A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 14. szám - Költség-megállapítás a bagatell eljárásban

A J O Gr. zett: A birói illetőség elleni kifogásnak hely adatik és a kir. torvényszók ezen perben illetéktelennek kirnondatik. Indokok: Habár a töineggondnok által megtámadott egyezség, melyre a B. alattiban hivatkozik, S.-A.-Ujhelyben jött létre és ennélfogva, minthogy megtámadási perekben is az általános illetékességi szabályok mérvadók, az 1868: LIV. t.-c. 25. §. értelmében a s-a.-újhelyi kir. törvényszék helyi illetékessége meg is volna állapitható ; nem lehetett ezen kir, törvényszék tárgyi illetékességét megállapítani, mert a megtámadott egyezséget a fennállott R. testvérek cég, mint ilyen, kereskedői minőségében kötötte és habár ezen egyezség nem képez a kereskedés folyta tásához épen szükséges ügyletet, a keresk. törv. 261. §-a értelmében annak tekintendő és ennek folytán felperes keresete illetéktelenségből elutasítandó. A kassai kir. itélő tábla (1892. február 29-én, 791. p. sz.) következő végzést hozott: A kir. itélő tábla az elsöbiróság végzését megváltoztatja, a kir. törvényszék mint köztörvényi polgári bíróságnak hatáskörét és helyi illetőségét a jelen keresetre nézve megállapítja és ugyanazt további törvényszerű eljárásra utasítja; az eddig ie'merült költség iránt való intézkedést pedig a véghatározatra tartja fenn. Indokok: Az alperes részéről a kir. törvényszék helyi illetősége ellen emelt kifogásnak hely adható nem volt; mert a felperes csődtömeggondnok a csődtörvény 27. §-ára alapított megtámadási keresetével a közadósnak azt a jogcselekményét kívánja a csődhitelezőkkel szemben hatálytalanítani, melynél fogva a közadós fizetéseinek megszüntetése, sőt a csődkérvénynek beadása után az alperest többi hitelezőinek állítólagos megkárosításával követelésére nézve kielégítette s tekintve, hogy az alperes nem tagadta, hogy az az egyezség, melynek alapján őt a közadós kielégítette, S.-A.-Ujhelvt jött létre és a kielégítés is, a mint ez a B. alatti okmányból kitűnik, ugyanott történt, az eljáró kir. törvényszék, mint a hatálytalanítandó jogügylet keletkezése helyének és a kielégítés helyének bírósága, az íb6S : LIV. t.-c. 35. § első bekezdése értelmében, a fen forgó keresetre nézve illetékes. Alaptalan az alperesnek ama kifogása is, hogy a jelen kereset nem köztörvényi polgári, hanem a kereskedelmi bíróság hatásköréhez tartozik ; mert a felperes megtámadási keresetét nem az alperest a közadós ellen eredetileg illető követelés, vagy az ennek alapjául szolgált kereskedelmi ügylet hatálytalanítása iránt, hanem a követelésre nézve létrejött egyezségnek és az ennek alapján a többi hitelezők állítólagos megkárosításával történt kielégítésnek hatálytalanítása iránt indított és e szerint a felperes keresete nem a kereskedelmi ügyletből, hanem tiltott cselekményből származván, ez a kereskedelmi bíróság hatáskörébe nem tartozik. Az illetőség kérdésében felmerült költség iránt ez úttal intézkedés nem történt, mert e költség a perköltséghez tartozván, arra nézve az 1868,: LIV. t.-c. 251. §-a értelmében, a véghatározatbau kell intézkedni. Faltóbiróság által elrendelt végrehajtást megtámadó per a váltóbiróság hatásköréhez tartozik. (M. kir. Curia 1892. jan. 14. 1,536. sz.) Az eiryik váltókötelezettnek adott lizetési halasztás a másik váltókötelezett javára nem szolirál. (M. kir. Curia 1891. december 22. 513. sz.) Bűnügyekben. A kassai kir. itélő tábla 1. számú büntető határozata. A kir. ügyész felebbezési joga kérdésiben, ama vétségekre és kihágásokra nézve, a melyek kizárólag a sértett jél indítványára ii/dözendé'k s a melyekben a kir. itclü táblák az i88j: VI. t.-c. értelmében a harmadfokú bíráskodást gyakorolják. <2,j82/C)I. b. sz.) Határozat: A kizárólag a sértett fél indítványa folytán üldözendő vétgégék é* kihágások miatt folyamatba tett eljárásnál, a kir. ügyésznek a vád érdekében érvényesített felehhezését, a inagánvádló hozzájárulása, illetőleg helyettesítő megbízása nélkül, a kir. itélő tábla nem fogadja el. Indokok: Az 1880. évi 2,265/1. M. E. szám alatt kelt eljárási szabály 20. §-a azt rendeli ugyan, hogy a kizárólag a sértett fél indítványa folytán üldözendő vétségek és kihágások miatt folyamatba tett eljárásnál a kir. ügyész befolyását ugy érvényesítheti, mintha hivatalból üldözendő vétség vagy kihágás forogna fenn; ugyanazon eljárási szabály 23. §-a mindazáltal azt is megállapítja, miszerint a magánvádlónak tekintendő eme sértett félnek a fellépése nem csupán az eljárás megindításához, hanem annak folytatásához is szükséges. Mely utóbbi rendelkezésből nyilván az következik és az idézett két rendelkezés is csak akként férhet meg egymás mellett, hogy a kir. ügyész a maga befolyását a vád érdekében nem feltétlenül, hanem csak a magánvádló hozzájárulásának a föltétele alatt, illetőleg az ugyanezen eljárási szabály 21. §-a értelmében való helyettesítés esetében érvényesítheti. Minthogy pedig a felebbezés az eljárásnak kétségtelenül kiegészítő része és így a kir. ügyésznek ebbeli befolyására, a mennyiben az a vád érdekében érvényesül, a fentebbi feltétel ép ugy kiterjed, mint az eljárásnak előbbi folyamában való befolyására : ezeknél fogva a szóban levő vétségek és kihágások esetében, a kir. ügyész a vád érdekében, a magánvádló hozzá járulása, illetőleg helyettesítő megbízása nélkül, felebbezéssel élni nem jogosult. Kelt Kassán, a kir. itélő táblának 1892. évi március 7-én tartott ülésében. Hitelesíttetett a kassai kir. itélő tábla 1892. évi március ló-én tartott ülésében. A nagyváradi kir. itélő tábla Il-ik sz. büntetőügyi döntvénye. (3,314 891. B.) Azok, a kik az 1888 : XXXV. t.-c.-ben előirt engedély nélkül szeszes italokat kimérnek vagy kis mértékben elárusitnak, az érintett törvény 57. §-ának utolsó bekezdésében irt bejelentésre kötelezett félnek tekintendők e vagy sem, s ebből folyóan sokszoros, illetve az adó alól elvont adóköteles cikkek után járó italmérési adó 10 —20-szoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel büntethetök-e vagy sem? Tekintve, hogy az 1888: XXXV. t.-cikk 57. §-ának 1-3. pontja alá eső jövedéki kihágások elkövetői 1 — 100 frtig terjedő pénzbüntetéssel büntetendők, ezenkívül a bejelentésre kötelezett felek még az adó alól általuk elvont adóköteles cikkek után járó italmérési adó 10-20-szoros s 25 frtnál csekélyebb mennyiségben ki nem szabható összegének megfizetésére is kötelezendők : tekintve, hogy a most idézett törvényszakasz rendelkezéseiből kétségtelen, hogy a kettős büntetéssel büntetendő kihágásokat azok követhetik el, a kik bejelentésre kötelezettek s ebből folyóan az adó alól elvont adóköteles cikkek után járó italmérási adót megrövidíthetik, annálfogva az eldöntendő kérdéssel szoros összefüggésben áll annak meghatározása, hogy tekintendők-e a törvény rendelkezéseinél fogva olyan feleknek, a kik bejelentésre kötelezettek ? tekintve, hogy az idézett törvény a bejelentési kötelezettséget azokkal a felekkel szemben állapítja meg : d) a kik zárt városokban kimérési engedélylyel birnak s a kimérési helyiséget megváltoztatják (7. §.); b) kik zárt városokba adóköteles cikkeket beszállítanak (21- §,); c) a kik mint adókötelezettek abban az esetben, ha az italmérési adó kincstári kezelés útján a pénzügyi közegek által szedetik be, árújegyzéket vezetni s az általuk beszerzett, termelt vagy termesztett adóköteles cikkeket kimutatni tartoznak (32. §.); d) a kik a törvény életbe lépte előtt a törvény szerint adóköteles vállalatokat folytattak s az 1889. évi október hó 1-éig engedélyért folyamodtak s ennek alapján vállalatukat kérvényük jogérvényes elintézéséig akadálytalanúl gyakorolhatták (51. §.); tekintve, hogy a bejelentési kötelezettségnek e szorosan meghatározott esetei éppen nem zárják ki azt, hogy a kik szeszes italok jogos kiméréséhez (iparszerű kiszolgáltatásához), vagy kis mértékben elárusitásához a törvény 2-ik szakasza értelmében szükséges pénzügyi hatósági engedélyt megszerezték, bejelentésre kötelezett feleknek ne tekintessenek, sőt abból a körülményből hogy a fentebb a) és c) pont alatt felsorolt esetekben a bejelentési kötelezettséggel épen azok terheltetnek, kik az italmérési engedélyt már megszerezték s adókötelezettekké váltak, minden kételyt kizáróan következtethető, hogy bejelentésre kötelezett félnek tekintendők azok is, kik a szeszes italok jogos kiméréséhez (iparszeríi kiszolgáltatásához) és kis mértékben elárusitásához a szükséges engedélyt megszerezték, illetve a kik az 51. §. rendelkezéséhez képest 1889. évi október hó 1-éig engedélyért folyamodtak ; tekintve, hogy a törvény 17. § a rendelkezése szerint az italmérési adó fizetésére a most nevezett engedélyesek, illetve engedélyért folyamodók kötelesek ; továbbá : a 20. §. szerint azok, kik zárt városokban adó alá eső cikkeket az adóvonalon át behoznak, valamint zárt városokban az adóvonalou belül lévő sörfőzdék, szeszfőzdék, a likőr- és rumgyárosok és a szesztartalmú italokat készítők, ha gyártmányaikat maguk fogyasztják, vagy azokat az illető zárt város területén való fogyasztás végett másoknak átadják; végre a 23. §. szerint meghatározott kivételes esetben: a zárt városokban lévő átviteli borkereskedők, bortermelők, sörkereskedők, szesz tartására rendelt szabadraktárak, szeszkereskedők, likőr- és rum gyárosok, az adó vonalon belül fogyasztásra kerülő adóköteles cikkek mennyisége után ; tekintve tehát, hogy az adóköteles cikkeket csak azok vonhatják el az italmérési adó alul, a kik ezt az adót fizetni tartoznak: a kir. itélő tábla büntető teljes tanácsülése vonatkozással a 182/891. és 185/891. B. számok alatt felmerült esetekre elvileg kimondja, hogy bejelentésre kötelezett feleknek tekintendők: 1. mindazok, a kik az italmérési adó alá eső szeszes italoknak kimérésére és kis mértékben való elárusitására engedélylyel birnak, továbbá a törvény 51. §-a értelmében italmérási joggal birók, ha az 1889. évi október hó 1-éig engedélyért folyamodtak, a mennyiben a 32. §. értelmében árjegyzék vezetésére s az általuk