A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 13. szám - Bolgár igazságügy. (2. r.)

A J talmazhatja azonban a kiutalványozási végzés azt, hogy 100 frt fizetendő ki végrehajtást vezetőnek, mert ez esetben 800 forint maradna végrehajtást szenvedő rendelkezése alatt.« Cikkíró véleményem szerint az egyik túlzás ellen harcolva, cikkében a másik túlzásba esik. Védve a hitelezőt azon felfogás ellen, mely részére igen keveset akar kiutalványozni, oda jut, hogy ő meg a törvény által az adósnak biztositott részből szakit ki egy részt a hitelező javára. Nem követem cikkírót a hivatolt törvényszakaszok célja, meghozatalának oka, alapgondolata és a törvényhozó szándékának külön-külön tekintetbevételével kifejtett logikai törvénymagyarázat terére, hanem a felvetett kérdést magukból az idézett törvénys akaszokból és azoknak egymáshoz! logikai vonatkozásából óhajtom megfejteni, annál is inkább, mert a végrehajtási törvény idézett szakaszai között ellenmondást, azok rendelkezéseiben homályt épen nem találok. A végrehajtási törvény 54. §-a szerint az ott felsorolt személyek fizetésének »legfelebb egyharmada és az is csak ugy vehető végrehajtás alá, hogy a végrehajtást szenvedő részére évi 800 frt a foglaláson túl is érintetlenül fenmaradjon«, az 55- §. szerint pedig az említett személyek nyugdíjai stb. »szintén csak egyharmad részben foglalhatók le, de csak ugy, hogy a végrehajtást szenvedő részére évi 500 frt a foglalás után is szabad rendelkezésre feumaradjon«, végre a 60. §. szerint a fizetésre kieszközölt végrehajtás hatályban marad akkor is, ha a végrehajtást szenvedett áthelyeztetik, magasabb fizetés élvezetébe lép, előléptettetik vagy nyugdíjaztatik időközben. Tekintettel arra, hogy a fentidézett szakaszok szerint a fizetésnek és nyugdíjnak kétharmada, de mindenkor legalább 800, illetve 500 frt a végrehajtás alkalmával érintetlenül hagyandó, a foglalásnak és a kiutalványozásnak sohasem szabad egy szám szerint kitett, a fizetésből kiszámított összegre, mint az elöl említett példában 1,500 frt fizetésből 500 frtra történnie, mert tudvalevőleg az állami tisztviselők kereseti adója és ennek általános jövedelmi pótadója, havonkint a fizetésből vonatik le, az előléptetés alkalmával a fizetési többlet egyharmada nyugdíjilletménybe szintén levonatik, ezeknek pedig nem szabad az érintetlenül hagyandó kétharmadot terhelni, hanem a foglalás alá vonható egyharmadból leszámitandók. A bíró nem kutathatja, vájjon mennyit tesz végrehajtást szenvedő adója, vajion mennyi idő óta húzza végrehajtást szenvedő jelenlegi fizetését, vonnak-e abból !e nyugdíjilletményt, vagy már nem s igy nem számithatja ki azt sem, mennyit tesz szám szerint a végrehajtás alá vonható fizetés, vagy nyugdíjrész. De meg azt sem tudhatja a biró, vájjon nem vezettetett-e már végrehajtás a fizetés valamely kisebb hányadára, az adott példában mondjuk 200 frtra s igy ha ő most 500 frtot utal ki az évi fizetésből, nem fog-e túllépni a törvény által megszabott határon. Épen azért ugy a foglalás, mint a kiutalás csakis a fizetés vagy nyugdíj a törvény értelmében végrehajtás alá vonható egyharmadára, vagy kisebb hányadára történhetik, a mikor is nem lévén fix összeg meghatározva, mindenekelőtt végrehajtás: szenvedőnek kifizettetik a kétharmadrész s azután a fenmaraőó részből levonatik az adó, a fizetési többlet után esetleg fizetett nyugdíjilletmény és megelőző kisebb hányadrai végrehajtás esetén, az erre kifizetendő összeg és csakis az azután még fenmaradott rész fordittatík hitelező követelése kifizetésére, mindaddig, míg az teljesen törlesztve nem lesz. Ha már most a foglalás és kiutalás a fizetés lefoglalható egyharmadára történt s végrehajtást szenvedő nyugdíjaztatik, a már kieszközölt végrehajtás hatályban maradása világosan azt jelenti, hogy a nyugdíjnak a törvény érte'mében végrehajtás alá vonható egyharmada marad végrehajtás alatt s ha a nyugdíjazás a foglalás és kiutalás közötti időben történt, ezen egyharmad utalandó ki, mert az egész változás, a mi történt, annyi, hogy azon járandóság, melyet végrehajtást szenvedő húz, többé nem fizetés a mórt teljesítendő, hanem nyugdíj a már teljesített munkákért és hogy utóbbi esetben már nem az 1,200 frtnál, hanem csakis a 750 frtnál kisebb járandóságot húzó személyek vannak még jobban kedvezményezve az által, hogy nemcsak kétharmad, hanem annál több. t. i. 500 forint marad meg szabad rendelkezésükre. Azt hiszem, ezekben magából a törvényből bebizonyítottam azt, hogy dr. Borsitzky conclusiója nem helyes, hogy az általa felhozott példában is a 900 frt nyugdíj egyharmada lévén kiutalandó, a hitelezőnek nem 400 frt jár az évi nyugdíjból, hanem 300 frtnak az előnyösebb tételű levonandók levonása után fenmaradó része s bebizonyítottam azt is az által, hogy a törvény idézett szakaszai rendelkezéseiben homály nincs, ha azokat helyes logikai összefüggésben vizsgáljuk. Belföld. A magyar jogász-egyesületben e hó 19-én igen érdekes felolvasás volt. Nagyszámú díszes hallgatóság volt együtt, mely alig fért el az ügyvédi kamara tágas termeibe. Csemegi Károly elnökölt, rajta kívül ott láttuk Manoilovich Emil curiai tanácselnököt, Székely Ferenc curiai bírót, Tóth Gerő kir. táblai bírót, P 1 ó s z Sándor dr., V é c s e y Tamás dr., Nagy Ferenc dr, Kováts Gyula dr., Payer László dr. és Pikler Gyula dr. egyetemi tanárokat, Mohay Sándor orsz. képviselőt, S ti 11 e r O ö. 103 Mór dr., Illés Sándor dr., Révai Lajos dr., Huszár Kálmán dr. ügyvédeket stb. A nagyérdekű előadást, mely a hallgatóság figyelmét teljesen lekötötte, Concha Győző dr. kolozsvári egyetemi tanár tartotta. Majdnem másfél óráig olvasott fel az államhatalmak megosztásának elvéről. Az előadó meggyőzte a hallgatóságot, hogy nemcsak az egész idevonatkozó jogirodalmat — különös figyelemmel a magyar jogirodalomra — tanulmányozta, hanem helyes kritikát is gyakorolt. Concha szerint az államhatalmak nem egyebek, mint a nemzeti személyiség szuverén akaratának elhatározó, cselekvő és e kettőt irányzó ténykedései, szóval eióször is funkciók. Minthogy akár a funkciók — mondja továbbá előadó — akár a szervek azon egy nemzet-személyiség funkciói és szervei: eszmei egységük kétségtelen. Az államhatalmak eszmei egysége és tényleges különválása a valóságban ugy állhatnak meg legjobban egymás mellett, a nemzet ugy maradhat egy és oszthatatlan, szabad és hatásra képes, ha elég erkölcsi ereje van, hogy az államhatalmak jogi különválását az állam összhangja érdekében mérsékelje, a nélkül, hogy teljesen megszüntetné. Az előadót zajosan megéljenezték. Utána Csemegi Károly mondott köszönetet az előadónak és rövid kijelentésében egyszersmind mély és nagytudoraányú felolvasással felérő nyilatkozatot tett. Figyelmeztet az elvekre, melyeket az előadó hangsúlyozott, megjelöli a helyes irányt és felhívja a jogászközönséget, hogy a most nyert nagybecsű anyag és hazánk eddigi jogászainak művei alapján legközelebb szóljanak e tárgyhoz. Az elnök éltetésével ért véget az érdekes gyűlés. A képviselőház igazságügyi bizottsága Bokross Elek elnöklete alatt f. hó 20-án ülést tartott, melyen megválasztotta: a sommás eljárásról szóló törvényjavaslat előadójának J e 11 i n e k Arthurt, az erdélyrészi birtokrendezési eljárásról szóló 1880: XLV. t.-c. némely határozatainak módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat előadójának Mohay Sándort és az állami tisztviselők nyugdíjazásáról szóló 1885: XL. t.-c. 21. és 64. §-ainak módosítására vonatkozó törvényjavaslat előadójának Krajc s i k Ferencet. A bizottság utasította a megválasztott előadókat, hogy mihelyt előterjesztéseikkel készen lesznek, jelentsék ezt be az elnöknél, hogy a törvényjavaslatok tárgyalása meg legyen kezdhető. A sommás eljárásról szóló törvényjavaslatot valószínűleg csak a húsvéti szünidő ntán, a másik két törvényjavaslatot még a húsvéti szünidő előtt tárgyalás alá veszi a bizottság. Az ülés végén a bizottság tagjai barátságos eszmecserére még rövid ideig együtt maradtak. P o 1 ó n y i Géza azt a kérdést intézte Szilágyi Dezső igazságügyi miniszterhez: milyen sorrendben szándékozik a többi igazságügyi javaslatot a ház elé terjeszteni ? A miniszter a legnagyobb előzékenységgel adta meg az óhajtott felvilágosítást, melyszeriut a már benyújtott javaslatokat követik : az intő eljárásról, a végrehajtási törvény revíziójáról, a hagyatéki eljárásról, valamint a bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslatok. A benyújtandó javaslatok között bizonyára a legfontosabb és a jogászkörök által a leghőbben óhajtott a bűnvádi eljárás, melyet — a miniszter véleménye szerint — a ház az őszszel már alkalmasint tárgyalás alá is vehet. Dr. Kola János, debreceni ügyvéd és kamarai elnöknek kir. tanácsossá lett kineveztetése alkalmából a Debrecenben megjelenő »Jogi Hetilap« ezen kitüntetéshez ezen igen helyes megjegyzéseket fűzi: »Ki tagadhatná, ha közállapotainkat bíráló figyelemmel kisérte, hogy több mint másfél évtizede a magyar törvényhozás működése azon a téren, mely a törvényhozó föladatának legkiválóbb részét képezi minden modern államban, az igazságügyi alkotások mezején, az igazságszolgáltatás legelső, legfontosabb tényezőjét, az ügyvédi kart folytonos mellőzésben, sőt — fájdalom, bátran elmondhatjuk — folytonos és szándékos üldözésben részesiti. 1874. óta alkotott igazságügyi- s különösen processualis tartalmú törvényeink, egytől-egyig föltüntetik azt a szomorú irányt, hogy az ügyvédi kar positiója az igazságszolgáltatás factorai között, lehetőleg lejebb szoríttassák. Ez a mellőzés és üldözés aztán ép oly kártékonyán hat vissza elárvult igazságügyünk fejlődésére, mint a mennyire aláássa ügyvédségünk társadalmi és anyagi positióját. Pedig mig egyfelől speciális magyar viszonyaink között nemzeti haladásunk legtöbbet köszön az ügyvédi karnak, mert belőle kerültek ki közéletünknek legkiválóbb alakjai, másfelől az oly ügyvédi kar, melynek állásához mért megélhetése s az állam részéről az őt megillető elismerése biztosítva van: ismételjük, nemcsak az igazságszolgáltatás, de az általános fejlődésnek is egyik leghatalmasabb tényezője volt a világ minden államában.« Ausztria és külföld. Bolgár igazságügy. * (Eredeti tudósítás.) No de azt fogják kézdezni a t. olvasók, hát magában a Szobranijében nem vitatták-e meg e törvényjavaslatot, hogy ily ferdeségek keresztül mehettek ? Hát bizony e kérdésre elég lesz, ha válaszul azt adom, hogy e javaslatot valóságos »Steeple Chase« módjára tárgyalták, * Előző közlemény a »Jog« 12. számában.