A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 1. szám - Túlhalmozott közjegyzőség - Állami hivatalnokok fizetésének lefoglalása

A JOG. A birúi gyakorlat ezen helyes felfogása nem is lön idegen talajba vetve, mert hiszen a hosszabb időn át hatályban volt o^/trák polgári törvény 756. §-ában, mely szerint »a házasságon kivüli, s nem törvényesített gyermek vagyonában, csak az anyát illeti az örökösödés, a gyermek atyja, minden nagyszülői és rokonai abból kizárvák«, hason rendelkezést tartalmaz. Ha tehát az anyának törvényes örökösödése természetes g3vnueke után elfogadott jogszabályt képez, akkor ama jogelvnél fogva, mely szerint a köteles rész követelhetésének egyedüli feltételét a törvényes örökösödés képezi, ugyanő kétség nélkül jogosult a köteles részre is, a mint ezt a Curia ismételten nyiltan el is ismerte (1873. évi április 30. 3,568., 1883. nov. 28. 1,926. és 1880. !iov. 3. 3,716. sz. határozatai). De az osztr. polg. törv. 762., 763. g-aiban ugyanezen elvnek hódolván, jogéletünkben nem is képezett új dolgot, sőt a nép szellemébe is átment. Még felmerül az a kérdés, hogy az anya e joga a törvénytelen gyermeke után maradt mindennemű vagyonra kiterjed-e ? Az anyának természetes gyermeke után megállapított köteles részhez való joga kiterjed mindarra, a mit a törvényes gyermek anyja gyermeke után követelni e címen jogosult, miért is magától értetődik, hogy a természetes gyermek anyja köteles részt igényelhet a gyermek szerzeményi javaiból, mégis csak az esetben, ha a gyermek házastársat nem hagyott hátra, mert utóbbi törvényeink értelmében megelőzi az anyát; továbbá igényelhet köteles részt azon vagyonban, a mely elhalt gyermekére tőle vagy ágától, helyesebben a mely vagyon a gyermek és anya közt közös valamely törzsről az előbbire származott. Belföld. Túlhalmozott közjegyzőség. A következő felszólalás, melyet a M. H. közöl, az ügy érdekében egész terjedelmében átveszszük. *>Ncm célom az ügyvédek helyzetét a közjegyzőkével összehasonlítani, a mi már elégszer és számtalan variatióval megtörtént, csak azt a kiváltságolt helyzetet akarom ismertetni, meivben a felsőbb hatalom kegyéből vagy elnézéséből, a közönség rovására és hátrányára egyes közjegyzők vannak. Ilyen a nagyközönség rovására kiváltságolt helyzete van a szolnoki kir. közjegyzői állásnak, melynek kerülete a szolnoki és abádszalóki járásbíróság területére terjed ki akkor, mikor az aránytalanul kisebb ipari és kereskedelmi forgalommal biró és mondhatni, hasonnépességíí ingerben két közjegyzői állás van rendszeresítve, melynek működési köre az egri járásbíróságon kívül a hevesi és a mondhatni, majdnem ?emmi dolgot nem adó pétervásári kir. járásbíróság területére terjed ki. Hát ha még összehasonlítjuk például a Jászberényben, Nagy-Jászapáthiban rendszeresített közjegyzői állásokkal, melyek mindenikének működési köre csak az illető kir. járásbíróság területére hat ki; ugy valóban nehéz megérteni azt, hogy miért képez a szolnoki kivételt. Ezeket tudva és látva, önkénytelenül az a gondolat támad tehát bennünk, hogy a szolnoki kir. közjegyzői állást talán az azt személyesítő kir. tanácsos stb. ur iránti kegyes jó indulatból szervezték. Szolnok városa a lefolyt 16 év alatt oly örvendetes változáson ment át, hogy annak fejlődését és előrehaladását még ellenségei és irigyei sem vonhatják kétségbe és ez alatt az idő alatt csak egy maradt meg ugy, a mint régen volt: a k ö zjegyzői állás. Csak e tekintetben nem történt semmi arra nézve, hogy a nagyközönség érdeke kielégíttessék, csak ez nem tartott lépést a város fejlődésével és a növekvő igényekkel. Könnyen elképzelhető tehát, hogy a növekedő forgalom közepette egy közjegyző a vele szemben támasztott igényeket kielégíteni képtelen. E körülményekben leli aztán magyarázatát az is, hogy az, mint birói kiküldött, a neki kiadott hagyatékokat járásában járásában soha sem maga, hanem a törvény rendelkezésével ellenkezőleg, egy minden qualificatio nélkül való írnok tárgyalja, sőt székhelyén is nagy ritkán van erre ideje. Ugyanígy teljesiti helyette egy közönséges irnok a csődleltározásokat és ő csupán az ezek áltat elkészített jegyzőkönyvet, illetve leltárt irja alá ugy, mintha az ő jelenlétében vétetett volna fel. A legkevesebb, a mit tenni kell, az, hogy Szolnokon legalább még egy közjegyzőséget létesítsenek.* A szegzárdi törvényszék. Kevés magyarországi törvényszék van olyan kedvező viszonyok között, mint a szegzárdi, melynek büntető-osztálya most két héten át nem tart végtárgyalást, mert a büntető ügyekben teljes currentia állott be. Az előforduló ügyeket oly gyorsasággal és pontossággal intézik el, hogy mostanában nem akad végtárgyalásra kitűzendő ügy. így az októberben elkövetett bűncselekmények nagy része már november és decemberben került végtárgyalás alá. Egyben megemlítjük, hogy az utolsó ügyben Kozma Sándor főügyész három napot töltött Szegzárdon, az ottani kir. ügyészség megvizsgálása céljából. Az említett hivatalban pontos ügykezelést, kiváló rendet és pontosságot constatált és teljes megelégedésének adott kifejezést. Csak a fogházhelyiségekkel nem volt megelégedve s hangsúlyozta, hogy jövő évre egészen új börtönépülct felállítását fogja sürgetni a kormánynál. Nyilt kérdések és feleletek. (Felelet.) Állami hivatalnokok fizetésének lefoglalása. E lapok m. é. 51-ik számában felvetett azon kérdésre, hoj.>y »lefoglalható-e azon követelés, mely az adóst a végrehajtási törvény 54. §-ának megsértése következtében illeti a fizető pénztár ellen .J« szerény nézetem szerint határozottan nemmel kell felelnünk és e felele'ünk indokolását találja úgy az 1876. évi XXXI. t.-cikk megalkotásában és annak a képviselőház elé terjesztésekor adott indokolásában, mint indokolva van e nemleges felelet különösen az által, hogy az 1859 : LX. t.-c 54. §-a még az 1876. évi XXXI. t.-c. rendelkezéseit sem elégelte meg, hanem még szigorúbb korlátokat szabott a végrehajtató elé az államhivatalnokok érdekében. Úgy az 1876. évi XXXI. t.-c-nek, mint az 1859. LX. t.-c. 54. § ának intentiója, de határozott rendelkezése az, hogy az államhivatalnok fizetésének y3-részéuél több lefoglalható ne legyen, hogy államhivatalnok tisztességes megélhetésének előfeltétele, melyre a 600 forint bizony igen kevés volt, a most már miuimális SOo frttal biztosittassék. Ha tehát az állampénztár az !/3-nál nagyobb Összeget fizetett ki végrehajtatónak, az ezen ]/3-ot meghaladó összegért keresetet indító felperesnek kereseti jogalapját az 1859. évi LX. t.-c. 54. §-a és az abban kifejezett jogszabály: »hogy az államhivatalnok stb. stb. fizetésének legfeljebb egy harmada foglalható le« képezi; mely tehát neki a törvénynél fogva őt megillető oly személyes joga, hogy a mint e jogát gyakorolhatja még az állampénztár ellen is, mely az által, hogy többet fizetett ys-nál, az ő jogkörét megsértette, úgy megvédi őt minden más végrehajtás ellen is, mely a törvény világos parancsából kifolyólag őt mindenkor megillető 2/3 fizetési összegének élvezetében és elnyerésében korlátolhatná. Vagyis : ha az első végrehajtás azon ténye, hogy államhivatalnok fizetésének ]/3-ánál több foglaltatott le, neki kereseti jogot adott a pénztár ellen, mely e fizetést teljesítette ; s illetve, ha a pénztárnak a lefoglalás és letiltás dacára nem volt szabad az Y3-nál többet végrehajtató javára fizetni; annyira nem, hogy ezért kártérítéssel tartozik ; mivel sem lehet nagyobb ereje a másik végrehajtásnak, hogy ezen kártérítési összeget is elvonja jogos tulajdonosától, s az államhivatalnok törvény által biztosított jogát, hogy t. i. fizetésének 2/3"a érintetlenül őt illeti, bármily letiltás dacára, meghiúsítsa. A tény tehát az, hogy törvénynél fogva az áliamhivatalnoknak csak legfeljebb '/3 fizetése foglalható le s 8/s-á.uak legalább a letiltástól menten kell maradnia ; a mint tehát az állampénztár kötelessége e '2/s-ot bármily letiltás dacára sértetlenül a hivatalnok kezébe juttatnia, épen úgy kötelessége akkor is sértetlenül átadni e 2/3-ot, ha az a letiltással megtagadott követeléssel lesz épen 2/3-ra kiegészítve. Egyik, t. i. fizetésének teljes 2/3-a, épen oly törvényben gyökeredző követelése a pénztárral szemben, mint a másik, t. i. e 2/3 fizetés kiegészítésére megítélt kártérítési összeg; s egyik épen úgy következménye az 1876. évi XXXI. t.-c.-ben kifejezett s jelenleg a végreh. törv. 54. §-a által alkalmazást nyert és érvényre emelt intentióknak, mint a másik, a mint 2/3 fizetés nem képezheti végrehajtás tárgyát, úgy az annak kiegészítésére megítélt követelés sem. Dr, Odónfy Miksa, Budapesten.