A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 14. szám - Költség-megállapítás a bagatell eljárásban

54 tétében felhívási keresetnek helye nincs, itt pedig ingatlan tulajdonáról van szó, miként azt maga is elismeri alperes az által, hogy viszonkeresettel él. De elvetendő volt azon második kifogása is alperesnek, hogy felperes őtet perbe nem hívhatta, mert ha felperes ötet mint olyant perli, kinek azon tulajdonra, melyet megítéltetni kér, semmi joga nincs, ugy felperes bárkit is perbe vonhatott volna, azonban felperesnek mást alperesként ezúttal nem lehetett perelni, mint a pozsonyi izr. hitközséget, mert ezen hitközség lépett ki a régi hitközségből, melynek tulajdonát képezik az ingatlanok és az esetben, ha felperes is kilépett, illetve más hitközséget alapított volna, alperes kiléptével, egyedül alperesnek lehetett volna joga az ingatlanok tulajdonához bizonyos arányban, de alperes az, ki felperest az ingatlanok tulajdonában korlátolja, hogy pedig több zsidó hitközség is lenne Pozsonyban a peres felekénél, alperes ' is állítja. A mi azon kifogását illeti végre alperesnek, hogy felperes nem is tulajdoni, hanem kiigazítási pert akart tulajdonképen beadni, ezt azonban nem tehette azért, mert ennek csak az eredeti helyszinelési felvétel ellen és ott van helye, a hol a kiigazitást kérő már a helyszínelés idejében az ingatlannak tulajdonosa volt, a hol tehát az eredeti tlkvbe felvett első tulajdonos helytelenül lett ilyennek felvéve, figyelemre méltatható hasonlóképen nem volt, mert tény az, hogy alperes nem ismerte el felperes tulajdonjogát az ingatlanokra, miután pedig felperes utóbb más nevet vett fel, ezen név alatt perelhetett és mert az ingatlanokra tulajdonjogának elismerését kérte, egyúttal kérnie kellett nevének változtatása folytán az ingatlanoknak kiigazított nevére leendő bekebeleztetését, de különben, ha alperes elismeri, hogy felperes nevének megváltoztatása nélkül az ingatlanokra tulajdonjogot birt, felperesnek jogában állott nevét mással felcserélni és ezen újonnan felvett névre az ingatlanok tulajdonát bekebeleztetni. Tagadja ezek után alperes, hogy felperes azon hitközséggel azonos lenne, mely a tljkvekben mint tulajdonos van bevezetve, állítván, hogy a régi pozsonyi izr. hitközség nem létezik, ebből két új hitközség, felperes és alperes keletkezett és ezek egymás között ugy viszonylanak, mint a jogutódok a törzshöz ; tagadja alperes, hogy a pozsonyi régi hitközség mint ilyen orthodoxá vált és ekkép csak nevet cserélt volna, tagadja továbbá alperes, hogy a régi izr. hitközség annak jelentékeny részének congressusi hitközséggé való alakulása után, mint régi hitközség jogosítva lett volna orthodoxá alakulni és főleg ugy, hogy a régi hitközséggel, mely mindkét elem foglalatja volt, magát kizárólagosan és ugy azonosíthassa, hogy a régi hitközség másik részét az auyahitközség vagyonából kizárhassa ; ezen tagadásával szemben azonban alperes beismeri, hogy a kereseti ingatlanok a pozsonyi régi izr. hitközség tulajdonai voltak, beismeri továbbá, hogy a régi hitközségből 1871. évben némely tagok kiváltak és alapították nz alperesi pozsonyi izr. hitközséget, előadja alperes elleniratában, hogy a hitközség vagyonát olybá tekinteni nem lehet, mintha az a hitközségi tagok összeségének vagyona lenne és így ha a hitközség egy része önálló testületté alakult és a régi állapotában megmaradt ó-hitközségtől nem lehet követelni, hogy birtokát az újhitközséggel megoszsza; tzen alperesi beismerésekből következik, hogy alperes a régi hitközségből kilépett, új hitközséget alapitott és mint ilyennek nincs joga a régi hitközség vagyonából mit sem követelnie, következik, hogy az ingatlanok a régi hitközség tulajdonát képezik, a régi izr. hitközség pedig nem más, mint felperes; mert a kilépő alperesek után megmaradt tagok, tehát a régi hitközség az orthodox szabályzat alapján szervezkedett és miután ezen régi zsidó hitközség tagjai egy akarattal létesítették a szervezést és igy létezni meg nem szűntek, tulajdonképen a régi hitközség folytatja a felperes név alatt további létjogát és igy az ingatlan vagyon tulajdonosa felperes maradt, hogy felperes a régi zsidó hitközséggel azonos és ugyanaz, igazolják az I) alatti statútumok is, de alperes maga is elismeri, hogy a hitközségek vagyona nem tekinthető a hitközségi tagok vagyonának, a régi hitközségből pedig egyes tagok kiváltak és alapították az alperesi hitközséget, ezen kivált tagok tehát nem követelhetik azon hitközség vagyonát, melyből kiléptek, a megmaradt hitközségi tagoknak pedig joguk volt a felperesi elnevezésre, mely elnevezés a telekkönyvben is kitüntethető, olyanokul pedig alperesek, mint tagok nem tekinthetők, kik a felperesi elnevezés átváltoztatásához hozzá nem járultak és kifogást egyáltalán nem tettek arra nézve, hogy a régi zsidó hitközség a pozsonyi orthodox izraelita hitközség nevet felvette, ekként ha elismerte azt, hogy az ingatlanok a régi izr. hitközség tulajdonát képezték, következik, hogy felperes tulajdonát képezi mindazon vagyon, mely a régi hitközség vagyona, mert hogy jellegének teljes átváltoztatása mellett egy másik hitközséggé alakult volna a régi hitközség, alperes nem is állítja. Nem volt továbbá figyelembe vehető alperesnek azon érvelése sem, hogy alperes a volt hitközségből államkormányi rendelkezés folytán nem egyénenként, hanem egyszerre léptek ki és törvényerejűleg meg lett a zsidóságnak engedve, hogy különféle szabályzatok szerint szervezkedhessék, mert a kormányrendeletek a zsidóság szervezkedésénél nem voltak kötelezők, a vagyoni viszonyokról pedig nem rendezkedtek és a kormány rendelete értelmében egy egyházközségből kilépő tagoknak sem adathatik meg a jog arra, hogy általa elhagyott egyházközség vagyonából bizonyos vagyonrészt elvihessen, mely tulajdonát képezhesse, mert a vagyon nem az egyes tagok, hanem az egész testület tulajd tehát a kereseti ingatlanokra nézve felperes nem is tulajdonj kér megítéltetni, mint azon egyházközség, melyből alperest k tagok kiléptek, miután az ingatlanok ugy is tulajdonát kép hanem elnevezésének átváltoztatását kéri tlkkönyvileg kitün és miután alperes megtámadta az ingatlanokra vonatkozó t donjogát, kéri ezen tulajdonjogának elismerésére kötelezni alpe hogy ez által az ingatlanokra vonatkozó rendelkezéseibán alp által többé ne gátoltassék. Ezen indokok alapján az ítéletben a kereseti kérebr képest kellett intézkedni és alperest viszonkeresetével a felp kereset helyt adása folytán elutasítani kellett. A perkölts azonban a per körülményeinél fogva és tekintettel arra, hog ingatlanok egy részére alperesnek az E) alatti szerint bizo szabályok megtartása mellett, a használat meg van engedve, 1 szüntetni kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. december hó 1< 48,059, sz.) : A kir. törvényszék Ítéletét, a mennyiben alt viszonkeresetével elutasittatott s a perköltség kölcsönösen í szüntetett, helybenhagyja, egyéb tekintetében pedig megváltoz s keresetével felperest is elutasítja, stb. Indokok: Köztudomású dolog, a hazai törvénye ezeken alapuló felsőbb hatósági rendeletek is azt tanúsítják, í ugy a congressusi, mint az orthodox és a status quo ante al; álló izraelita hitközségek összevéve ugy állampolitikai szempon mint a zsidóság álláspontjából is egy és ugyanazon vallásfel zethez tartoznak. Kétségtelen tehát az is, hogy habár Pozsony városába idő szerint az ottani zsidóság részben a congressusi, részben p az orthodox szabályzat alapján szervezkedett hitközségben k ritus szerint gyakorolja a hitélet külső cselekedeteit, eme sze: kedések által az egységes zsidó hitközség, mely a jelen tárgyává tett ingatlanok tulajdonosául van telekkönyvileg jegyezve, lényegében mit sem változott s egységes felek jellegénél fogva a pozsonyi összes zsidóságot ma is épen magában foglalja, mint foglalta régi szervezetlen állapotában. A miből okszerűen következik, hogy a Pozsony v; zsidóság összeségét egészben illető s ugyanannak valláso oktatási céljaira szolgáló s már oly rendeltetésénél fogva is r oszthatlan hitközségi vagyont képező peres ingatlanok tulajd magának sem felperes orthodox, sem alperes congressusi izr. község sem egészben, sem részben nem követelheti, kivánhc legfeljebb azt, hogy miután mindketten oly célok elérésére ala tak, a melyek a telekkönyvbe bejegyzett egységes hitközség is feladatát képezték, a szóban lévő vagyonok használatáb jövedelmében bizonyos meghatározott arányban részesülje ámde a használati aránv megállapítása nem a bíróságok, ha a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. Ebben rejlik indoka annak, hogy a kir. itélő tábla az bíróság ítéletét, a mennyiben alperes viszonkeresetével elutas tott, helybenhagyta, a mennyiben pedig felperes keresetének adatott: azt megváltoztatta s felperest is elutasította kereset A m. kir. Curia (1892. március 2-án, 2,742/P. 18Í Mindkét alsóbiróság ítélete az egész perbeli eljárással együt 1881 : LIX. t.-c. 39. §. 6. pontja' alapján hivatalból megsemn tetik, a keresetlevél az azt benyújtónak visszaadatni rendel és felperes köteleztetik a perköltségek viselésére, stb. Indokok: A kereset az egységes izraelita hitfeleli tulajdonát képező ingatlanokra vonatkozó s a különböző ah szervezkedett hitközségek közt felmerült vagyonkérdésből kif jogviszonyok rendezésére van irányozva. Minthogy pedig az izraelita hitközségeknek különböző ak szervezkedéssel, illetőleg különválással az egységes felekezet t donát képező vagyon feletti rendelkezés elválaszthatatlan kap latban áll; az ilyen nemű vagyonkérdések eldöntése nem tart a bíróság hatáskörébe. Csere utján szerzett vagyon csak akkor képez közszerzeim ha az elcserélt vagyonra uézve kimutattatik, hogy az is közsz mény volt. A magyar törvény uralnia alatt kötött házasság es a közszerzeniény inegbirálásánál az időközben hatályban volt o polg. törvénykönyv intézkedései nem vehetők figyelembe. (M Curia 1891. szept. 25. 9,711. sz.) Kereskedelmi, csőd" és váltó-ügyekben A hatálytalanítandó jogügylet keletkezése helyének és elégités helyének bírósága az 1868 : LIT. t.-c. 35. §-ának els kezdése értelmében illetékes a megtámadási perre nézve. Ha a megtámadási kereset nem az alperest a közadós i eredetileg illető követelés vagy az ennek alapjául szolgált h kedelmi ügylet, hanem a követelésre létrejött egyezségnek hí talanitása iránt indíttatott: ezen kereset nem tartozik a ker delmi bíróság hatáskörébe. A s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék: Ambrózy Nándor m R. testvérek cég csődtömeggondnokának, dr. Rosenthal SE ügyvéd által képviselt K. B. Söhne bécsi cég ellen jogcselek érvénytelenítése iránt folyamatba tett perben következőleg