A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 16. szám - A szerződések magyarázatának tanához - Bírói hatáskör és kötelesség. (Adalék a győri kir. tábla judicaturájához.)

62 esetekben mily időn át lehet perújítással élni, e szakasz által a peres fél gátoltnak egyáltalán nem tekinthető abban, hogy mielőtt a neki megítélt esküt letenné, talált új bizonyítékok alapján a perletétellel egy tekintet alá esőleg a perújítást vehesse igénybe; mert továbbá 2. a perújítás megengedhetősége soha hivatalból, hanem csak az ellenfél kifogása folytán jöhetvén vizsgálat alá, a kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletét és eljárást, akár szabálytalanság, akár időelöttiség szempontjából törvényszerűen annyival kevésbé semmisíthette meg, mert alperesek az 1890. évi március 30-án felvett jegyzőkönyv tartalma szerint a per megújításába világosan beleegyeztek.. (1892. március 3. 7,735/1891.) A törvénytelen gyermek tartásának kötelezettsége a természetes apa örököseire is átszáll. (Magy. kir. Curia 1892. március 2-án, 497. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Az alapszabályok csakis azt határozván meg1, hogy az üzleti év nyereségéből az igazgatóság tagjait jutalékként mennyi százalék illeti meg, ezen szakasznak nem adható oly értelmezés vagy abból nem vonható le oly következtetés, hogy az összjutalékból az igazgatóság minden egyes tagját a fejenkénti felosztásnak megfelelő egyenlő arányú részesedés egyénenként megilleti. Ebből kifolyólag a társaság igazgatósága tagjai irányában a nyereségjutalókban való részesítése iránti kötelezettségének eleget tesz, ha az alapszabályilag meghatározott s a közgyűlés által jóváhagyott mérleg alapján a nyereség-jutaléki összeget az igazgatóságnak, mint ilyennek, kiszolgáltatja. A nyereség-jutaléki összeg az igazgatóság tagjainak összességét illetvén meg, az abban való egyénenkénti részesülést az igazgatóság tagjai egymás közt vannak jogosítva meghatározni s pedig már azért is, inert a dolog természetéből folyik, hogy az igazgatóság tagjainak egymás közötti részesedési aránya, az egyes tagok működési körére s a kifejtett tevékenység isinérvére tekintettel, különbözően is megállapítható. A budapesti kir. kereskedelmi és váltó törvényszék (1890. február 28-án 5,551.) : dr. Nagy Jenő ügyvéd által képviselt özv. G. Károlyné s társai felpereseknek dr. Mezei Mór ügyvéd által képviselt »pesti magyar kereskedelmi bank« részvénytársaság alperes ellen 2,355 frt 56 kr. s jár. iránti perében alperest kötelezi 2,355 frt 50 kr. s jár. felperesnek leendő megfizetésére stb. Indokok: Felperesek, mint W. B. Ferenc örökösei az örökhagyónak igazgatói minőségében alperestől az 1888. január 1-től 1888. március 31-ig bekövetkezett halála napjáig letelt időre az 1888. üzleti évi nyereségből alapszabályszerűleg járó nyereségjutalék megfelelő része fejében követelik a válasziratilag 2,355 frt 56 krra leszállított kereseti összeget. Az A. alatti alperesi alapszabályok 60. §-a szerint az igazgatóság tagjai a részvénytőke után számított 5°/o kamat levonásával mutatkozó nyereségből 12°/o-ol kapnak; felperesek jogelődje tehát igazgatósági tagnak megválasztatása, illetőleg felek egyező előadása szerint az 1887. március 22-iki közgyűlésen újra megválasztása és a választásnak részéről elfogadása következtében alperes és felperesek jogelődje között szerződési jogviszony jött létre, melynek alapján felperesek jogelődje jogot nyert az igazgatóság tagjainak a nyereségből az alapszabályok által biztosított jutalékra, alperes részvénytársaságra pedig az a kötelezettség hárult, hogy felperesek jogelődjének az alapszabályok értelmében az igazgatóság tagjait illető nyereség-jutalékból reá eső jutalékot kifizesse, Minthogy az A. alatti alapszabályok és ügyrend arra nézve, hogy az igazgatóság tagjai az őket alapszabályszerűleg illető nyereség-jutalékra nem egyenlő arányban tarthatnak igényt, intézkedés nem foglaltatik és felperesek tagadásával szemben alperes annak az állításának bizonyítására, hogy az igazgatóság tagjai felperesek jogelődjének hozzájárulásával abban állapodtak meg, hogy az igazgatóság tagjait illető nyereségjutalék az igazgatóság tagjai között nem egyenlő arányban, hanem más kulcs szerint osztandó fel, bizonyítékot fel nem hozott; minthogy az alapszabályok idézett szakaszában nincs kifejezve az, hogy az igazgatóság tagjait a részükre biztosított nvereségjutalék egyetemleges joggal illeti, egyetemleges jog, illetve kötelezettség pedig csak törvény vagy szerződési kikötés alapján származhatik, a fenforgó esetben tehát, miután a kérdéses nyereségjutalék tekintetében az igazgatóság tagjai részére egyetemleges jogot, illetve alperes részvénytársaságra az igazgatóság tagjaival szemben egyetemleges kötelezettséget sem a törvény, sem a szerződést helyettesítő alapszabályok meg nem állapítanak, egyetemlegességről szó nem lehet; minthogy ekként alperes a felperesek jogelődjét, mint igazgatósági tagot illető nyereségjutalékot felperesek jogelődjének, illetve felpereseknek hozzájárulása nélkül másnak csakis saját veszélyére szolgáltathatta ki: alperes részvénytársaságnak arra alapított kifogását, hogy az 1888. üzletévi nyereségből a B. alatti zárszámadás és C. alatti közgyűlési jegyzőkönyv szerint az igazgatóság tagjait illető 84,800 frt 20 kr. jutalékot az ama egyetemlegesen jogosított igazgatóság kiszolgáltatta s így az alapszabályok szerint e részben terl kötelezettségnek eleget tett, tehát felperesnek nem ellenél hanem csupán csak az igazgatóságnak azon tagjai ellenében lt kereseti joguk, a kik a kérdéses nyereségjutalékon megosztoz figyelmen kivül kellett hagyni. De nem jöhet figyelembe alperesnek az a kifogása s hogy az 1888. üzletévi nyereségből az igazgátóság tagjaira jutalékból felpereseket azért sem illeti semmi, mert felpen jogelődjének 1887. március 22-én lett újra megválasztásától Ü március 31-én bekövetkezett haláláig csak egy év telt el és n habár az igazgatóság tagjainak működési időtartama közgyülé közgyűlésig tart, felperesek jogelődje jutalékát ezen egy működéseért az 1887. üzleti évi nyereményjutalékból egy eg évre megkapta. Figyelmen kivül volt pedig hagyandó e kifogás azért, mert peres maga beismerte, hogy felperesek jogelőde 1888. mán 31-ig igazgatósági tag volt, mert az, hogy az igazgatósági ta; nem ily minőségben működésük idejére, hanem azon üzleti i eső jutalékban részesülnek, a mely üzleti évben megválasztat sem a törvényen, sem az alapszabályokon nem alapszik és n alperes felperes tagadásával szemben nem bizonyította sem hogy felperesek jogelődje igazgató társaival oly értelmű megá podásra jutott, sem azt, hogy az 1887. üzleti évre az igazgató tagjait illető jutalékból felperesek jogelődje, az 1887. január 1 március 22-ig újra megválasztásáig lefolyt időre aránylag részt nem újra megválasztása előtt viselt igazgatói tisztében jesitett működéseért, hanem az 1887. üzleti év végétől a legkö lebbi közgyűlésig lefolyt időre vette fel; ha pedig sem a törvény, sem az alapszabályok másk nem intézkednek, sem az igazgatósági tagok egymás között m ként meg nem állapodnak, a dolog természetéből folyik, hogy igazgatósági tagok az őket az alapszabályok értelmében megill nyereségjutalékot igazgatói működésük idejére igényelhetik pedig, ha működésük több üzleti évre terjed, az azon üz évekre járó nyereségjutalékból az egyes üzleti években működ ben eltöltött időre eső aránylagos részt követelhetnek. Ebből folyólag tekintve, hogy az egyesületi év eredtnél a törvény és az alapszabályok értelmében az üzleti év véf készítendő mérleg által határoztatik meg és hogy valamely üz év eredménye az igazgatóság tagjainak járó jutalékot illető csak az egész üzleti évre kiterjedőleg jöhet tekintetbe, tehá nem az egész üzleti év folyamán működött igazgatósági tag jt lékát az egész üzleti évi jutaléknak a működés tartamának m* felelő időre aránylag eső része képezvén, alperesnek az a kifog sem érdemel figyelmet, hogy az 1888. üzleti évben 1888. jan 1-től március 31-ig eltelt időre az üzleti nyereség és ebből peresek jogelődét illető nyereségjutalék nem számitható ki, u az üzleti nyereségnek ez időszakra kiszámítása nem szükséges tekintve, hogy alperes azt az állítását, hogy felperesek j elődje tisztével járó kötelezettségeinek meg nem felelt, felpere tagadásával szemben nem bizonyította; tekintve továbbá, hogy alperes nem tagadta, hogy 18 január 1-től március 31-ig igazgatósága 9 tagból állott, tehát peresek jogelődjének jutalékát a jelzett egynegyed évi időtartar a B. és C. alattiak szerint az 1888. üzleti évre az igazgató tagjaira eső 84,800 frt 26 krból egy-egy igazgatót illető 9,422 25 krnak egynegyed része, vagyis a leszállított 2,355 frt 56 kereseti követelés képezi, tekintve végül, hogy sem az a kö; mény, hogy felperesek a 3 •/. alatti levél szerint kereseti köv< lésüket alperes igazgatóságától követelték, sem az, hogy a kere követelés a D. alatti hagyaték-átadási végzésbe foglalt leltá felvéve nincs, felpereseket a kereseti követelésnek alpere: szemben érvényesítésében nem akadályozhatja, mert a 3'/. al az alperest képviselő igazgatósághoz van címezve, de az, ho< kereset megindítását megelőzőleg felperesek a kereseti követe kitől követelték, különben is teljesen közömbös és mert felpí seknek jogutódlása nem a D. alatti leltáron, hanem végrende örökösödési minőségükön alapszik : alperest a W. B. Ferenc volt igazgatót az 1888. január 1 március 31-ig terjedő időre nyereségjutalék fejében illető, nem a jogosítottnak vagy jogutódainak, hanem beleegyezé: nélkül harmadik személynek kiszolgáltatott kereseti 2,355 56 krban felperesek, mint a D. alatti végzés szerint W. B. Fen kizárólagos örökösei javára marasztalni kellett stb. A budapesti kir. itélő tábla (1891. február 17-én 2,99: az első bíróság ítéletét felhozott indokai alapján helybenhag] A m. kir. Curia (1892. évi március hó 11-én 68 Mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztattatik, felperesek ken tűkkel elutasittatnak stb. Indokok: Az alperes társaság igazgatósági tagjainal nyereségjutalékban való részesülésének arányára és ezen juta felosztásának módozatára nézve a per rendén bemutatott al szabályok és az ügyrend kifejezett rendelkezést nem tar máznak. Az^ alapszabályok 60. §-a csakis azt határozza meg, hog; üzleti év nyereségéből az igazgatóság tagjait jutalékként mer szazalek illeti meg, de ezen szakasznak nem adható oly érteli zes, vagy abból nem vonható le oly következtetés, hogy az c jutalékból az igazgatóság minden egyes tagját a fejenkinti