A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 13. szám - A szerződések magyarázata tanához

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 13. számához. Budapest, 1892. március 27-én. Köztörvényi ügyekben. Törvényeink es törvényes gyakorlatunk értelmében a károsítás alapját jogellenes cselekmény vagy elmulasztás képe/heti. Felperes nem igényelhet teljes kártérítést akkor, midőn jogai megóvása szempontjából nevezetes mnlasztásokat követett el és igy saját hanyagsága is hozzájárult a kár elősegítéséhez, alperes ellen pedig a rosszhiszemű károsítás szándoka bizonyítva nem leli. A székesfehérvári kir. törvényszék (1890. április 3-án 9,007.): Dr. Szüts Andor ügyvéd által képviselt D. Istvánué felMperesnek, Papp Gábor ügyvéd által védett Cs. B. János alperes ellen l,10l> írt kártérítési töke és járulék iránti perében felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: felperes keresetét arra alapítja, miszerint az eredetileg a polgárdi 373. sz. tjkvben A I. sor (1—2.) hrsz. a. felvett jelenleg az ugyanottani 57. sz. tjkvben 3. sorsz. a. foglalt ingatlan, jelesül ház, udvar és kertből álló belsőség, -- Cs. B. János alperes és B. István közös tulajdonát képezte, azonbau ezen egész ingatlan a tjkben Cs. B. János tulajdonául volt felvéve — mégis ezen ingatlant alperes és B. István két egyenlő részre osztva birták és használták, majd B. István halála után ennek jogai az emiitett ingatlanból B. Istvánt illetett részt felperesnő örökölte s a B. István hagyatéki ügyében 1865. május 30-án létrejött egyezségben felperesnö alperessel az emiitett ingatlant az F. alatti felosztási tervezet szerint felosztották, de ezen felosztás csak természetben lett foganatosítva, felperesnö tulajdonjoga azonban bekebelezve nem lett s az emiitett ingatlant az F. alatti felosztási tervezet szerint békésen birták peres felek 1884-ig, a midőn felperes tudomására jött annak, hogy alperes a polgárdi 373. sz. tjkvben A. 1. sorsz. a. foglalt egész ingatlant, tehát az ebből felperest illetett részt is cserébe adta Sz. B. Jánosnak s ennek nevére átíratta, míg az által, hogy a polgárdi 373. sz. tjkben A. I. 1. sor (1 — 2.) hrsz. a. foglalt egész ingatlant, tehát az ebből a felperest illetett részt is cserébe adta alperes Sz. B. Jánosnak és ennek nevére tulajdonjogilag átíratta, habár tudta, hogy az ingatlan felerésze felperest illette, felperest az említett ingatlanból illetett az F. alatti tervrajzon feltüntetett felerésztől megfosztotta s ezen felerész érték erejéig megkárosította. Nem vehető ugyan figyelembe alperesnek ama védekezése, hogy ha kártérítési követelése lehet felperesnek, azt csak a jelenlegi tulajdonos Sz. B. János ellen támaszthat, nem vehető figyelembe azért, mert az ezen periratokhoz becsatolt II. 1885/6. irattári jegv alatt levő periratokból kitűnik, miszerint felperes elsősorban Sz. B. Jánost perelte be a polgárdi 57. sz. tjkben A. + 3. sor (1—2.) hrsz. a. foglalt ingatlan felerészének megítélése iránt, mely perben azonban jogerős Ítélet szerint pervesztessé lett, valamint nem vehető figyelembe azon védekezése sem alperesnek, miszerint felperesnek kereseti joga elévült volna, mert a keresetlevél szerint felperes károsodása az által történt, hogy alperes a felperes tulajdonát képezett ingatlant is a magáéval együtt cserébe adta Sz. B. Jánosnak, ezen cserébe adás azonban, igy tehát alperesnek azon ténye, melynek folytán felperes állítása szerint károsodott, a C. alatti szerződés szerint 1875. február 4-én történt, ezen időtől pedig ezen per megindításáig a törvényes elévülési határidő le nem tellett: döntő ténykörülmény azonban az, ha vájjon alperest terheli-e rosszhiszeműség avagy mulasztás a polgárdi 37.3. sz. tjkvben A. I. sor (1 — 2.) hrsz. a. felvett, illetőleg onnan az ugyanottani 57. sz. tjkvbe + 3. sorsz. alá átvitt egész ingatlanra vonatkozólag közötte és Sz. B. János között létrejött csereszerződés kötését illetőleg. Alperes elleniratában elfogadja annak lehetőségét, hogy azon ház és belsőség, melynek értéke iránt felperes keresetet támaszt, alperes nevére lett eredetileg a tjkvbe felvéve, tagadja azonban, hogy a felperes birtokát képezett ház és belsőség az ő tudtával íratott volna az ő nevére, de ugyancsak elleniratában nem mellőz'e hallgatással azon kereseti állítást sem, miszerint ő tudva, hogy a polgárdi 373. sz. tjkvben A. I. 1. sor (1—2.) hrsz. a. felvett ingatlanban felperes háza és beltelke is benfoglaltatik, adta volna cserébe az emiitett hrsz. alatti egész ingatlant Sz. B. Jánosnak, mert elleniratában, midőn M. Lajos és Sz. B. János tanukra hivatkozik, hozzá teszi, miszerint ezek vallomásával beigazolva leend azon körülmény is, hogy »ő (t. i. alperes) kijelentette, miszerint felperesnö házát Sz. B. Jánossal el nem cserélte s ha az nevére íratott utóbbinak, az tévedésből történt, melyet helyrehozni kész, ha módjában áll«. Nem ismerte be tehát alperes elleniratában azt, miszerint ő a C. alatti csereszerződés kiállításakor tudomással bírt volna arról, hogy a polgárdi 373. sz. tjkvben (1—2.) hrsz. a. felvett ingatlanban a felperes birtokát képezett ház és beltelek is benfoglaltatnék, valamint tiltakozott is viszonválaszában, hogy ő ily beismerést tett volna. Tagadásba vette továbbá alperes elleniratában, hogy közötte és fe Iperes között a kereseti házra vonatkozólag valaha bármiféle jogviszony létezett volna, tagadásba vette, hogy közötte és felperes között 1865. évben a keresetben emlilett ingatlan elválasztására és eldarabolására vouatkozólag bármely egyezség köttetett volna. Mindezekkel szemben felperes semmi oly ténykörülményt nem igazolt, melyből megállapítható volna azon körülmény, miszerint alperes a C. alatti csereszerződés megkötésekor vagy azelőtt tudomással birt volna arról, hogy a polgárdi 373. sz. tjkben (1 — 2.) hrsz. a. felvett ingatlanban a felperes birtokában volt ingatlan is benfoglaltatnék. Jelesül B. Istvánnak és özv. B. Istvánnéuak hagyatéki irataiból nem tüuik ki, hogy felperes és alperes között az 1865. május 3u-án egyezség köttetett volna, hogy ezen egyezség értelmében peres felek az F. alatti tervrajz szerint osztoztak volna a néh. B. István hagyatéki iratai között találtató 1865. május 30-án létrejött, osztályos egyezségben a kereseti ingatlanról említés sem tétetik, sem az emiitett osztályegyezségbe alperes be nem folyt. Az F. alatti tervrajz, mint peres felek által alá nem irott, bizonyítékul nem szolgál. Nem bizonyítja alperesnek rosszhiszeműségét az N. alatti bizonyítvány sem, valamint nem bizonyítja ezen bizonyítványt aláirt tanuk vallomása sem, de sőt az emiitett az azt aláirt tanuk vallomásában erősített bizonyítványban is végül az bizonyít1 atik, hogy a kérdéses felperesnö birtokában volt ingatlan tévedésből íratott át Sz. B. János nevére s Sz. B. Jáuos részéről tartja rosszlelküségnek, a mennyiben ez az említett ingatlanhoz igényt lart. Igaz ugyan, miszerint Sz. B. János tanú azt állítja vallomásában, hogy neki alperes azon a házat és belsőséget is eladta, a melyre B. Éva igényt tartott, mert neki alperes meg is mutatta, hogy mit ád el és abban azon terület is benfoglaltatik, melyre B. Éva később igényt tartott, ezen tanú azonban aggályos és vallomása figyelembe nem vehető, mert ezen per kimenetele által érdekelve van; a mennyiben ő mint alperessel csereszerződést kötött fél ezen szerződésből kifolyólag alperes irányában szavatolni tartozik, alperes marasztalása esetén esetleg alperes ellene fordulhatna kártérítésért. Ellenben K. Mihály és Sz. Imre a C. alatti csereszerződést előttemező tanuk vallomásával be van igazolva, miszerint ki lett jelentve, hogy alperes csak azon házat és belsőséget cseréli el Sz. B. Jánossal, melyet tényleg birt és használt; továbbá K. Mihály vallomása szerint a jogügylet megkötésénél csakis a telekkönyv szolgált irányadóul, az elcserélt birtok térfogatáról említés téve nem volt, továbbá nevezett tanú is azon hitben volt, hogy B. Éva birtoka az 1. sz. tjkvbe foglaltatik s tanú nem tartja valószínűnek, miszerint alperes tudomással birt volna arról, hogy az általa Sz. B. Jánosnak cserébe adott birtokban felperes birtoka is benfoglaltatik. Ezen két tanú vallomása azt bizonyítja, hogy alperes a C. alatti szerződés megkötésénél jóhiszemüleg járt el. Nem igazolta be tehát felperes azt, miszerint alperes a C. alatti szerződés megkötésekor vagy ezt megelőzőleg tudomással birt volna arról, hogy a polgárdi 373. tjkvben (1—2.) hrsz. a. felvett ingatlanban a felperes által birt ház és beltelek is benfoglaltatnék, nincs tehát alperes rosszhiszeműsége igazolva, sem alperes mulasztást az említett szerződés kiállításakor el nem követett, mert a 373. sz. tjkvben (1—2) sorsz. a. foglalt ingatlan az ő nevén állván, ő neki azt kutatni, hogy ezen hrsz. alatt esetleg másnak ingatlana nem foglaltatik-e, sem érdekében sem kötelességében nem állott, nem lévén tehát semmi oly ténykörülmény beigazolva, melynek alapján alperes kártérítési kötelezettsége megállapítható lenne, megemlítve még azt, hogy a 2,727/p. 887. számú curiai Ítéletben felperesnek csak alperes elleni kártérítés iránti kereshetőségi joga van kimondva, de alperesnek kártérítési kötelezettsége megállapitva nincsen, mindezen okokból felperest keresetével elutasítani kellett. A perköltség azonbau tekintettel azon körülményre, miszerint az alperes által sem tagadott kereseti állítás szerint a polgárdi 373. sz. tjkvben (1—2.) hrsz. a. volt ingatlanban valósággal benne foglaltatott a felperesnö által birt rész is, igy tehát felperes jóhiszeműen perlekedett, a prts. 251. §-ában adott engedélynél fogva kölcsönösen megszüntetendő volt stb. A budapesti kir. itéití tábla (1890. december 16 25,468. sz.): Az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia C1892. február 3-án 2,l37/P. 891 j: Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával köteles alperes felperesnek 500 frtot s járulékot fizetni stb. Indokok: Törvényeink és törvényes gyakorlatunk értelmében a károsítás alapját jogellenes cselekmény, vagy mulasztás képezhetvén, azon kérdés bírálandó el, hogy alperesnek azon eljárása, a mely által a felperes telekkönyvön kivüli tulajdonát képező belsőség felerésze csere utján egy harmadik személyre végérvényesen átruháztatott, oly cselekmény, a mely a fentebb jelzett jogelvek értelmében kártérítési kötelezettséget von maga után.