A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 12. szám - A kihágásokról szóló büntetőtörvények és eljárási szabályok magyarázata

46 A J A temesvári kir. törvényszék (1889. május 9-én, 5,711.): Lázár Ernő ügyvéd által képviselt B. Kornél és Katalin felpereseknek dr. Barta Ignác által képviselt L. Fülöp és neje alperesek ellen a lippai 827. sz. tjkvben felvett ]/s telekföld tulajdona és 330 frt elvont haszon iránti perükben felpereseket keresetükkel elutasítja, stb. Indokok: Felperesek keresetlevelükben állítják, hogy aB.alatti, Lippán 1861. évi április 22-én kiállított adásvevési szerződés, mely a lippai 589. sz. tjkvben, néh. B. Márkus és néh. B. Nicolae felperesei: nagyanyja, illetve édesatyjuk nevén állott "s telekföldek L. Fülöp és neje alperesek réizére történt eladására vonatkozik és melynek alapján a tulajdoni jog átkebelezése a lippai 827. sz. tjkvi átvitellel foganatosítva is lett, hamis, ámde ebbeli állításuk beigazolására alperesi tagadással szemben Z. Péter H. alatti bizonyítványra a P. alatti kérdőpontokra és P. Vikentie B. alatti szerződés felmutatása mellett N. alatti kérdőpontokra adott tanúvallomásukkal bizonyítékot nem nyújtottak, továbbá D. Vikentie az 1. és 4. alatti vallomásából sem lehet azt következtetni, hogy az ingatlan szerzése bűnös cselekményen alapszik és hogy alpereseket ez terhelné, tekintve végre, hogy alperesek a per során, nemkülönben az 1885. évi január 14-én felvett jegyzőkönyvben felhozottakból és ugyanoda 1. és 2. alatt beügyelt okmányokkal a per tárgyát képező ingatlan birtoklását és még azt is, hogy néh. B. Nikolaenak magántartozásait és hátralékait fizették, beigazoltak, ily ténykörülményekből és abból, hogy alperesek oly hosszú időn át a peres földnek békés birtokában vannak és hogy felperesek közvetlen tudomással birtak és hallgatag beismerésben is álltak, a szerzés jóhiszeműsége alaposan vélelmezhető, felpereseket alaptalan keresetükkel elutasítani kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla, (1890. június 2-án, 33,279.): Az elsöbiróság ítéletét annyiban, a mennyiben az elsőbiróság a lippai 827. számú telekjegyzőkönyvben 5,919 hr. sz. a. foglalt szántóföldre vonatkozóan az alperesek javára bekebelezett tulajdonjognak kitörlésére és az ingatlan birtokára irányzott kérelmére nézve felpereseket keresetükkel elutasította, helybenhagyja, egyebekben azonban ugyanazt az ítéletet megváltoztatja, a lippai 579. sz. tjkvben 2,864., 2,925., 3,217., 5.363., 5,919. hr. sz. alatt foglalt ingatlanra 1861 április 22-én kiállított, a temesvári kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóságnak 4,170/1867. számú bekebelezési záradékával ellátott B. alatt csatolt adásvételi szerződést érvénytelennek kimondja, az e szerződés alapján a lippai 579. sz. tljkvben B. 1. alatt foglalt bejegyzést és a lippai 827. számú tlkjkvben B. 2. szám a. foglalt tulajdonjogi bekebelezést a 2,864., 2,925., 3,217., 5,360. hr. sz. a. foglalt ingatlanokra vonatkozóan érvénytelennek szintén kimondja. Az alpereseket annak tűrésére kötelezi, hogy a most felsorolt ingatlanokra nézve az alperesek javára bekebelezett tulajdonjog kitörültessék és a lippai 579. sz. tjkv. előbbi állapot helyreállittassék. Továbbá arra kötelezi a kir. itélő tábla alpereseket, hogy a fenti ingatlanokat felperesek birtokába bocsássák és felpereseknek elvont haszon címén 330 frtot s jár. megfizessenek. A kir. tábla felpereseket azzal a kereseti kérelmükkel, hogy a felsorolt ingatlanokra nézve a tulajdonjog az ő javukra bekebeleztessék, elutasítja, stb. Indokok: Alperesek beismerték azt, hogy a per tárgyára nézve 1861. április 22-én kelt szerződés B. Marku, B. Nikolae halála után készíttetett és igy beismerték azt, hogy a szerződésen a telekkönyvi tulajdonosok nevét, mint eladókét, más egyének irták alá és hogy e szerint az a szerződés nem valódi; ilyen szerződésre pedig mint érvénytelenre jogokat alapítani és ennek alapján jogokat szerezni nem lehet és az annak alapján kieszközölt tulajdonjogi bekebelezés is érvénytelen és annak kitörlését felperesek, mint előző telekkönyvi tulajdonosok igazolt jogutódai jogosan kérik. Alperesek azzal védekeznek, hogy ők jóhiszemű vevők lévén, a tulajdonjogot jóhiszeműen szerezték meg és a bekebelezett tulajdonjoguk az osztr. polg. törvk. 1,467. §-a alapján elbirtoklás folytán megtámadhatlan. Ez a védekezésük azonban alaptalan, mert ők közvetlenül ama bekebelezéssel birtak tulajdonjogot, a melynek kitörlését a felperesek kérik, a bekebelezéssel tehát felperesekkel szemben csakis 32 évi elbirtoklás útján szerezhettek volna alperesek megtámadhatlan tulajdonjogot. Alperesek továbbá azzal is védekeznek, hogy ők jóhiszeműen jártak el, midőn a kérdéses adásvételi szerződést megkötötték, mert a vételárt megfizették és 21 évig őket a birtoklásban senki sem háborgatta, jóhiszeműségüket azzal indokolván, hogy a szerződés a gyám D. Vikentie közbenjárásával köttetett azokkal, a kiket az elöljárók az előttemező tanuk és a gyám mint tkönyvi tulajdonosokul megjelöltek. A kérdéses szerződés azonban nem a községi elöljárók előtt köttetett, a kihallgatott előttemező tanuk a szerződésről semmit sem tudnak, jelen nem voltak és kijelentették, hogy ők a szerződést mint tanuk alá nem irták. A kihallgatott D. Vikentie is azt vallotta, hogy ő a szerződésről nem tud semmit, annak kiállításánál jelen nem volt, abba be sem folyt, alpereseknek a szerződés kiállítása körüli jóhiszeműsége bizonyítva épen nincs. De az, hogy alperesek nem jóhiszeműen jártak el, kitűnik B. Nicolae hagyatéki iratai közt fekvő, az özv. B. Nicolaené és D. Vikentinek, mint gyámnak a gyámhatósághoz 1861. évi október hó 9-én, 278. szám alatt beadott kérvényéből, a melyhez csatolva van az eredeti szerződés, a mely a kérdéses ingatlanokra vonatkozóan a nevezett özvegy és gyám mint eladók és az alperesek közt 1861. évi szeptember 24-én köttetett és a melynek jóváOGc. hagyását a nevezett folyamodók kérték, de a kérelemnek a gy hatóság helyt nem adott, hanem egyelőre a hagyaték letárgyal rendelte el, ez a szerződés későbbi keletű, mint az a szerző a melynek alapján alperesek a tulajdonjogot javukra bekébe tették, akkor tehát tudták már az alperesek azt, hogy az el< szerződés nem érvényes és hogy az abban eladókként szer* egyének már előbb meghaltak Midőn tehát alperesek en dacára a tulajdonjogot az 1861. április 22-én kiállított érvényű szerződés alapján javukra bekebeleztettek, nyilván rosszhiszem cselekedtek. Felperesek a becsatolt haláleset - felvételekkel, ai könyvi kivonatokkal s hagyatéki iratokkal igazolták azt, hogy a telekkönyvi tulajdonosoknak B. Markunak és B. Nicolae örökösei, de mivel az öröklési jog őket B. Marta és B. M Vaszilie után milyen arányban illeti meg, a jelen perben el i bírálható, a mennyiben pedig a per tárgyául szolgáló ingatla részben már javukra hagyatékbiróságilag átadattak, a tulajc jognak bekebelezését az előbbbi tlkvi állapotnak helyreállítás; eszközöltetik, a tulajdonjognak javukra leendő bekebelezés irányzott kereseti kérelmüknek helyt adni nem lehetett. Azonl a felperesek mint igazolt örökösök kétségtelenül jogosítva vani harmadik személyektől, a hagyatékhoz tartozó vagyonnak tokukba átadását és a rosszhiszemű birtokostól az elvont haszi megtérítését követelni. A keresetlevélben követelt elvont has; mennyiségét alperesek elleniratukban nem kifogásolták, de ani helyességét bizonyítja az a körülmény is, hogy a szakértő] kérdéses ingatlanoknak évi tiszta jövedelmét 40 frtra becsült ennek folytán megítélni kellett felperesek részére az ingat birtokot és az ingatlannak igazolt hasznait. A becsatolt hit* telekkönyvi másolatokból kitűnik, hogy a lippai 827. sz. tjkvl 5,919. hr. sz. foglalt szántóföld bejegyeztetett, a lippai 2,096 tjkvbe átvezettetett, B. 1. 2. szám alatt a tulajdonjog hárma személyekre N. Mátyás és N. Erzsébet javára bekebeleztetek most nevezett tulajdonosokat pedig felperesek perbe nem von és igy a 1855. dec. 15-én kibocsátott tlkvi rendelet 150. §-a sze: erre az ingatlanra nézve a tulajdonjog bekebelezésének kitöri és előbbi tlkvi állapot helyreállítása el nem rendelhető. Ezek az okoknál fogva az elsőbiróság Ítéletét annyiban, a mennyil a lippai 827. sz. foglalt 5,919. hr. sz. foglalt ingatlanra vor kozóan a tulajdonjog bekebelezésének kitörlésére irányzott ke lem tekintetében, felpereseket keresetükkel elutasította, helyb hagyni, egyebekben ugyanazt megváltoztatni és a rendelke; részben foglaltakhoz képest határozni kellett, stb. A m. kir. Curia (1892. február 17-én, 4,576.): A más bíróság ítélete megváltoztatik és a perköltség kölcsönös m szüntetése mellett a per főtárgyára nézve az elsőbiróság ítél hagyatik helyben. Indokok: Néh. B. Nicolae hagyatékára vonatkozó ira mellett lévő vételi szerződés szerint, mint ezt a másodbirósác megállapította, eladta felpereseknek néh. anyja és a gyám kereseti ingatlant alpereseknek kifizetett 120 frtnyi vételárért kétségtelen, hogy alperesek az ingatlant az emiitett szerzői kiállítása, vagyis 1861. évi szeptember hó 24. óta tényleg birj Ha már tekintetbe vétetik, hogy a haláleseti felvétel szerint peresek 1861 -ik évben 13, illetve 12 évesek voltak, tehát na korúságuk elérte után is a kereset indításáig több évig alpere birtoklását tűrték és a per adatai támogatják ama feltevést, h' a vételár hagyatéki terhek törlesztésére fordíttatott, bebizonyiti nak volt tekintendő, hogy alperesek felpereseket is kötelező móc szerezték meg az ingatlan tulajdonát és ezzel szemben 1 rányukra nem szolgálhat többé azon körülmény, hogy azon SÍ ződés, melynek alapján tulajdonjoguk bekebeleztetett, valótlant bizonyult, a fentebb emiitett szerződés pedig gyámhatósági jó hagyást nem nyert. Ugyanazért felpereseket keresetükkel elutasítani, a p költséget azonban, a per körülményeinél fogva megszűnte kellett, stb. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. .\z alapszabályokban már előre megállapittatván és Kimerni ván, miszerint a részjegy nem fizetésének jogkövetkezményei mulasztó fél szövetkezeti tagságának megszűnése képezi, e rendelkezés mellett a mulasztó tagnak a szövetkezettől kiválásá igazgatóság határozatától függővé tenni azért nem lehet, mer nem fizető tagnak kiválása a fizetési idő sikertelen leteltével i az alapszabályok erejénél fogva megtörtént. Az alapszabályoknak ez a rendelkezése a kt.-nek a szö kezetekre vonatkozó XI. címe határozataiba azért nem ütkö mert a törvénynek 225. §. 4. pontja szerint a tagok belépésé feltételei és esetleg azok kiválására vonatkozó különös határoza az alapszabályokban megállapitandók. A debreceni kir. törvényszék (1890. ápr. 11. 3,717. s Sajó György ügyvéd által képviselt »Gazdák és iparosok általa hitelszövetkezete« felperesnek, dr. Bakos Imre ügyvéd által véi K. Antal alperes ellen 200 frt tőke s jár. iránti perében kö kezőleg itélt: Alperes tartozik 200 frt tőkét, a lejárt heti 1 f részleteknek 1887. jul. 31-től a kifizetésig járó 6% kamatát peresnek megfizetni, stb. Indokok: Alperes azon kifogása, hogy ő a kerf összeget megfizetni nem köteles, a mennyiben az általa a