A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 11. szám - A büntető-törvénykönyvek módosítása tárgyában összehívott igazságügyministeri enquéte határozatai

JOGESETEK TÁRA FELSÜBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melleklet a »Jog« 11. számához. Budapest, 1892. március 13-án. Köztörvényi ügyekben. V végrendeleti végrehajtó jogköre. Végrendelkezönek világos rendelkezésével szemben a végrendeleti végrehajtónak joga nem terjedhet Ki arra, hogy ;i végrendeleti hagyományosnak ;i választási egyáltalában megtagadhassa. A pozsonyi kir. törvényszék 1890. március 4-én 12,840): Ferber Mihály ügyvéd által képviselt N. Anna felperesnek — Hacker Károly ügyvéd által mint néhai H. Rezső végrendeleti végrehajtója első rendű és Heim Károly ügyvéd által képviselt P. J. G. másodrendű alperesek ellen ingóságok visszaadása, esetleg 781 irt s jár. megfizetése iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik. A perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapitja, hogy néhai H. Rezsőnek 1884. február 20-án kelt végrendelete 32. pontja értelmében őt hagyományul választási jog illetvén meg, a hagya-. tékban találtatott »szobák-beli ingókbóí«, ruhákból és egyéb »h'ázi tárgyakból«, melyekről az örökhagyó különösen nem rendelkezett, ö joggal a maga részére választhatta és igénybe vehette a keresetben 1—17. sorsz. alatt foglalt összes ingókat s azokat alperesekkel szemben tettleg a maga részére is követelte. Azonban eltekintve attól, hogy a végrendelet eredeti szövegében használt »Mobilar« kifejezés alatt közönségesen »butorzat«, a »Hausgeráthe« alatt pedig házi eszközök értetnek, mely elnevezések alá a 2. és 3. poutok alatt foglalt könyvszekrény és irószekrény kivételével a keresetben elősorolt ingók közül egyik sem foglalható, — döntő ielenségünek tekintendő azon tény, hogy az örökhagyó elsőrendű alperest, mint végrendelete végrehajtóját, végrendelete értelmezésére, erre vonatkozólag felmerülhető minden kétség eldöntésére és a hagyaték felosztása körüli intézkedésre feljogosítván, egyszersmind kötelességükké tette a hagyatékban részesítetteknek a végrendeleti végrehajtó intézkedése iránti engedelmességet. Minélfogva nyilván azon jog is megillette elsőrendű alperest, hogy az iránti kétség esetében, vájjon egyes hagyatéki ingók miféle nemű tárgyak közé tartoznak s hogy névszerint, vájjon a keresetben elősorolt tárgyak az ingók azon osztályaiba sorozhatók-e, melyekre vonatkozólag az örökhagyó választási jogot engedett felperesnőnek, esetleg utóbbi nézetével és akaratával szemben is határozhasson, s elsőrendű alperes a végrendelet szövege által egyáltalában nem volt elzárva attól, hogy a keresetben 1., 3., 13., 15. és 16. pontok alatt elősorolt ingókra vonatkozólag, melyeket másodrendű alperes — saját beismeréséhez képest — a maga részére átvett és felperesnőtől elvitetett, azt állapithassa meg, hogy azok másodrendű alperest, mint egyetemes örököst illetik, valamint attól sem, hogy a keresetben 1'.. 9.. 14. és 17. pontok alatt elősorolt könyves szekrényt, 2 drb. barna keretű képet, 2 bibliát és a tűzmentes pénzszekrényt a pozsonyi evangélikus egyházi conventnek, illetve a városi múzeumnak adhassa át, a mi 4. alatti elismervény tanúsága, illetve a nevezett egyetemes végrendeleti örökös beismerése, illetőleg nyilatkozata szerint meg is történt. Az alperesek által beismert azon tény tehát, hogy a kereseti tárgyak a végrendeleti végrehajtó intézkedése folytán, mint eldöntése szerint nem felperesnő választási körébe tartozók, utóbbitól elvitettek, magában véve még nem képez jogsérelmet felperesnő ellenében és nem állapítja meg az azok kibocsátására, esetleg kártérítésre vonatkozó kötelezettséget alperesek részérő!. Azon felperesi állítás pedig, hogy felperesnő alperesek által megfélemlítve kényszeríttetett a kereseti tárgyak kiszolgáltatására, bebizonyitottnak nem tekinthető. Ugyanis a 6 drb. családi képre vonatkozólag Z. Károly tanún kívül felperesnő testvérei M. Mária és N. Emília is azt vallják, hogy nemcsak alperesek követelték felperesnőtől a kérdéses képeknek az átadását, hanem hogy ezt Z. Károly felperesnőnek akkori bizalmi embere is tanácsolta neki, továbbá hogy felperesnő kérte, hogy a képek közül egy vagy kettő engedtessék neki át. A két elöbbeni tanú vallomásából pedig az vehető ki, hogy maga felperesnő hozta el a kivánt képeket szobájából, sőt N. Emília ezt kifejezetten vallja, annak megerősitésével, hogy ő segédkezett a képek elhozatalában felperesnőnek. Mely körülményből, tekintettel különösen a Z. Károlv vallomására, joggal vonható le azon következtetés, hogy felperesnő a végrendeleti végrehajtó eldöntésén megnyugodott. Felperesnőnek nevezett kihallgatott testvérei azt vallják ugyan, hogy alperesek, különösen pedig H. Károly végrendeleti végrehajtó követelőleg és kíméletlenül léptek fel felperesnővel szemben a kereseti ingatlanok kiadása iránt, azonban eltekintve attól, hogy a nevezetteknek ezen vallomása ellensulyoztatik Z. Károlynak ellenkező vallomása által, alpereseknek állitólagos éles modorú fellépte, melyre felperesnő magatartása is alkalmat szolgáltathatott, a ki a tanuk vallomása szerint szintén ingerült volt, önmagában véve még nem volna felperesnő megfélemlítésére alkalmas kényszereszköznek tekintendő. M. Mária pedig azon vallomásával, hogy H. Károly kijelentette volna felperesnő előtt, hogy utóbbi nem fogja megkapni a néhai H. Rezső által neki hagyományozott 12,000 frtot, ha a kereseti tárgyakat ki nem szolgáltatja, mely állitólagos nyilatkozat a fenforgó körülményekhez képest egyedül voloa fenyegetésnek vehető, egymagában áll, sőt erre vonatkozó előadása a Z. Károly határozott vallomása által megerőMenittetik. Ezen körülmények közt a felperes által alperesek részére, utóbbiak állitólagos kényszerítő felépésere vonatkozólag felajánlott föeskü megítélésének nem volt helye, valamint a szabatos alakban csakis a végiratbau elkésetten az iránt felajánlott főeskü sem jöhet tekintetbe, hogy alperesek a kereseti tárgyakat felperesnő nyilvánított akarata ellenére vitették el. A felperesnő által a keresetben 13 pont. alatt foglalt gyürü tulajdonára vonatkozólag felajánlott egyoldalú eskü részére, az állítását támogató egyéb körülmények hiányában, szintén nem volt megítélhető. A perköltségek kölcsönös megszüntetését a per sajátszerű körülményei indokolják stb. A budapesti kir. itélő tábla (okt. 20-án 1890. év 21,850. sz.): az első bíróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja stb. A m. kir. Curiii (1891. okt. 28,963. sz.): A kereset főtárgyára vonatkozóan mindkét alsó biróság Ítélete részben megváltoztatik és ha felperes a részére ezennel megítélt becslő esküt leteendi arra: »hogy a keresetileg követelt 2. tétel alatti könyvszekrény értéke 50 frt, a 3-ik tétel alatti irószekrény értéke 20 frt, a 7-ik tétel alatti légmérő értéke 16 frt, a 8-ik tétel alatti hévmérő értéke 4 frt, a 9-ik tétel alatti két arany és két barna rámájú képek értéke 100 frt és a 16. tétel alatti fénykép értéke 5 frt volt, az esetben alperesek egyetemlegesen köteleztetnek tűrni, hogy a most felsorolt tárgyak összesen 195 frt s jár. erejéig felperes néhai H. Rezső hagyatéki vagyonára végrehajtást vezethesseu. Az eskü le nem tétele esetében felperes keresetével elutasittatik. Azonban felperesnek szabadságában álland a fentebb felsorolt egyes tételeire, esetleg azoknak csekélyebb értékére is a becslő esküt letehetni és ez esetben a felperes részére megítélt összeg a becslő esküvel bizonyítandó értéke fog végrehajtás alapjául szolgálni. Egyebekben a másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: A kereset alapjául A. alatt felhozott alperesek által sem kifogásolt végrendelet 32-ik pontja szerint kétségtelen, hogy néhai H. Rezső feljogosította a felperest a hagyatékát képező szobabeli bútorokból, ruhaneműekből és egyéb házi felszerelvényekből azoknak kiválasztására és igénybe vételére, melyekről kifejezetten máskép nem intézkedett; végrendelkezőnek ezen világos rendelkezésével szemben a végrendeleti végrehajtónak joga nem terjedhet ki arra, hogy felperesnek a választást egyáltalában megtagadhassa, mert a végrendelkező végrendeletének ugyanazon pontjában foglalt s a végrendelet végrehajtására vonatkozó intézkedése csakis a végrendelet azon értelmezésére terjedhet ki, mely kétséget engedhetne meg, a mi a jelen esetben nem forog fenn. Ennek előre bocsájtása után első sorban az döntendő el, hogy a felperes által követelt és keresetében tételenként felsorolt tárgyak közül melyek tekinthetők olyanoknak, melyekre választási joga kiterjedhet, illetőleg melyek azok, melyek a bútorok, ruhák és házi felszerelvények közé tartoznak, ebből kifolyólag tekintve, hogy a keresetileg követelt tárgyak közt ruhaneműek elő nem fordulnak, tekintve, hogy a butorneműekhez rendeltetésüknél fogva csakis a keresetben 2., 3. és 17. tételek alatt felsorolt könyvszekrény, irószekrény és tűzmentes szekrény, a házi felszerelvényekhez pedig a keresetben 7. 8. 9. és 16. tételek alatt felsorolt légmérő, hévmérő, két arany rámájú, két barna rámájú képek és egy álló rámájú fénykép tartozhatnak, mert a keresetileg követelt többi tárgyak rendeltetésüknél fogva sem a bútorok, sem a házi felszerelvények közé nem sorolhatók és különösen nem sorolhatók a családi képek, melyek csakis a családtagok emlékezetére és megörökítésére szolgálhatnak, s így azokat felperes sem kiválasztani, sem követelni jogosítva nem lehet. Ehhez képest tekintve, hogy alperesek elismerték, miszerint a keresetben 2., 3., 7., 8., 9., 16. és 17. tételek alatt kövelelt bútorok és házi felszerelvények kiszolgáltatását felperesnek megtagadták, másrészről elismerték azt is, hogy ezen tárgyak már birtokukban nincsenek s azokat természetben ki sem szolgáltathatják, ennélfogva a 17. t. a. tűzmentes pénzszekrény kivételével, azoknak felperes részére a pts. 237. §. értelmében megítélt becslő eskü letételétől feltételezett értéke volt felperesnek megítélendő és pedig azért, mivel a másodrendű alperes önmaga is elismerte, hogy azok mint már nem létező tárgyak szakértők által meg nem becsülhetők és mivel a másodrendű alperes által elleniratilag 2. alatt felhozott, alperesek által felperes közbenjötte nélkül egy oldaluan felvett leltár, felperessel szemben az értékre nézve bizonyítékot nem képezhet.