A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 13. szám - A szerződések magyarázata tanához

50 Azon tényállásból, a mely az első birói Ítélet indokában hűen előterjesztetett, alperes kártérítési kötelezettségét mindkét alsóbirói ítélet megváltoztatásával megállapítani kellett, mert alperes saját beismeréséből és az M. L. alatti okiratokból és az előző perben kivett vallomásából kétségtelen, miként ő tudta, hogy a kérdéses belsőségnek csupán felerésze képezte az ő tulajdonát, a másik hason felerész pedig fivére leányának felperesnek tulajdona volt, a ki azt birtokába is tartotta, ha mindezek dacára alperes elmulasztotta a csereügylet megkötésekor Sz. B. Jánost ezen körülményre figyelmeztetni és felhasználva a helyszíneléskor tévesen felvett telekkönyvi állapotot, amely szerint egyedüli tulajdonosnak mutatkozott, az egész ingatlant nevezett cserélő félre átruházni, oly jogellenes cselekményt követett el, a melynek következménye a kártérítés, miután a csereügylet többé nem érvénytelenithető és felperes tulajdonától végérvényesen elesett, mint ez a m. kir. Curiának 1887. október 13-án 2,727. sz. a. kelt ítéletéből kétségtelenül kitetszik. A második kérdést az képezi, minő összeget követelhet felperes kártérítés címén, a kereseti 1,100 frtot, avagy a birói becsű által megállapított értéket 500 frtot. E tekintetben az utóbb jelzett összeget kellett megállapitani, mert a per adataiból kétségtelen, miként felperes jogai megóvása szempontjából nevezetes mulasztásokat követett el, midőn 20 éven át a telekkönyvi állapot rendezésére lépéseket nemcsak elmulasztott, hanem akkor is, midőn atyjának hagyatékát birói uton átadatta, épen ezen belsőségre vonatkozólag a téves helyszinelési állapotot rendezni meg sem kísérletté, ily helyzetben tehát midőn saját hanyagsága is hozzájárult a kár előidézéséhez és miután alperes ellen a rosszhiszemű károsítás szándoka bizonyítva nem lett, nincs jogosítva teljes kártérítést igényelni, hanem köteles megelégedni azon összeggel, a melyet a birói becsű feltüntet. Kamat csak jelen per indításától volt megítélhető, nemcsak a fentebb előadott indokoknál fogva, de azért is, mivel felperes jogainak érvényesítése előtt alperes késedelmes fizetőnek és kártérítésre kötelezettnek nem tekintethetett. Oly esetben, midőn a kölcsönről Írásbeli szerződés létezik, de abban a kamat csak általánosan, az összegnek vagy kamatlábnak számszerinti meghatározása nélkül van kikötve, az egy évi kamat a töke <> százalékánál több nem lehet. (1877/VIII. t..c. 7. §.) A nagyváradi vidéki kir. járásbíróság (1890. április 20-án 2,763.): Dr. Kiss Döme ügyvéd által képviselt O. Togyer felperesnek dr. Duma Flórián ügyvéd által képviselt Zs. Tógyer s társa alperesek elleni 62 frt 50 kr. tőke és jár. iránti perében következőleg itélt: Ha felperes főesküt tesz arra, hogy alperesektől évente 10 írtnál többet nem kapott és ezen évente fizetett 10 frtot is csupán a kereset megkezdését megelőző három évig és később nem fizették alperesek, ez esetben köteles leend II. r. alperes Zs. Pásk 12 frt 74 kr. tőkét s jár. felperesnek megfizetni. Az eskü letétele esetében a perköltségek peres felek között egymással szemben kölcsönösen megszüntetetteknek mondatnak ki. Ha felperes esküt nem tesz, keresetével elutasittatik stb. Felperes I. r. alperes Zs. Tógyer elleni keresetével egészben és Za. Pásk elleni követelésének eskütől feltételezetten megitélteken felüli részével elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetét a B. alatti kötelezvényre alapította. Ezen kötelezvényre nézve I. r. alperes tagadta, hogy azt kézjegyelte, hogy kölcsönt kapott és annak megfizetésére felperes irányában magát kötelezte volna, II. r. alperes a kézjegyelést beismerte, beismerte, hogy felperestől 50 frtot felvett. Felperes személyes kihallgatásakor beismerte, hogy a kötelezvény kiállításakor jelen sem volt, beismerte, hogy arra II. r. alperesnek 50 frtot adott, kijelentette, hogy a kötelezvény tartalmát a kölcsönadáskor sem ismerte, 50 frt tőkén felüli keresetével tehát mint alaptalannal utasittatik el felperes. A felperes által megnevezett tanuk I. r. alperes kötelezettségét nemcsak nem bizonyították, de sőt azt vallották, hogy alperes a kötvény kiállításakor jelen sem volt. Hogy I. r. alperes a kötvény kiállítását megelőzően kölcsönadásra felkérte felperest, kötelezettségét meg nem állapítja, felperes I. r. alperes elleni keresetével, mint nem bizonyítottal utasittatik el. Felperes azt állította, hogy az 50 frt tőke után alperesek évi 10 frt, tehát 20°/0-os kamat fizetésére kötelezték magukat s hogy 10 frt évi kamatot a kereset indítását megelőzött 3 évig kapott is alperesektől, II. r. alperes azonban tagadta, hogy ily kamatot kötelezett s az általa felsorolt 53 frttal a kölcsönt kifizetettnek állittotta. Mivel az irott kötvényben kamat kötelezve nincsen, mivel felperes nem bizonyította, hogy az általa fizetettnek elismert évi 10 frtot II. r. alperes kamatba adta volna: a felperes által fizetettnek elismert évi 10 frt, mennyiben az 50 frt tőke évi 6°/o-os kamatját meghaladja, tőketörlesztésbe fizetettnek tekintetik s ekként számítással jön ki az, hogy ezen II. r. alperes a kereset megindítását megelőző 3 évvel már felperesnek csakis a megítélt tőkével maradt adósa, a megítélt tőkében és ennek 3 évi 6%-os kamataiban azért marasztaltatik a felperes által leteendő főeskű letételétől feltételezetten II. r. alperes. A főeskü I általi bizonyításra szükség azért találtatott, mert II. r. alpen 53 frttal a kölcsönt kifizetettnek állította és felperest a szem ! kihallgatás alkalmával főesküvel kínálta meg arra is, hog 10 frtnál a követelésbe többet nem kapott. Mivel ha főesküt teszen is felperes I. r. alperes elleni 1 telésével, mint nem bizonyítottal, egészben s II. r. alperes e keresetének is nagy részével elutasítottnak tekintetik, ez ese is a perköltségek a prts. 251. §• alkalmazásával mondatna felek között egymás irányában kölcsönösen megszűnteié nek stb. Ha azonban felperes esküt nem tesz, keresetével egt elutasítottnak tekintetik stb. A budapesti kir. itélő tábla (1891. február 25 én 23,31 az elsőbiróság ítéletének az első rendű alperest illető részét 1 benhagyja, egyebekben azonban ezt az ítéletet megváltoztat Zs. Páskot a másodrendű alperest feltétlenül kötelezi arra, | felperesnek 50 frt tőkét és jár. megfizessen stb. Indokok: A felperes 62 frt 50 kr. kölcsöntőke mindkét alperes ellen indította meg keresetét. Az első r< alperes tagadta azt is, hogy a NB. alatti kötvényt kézjeg) alájegyezte, a felperesnek pedig az ellen az alperes ellen sikerült követelésének jogosságát beigazolni, mert egyedül H. Fk tanú bizonyította azt, hogy neki I. r. alperes földet kínált has bérbe a végett, hogy a felperes követelését kielégíthesse, vallomás azonban, eltekintve attól, hogy hasonló beismerést bizonyít, a felperes pótesküjével ki nem egészíthető, mert al midőn első rendű alperes a jelzett nyilatkozatot tette, a felp nem volt jelen, az első bíróság tehát felperest az első rendi peres irányában keresetével helyesen utasítván el és a per ki menyeinél fogva ezek között a peres felek között a perkölts kölcsönösen helyesen szüntetvén meg: e részben Ítéletét hel; kellett hagyni. Ellenben a II. rendű alperest illetőleg az első bíróság ítéletét a fenti értelemben megváltoztatni kellett: mc felperes a személyesen történt meghallgatása alkalmával a köt tartalma ellenére nem vitatta, sőt beismerte azt, hogy a más rendű alperes kezéhez kölcsön címén csak 50 frtot fizetett 1 mit a második rendű alperes beismert és csupán azt állit hogy a felperesnek az 1886. évig Összesen 53 frt 50 krt megf vén, ezzel tartozását egészben törlesztette ; mert továbbá a mási rendű alperes tagadta ugyan a tárgyalás elején, hogy kamat tést kötelezett és hogy a kérdésben levő 50 frt tőke után min évre kamat címén 10 frt volt kikötve, utóbb azonban beismerte peres, hogy a fenti 53 frt 50 krt nemcsak a tőke levoná fizette a felperesnek, hanem kamat fejében, ehhez hozzájárul hogy H. Flórián tanú vallomása szerint maga a második re alperes utasította a tanút arra, hogy az 50 frt kölcsönről és el hozzáadva kamat címén 12 frt 20 krt, összesen 62 frt 50 1 állítsa ki a kötvényt és hozzájárul az, hogy B. Juon és Cs. Cs tanuk vallomása szerint, a második rendű alperes ezek ele tanuk előtt az 1888. évben, tehát a fenti fizetések megtört után beismerte, hogy a felperesnek tartozik, még pedig B. v mása szerint 50 frttal, végre tekintetbe kell venni azt is, ho: második rendű alperes semmivel sem bizonyította, de elő terjesztette azt, hogy a fizetett 53 frt 50 krból mennyit fizeti tőke apasztására és mennyit kamat fejében, mindezeknél fi tehát egyrészt nyilván való az, hogy a kereseti kölcsöntőke kamat kikötve volt, másrészt pedig bebizonyitottuak veendc hogy az 53 frt 50 kr. tőke után járó kamat fejében fizettetet és így az 1877. évi VIII. t.-c. 5. §-a értelmében vissza nem k telhető, illetve ezzel az 50 frt 50 krrala tőke leróttnak tekint — kellett tehát a II. rendű alperest arra kötelezni, hogy a peresnek 50 frt tőkét és jár. megfizessen stb. A m. kir. Curia (1892. február 25-én 5,383.): A má bíróság ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítélete hagy helyben stb. •Indokok: Az 1877: VIII. t.-c. 7. § a szerint oly eset midőn a kölcsönről Írásbeli szerződés létezik, de abban a ka nak általánosan az összegnek vagy kamatlábnak számsze meghatározása nélkül van kikötve, az egy évi kamat a tőke százalékánál több nem lehet; minthogy pedig a kereset alapjául szolgáló B. alatti vényben a kamat csak általánosan az összegnek vagy kama nak számszerű meghatározása nélkül köttetett ki, felpere kölcsöntőke lejárásától 6°/0 kamatláb nem illethette; minthogy továbbá felperes maga is elismerte, hogy alp az általa kölcsön vett 50 frt tőke után a lejárat, vagyis 1881 december 12. napjától a kereset beadását megelőző 3 év e vagyis 1886. évi augusztus hó 7. napjáig évenkint 10 frt kan fizetett, ezenfelül felperes a kínált főesküt arra, i hogy alf 1881. évben 22 fitot, 1884. évben 10 frtot, 1885. évben 1 50 krt és 1886. évben 10 frtot, összesen 53 frt 50 krt nerc kamat, hanem tőketörlesztés fejében is fizette, nem fogadta igy ezen körülményre a prdtás 234. §-a értelmében feltét pervesztesnek lett volna nyilvánítandó, minthogy azonban m rendű alperes az első bíróság ítélete ellen felebbezéssel nem azt a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával ezen és a költségre vonatkozóan az abban felhozott indokok alapján benhagyni kellett stb.