A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 12. szám - A kihágásokról szóló büntetőtörvények és eljárási szabályok magyarázata

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 12. számához. Budapest, 1892. március 20-án. Köztörvényi ügyekben. A nem törvényes ágyból született gyermek eltartása is első sorban az atyát terhelvén, az a körülmény, hogy a gyermek kora elhalálozása folytán már esak néhány nappal a gyermek elhalálozása a tán követeltetett, a bíróság előtt a természetes atyát azon időre, mig a gyermek életben volt és az anya által tartatott el. a tsrtási díj kiszolgáltatásának kötelezettsége alól nem menti lel. Az ócsai kir. jbiróság (1891. ápr. 16. 1,846. sz.): Dr. Pásztély Jenő ügyvéd által képviselt K. Mihály, mint kiskorú Anna nevű leánya t. és t. gyámja, Hets Ödön ügyvéd által képviselt Sch. Pál alperes ellen gyermektartás és jár. iránti perében következőleg itélt: Ha K. Anna leteszi a főesküt arra, hogy az A. alatti keresztlevélben 1890. évi febr. 21-én születettnek lenni igazolt gyermek születése előtt a criticus időben, vagyis 1889. évi ápr. 21. és ugyanazon év aug. 21. közt nemileg mással, mint alperes S. Pállal nem közösült és ily módon a fenti időben született gyermeknek nemző atyja alperes; azon esetben 12 hóra, meddig a gyermek élt, köteleztetik alperes felperesnek 48 frtot s járulékait megfizetni. Az eskü le nem tétele esetében felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: K. Mihály, mint kiskorú leánya Anna képviselője, azon alapon perelte be alperest 96 frt gyermektartási töke és jár. erejéig, mert nevezett leányának 189i). évi febr. 21-én egy gyermeke született, ki a keresztségben Ferenc nevet kapott és hogy ezen gyermeknek nemző atyja S. Pál soroksári vendéglős. Felperes alperes tagadásával szemben egyéb bizonyítékot nem volt képes előállítani, mint megkínálta alperest a tagadó föesküvel. ki azt el nem fogadván, azzal visszakínálta felperest, ki azt leánya Anna személyében letenni késznek nyilatkozott, ily módon azt neki oda ítélni s annak le- vagy le nem tételétől a per kimenetét fügsővé tenni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla (1891. szept. 28. 26,370. sz.): Az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja s a perköltségeket kölcsönösen megszünteti, stb. Indokok: A gyermektartási díjnak az a rendeltetése, hogv abból a házasságon kívüli nemzésböl származott gyermek eltartására s nevelésére szükséges folyó kiadások fedeztessenek, ennélfogva, ha az anya, a ki szintén tartozik gyermekének tartásához hozzájárulni, annak idején tartásdíjat nem követel és gyermekét ennek elhalálozásáig saját vagyonából maga tartotta, az atyja többé nem kötelezhető arra, hogy a gyermek elhalálozása után a tartásdíj egyenértékét az anya javára utólagosan megtérítse ; miért is a kereset feltétlenül volt elutasítandó, stb. A m. kir. Curia (1892. febr. 25. 10,011. sz.): A másodbíróság ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság ítélete hagyatik helvben indokolásánál és azért is, mert a nem törvényes ágyból született gyermek eltartására is első sorban az atyát terhelvén, az a körülmény, hogy a gyermek kora elhalálozása folytán a tartás már c>ak néhány nappal a gyermek elhalálozása után követeltetett a bíróság előtt, a természetes atyát azon időre, mig a gyermek életben volt és az anya által tartatott el, a tartási díj kiszolgáltatásának kötelezettsége alól nem menti fel, stb. A közös udvar mikénti használásának kitüntetése a telekkönyvi bejegyzések tárgyát nem képezi, illetve a közös tulajdon jogfogalmánál fogva szolgalmi jogról, tehát ilyennek teherként! telekkönyvi bejegyzéséről >zo nem lehet. A rimaszombati kir. tszék (1889. dec. 10. 1,087. sz.) : Köváry Ödön ügyvéd által képviselt G. Gusztáv felperesnek, Medvécky Sándor ügyvéd által védett K. Ferenc s neje alperesek ellen közös udvaron emelt épületek eltávolítása iránti visszahelyezési perében következőleg itélt: Felperes visszahelyezési kérelmének hely adatik s alperesek köteleztetnek annak eltűrésére, miszerint a dobsinai 100. és 101. hrsz. ingatlanokhoz tartozó közös udvaron keresztül emelt s azelőtt nyitva állott hájazat alá épített kőfalkapu, a hájazat alatti keresztfalat, szóval mindazon építmények, mindazonáltal a régi nyitott hájazat fentarthatásával eltávolíttassanak, mely felépítmények felperesnek a közös udvaron a 102. hrszámú kertig való szabad közlekedését megakadályozzák, stb. Indokok: Az A. és 3'/. alatt becsatolt tkvi kivonatokból kitűnik, hogy a 100. és 101. hrsz. belsőséghez tartozó udvar telekkönyvileg közösnek van feltüntetve, közös használat és birtoklási joga van ahoz tehát ugy a 3,001. számú telekjkvben tulajdonosként előforduló felperes G. Gusztávnak, mint az 56. sz. tjkvben tulajdonosokként bevezetett alpereseknek. A megejtett tanuhallgatás és birói szemle által igazolást nyert azon felperesi állítás, hogy felperes, illetve jogelődei a fent jelzett tulajdoni közösségnél fogva háboritlan s alperesek s ezek jogelődeivel közösen folytatott használatában s birtoklásában voltak azon udvarterületnek, mely a NB. alatt csatolt térvázlatban, mint vitás terület van feltüntetve, a melynek az alperesek tulajdonához tartozó istállókhoz fekvő részén s az udvaron keresztül egy nyilt hájazat állott, mely alatt azonban a közös tulajdonosok bármelyike szabadon közlekedhetett mindaddig, mig ezen hájazat alá alperesek kőfalat s keresztfalakat emelve, a kapuval is ellátva, az ezen hajazaton keresztül való átjárást lehetetlenné tették. Alperesek ezen ténye által a felperes és jogelődei által folytatott birtoklás megzavartatván, felperesnek ezen birtoklás tekintetében emelt visszahelyezési kérelmének annál is inkább helyt adni kellett, mivel ámbátor felperes csak 1886. évi április 30-án kelt vételi szerződés alapján lépett csak birtokba, mind a mellett őt mindazon közös tulajdonnal járó jogok, tehát a visszahelyezési per megindithatása iránti joga is megilletik, melyekkel jogelődeik bírtak és mivel G. János és S. Gusztáv épen az alperesek által felhívott tanuk vallomásaival is az tűnik ki, hogy az alperesek által teljesített és felperes által panaszolt építkezés csak néhány évvel azelőtt történt, de másrészt alpereseknek azt sem sikerült bizonyitaniok, miszerint a jelzett építkezések felperes jogelődeinek beleegyezésével történtek volna, sőt a tanúvallomásokból az ellenkező tűnik ki, stb. A budapesti kir. itólő tábla (1891. jan. 26. 13,539. sz.) : Az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyja, mindazonáltal azzal a helyesbítéssel és illetve változtatással, hogy alpereseket az 1888. évi dec. hó 13-án NB. I. alatt felvett térképen »vhás«-nak kitüntetett és ezúttal A., B., C, D. betűkkel jelzett hajazatra (csűrre) vonatkozóan csak arra kötelezi, hogy emez épületnek északi oldalán (A) levő falat és kapuját, valamint a déli oldalán (C) levő keresztfalazatát tartoznak eltávolítani, ellenben az alperesek nyugoti oldalán (D) levő falazatot és az e felett emelt hajazatot (nyilt csűr) jogositvák fentartani, stb. Indokok: A felperes a keresetben azt terjesztette elő, miszerint a közös udvar nyugoti oldalán épült kőfal és az e felett emelt hájazat (csűr) továbbra is fenhagyassék. Minthogy pedig az ítéletben a felek jogai és kötelességei pontosan megállapitandók. (1868 : LIV. t.-c. 249. §.), az elsöbiróság azonban nem rendelkezett szabatosan az iránt, hogy ez a fal fentartható : ezeknél fogva a felebbezett ítélet ebben az értelemben helyesbítendő, illetve megváltoztatandó volt, stb. A m. kir. Curia (1892. jan. 26. 4,998. sz.): Mindkét alsóbíróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Az a körülmény, hogy valamely udvar több háztulajdonosának közös tkvi tulajdonát képezi, ki nem zárja azt, hogy a tulajdonostársak a közös területet megállapodásukhoz képest részenként elkülönítve is használhassák és illetve azon nyilt vagy hallgatag beleegyezés mellett építkezhessenek ; az 1887. jan. 20-án folyamatba tett keresethez A. alatt mellékelt dobsinai 3,001. sz. tkkvi kivonat B. 8.,' 9. tételeiből kétségtelen, hogy felperes a 101. hrsz. házat, a melynek udvara a 100. hrszámú alperesi ház udvarával közös, egy 1886. ápr. 30-án kelt szerződés alapján szerezte és hogy arra tulajdonjoga 1886. máj. 31-én, illetve szept. 18-iki rangsorozattal kebeleztetett be. Minthogy pedig felperes állításának az a része, hogy az eltávolíttatni kívánt építkezések alperesek által felperes tulajdonjogának megszerzése után eszközöltettek, sem a megtartott szemle, sem a kihallgatott tanuknak vallomásai által bizonyitva nem lett, minthogy továbbá felperes azt sem bizonyította, hogy a midőn a kérdéses épületek felállítása foganatba vetetett, az ő jogelődei ez ellen tiltakoztak volna, e nélkül pedig, ha az átruházás felperesre nem történt volna, még az előbbi tulajdonosok sem volnának jogosítva a kérdéses közös téren emelt épületeknek eltávolítását követelni, annál kevésbé lehet jogosítva felperes, a ki a közös udvarnak mikénti használása iránt a vételt megelőzőleg meggyőződést szerezhetett, a mi annyival is inkább érdekében állott, minthogy a közös udvar mikénti használásának kitüntetése a telekkönyvi bejegyzések tárgyát nem képeai, illetva a közös tulajdonjog fogalmánál fogva szolgalmi jogról, tehát ilyennek teherkénti tkkvi bejegyzéséről szó nem lehet. Felperes keresete a fentebbi indokoknál fogva alappal nem bírván, azzal felperes mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatása mellett elutasítandó volt, stb. Ha felperes nagykorúsága elérte után is a kereset indításáig több évig alperes birtoklását tűrte és a vételár hagyatéki terhek törlesztésére fordíttatott, bebizonyitottnak tekintendő, hogy alperes felperest is kötelező módon szerezte meg az ingatlan tulajdonát és ezzel szemben hátrányára nem szolgálhat többé azon körülmény, hogy azon szerződés, melynek alapján tulajdonjoga bekebeleztetett. valótlannak bizonyult, a szerződés pedig gyámhatósági jóváhagyást nem nyert.