A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 14. szám - Költség-megállapítás a bagatell eljárásban

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Budapest, 1892. április hó 3-án. Melléklet a >Jog« 14. számához Köztörvényi ügyekben. Jóllehet a felperesi tanuk Igazolják, hogy alperes felperes részére házasság] igéretel tett es hogy felperes ezen ígéret következteben. illetve a házasság bekövetkeztének reményében ment közös háztartásra alpereshez, felperes eme ténye, mint a házasság fogalmával ellenkező es közerkölcsiségbe ütköző cselekmény, turpis cansát képez es per utján nem érvényesíthető. A zsombolyai kir. járásbíróság (1890. jul. 23. 3,256. sz.): Viszkidenszky Gusztáv ügyvéd által képviselt Cs. Márta felperesnek, Reichrath József ügyvéd által képviselt P. Torna alperes ellen 250 frt s jár, iránti perében P. Torna alperest kötelezi, hogy felperes Cs. .Mártának a neki igért 50 frtnyi jegybért és a 150 frtra leszáll'tott kárpótlási összeget megfizesse, stb. Indokok: A 2,140/890. p. sz. a. 1890. évi máj. 21-én hit alatt kihallgatott három tanú egybehangzóan vallották, hogy alperes felperessel oda egyezett meg, hogy utóbbi hozzámegy mint feleség s alperes a lehető legrövidebb időn belül törvényesen összekél vele ; továbbá igazolták a tanuk, hogy alperesnek eme házassági és 50 frtos jegybér Ígérete folytán felperes az ajánlatot elfogadta, alpereshez ment, öt hónapon át az asszonyi teendőket végezte alperesnél, de azután őtet alperes ok nélkül elkergette. A házassági Ígéret kapcsán igért 50 frt tehát alperes javára, felperesnek peciig terhére, jegybérül volt tekintendő, melynek igénylése felperesnöt alperes hibája folytán jogosan illeti. A 150 frtnyi kárpótlási összeg pedig felperesnö javára feltétlenül oda volt ítélendő, mert a tanuk egybehangzó vallomása szerint is öt hónapot töltött felperes alperesnél, ez idő alatt nem magának, hanem alperesnek dolgozott, önmagának mit sem szerzett s így ennek a szerzése mulasztásnak a címén is megilleti felperest a Í50 frtnyi kárösszeg, egészen el is tekintve attól, hogy felperesuek károsodását jövőre is kihalónak kellett tekinteni azért, mert alperes által házassági Ígéretekkel elcsábíttatván s utóbb ok nélkül elkergettetvén, a jövőben való mássali házasságra lépése ha nem is lehetetlennek, de bizonyára tetemesen megnehezitettnek kell hogy kitűnjék. A 150 frtnyi kárösszeg tehát ebből az utóbbi tekintetből is meg volt Ítélendő felperesnö javára, habár felperesnönek öt havi háziuri minőségébeni ténykedésének és gondoskodásának mintegy szolgálati haszon értéke gyanánt is. egy-egy napot 1 frtjával számitva, meg volt állapítandó, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1891. ápr. 15. 60,740. sz.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest a perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett keresetével elutasítja, stb. Indokok: Felperes arra alapítja keresetét, hogy alperes házassági ígérete folytán vele közös háztartást folytatott, de alperes házassági igéretét be nem váltotta s igy az ennek elmaradásából származó kárpótlás címen kérte a 200 frtra leszállított követelését megítéltetni. Jóllehet a felperes által megnevezeti és kihallgatott tanuk igazolják, hogy felperes részére alperes házassági ígéretet csakugyan tett és hogy felperes ezen ígéret következtében, illetve a házasság bekövetkeztének reményében ment közös háztartásra alpereshez: tekintve azonban, hogy felperes eme ténye, mint a házasság fogalmával ellenkező és közerkölcsiségbe ütköző cselekmény, turpis causát képez és per utján nem érvényesíthető, ugyanazért felperest keresetével elutasitaui, a perköltséget azonban a per körülményeinél fogva kölcsönösen megszüntetni kellett, stb. A m. kir. Curia (1892. márc. 3. 5,665. sz.): A másodbiróságnak ítélete indokolásánál fogva annyival inkább helybenhagyatik: mert felperes keresetében határozottan beismerte, hogy alperessel, mint neje élt, a nélkül, hogy alperessel törvényesen házasságra lépett volna, stb. Azon körülmény, hogy alperes a közös udvaron közös használatra egy új kutat ásatott, a birtokháboritás tényálladékának megállapítására nem alkalmas. A szenicei kir. járásbíróság (1891. máj. 3. 1,485. sz.): Dr. Naczler Miksa ügyvéd által képviselt P. Mór és neje felpereseknek, dr. Tomasovits Ferenc ügyvéd által védett J. Jánosné alperes ellen sommás visszahelyezés és jár. iránti perében következőleg itélt: A sommás visszahelyezési keresetnek hely adatván és J. Jánosné alperesnő tartozik az általa a közös udvar telken létesíteni célzott kútat ismét beásatni és eltávolítani és az akadálytalan régi birtok és használati állapotot helyreállítani, illetve nevezett alperesnő tartozik tűrni, hogy az költségén P. Mór és neje felperesek által eszközöltessék, stb. Indokok: Az 1891. máj. 2-án Stepanón a helyszínén megtartott bírói szemle alkalmával meg lett határozva, hogy az 38/a. és 38/b. számú házak közös udvarát peres felek közösen birják és használják; megállapítva lett az is, hogy azon hely, hová alperesnő a vázlat rajzán B. betűvel kitüntetett kútat ásatott, a közös udvar kiegészítő részét képezi és hogy felperesek a kútnak alperes által önkéuyileg beleegyezésük nélkül lett kiásatása miatt a közös udvar használatában akadályozva lettek és miután alperes maga sem tagadta, hogy az általa önhatalmúlag kiásatott kút a közös udvaron létesült, azt pedig semmivel sem igazolta, hogy azon hely, hová a kút kiásatott, kizárólagos birtokához tartozott, felpereseket a közös udvar eddigi használatába visszahelyezni, alperest pedig az önhatalmúlag épített kút beásására és eltávolítására kötelezni annyival inkább is kellett, mivel a kérdéses közös udvarou, mint a vázlatrajz is igazolja, A. betűvel jelzett kút már létezett, melyet a peres felek eddig is közösen és háboritlanul használtak és igy a B. alatti kútnak közös udvaron való felállítása felperesek beleegyezése nélkül feleslegessé vált, stb. A pozsonyi kir. itélö tábla (1891. dec. 1. 2,229. sz.j : Az elsőbiróság Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1892. márc. 3. 1,063. sz.): Mindkét alsóbiróság ítéleteinek megváltoztatásával felperesek keresetükkel elutasittatnak, stb. Indokok: Felperesek saját előadásuk, sőt a megtartott bírói szemle szerint is Stepanó községben 38/a. és 38/b. számú házaknak alperessel közös udvarát közösen használják s annak tényleg közös birtokában vannak, ehez képest alperes az udvarnak közös használatából felpereseket nem zárván ki, birtokháboritás esete nem forog fenn. Azon körülmény pedig, hogy alperes a közös udvaron közös használatra egy új kútat ásatott, a birtokháboritás tényálladékának megállapítására nem alkalmas, mert felperesek alperes tagadása ellenében mivel sem bizonyították, hogy a kút ásatása által a közös udvarnak közös használatában akadályozva volnának és mert felperesek maguk is elismerik, hogy a közös udvaron levő régi kút vize elfogyott s az ez idő szerint nem használható. Mindezek szerint a sommás visszahelyezés egyik alapfeltételét képező biriokháboritás esete nem forogván fenn, mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett felpereseket keresetükkel elutasítani kellett, stb. Az izraelita hitközségeknek különböző alapú szervezkedéssel illetőleg különválással az egységes felekezet tulajdonát képező vagyon feletti rendelkezés elválaszthatlan kapcsolatban állván, az ily nemű vagyonkérdések eldöntése nem tartozik a bíróság hatáskörébe. A pozsonyi kir. törvényszék (1890. augusztus 12-én, 4,177. sz.) : Lányi Gyula ügyvéd által képviselt pozsonyi orthodox izraelita hitközség felperesnek, dr. Löwinger Vilmos ügyvéd által képviselt pozsonyi izraelita hitközség alperes ellen ingatlanok tulajdona s jár. iránti perében következőleg itélt: A kir. törvényszék kötelezi alperes hitközséget, hogy a pozsonyi 2,060. sz. telekjegyzőkönyvben A. I. 1 — 7. 9. t. sz. a. 400, stb. terézvárosi házszámú, továbbá a pozsonyi 2,946. számú tjkvbeli A. I. 1., 2. t. sz. alatti 2ti2., 263. hr. sz. és 259., 260. óvárosi házszámú ingatlanok s végre a pozsonyi 2,501/4. számú tjkvbeli 135. terézvárosi számú ház negyedik részletére nézve felperes hitközség egyedüli tulajdonjogát elismerje és a felsorolt telekjegyzőkönyveknek akkénti kiigazitását tartozik tűrni, hogy az ingatlanok felperes kizárólagos tulajdonai lévén, azokban tulajdonosul a »pozsonyi orthodox izraelita hitközség« tlkvileg jelen ítélet alapján kitüntettessék; alperest a kir. törvényszék viszonkeresetével elutasítja, stb. A perköltségeket a kir. törvényszék kölcsönösen megszünteti, stb. Indokok: Felperes kereseti kérelme az, hogy a keresethez csatolt A) B) és C) alatti hiteles tlkvi kivonatok szerint a pozsonyi 2,060., 2,946. és 2,501/4. sz. tlkjkvekben felvett, mint a pozsonyi régi izraelita hitközség tulajdonát képező ingatlanokra, tartozik alperes tulajdonjogát elismerni és a pozsonyi orthodox izraelita hitközség, mint felperes tüntettessék ki ezen ingatlanokra tulajdonosul, ezen kereseti kérelmét arra állapítja felperes, hogy alperes a régi hitközségből előbb kiválván, alapította a pozsonyi izraelita hitközséget, ekként az ingatlanok a régi hitközség tulajdonában maradtak, utóbb ezen régi hitközség is orthodox szabályzat alapján akként szervezkedett, hogy nem lett a régi hitközségnek jogutódja, hanem ugyanazon hitközségnek megmaradt, ekként a tulajdonos is nevének kiigazitását és alperessel szemben az ingatlanokra tulajdonjogának elismerését kéri, mert alperes ezt a B) alatti szerint is megtámadta és vitás természetűnek jelezte. Alperes a kereset ellen először azon kifogást emeli, hogy felperesnek nem tulajdoni, hanem felhívási keresetet kellett volna indítani, miután felperes azt gondolja, hogy ő azzal kérkedett, miszerint az ingatlanokból egy részt jogosítva van követelni, ezen kifogás mellőzendő volt, mert ingatlanokra vonatkozó jogok tekin-