A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 14. szám - Az állami tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslathoz

108 A JOG. önművelést igényel s ez pedig kiadásokkal is jár, hogy az igazságszolgáltatás minden művelt államban a legfontosabbnak tartatik s a dolog természete szerint kell is, hogy olyannak tekintessék, — hogy különbség van a phisikai és phisikai munka s igy különbség létezik a szellemi és szellemi munka között, — hogy azon szellemi munka, mely nyugodtan, zavar nélkül végezhető, kevesebb szellemi erőt emészt fel, mint az, mely folytonos háboritás mellett végeztetik, a bíróságok foglalkozása, szellemi ténykedése pedig, mely különösen a vidéken a tudatlan néppel való érintkezés mellett, vagy éppen a szakavatott egyénekkel való szakvita között érvényesül, az, mely fokozottabb szellemi erőt emészt fel s mely ténykedés szükségkép élesebb elmét és élesebb figyelmet és gyors felfogást igényel és hogy pusztán a birói ténykedés az, mely helyesen különben, a teljes nyilvánossággal jár, napfényt lát, mig egyéb hivatalok működését hason rangban árny fedi ; mindezen felhozottaknál fogva tehát a nélkül, hogy azt lehetne mondani, mint szokás, hogy hazabeszélek, kinyilatkoztathatom újból is a fenti azon véleményemet, miszerint az állami igazgatás többi ágazatában általában, de különösen az alsóbb rangfokozatban működő hivatalnokokkal szemben a »mennyiségtanilag« nagyobb birói fizetés, amazoknál még sem nagyobb, sőt azokéval szemben jóval csekélyebb ; mert a hatáskört tekintve, a viszonszolgáltatott szellemi munkát és azon körülményeket figyelemre méltatva, melyek mellett, illetve között szolgáltattatik az és különösen, hogy a legújabban mily fokozottabb követelményekkel lép elő a közönség maga is, nem áll arányban, már pedig úgy a tudatlan, mint a művelt elem is egész mást, sokkal többet igényel a bírótól, mint más hasonrangba sorozott hivatalnoktól már társadalmilag is és minden tekintetben, igy tehát sokkal inkább a birói karnak, mint más ágazatbeli hasonrangú hivatalnoknak meg kell adni az eszközt arra nézve, hogy a birói kar az irántai a közönség részéről is jövő s társadalmi fokozottabb igényeknek is megfelelhessen, ezzel pedig minden európai művelt állam számolt és ahhoz képest intézkedett is. Áttérek most a képviselőház asztalára letett »az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek újabb szabályozásáról szóló törvény«-javaslatra. A magas kormány belátta a tisztviselők sanyarú anyagi helyzetét, a financiális viszonyokhoz, miként mondja, a bajon atyailag segíteni igyekszik ; de miként alkalmam nyílt a törvényjavaslatot a maga eredetiségében behatóan átlapozgatni, abban nem láttam érvényre juttatni, mint eddig helyesen és szerénytelenség nélkül hihetem, jogosult »nagyobb dotatio elvét« az ítélő bírákat illetőleg az alsóbb VIII. és IX. rangosztályban, mert ugyanolyan fizetésben fognak részesittetni, milyenben az állami igazgatás hasonrangosztályában alkalmazottak s igy állván a dolog, az itélő birák részéről méltán mondható, hogy roszszabbul lesznek javadalmazva a többi államhivatalnokoknál, pedig tekintve a küszöbön álló nagy igazságügyi reformokat, az azokkal járó tanulmányozást, a rendre jövő restellem rendbirságolást, a szigorú fe'ügyeletet s ellenőrzést, a munkahalmozottságot, a leendő nagyobb fontosabb bíráskodási hatáskört az egyes bíróságokat illetőleg — még inkább forog fenn szüksége a nagyobb emelésnek. Ezen becses lapok hasábján az érintett törvényjavaslatnak, mely előttem fekszik, különösen azon részére, a 2 ik beosztásos mellékletére bátorkodom megtenni az észrevételemet, mely szerint a fővárosi és »kizárólag fővárosi« törvényszéki és vidéki törvényszéki járárásbirák és ügyészek, albirák és alügyészek és szintén vidéki albirák és alügyészek, jegyzők és jegyzők, aljegyzők és ugyancsak vidéki aljegyzők között különbség tétetik nem a fizetésben, hanem a »rang«-ban. A nevezett fővárosi birák s ügyészek, jegyzők és aljegyzők eddiginél eltérőleg a vidékieknél egygyel magasabb fokozati rangsorba helyeztetnek és pedig: térvényszéki biró a VH-be, eddiginél feljebb, járásbiró .... VH-be, ügyész .... Vll-be. Vidéken: törvényszéki biró a VIII-ba,' hová eddig is járásbiró .... VIII-ba, ügyész .... VIII-ba. Fővárosban: aljárásbiró . . . VIII-ba, eddiginél feljebb, alügyész .... VIII-ba. Vidéken: aljárásbiró . . . JX-be, hová eddig is, alügyész . . . IX-be. Fővárosban: törvényszéki jegyző IX-be, hová eddig is, vidéki X-be, lejebb. Fővárosban : aljegyző .... X-be, hová eddig is, vidéki Xl-be, lejebb. A különbséget tevő és eddig fenn nem állott, senki által el nem képzelhető intézkedésnek elfogadható indokát bármennyire is fürkészem, azt felfedezni nem birom; mert hiszen a tudomány nincs és nem is lehet kizárólag -egy hel) hez kötött, a qualificatio egyenlő, a hatáskör ugyanaz, sőt ha azt a bíráknál nézzük, hogy a vidéki birák egyszersmind különösen a mostani helyeken és legalább is a rózsahegyi kjr. törvényszék elnökének bölcs intézkedése következtében polgári, büntető és telekkönyvi, valamint vizsgálóbirák, még szélesebb kiterjedettségűnek mondható, mig a fővárosban, a mint informálva vagyok, kizárólag szakokkénti beosztás uralg, ugy, hogy egyik büntető, másik polgári, a harmadik telekkönyvi, a negyedik vizsgálóbíró, az ötödik pedig végrehajtási és azzal összefüggő igényperekkel foglalkozik ; ily viszonyok között magam részéről »megszégyenitőnek« tartom, ha ugyanazon minősítések és törvényileg hason körrel biró fővárosi albiróval egyrangúnak, ugy, mint eddig volt, nem mondhatom, mert a fenti táblázat szerint nem a IX., de a tizedik rangosztályba soroztatik. Elismerendőnek tartom, hogy a fővárosi birák és ügyészek ne csak magasabb lakilletménynyel ruháztassanak fel, hanem tekintve azt, hogy a fővárosban másban is drágaság jelentkezik, magasabb fizetésben aránylag részesittessenek a vidékieknél, mely többlet azonban nem »fizetés« címén, hanem »pótlék« alakjában lenne megadandó s igy a fizetési egyensúly pedig megtartandó. Maga a szellemi munka között csak azon különbséget látom, a mint imént előadtam, azon viszonyok között, melyekben pedig az szolgáltattatik, azon különbséget észlelem, hogy a vidéki igazságszolgáltatás inkább bonyolódottabb, nehezebb, mert könnyebb megegyezésre jutni, capacitálni műveltebb embert, mint az ellenkezőt és kellememesebb az érintkezés a műveltebb egyénnel, mint a faragatlan durvával, tehát esetlegesen ezen indok is elesik. De nem látom elfogadhatónak azon esetleges indokot sem, hogy eddig is valóban a fővárosi birák és ügyészek a vidékieknél olyképen vannak javadalmazva, mint a megfelelő magasabb fokú más államhivatalnokok, vagyis érthetőbben a fővárosi biró, járásbiró és ügyész stb. magasabb fizetést húz a vidékinél olyképen, hogy azok fizetése nem a Vlll-ik stb. rangosztályoknak felel meg, hanem valóban a magasabb VH-ik rangfokozatba sorozott állásokkal járó fizetésekkel s igy kell, hogy az élvezett fizetéshez mérten megfelelő magasabb rangfokozatba soroztassanak; mert lehet oly fizetésük, a mi helyesen pedig a megkülönböztetések elmaradására való tekintetből »pótlék«-ban adandó, de »rang«-ban, vagyis hogy magasabb fizetési fokozatba sorozott állások rangjával ruháztassanak fel a vidéki bíróságok rovására, fel nem foghatom az indokot. Ha. pedig nem kerüli el figyelmünket azon körülmény, hogy a vidéki birák a társadalmi életet, a kényelmességet illetőleg sokkal mostohábban vannak a fővárosiaknál, a családapának sokkal több kiadása van, mint a fővárosinak gyermekeinek neveltetése körül és számos egyéb, mind el nem sorozható körülmények, viszonyoknál fogva sanyarúbb a helyzete a vidékinek, mint a boldog fővárosinak, méltán igényelhetjük azt, hogy »rangban« ne legyünk kevesebbek s hiszem, hogy ezen jogos kívánalom a magas kormány, a nagyméltóságú szeretve tisztelt igazságügyministerünk igazságérzete folytán bölcs intézkedésében annak idején kifejezésre jut. A már ma-holnap pénzügyi bizottsági tárgyalás alá jutó törvényjavaslat még azon sérelmes intézkedést foglalja magában, hogy »pusztán az albirák és alügyészek« tartoznak azok közé, kiknek eddigi lakpénze a régi marad, pedig miután minden más rangfokozatban emeltetett 50, majd 25 forinttal legalább — emelendő lenne az albirák és alügyészeké, nem a hasonrangú többi államhivatalnoké is egyszersmind, kié ugy is emeltetett legalább 25 iorinttal, ha a biráké 50 forinttal javítva lesz. „ , „, ,, Ruttkay Aladár, kir. aljárásbiró AUó-Kzibinban. II. (Az állami tisztviselők fizetése.) A magyar állam szolgálatában álló tisztviselők járandóságainak rendezéséről szóló törvényjavaslatban foglalt fokozatokat az osztrák állami tisztviselők járandóságaival összehasonlítva és a mutatkozó eltéréseket százalékokban kitüntetve, a következő érdekes áttekintést nyerjük :