nem volt és hogy adat nem merüli fel arra nézve, mikép sértett vádlott általi bántalmaztatása után is más valaki által bántalmaztatott volna, az okozati összefüggés sértettnek a vádlott által történi bántalmaztatása és az ezen bántalmaztatása ntáu bekövetkezett betegsége közt bizonyítottnak tekintendő. Az egri kir. törvényszék (1891. február 27-én 1,137.): O. Dezső vádlottat bűnösnek mondja ki a L. Józsefné sérelmére elkövetett, a btk. 301. §-ba ütköző s a btk. 92. §-ának alkalmazásával minősülő súlyos testi sértés vétségében s ezért őt a btk. 302. §-a alapján három havi fogházra itéli stb. Indokok: Az előnyomozat és a megtartott végtárgyalások adataival igazolt tényállás szerint Gyöngyösön 1888. április 10-én özv. L. Józsefné megkérte K. Jánosnét, hogy az Ö.-féle kereskedésben vegyen részére 30 liter kukoricát. K. Jánosné bement a boltba, kialkudta a kukoricát literjét hat krajcárjával s azt kimérette az özv. L. Józsefné puttonyába és árát 1 frt 80 krt már ki is fizette, midőn Ö- Dezső azt mondotta, hogy nem adja a kukoricának literjét 7 kron alul. Erre K. Jánosné azt felelte, hogyha nem adják hét kron alul, adják vissza a pénzt és öntsék ki a puttonyból a kukoricát. Ez azonban nem történvén meg, K. Jánosné kiment az utcán várakozó özv. L.-néhez és közölte vele az esetet. Özv. L. Józsefné bemenvén a boltba, ott eskü alatti vallomása szerint azt mondotta, hogy öntsék ki a kukoricát a puttonyából, mert ő nem ad 7 krt literjéért. Ezen felszólítása azonban eredménytelen maradt, maga öntötte ki a kukoricát az Ö.-ék puttonyába. Ezen puttonyba azonban a kukorica mind nem férvén bele, egy pár maréknyi elöntődött a bolt földjére, vádlott és anyja Ö. Mártonná tanú szerint pedig özv. L. Józsefné szándékosan szórta szét a kukoricát a boltban. Erre O. Dezső az eskü alatt kihallgatott özv. L. Józsefné sértett, továbbá K. Jánosné, G. Józsefné és még többek vallomása szerint özv. L. Józsefnét rugdosni kezdte, majd kitaszította a boltból, minek következtében L.-né elesett, Ö. Dezső pedig kijött utána s a puttonynyal verte hátba s rugdosta. Özv. L. Józsefné az orvosi látleletek igazolása szerint több rendbeli sérülést, illetve betegséget (méh-iszám és méh, illetve méh körüli hashártyalob) szenvedett, melyeknek gyógyulása 20 napnál hosszabb időt vett igénybe, minthogy pedig az orvosi vélemények szerint a hashártyalob, mely átszármazás folytán átmehet méhbántalomba, vagy szülés vagy meghűlés, vagy erőművi behatás következménye és tekintve, hogy L. Józsefné utolsó gyermekét az eset előtt három évvel szülte s mint őt a szülési esetek alkalmával kezelő P. Ferencné eskü alatt vallotta, ily lobosodások nála soha sem mutatkoztak s minthogy semmi adat sem mutat arra, hogy L. Józsefnéuak a betegsége meghűlés folytán állolt volna be s minthogy a védelem részéről hivatkozott S. Ignácné, S. Lujza és G. Lázárné tanuk vallomása meg nem dönti a már kihallgatott tanuk vallomását, ezeknél fogva a kir. törvényszék beigazoltnak vette azt is, hogy az özv. L. Józsefné betegsége az Ö. Dezső bántalmazásából eredt, azonban enyhítő körülményül véve vádlott" ifjú korát, büntetlen előéletét és azon körülményt, hogy őt a kukoricának sértett által történt elöntése háborította fel és e cselekményét e miatti fölháborodásában követte el: Ö. Dezső vádlottat a btk. 92. §-ának alkalmazása mellett a btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés vétségében bűnösnek kimondani s ezért a btk. 302. §. alapján a kiszabott arányos büntetéssel sújtani kellett stb. A budapesti kir. itélő tábla (1891. szeptember 7-én 17,104.) A kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatja akként, hogy Ö. Dezső