A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 15. szám - Birálatos megjegyzések a jogi szakoktatási értekezletről. (Harmadik közlemény.)

A J O Gr. 121 közt kompromisszumot ajánlani, mely a telelés irány hiveit is kielégíthetné, a magasabb szempontoknak is nyújtana elfogadhatót s szerencsés előkészület volna a szakés tudományos képzés elkülönítésére, mert általa a mostani jog- és államtudományi tanfolyam szak folyam jellegét venné föl. A mint látjuk, a közjog az értekezlet megállapodása szerint a II. szóbeli államvizsgálat tárgyát fogja képezni s e szerint a mostani II. alapvizsgálat keretéből kiveendő, mert a többi, hasonlóan fontos tárgy sem szerepel kétszer, de arra nincs is szükség. A tételes államjog nem elméleti, hanem gyakorlati stúdium, melyet gyakorlati pályákra menőktől vizsgálatilag meg kell követelni, holott az alapvizsgálatok nevük szerint is az alapvető, tehát inkább történeti s elméleti fontosságú tanszakokra terjeszkednek ki. Az állam-, illetve alkotmányjognak eme diszlokációja a tanulmányi rendszer megreformálása alkalmával a legnagyobb hihetőség szerint azt hozza magával, hogy a második év előadandó tárgyai közül kiveszik s a harmadik, vagy negyedik év feladatkörébe utalják. Igaz, hogy az igy megüresedő helyre sokan már az értekezleten bejelentették igényüket a pandektajog érdekében s pl. Bozóky is idézett közlésében. Nem tagadom, hogy a római jog fontossága és hasznossága a magánjogi tudományok szempontjából elévülhetlen, mindazáltal nem tartanám helyesnek, a II. évben megürülő 5 közjogi órát a pandektajog számára foglalják el, a II. alapvizsgálaton birt helyével egyetemben. Nemcsak azért, mert igy a közjog a III. vagy IV. évről fog tárgyakat kiszoritni, melyeknek hely adandó, hanem azért sem, mert most is egyedül a római jog az, melynek óraszáma hetenkint S-ra emelkedik, mig a magyar jogból, legalább az egyetemen megelégszünk öttel, az osztrák pedig, mint külön tárgy, ugy látszik, megszűnik nálunk- s beleolvad a magyar magánjog előadásába s bár az institúciók és pandektajog befolyása nelkülözhetlen arra, hogy egy, a magánjogban kitűnő nemzedéket neveljünk föl, mely megszüntess? végre e téren lévő szégyenletes állapotainkat, de ha már eddig is oly kiváló súlyt helyeztünk a római jogra, én elégnek találom, ha annyit teszünk, hogy ez a jövőben is egész évre. nemcsak félre, legyen kötelező tárgy s ha a pandektajogból még egy 3 — 4 órai kötelező speciálkollégiumot irnak elő. A közjog helyét ug)" kiegészítve, hogy pl. mindenikre félévi heti 3 — 4 óra essék, a statisztika és politika alapelemei számára kellene lefoglalni s ezt a két tárgyat tenni a II. alapvizsgálaton az államjog megüresedett helyére. Ajogbölcsészet a nemzetgazdaság és pénzügy- i tannal, a politika és statisztika egy teljesen összhangzatos egészet képeznének e vizsgálat körében, s első évben a jogtörténet (alkotmánytörténet) a római joggal, mint a jog története, a második évben a fentemii tett elméleti stu- i diumok adnák meg azt az alapot, melyre a tételesjogokelőadásának s tudásának hatalmas épülete aránylag biztosan építhető. Azt hiszem, hogy ez indítvány komoly megfontolást érdemel. Észrevételek az örökösödési eljárást szabályozó törvényjavaslatra,* Irta: BOROVÁNSZKV EDE, ügyvéd Nagyszombatban. (Befejezd közlemény.) Különbség van a között, hogy a hagyatéki eljárás azért inditandó-e meg hivatalból, mivel az örökösök között nemönjogú személyek vannak érdekelve, vagy azért, mivel az örökösök valamelyike a hivatalos beavatkozást kéri és a között, hogy az örökösödési eljárás által az ingatlan hagyaték telekkönyvi rendezése kieszközöltes3ék. A törvényhozásnak soha sem szabad szem elől tévesztenie a célt, melyet alkotásával el akar érni. Az utóbbi esetben elég, ha a hagyatéki biróság ténykedése az ingatlan hagyatéknak kipuhatolására és annak birói átadására meg telekkönyvi átruházására szorítkozik. Az eljárás ezen esetben igen egyszerű lehet. A hagyatéki j biróság, mihelyt a haláleseti fölvételből, vagy egyébként meggyőződik arról, hogy a hagyatékhoz ingatlanok tartoznak, megbízza a kir. közjegyzőt, — vagy a mint a javaslat conteraplálja — egyes esetekben saját közegét, hogy az ingatlan hagyaték birói átadása és az örökösökre, vagy hagyományosokra való telekkönyvi átruházása végett szükséges eljárást inditsa meg. A megbízott közjegyző, vagy bírósági közeg kipuhatolja az ingatlan hagyatékot és az * Előző közlemény a »J o g« 13. számában. örökösöket, illetve az örökhagyó intézkedése által az ingatlan hagyatékra jogosítottakat. A mennyiben csak egy önjogú jogosított van, megállapítja ennek az ingatlan hagyatékhoz való jogát; az ingatlan hagyatékra jogosultsággal biró örökösök vagy hagyományosok között netán már létrejött osztályos egyességet, illetve megállapodást — a mennyiben az a törvény által meghatározandó módon írásba van foglalva — átveszi, meggyőződik arról, vájjon ez akaratuknak megfelel-e — esetleg maga veszi jegyzőkönyvbe a megállapodásokat — beterjeszti az eljárásáról felvett, kellően felszerelt jegyzőkönyvet a megbízó hagyatéki bíróságnak, mely azon esetre, ha akadály nincsen, az ingatlan hagyaték átadása és telekkönyvi átruházása iránt intézkedik. Az önjogú örökösöknek természetesen fenmarad a joguk az egész hagyatékra és mindennemű igémre kiterjedő örökösödési eljárásnak megindítását kérelmezni. Az előadottakra való tekintettel a javaslat 6. és 7. §-ában foglalt intézkedések sorrendjét sem tartom megfelelőnek. A javaslatnak előbb fel kellene sorolnia az eseteket, a melyekben a hagyatéki biróság hivatalból tartozik eljárni, u. m. : 1. ha az örökösök között nem önjogú személyek vannak érdekelve; 2. ha méhmagzat jogairól van szó; de ez esetben a hagyatéki tárgyalás a méhmagzat születéséig függőben tartandó. A menynyiben a méhmagzat halva születik és a hivatalos beavatkozásnak egyébb esete fenn uem forog, — az örökösödési eljárás beszüntetendő ; 3. ha az örökösök ismeretlenek, vagy örökös egyáltalán nincsen. Csak ezután kell kimondani, hogy az ingatlan hagyatéknak birói átadása és telekkönyvi átruházása végett a hagyatéki biróság a szükséges intézkedéseket hivatalból akkor is köteles megtenni, ha az örökösödési eljárás hivatalból való megindításának esete különben nem forog fenn. Az eljárásuak módja tekintetében ez esetre vonatkozólag itt kellene intézkedni; és csak azután kellene a törvénynek kimondania azt, hogy a felsorolt eseteken kivül az örökösödési eljárás csakis az érdekelteknek kérelmére rendelhető el. És itt volna helye azon személyek megjelölésének, a kik az örökösödési eljárás megindítását kérelmezhetik. A törvényjavaslat ezeket a 6. §-ban nevezi meg. E szakasz szerint az örökösödési eljárás megindítását a hagyományos, az örökhagyó hitelezője és az örökös hitelezője is kérhetik azon feltétel alatt, hogy az örökösök sem a hagyatéki eljárás megindítását, sem pedig az örökösödési bizonyítvány kiadatását 8 hó alatt nem kérelmezik. A javaslatnak ez a szakasza nézetem szerint több irányban nem elégít ki. A hagyományosok erdeke nincs eléggé megóva. Tegyük fel, hogy az egész hagyatékot hagyományok absorbeálják. Ez esetben is csak a 3 hó eltelte után kérhesse a hagyományos a hagyatéki eljárásnak megindítását? Tegyük fel, hogy az önjogú örökösök kérik az örökösödési bizonyítvány kiadatá-át. Ez által meg van-e óva a hagyományosok érdeke? Nem. Miben áll a hagyományos érdeke ? Abban, hogy hagyománya elismertessék és hogy azt meg is kapja. A javaslatba tehát fel kellene venni oly intézkedést, mely szerint a hagyományosok hagyományuknak birói igazoltatását és e célból az örökösökkel a szükséges tárgyalásnak megtartását követelhessék. Az örökösödési eljárást szabályozó törvénynek rendelkezést kellene tartalmaznia az iránt is, hogy a hagyományosok a hagyományoknak biztosítását kieszközölhessék ; a javaslat ez irányban nem tartalmaz semmiféle intézkedést még arra az esetre sem, ha a hagyományosok között kiskorúak vannak, mert a javaslatnak 13. §-ában csak a vitássá vált hagyományok biztosításáról van szó. A javaslatnak az iránt is kellene intézkednie, hogy a hagyományosok és az örökhagyó hitelezői a hagyatéknak leltározását kérhessék. Es miért ne adassék meg az örökösödési eljárás megindítása iránti kérelmezés joga annak is, a ki a hagyatékhoz tartozó dolgot akár az örökhagyótól, akár az örököstől vett? Hát a végrendeleti végrehajtó ? A javaslatnak intézkednie kellene továbbá az iránt is, hogy mi történjék az esetben, ha az önjogú örökös vagy örökösök kijelentik, hogy ők az ingatlan hagyatékot el nem fogadják, mert végre is kényszeríteni senkit sem lehet arra, hogy ő az esetleg túlterhelt hagyatékot átvegye és még átruházási illetéket is fizessen. Célszerű lenne nézetem szerint oly rendelkezés is, hogy a hagyatéki biróság a hagyatéknak letárgyalását elhalaszthatja, mert előfordulhatnak olyan esetek, a melyekben az örökösök érdekében áll, hogy a hagyatéki tárgyalás egy későbbi időpontban tartassák meg. A mennyiben az ingatlan hagyatékra nézve az örökösödési bizonyítvány kiadatása iránti kérelmezési jog az örökösök részére fentartatnék, a törvényhozásnak azt minden esetre ki kellene mondania, hogy osztályos egyesség érvényesen csak közjegyző vagy ügyvéd által vehető fel, mert e tekintetben a törvénynek bizonyos garantiát kell követelnie. A 8. §-nak azon intézkedése, hogy az esetben, ha a hagya ték leltári értéke 200 frtnál nem nagyobb és egyéb akadály sincsen, a hagyatéki tárgyalás egy birósági tag által a biróság székhelyén megtartandó — kifogás alá esik. Tegyük csak fel, hogy csupán ingó hagyatékról van szó, mely leltárilag 200 frton alul van becsülve, a hagyatéki tárgyalásnál azonban kitűnik, hogy a