A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 1. szám - A törvénytelen gyermek anyjának van-joga e gyermeke után köteles részhez?

4 A JOG. Hiányos továbbá az idézés folytán a megjelenési kötelezettségre vonatkozó intézkedés is a gyakran előforduló oly esetekben, hogy távolabb helyekről oly érdekelt egyénért idéztetik valaki, ki a helyszínén lakik. Ha mindjárt feltételezem azt, hogy az idézésnek, mint ilyennek, távolból is engedelmeskednék az idézett, ugy mégis meg fogja fontolni, hogy saját kárára, más hasznára, illetve érdekében akkor költségeskedjék, midőn költségei megtérítése csak az érdekelt jóságától függ, holott a törvény ebbeli jogos igényére segélyt nem ad, kívánatos tehát, hogy a törvény erejével állapíttassanak meg a költségek. Az itt mondottak oly primitív hiányok, melyeken mielőbb segíteni kell, ha azon célt akarjuk elérni, hogy a betét szerkesztő bizottság jól és gyorsan dolgozzék. Néhány szó a telekkönyvi rendtartás 61. §-ához. Irta : dr. GRÜNN SÁNDOR, ungvári ügyvéd. G a 1 á n f f y János ur e becses lap 48. számában fenti cím alatt irt cikkében egyenlő rangsorozattal biztosított oly telekkönyvi jogok biztosításának módjáról értekezik, melyek egymással ellenkeznek, illetve melyek közül az egyiknek elismerése a másiknak fennállását kizárja s azon következtetésre jut, hogy Zlinszky abbeli véleménye, mikép »a bekebelezés mindkét jogra nézve foganatosittatik s az eldöntés per utján eszközlendő, melynél ha erősebb jogot egyik sem képes kimutatni, a vesztesség közösnek mondandó ki«; tökéletesen helyes ugyan, de nem helyes a belőle levont következtetés, hogy »a jelzálogilag biztosított követelés fele rovatik az új tulajdonos terhére.« Nem szenved kétséget, hogy Zlinszky fenti véleményét mindenki legigazságosabb és legméltányosabbnak fogja elismerni, ha tehát az elv maga helyes, ugy helyesnek kell lenni az abból vont következtetésnek is; természetes, hogy helyesen kell következtetni, már pedig a fenti következtetés nem helyes, mert a jelzálogilag biztosított követelés fele csak akkor rovatik az új tulajdonos terhére, ha az ingatlan értéke épen oly nagy, mint maga a jelzálogi követelés ; ha az akár több, akár kevesebb, Zlinszky elve a fennebbi következtetéssel már nem alkalmazható. Magyarázatul szolgáljon a következő példa: A. 20,000 frtért vesz egy ingatlant, melyre B. 10,000 frt erejéig zálogjogi bekebelezést egyenlő rangsorozattal nyer A. tulajdonjogi átíratásával. A fenti következtetés szerint B. 5,000 frt erejéig nyerne zálogjogot és enuyit tartoznék A. tűrni; már pedig ez nem igazságos és nem felel meg Zlinszky elvének, mert A. 20,000 frt után vészit 5,000 frtot és B. 10,000 frt után szintén csak 5000 frtot, vagyis A. 25°/o-ot, B. periig 50°/o ot vészit, mig a Galánffy ur által felhozott példában, midőn t. i. az ingatlan értéke kisebb, mint a jelzálogi követelés, A 600 frt után 300 frtot és C. 10,000 frt után szintén 300 frtot kapna, illetve a második példában A. 600 frt után 200 frtot és C. 400 frt után is 200 frtot veszítene, a mi sem nem igazságos, sem nem méltányos, mert mindegyiknek egyenlő százalékot kell veszíteni, vagyis az első példában A. 6,666 frt 662/3 kr- erejéig tartozik B.-nek zálogjogát respectálni s azért azt hiszem, Galánffy ur következtetése, illetve véleménye sem egészen helyes, hanem továbbra is követendő Zlinszky szabálya, csak hogy helyesebben alkalmazandó. Es hogy mily könnyű Zlinszky szabályát még a legcomplicáltabb esetben is alkalmazni, mutatja a következő példa : A 12,300 frtért egy ingatlan 3/4 részét megveszi; B. ugyanazon ingatlant 7/s részben 14,150 frtért veszi meg és C. az egész ingatlant 15,580 frtért. Mindhárman egyidejűleg kérik az átíratást és ezekkel egyidejűleg D. 13,459 frt 81 kr. erejéig zálogjogot kér bekebeleztetni a régi tulajdonos ellen. Jelen esetben szerény nézetem szerint a kérdést máskép megoldani nem lehet, mint az ingatlan elárvereztetése által s a befolyaudó vételár kielégítési alapnak veendő, melyből A., B., C. és D. követeléseik arányához képest nyernének kielégítést. Kimondandónak tartom azért azt, hogy azon esetben, midőu az egyenlő rangsorozattal biztosított ellentétes jogok tekintetében a felek sem peres, sem magánúton megállapodásra jutni nem tudnak, a jelzálog tárgya birói árverésen eladassék s a befolyaudó vételárból a kielégítés az 1881 : LX. t.-c. 86. §-ához képest a követelések arányában lenne nyújtandó, melynél az ingatlan tulajdonosának követelését a befolyt vételár összege szabályozná. Ezen szabály szem előtt tartása mellett bármily complic: eset könnyen megoldható és elesnék annak szüksége is, hogy jelzálog tárgyának értéke kipuhatoltassék, a mi egyrészt egé pontossággal el nem érhető, másrészt annyiban ütközik si nehézségbe, a mennyiben egy ingatlan értéke igen gyakran v; tozik is. Ezen eljárással az igazság ama követelményének, »hoj mindenki aránylagosan veszitsen«, legjobban és a mennyibi ezen úttól egyik érdekelt fél sincs eltiltva, egyszersmind le gyorsabban lehetne eleget tenni. A törvénytelen gyermek anyjának vanjoga e gyermeke után köteles részhez? Irta Dr. BÜRSITZKY IMRE, kir. járásbirósági aljegyző Pécsett. Egy felsőbb bírósági határozat e kérdést nemlegesen okivá meg, talán nem végzek alapjában felesleges munkát, ha a ké désre vonatkozólag szerény véleményemet kockáztatom. Osi jogrendünk az elidegeníthetetlenség és családiság jeli gét magán viselő ősiség, leánynegyed és hajadoni jog mellett köteles rész fogalmát nem ismerte, de könnyen is nélkülözt azonban régi jogunkat a kor szellemének megfelelőleg visszaállít országbírói értekezlet részint ez elavult jogintézmények eltörlés okából, részint azért, mert az osztrák polgári törvénykönyv hatály miatt a kérdés megoldása elől el nem zárkózhatott, mogalkott az akkor már a nép szellemébe az osztrák polgári törvényköny hatálya folytán átment, egyúttal az ősiségnek el nem avult csak disági jellegét fentartó törvényes osztályrész fogalmát, arra jogc sultsággal a leszármazó egyenes örökösöket, illetve az életben lev szülőket ruházta fel, végül a törvényes osztályrész követelhetésé nek elengedhetetlen feltételéül a törvényes örökösödéshez val jogot állapította meg. (O. E. 7. §.) Az országbírói értekezletben világosan nem foglalt ezen jo< szabályt, hogy t. i. a köteles rész követelhetésének alapját, előfeltétele a törvényes örökösödési jog képezi, különbség nélkül osztjá magánjogi iróink, de e felfogást tükrözi vissza Teleszky is, örök terv. 71. §-ában ugyanis igy szól: »a jogosultak közül kötele részt csak az követelhet, a kit a fenforgó esetben, ha az örök hagyó másként nem intézkedett volna, törvényes örökösödési jo illetne*. Ezen általánosan elfogadott jogelv mellett kérdés tárgyi csak az képezheti, hogy a törvénytelen gyermek anyja bir-e töi vényes örökösödéssel e gyermeke után? A magyar Corpus juris azon kijelentéséből: »non succedur invicem, sanguine non conjunctk (Cyns. Pars I. Trip. I. tit. 47. §. 3 e contrario vont következtetés szerint egyedül a vérségileg össz< köttettek e vérségi kötelék alapján birnak egymás után törve nyes örökösödési joggal. És régi törvényeinknek, különösen i öröklésre vonatkozó részét helyreállítani célzó országbírói ért< kezlet 10. §-a szerint, leszármazók hiányában az apa és any hivatvák az öröklésre. A törvény ezen általánosságánál fogv; mivel a törvénytelen gyermek atyja és anyja is az atya és anj általános fogalma alá esik és mivel lege non distinguente ne nobis est distinguere, a grammatikai magyarázat helyes szabály; szerint azt kellene következtetni, hogy a leszármazók nélkül elha törvénytelen gyermek után a vérségi összeköttetés alapján az atj és anya egyaránt hivatvák a törvényes örökösödésre, feltételezvé természetesen a végrendelet hiányzását. Minthogy azonban az atya kiléte mindig meg nem állapi ható, s minthogy az országbírói értekezlet szándékában már ess ethikai szempontból sem volt és nem lehetett a törvénytelen gye mek atyját ezen gyermeke után törvényes örökösödési joggal fe ruházni: azért a birói gyakorlat a logikai magyarázat, a rat legis utján segített a laza szerkezet hiányain és kimondotta, ho<; »az apa nem követelhet (t. i. végrendelet hiányában) törvény tele gyermeke után örökséget vagy törvényes osztályrészt^ de a tö vény hézagait annyiszor pótló Curia a törvénytelen gyerme anyjának törvényes öröklési jogát azon kijelentésével: »a törvén telén gyermek és természetes anya közt a kölcsönös öröklés fennálló birói gyakorlat szerint elfogadott jogszabályt képez«, ré örökösödési jogunknak a vérségi összeköttetésre fektetett alapj hoz hiven megállapította. (Curia 1883 november 28. 1.926. D. ' XI. 10.)