A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 16. szám - A szerződések magyarázatának tanához - Bírói hatáskör és kötelesség. (Adalék a győri kir. tábla judicaturájához.)

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 16. számához. Budapest, 1892. április hó 17-én. Köztörvényi ügyekben. A biztosító társaságtól leénés folytán előállott kárért űzetett kárpótlási összeg a károsultat, vagyis a leégett épületek tulajdonosát illeti, Azon körülmény, hogy a biztosítási dijakat egy harmadik szentéi] fizette, csakis arra ad jogot neki, hogy ezen dijak megtérítését kii>elélhesse, nem pedig arra. hogy a kártérítési összeget visszatartsa. A letenyei kir, járásbíróság (1891. július 23-án 1,514.): Kovács Lajos ügyvéd által képviselt B. György felperesnek Cz. István alperes ellen 80 frt s jár. iránti perében felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes kiigazított keresetében azt adja elö, hogy alperes, mint mostoha apja 1884. évben, midőn még felperes kiskorú volt, az ö tulajdonát képezett s édes anyja által használt pajtát ÍS istállót 6 évre biztosította tűzkár ellen, ugyancsak alperes biztosította felperes Jakóházát, melyben anyja lakott, csakhogy ezen lakóházra vonatkozólag a tíi/.kár-biztositási kötvényt a jogok és kötelezettségekkel együtt 1887. évben felperes az alperestől átvette, mivel azon időtájban nagykorúsítva lett, az istálló és pajtára vonatkozólag azonban a peres felek közt semmiféle jogviszony a tűzkár elleni biztosítás tekirtetében nem keletkezett. 189i>. évi április hóban a kérdéses istálló és pajta leégvén, alperes a kárra nézve a biztosító társulattal, hol azok 120 frtra voltak biztosítva, 80 írtban kiegyezett s azt meg is kapta, ezen összeget követeli most felperes. Nyilvánvaló ezen tényállásból, hogy alperes lévén lekötelezve a biztositó társulattal szemben, arról ö jogosan egyezkedhetett, a pénzt is jogosan felvehette, a nélkül, hogy felperesnek számolnia tartoznék. Felperes sem a biztosítási díjak fizetéséhez nem járult, sem pedig alperessel szemben a biztosítási díjak fizetése iránt jogviszonyban nem állott, ennélfogva nem is ,tartozik a megállapított kártérítési összeget felperesnek kiadni. Erdekében állott felperesnek a tulajdon épületért nagykorúvá váltakor vagy önmagának újból biztosítani, vagy pedig a már alperes által befizetett díjtételek megtérítésével a vele járó jogokat is megszerezni, mint azt a laktársra vonatkozólag teíte, ez esetben a kárösszeg is neki lett volna kiszolgáltatva, hogy ezt tette volna felperes, nem lett bizonyítva, miért is őt alaptalan keresetével elutasítani kellett stb. A pécsi kir. itólö tábla (1891. május 20-án 257.): az első bíróság ítéletét megváltoztatja s alperest kötelezi, hogy 80 frt tőkét és jár. felperesnek fizesse meg stb. Indokok: Alperes kifejezett beismerésével az 1868. évi L1V. t-cikk 158. §-a szerint bizonyittatott, hogy az a pajta és istálló, melyet alperes tűzkár ellen biztosított, felperes tulajdonát képezi, hogy az emiitett épületek 1890. évi április havában leégett és hogy alperes a biztositó társulattal való kiegyezés után a keresetbe vett 80 frtnyi kárbiztositási összeget a biztositó társulatnál felvette. Tekintve, hogy a kárbiztositási összeg a biztosított tárgy egyenértékét képezi s mint ilyen a károsultat, vagyis a tárgy tulajdonosát illeti és tekintve, hogy alperes a jelen esetben az által, hogy felperes épületeit tűzkár ellen biztosította, megbízás nélkül eljáró ügyvivőként lépett fel és e minőségében a kötött biztosítási jogügyletből a biztosított tárgy tulajdonosa részére szerzett jogokból keletkezett vagyoni előnyt, vagyis a kárbiztositási összeget a maga részére nem igényelheti, és csak azt igényelheti, hogy a biztosított tárgy tulajdonosa az ügyvitelből keletkezett szükséges kiadásait neki megtérítse, ezt pedig alperes nem követelte. Ugyanazért az első biróság ítéletének megváltoztatásával alperes a kereseti tőke és jár. megfizetésében el volt marasztalandó stb. A m. kir. Curia (1892. március 9-én 7,582.): A másodhiróság Ítélete helybenhagyatik, mert alperes beismerte, hogy azon épületek, melyeket tűzkár ellen biztositott, felperes tulajdonai voltak s beismerte, hogy ezen épületek leégtek és hogy ezen leégés folytán előállott kárért a biztositó társaságtól kárpótlás fejében 80 frtot felvett; minthogy pedig az ily címen fizetett összeg a károsultat, vagyis a leégett épületek tulajdonosát illeti, alperes pedig mi jogcímmel sem bír arra, hogy ezen összeget a saját részére megtartsa, kötelezni kellett őt arra, hogy a biztositó társulattól illetéktelenül felvett összeget felperesnek kifizesse és pedig annyival is inkább, mert azon körülmény, hogy a biztosítási díjakat ő fizette, csakis arra ad jogot alperesnek, hogy ezen díjak megtérítését követelhesse felperestől, nem pedig árra, hogy az ezt illető kártérítési összeget visszatartsa stb. Felperes az alperes birtokánátvezetö út használatába kérvén magát visszahelyeztetni, azt tartozik bizonyítani, hogy ő a használatot szolgaloniszeriieii gyakorolta, mert különben az vélelmezendő, hogy a használat engedélyen vagy elnézésen alapult, ilyen használat pedig arra törvényes alappal nem szolgálhat, hogy felperes abba bírói dton visszahelyeztessék. A csáktornyai kir. járásbíróság (1891. jul. 30. 528. sz.) : Sárosi László ügyvéd által képviselt M. Antal felperesnek, Zakál Henrik ügyvéd által képviselt K. Mihály és neje alperesek ellen visszahelyezés és jár. iránti perében következőleg ítélt: Felperes a B. alatti térképen 691. hrszámmal jelzett ingatlanon A., B.-vel jegyzett irányban elnyúló út használatába visszahelyeztetik, alperes ennek eltűrésére köteleztetik. Indokok: Felperes az alperesi tagadásokkal szemben a hit alatt kihallgatott s törvényes kifogás alá nem eső tanuk, úgymint: Cs. Ferenc s társai közvetlen tudomásán alapuló, határozott vallomásaival igazolta, hogy a B. alatti térképen 691. hrsz. alatt jelzett ingatlanon A., B. irányban elnyúló út a foglalás tényét, vagyis 1890. évi tavaszát megelőzőleg, éveken át bárki által szabadon használható útat képezett. Ezek szerint tehát alperesek azon nem tagadott tényük által, hogy az emiitett útat 1890. május első felében elzárták, foglalást követtek el s minthogy a foglalástól a per indításáig egy év még el nem telt, felperest az út használatába visszahelyezni s alpereseket ennek tűrésére kötelezni kellett, stb. A pécsi kir. ítélő tábla (1891. oct. 28. 4,547. sz.): Az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja, stb. A m. kir. Curia (1892. máre. 1. 408. sz.): Mindkét alsóbíróság ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik, a perköltség azonbau kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: Felperes az alperesek birtokán átvezető út használatába kérvén magát visszahelyeztetni, azt tartozott volna bizonyítani, hogy ő a használatot szolgalomszerűen gyakorolta, mert különben az vélelmezendő, hogy a használat engedélyen vagy elnézésen alapult, ilyen használat pedig arra törvényes alappal nem szolgálhat, hogy felperes abba birói úton visszahelyeztessék. Ha tehát felperes az alperesek földjén tényleg át is járt, minthogy felperes az ellenkezőt nem bizonyította, ezen átjárás csak a tulajdonos tetszésétől függőnek tekintendő és pedig a fenforgó esetben annyival inkább, mert maga felperes a tárgyalás folyamán beismerte, hogy több izben, a midőn felperes a peres úton járt, alperesek rákiabáltak és fenyegetőztek, ezenfelül pedig S. Mór és M. József tanuk vallomásából is az tűnik ki, hogy az út használata engedélytől függött. Megvonván pedig alperesek felperestől az engedélyt, illetve a további használatot elnézni nem akarván, felperes pedig a jogos használatot nem bizonyítván, felperest keresetével elutasítani kellett, stb. Folytatólagos biztosítási végrehajtás. A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság végzését helybenhagyja ; mert az 1881. évi LX. t.-c. 1. címében foglalt általános, ugy a II. cím első fejezetében az ingóságok foglalására fennálló rendelkezések, a mennyiben a törvény IV-ik címében tartalmazott különös intézkedések által korlátolva nincsenek, a biztosítási végrehajtásnál is megfelelően alkalmazandók lévén : folytatólagos biztositásnak a 117. §. szabályaihoz képest az abban megállapított feltételek alatt helye vau ; és miután a jelen esetben a felterjesztett iratokból kitűnik, hogy a már előbb más végrehajtató javára lefoglalt ingók felülfoglalása által a jelen biztosítási végrehajtás tárgyát tevő követelés teljesen fedezve nincs: az eljáró, mint a biztosítási végrehajtás foganatosítása iránt egyedül megkeresett biróság az 1881 : LX. t.-c. 117. §-ának c) pontját követő bekezdéshez képest s az idézett §. b) pontjában foglaltak alapján a biztosítási végrehajtást törvényszerűen rendelte el. (1891. november 25. 30,077.) Perújítás a megítélt eskü letétele előtt. A m. kir. Curia: A kir itélő táblának végzése megváltoztatik és az elsőbiróság Ítélete és eljárása megsemmisítésének helye nem találtatván, utasittatik a kir. itélő tábla, hogy az elsőbiróság Ítéletét alperesnek bejelentett felebbezése folytán érdemileg vizsgálja meg. Indokok: A kir. itélő táblának végzése az 1881. évi LIX. t.-c. 59. §-ának 1. pontja alapján vétetett vizsgálat alá, mert azzal az elsőbiróság Ítélete és eljárása az újított perre vonatkozólag újabb vagy póteljárás megrendelése nélkül semmisittetett meg. A megsemmitő másodbirósági végzés pedig azért változtattatott meg és az elsőbiróság Ítéletének érdemleges megvizsgálása azért rendeltetett el; mert 1. a feltétlenül marasztaló, valamint az eskü le- vagy le nem tételétől függő Ítéleteknek jogerőre emelkedése közt egyáltalában nincs különbség, hanem az utóbbi esetben csak a jogkövetkezmény függesztetik fel. De különben is az 1881: XIX. t.-c. 69. §-a azt határozván meg, hogy az egyes