A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 16. szám - A szerződések magyarázatának tanához - Bírói hatáskör és kötelesség. (Adalék a győri kir. tábla judicaturájához.)

136 A JOG. következőleg alakittatik és gyarapodik : a) Az állam részéről egyszersmiudenkorra adományozott egy millió frankból; b) a tisztviselők által fizetendő 5%-nyi illetékekből (melyek havonkinti részletekben a fizetésekből levonandók); c) azon összegekből, melyek az által támadnak, hogy némely hivatalnokok nyugdíjai avagy befizetett nyugdíjilletékei a nyugdíjalap javára esnek és d) az e célra történt adományok és hagyományokból. A nyugdíjalap igazgatását és kezelését külön, a minisztertanács állal jóváhagyandó s a fejedelem által szentesítendő szabályzat fogja rendezni. A illik fejezet szól a rokkantak nyugdíjáról (23—30. §§.). E részben a törvény különbséget tesz rokkantsegély (invalidna pomost) és rokkantnyugdíj (invalidna penszija) között. Az elsőre igénye vau mindazon tisztviselőnek vagy állami szolgálattételre felhívott polgárnak, a ki hivatala teljesítésében avagy annak következtében, de nem saját vétkéből megsebesült avagy megbetegedett s ideiglenesen szolgálatképte'en lesz. Ilyen esetben az illető egyén 4 hónapig terjedő szabadságon kívül az illető miniszter előterjesztésére a minisztertanácstól 1,000 (ezer) frankig terjedő pénzsegélyt kérhet (termé szetesen csak kellő orvosi megvizsgálás után). Hogyha azonban a tisztviselőnek physikai baja, illetve betegsége gyógy ithatlannak mutatkozik, akkor helye van a rokkantnyugdíjnak (25. sz.). Ezen rokkantnyugdíj nagysága, a szerint a mint a rokkantnak sértése vagy betegsége súlyosabb vagy kevésbé súlyos, a fizetésnek s/i, ]/2 vagy '/s-a tekintet nélkül a leszolgált évek számára. Oly esetben azonban, hogyha a rokkant tisztviselő 10 évnél többet szolgált s a közönséges nyugdíj összege nagyobb volna a rokkantdíjnál, ugy az előbbit kapja. A második fejezetnek a családtagokra s utódokra vonatkozó intézkedései ez esetben is bírnak érvénynyel. (Befejező közlemény következik.) Dr. Sismanov St. Milán, legfőbb semmitószéki bírd Sofiában. Nyilt kérdések és feleletek. A szerződések magyarázatának tanához. (Felelet.) A felvetett kérdésnél a vita tárgyát egy szerződés képezi, melynél fogva B. igéri, hogy fizet évenkint 10U frtot A.-nak, a mig Péter és Pál él. Péter meghal s "ennélfogva B. a Péter halála után esedékessé vált évi 100 frtnyi járadék fizetését A.-tói megtagadja. A. beperli B.-t és kérdés az, hogy milyen lehet a bírói ítélet? Igénytelen felfogásom szerint a megfejtést az complikáija, hogy az A. és B. között lévő jogviszony Bölöni László ügyvéd ur által szigorúan mint puszta formai jogügylet van felállítva ; a nélkül, hogy a jogcím, az A.-t és B.-t eme jogügylet megkötésére vezető jogi érdek bár csak sejthető volna. É nélkül pedig nem lehet meghatározni azt, hogy mire célzott A.-nak és B.-nek akarata a vitás jogügylet formai létesítésénél, holott a szerződések magyarázatánál a helyes irányt csak a felek akarata szabhatja meg. B -nek fizetési Ígéretéből az sem tűnik ki, hogy az visszteher ellenében tétetett-e ? Minthogy azonban a 100 frt fizetését nem ajándékképen igéri, felvehetjük azt, hogy eme kötelezettséget visszterhes ügyletből kifolyólag vállalta el. Ezen belül ügydöntőnek három kérdést tartok : 1. hogy a vitás obligatio formulájában ez a kifejezés: »a mig Péter és Pál él«, jogilag feltételnek tekintendő-e, vagy egyszerűen időhatározmánynak ? 2. hogy Péter és Pál életének s illetve halálának különkülön van-e a szerződésre hatálya? 3. hogy milyen a feleknek perbeli helyzete ? B.-nek fizetési ígéretéből közvetlenül csak annyi magyarázható ki, hogy ő ezen kitétellel: »a mig Péter és Pál él«, azon időtartamot akarta meghatározni, a melyre az évi 100 frt fizetését elvállalta. Ezen időtartamot Péter és Pál halála zárja be. Felfogásom szerint tehát eme kitétel épen oly egyszerű időhatározmány, mintha ezen idő naptár szerint határoztatott volna meg. így tehát Péter és Pál halála nem feltétel, hanem időpont, melynél B. kötelezettsége megszűnik. Péter és Pál halála közel áll ugyan a felbontó feltételhez, de nem az. Mert minden kétségen felül bizonyos az, hogy Péter és Pál halála be fog következni. Feltétel alatt azonban csak oly körülményt érthetünk, melynek bekövetkezése vagy be nem következése kétes. Ezen theoretikus színezetű megkülönböztetésnek gyakorlati értéke van. A feltétel ugyanis, a mennyiben kiköttetett, a jogügylet létrejöttének és hatályának lényeges elemét képezi, vagyis a feltétel a szerződésből folyó jognak és kötelezettségnek integráns része: az időhatározás pedig mellékes, mely a szerződés létrejöttét és hatályát nem érinti s kifejezett kikötés nélkül is fungál•hat. Ez pedig a jelen esetben a felek perbeli helyzetét is határozza meg. A másik kérdés az, hogy van-e külön hatása B. kötelezettségére annak, hogy Péter meghalt, de Pál még él ? Ezen kitétel : »a mig Péter és Pál él« mint időhatározás a B. kötelezettségének tartamát jelentvén: a felelet csak az lehet, hogy nincs semmi hatása. Először nincs azért, mert a kötelczettI ség megszűnésének csak egy időpontja lehet; ez pedig csak akkor I következik be, ha nemcsak Péter, hanem Pál is meghal. Péter halálával csak a tény vált két részre, de nem a hatály, melyet A. és B. Péter é s Pál halálához fűztek. Minden ténynek azonban bevégzettuek kell lenni, hogy a hozzáfűzött hatályt szülhesse. Ennélfogvi Péternek is meg Pálnak is meg kell halnia, hogy B. -nek kötelezettsége megszűnjék. Ezt még akkor is fel kell vennünk, ha a kritikus szerződési határozmány felbontó feltételnek tekintetik, mert ez esetben is a jogügylet megszűnése két időpontra esnék. De nincs hatása Péter halálának másodszor azért sem, mert a visszterhes szerződések kétség esetében ugy magyarázandók, hogy a szerződés hatályában fennmaradjon; e szabály pedig ! lerontatnék akkor, hogyha B. kötelezettségének megszűnési időpontja a jelen esetben Péter halálára visszavitetnék. B. tehát Péter halálára sikert igérő védekezést nem alapithat. A mi a felek perbeli helyzetét illeti, az felfogásom szerint a következő : A.-uak keresete perrendszerűleg meg van alapítva, ha kimutatja, hogy B.-vel az érintett szerződés létrejött s jól teszi, ha keresetében csupán a követelés keletkezésére vonatkozó körülményeknél marad, a követelési jog fennállásának igazolására szolgáló tényeket pedig mellőzi, amúgy is B. alperes tartozván | bizonyítani azt, hogy A -nak követelési joga megszűnt. S minthogy e kitétel: »mig Péter és Pál él«, nem feltétel a vitás obligatióban, I nem integraus része a kötelezettség létrejöttének, hanem csak j időhatározás: nem köteles a keresetben — s később sem igazolni azt, hogy Péter és Pál még életben vannak. Fia B. védekezni akar azzal, hogy Péter már meghalt, ezt | a körülményt — de Pál halálát is — mint a mely kizárólag a : követelési jog megszűnésére vonatkozik, egyedül B. alperes tar| tozik igazolni már csak azért is. mert ez a perben önálló kifogást képez, a mit a kifogást emelő fél tartozik bizonyítani. Nézetem szerint tehát, minthogy a vitatott kitétel nem feltétel, hanem csak időhatározás, minthogy továbbá csupán Pétér halálának szerződésbontó hatás nem tulajdonitható s végül minthogy a fennállott kötelezettség megszűntét Péter és Pál halálának kimutatásával alperes tartozik bizonyítani: a concret esetben az Ítélet csak az lehet, hogy alperes a kereseti 200 frt megfizetésére köteleztessék. Varga Antal, ügyvédj. Kolozsvárt. S é r e 1 e m.* Bírói hatáskör és kötelesség. (Adalék a győri kir. tábla judicaturájához.) A mily egyszerű, ép oly természetes is, hogy az ítél ti biró csak a hatáskörébe tartozó ügyekben járhat el illetékesen; az oda nem tartozókat pedig kötelessége az illetékes hatáskörbe utalni. Erre kötelezi őt a törvény és birói esküje, mely szerint a törvény és törvényes rend-lecek értelmében eljárni köteles. Ebből pedig az következik: hogy ha az itélő biró eljárása közben büutetendő cselekmény nyomait véli felfedezni, tartozik az eljárást felfüggeszteni és a tárgyiratokat a közvádlóhoz áttenni, mert erre a törvény, törvéuyes rendeletek és birói esküje világosan kötelezik. Bátran elmondhatjuk, hogy igazságszolgáltatásunk terén nincs törvény és törvényes rendelet, mely e szabálytól eltér. És ha mégis eltér ettől az itélő biró, a kérlelhetlen bírálat legott elő áll azzal, hogy bármily indokból történt légyen az eltérés, az igazságszolgáltatás érdeke, mely egyszersmind a jogkereső nagy közönség érdeke is, megköveteli, hogy határozott álláspontot foglaljon ez eltéréssel szemben akkor, hogy ha ez eltérés már tovább nem felebbezhető forumtói ered. Cikkünk tehát tisztán tárgyilagos, minden polemizálástól mentes, midőn teljes tárgyilagossággal közöljük a következő jogesetet. A pápai kir. járásbiróság telekkönyvi hatósága L. Jánosnénak férje, L. János elleni 4,590 frt kölcsönkövetelés iránti zálogjog bekebelezésére irányuló kérvényét a 4,590/1^91. tk. számú végzésével — az elutasításnak nyilvánkönyvi feljegyzésével — elutasította abból az iudokból, hogy a zálogjogi bekebelezés alapjául szolgáló adóslevél a büntető tkv. 401.- §-ába ütköző hamis magánokiratnak ismérveit látszik magán hordani, az mint ilyen, ezúttal se zálogjogi előjegyzésre, se bekebelezésre nem alkalmas, minthogy arra csak az esetben lehetne alkalmasnak tekinthető, hogyha büntető bírósági határozattal igazoltatnék, miszerint az adóslevél nem hamis; ugyanis, az a körülmény, hogy az adóslevél a közjegyzői törvény életbelépte előtti időben, vagyis a keltezés szerint 1871. évi április hó 24-én kelt, nyilván valótlan, minthogy az adóslevél nyomatott szövegének alsó részén lévő könyvnyomdai megjegyzésből az tűnik ki, hogy annak szövege 4 évvel később, vagyis a z 1878-i k évben került k i a sajtó alól; tekintettel tehát arra, hogy a zálogjog, férj és feleség közti viszonynál fogva csakis az 1874. évi XXXV. t.-cikk 54. §-ában körülirt közokirat alapján lehetne a fenforgó eseiben * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven. teljes készéggel tért nyij tuok a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt küzlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha I kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.