A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 9. szám - Mi a bíró teendője, ha ügyvédjelölti képesítéssel nem biró segéd ügyvédjelölti minőségben tárgyal s a tárgyalás befejezése után ügyvédjelölti minőségét - miután ilyennel tényleg nem bir - igazolni nem tudja?

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 9. számához. Budapest, 1892. február 28-án. Köztörvényi ügyekben. A Kassai kir. itélö táblának 1. számú polgári döntvénye. Keddig rendelheti) el az issi. évi LX. t.-cz. iso. §-a alapján az árverésen eladott ingatlan vevőjének birói kiküldött által való birtokba helyezése .' Határozat: Az 1881. évi LX. t.-c. iSo. §-a alapján csak akkor rendelhető el az árverésen eladott ingatlan vevőjének birói kiküldött által való birtokba helyezése, ha ezt a vevő a vételi bizonyítvány kézbesítésétől, illetve a mennyiben az árverési feltételek szerint a tényleges birtokbavétel joga későbbi időponthoz van kötve, ennek az időpontnak beálltától számítandó egy év alatt kéri. Indokok: A végrehajtási törvény 180. §-a ama rendelkezésének, hogy abban az esetben, ha az árverés napjától számítva nyolc nap alatt előterjesztés nem adatik be, az árverési vevő kívánhatja, hogy a megvett ingatlan birtokába birói kiküldött által s S'.ükség esetére karhatalom alkalmazása mellett behelyeztessék, kétségtelen az az intentiója, hogy a bíróság kiküldöttjének közbejöttével létrejött árverési vétel esetében a vevő ne legyen kénytelen birtoklási jogát per utján érvényesíteni, hanem hogy a vételügylet alapján szerzett igényei a lehető legrövidebb utón nyerjenek kielégítést. Midőn a törvényhozás gyors jogsegélyben kívánta részesíteni az árverési vevőt, semmi esetre nem tartotta szem előtt azokat az eseteket, melyekben a vevő az árverés jogerőre emelkedése után éveken át tűri a végrehajtást szenvedőt, vagy más harmadik személyt a birtokban és csak évek multával határozza el magát arra, hogy birtoklási jogainak érvényt szerezzen. A törvény eme célzatának s e célzat következményeinek helyes felismerése vezette a bíróságokat arra, hogy oly árverési vevőkkel szemben, kik éveken át nem szorgalmazzák birói uton való birtokba helyezésüket, a végrehajtási törvény 180. §-ának jogkedvezményét meghaladja. E tétel a törvényes gyakorlat által általánosan elfogadottnak tekinthető. Csak az időpontra nézve, a melynek beálltával e jogkedvezmény többé igénybe nem vehető, eltérő a gyakorlat. A fennállott budapesti kir. ítélőtábla több esetben a végrehajtási törvény 180. §-át ugy értelmezte, hogy a birtokba helyezés elrendelésének csak a végrehajtási eljárás befejeztéig lehet helye, ellenben más esetekben a vevő tulajdonjogának bekebelezését fogadta el \égsö határidőül, sőt voltak esetek, a melyekben azt is kimondotta, hogy a végrehajtási eljárás az árverési vevő tulajdonjoga bekebelezésének elrendelésével befejezettnek tekintendő. Okszerűen azonban nem a vevő tulajdonjogának bekebelezése, sem a végrehajtási eljárás befejezésének határozatlan időpontja nem lehet végső határideje a birtokbahelyezés elrendelésének, mert e két időpont bármelyikének elfogadása mellett előfordulnának esetek, melyekben a végrehajtási törvény 180. §-a jogkedvezménye aránytalan rövid időre volna szorítva és viszont esetek, a melyekben az aránytalan hosszú idő alatt volna igénybe vehető. Mindkét eshetőség ellenkeznék a törvény viiágos céljával s különösen akkor volna indokolatlan a vevő birtokba helyezési kérvényének elutasítása, midőn tulajdonjogának bekebelezése a vételár azonnali kifizetése esetében nyomban megtörténik. Ezek szerint a végrehajtási törvény 180. §-ának ily értelmű magyarázata el nem fogadható, de nem is a törvény mikénti értelmezéséről van itt szó, mert a törvény egyáltalában nem intézkedik a végső időpont tekintetében. Itt a törvény hézagának esete forog fenn s e hézag az analógia szabályai szerint egészítendő ki. Legközelebb áll a végrehajtási törvény 180. §-a jogintézményéhez a sommás visszahelyezés. Igaz ugyan, hogy a végrehajtási törvény 180. §-ában a vevőnek a vételi ügylet alapján szerzett birtokba vehetési jogának érvényesítéséről van szó, ellenben a sommás visszahelyezés a már létezett, de megháborított birtokot védi; tekintve azonban, hogy ugy itt, mint amott a tételes jog szabályaival ellentétes önhatalmú tényleges birtoklásnak a rendes per útjától eltérő rövid uton való megszüntetéséről van szó, legtöbb jogosultsága van annak a felfogásnak, mely abból kiindulva, hogy sommás visszahelyezési perben csakis a birtokháboritás tényétől számított egy esztendő alatt indított kereset vezethet sikerre és hogy a végrehajtási törvény 180. §-a szerint helyt fogható birtokba helyezési eljárás mindenesetre rövidebb a sommás visszahelyezésnél, arra a következtetésre jut, hogy az árverési vevő, a ki egy esztendő alatt nem szorgalmazza birtokba helyezését, a végrehajtási törvény 180. §-ának jogkedvezményében többé nem részesíthető. Az egy esztendei határidő rendszerint akkor veszi kezdetét, midőn a vételi bizonyítvány a vevőnek kézbesittetik, mert csak ennek kézhezvételével jut abba a helyzetbe, hogy a birtokba helyezést kérhesse. Kivételt képeznek azok az esetek, melyekben az árverési feltételek intézkedése szerint a vevő csak valamely későbbi időponttól fogva léphet birtokba, mely esetekben magától érthetően az egy évi határidő csakis e későbbi időpont beálltától számitható. Hitelesíttetett az 1892. évi február hó -i-én tartott ülésben. teljes A birtok- vagy jogháboritás által szenvedeti magánjogi sérelmeknek orvoslása, — a ha borítás akár egyesek, akár községek mint erkölcsi testületek es ezeknek képviseletére jogosult egyén vagj testület határozata alapján követtetik is el, tehát ugy egyesekkel, mint községekkel szemben, — a birói hatáskörbe tartozik. A vámosmikolui kir. járásbíróság (1891. ápril 16-án 980.) : Kallós János ügyvéd által képviselt H. Károly felperesnek Kádár Kálmán ügyvéd által képviselt T. község volt úrbéresei és zsellérei képviseletében R. Nándor községi bíró alperes elleni visszahelyezés iránti perében következőleg itélt: Alperes R. Sándor által képviselt T. község volt úrbéresei és zsellérei kötelesek az őket illető közös legelőt felperesnek békés és oly módon való közös használatába visszabocsátani, hogy azon felperes juhai legelhessenek stb. Indoko k: Miután alperes elismerte azt, hogy T. községében volt úrbéres és zselléreket illető legelő ez ideig egyénileg felosztva nincs, hanem közösségben birtokoltatik és kezeltetik és elismerte azt, hogy a volt úrbéres és zsellérek tulajdonát képező közös legelő mikénti használata feletti rendelkezési jogot ez ideig a képviselőtestület és ezzel a községi bíró gyakorolták: mindezeknél fogva a volt úrbéres község egyetemének képviseletére a községi biró bírván jogosultsággal, az alperes által a képviseletre vonatkozólag tett kifogásnak hely adható nem volt és pedig annál kevésbé, mivel a panaszolt háboritást nem a volt úrbéresek és zsellérek közül egyesek, hanem a képviselőtestület határozata folytán a községi biró és pedig nem mint a politikai község, hanem mint a volt úrbéres és zsellérek egyetemének képviselője, megbízója követte el. De nem volt hely adható alperes ama kifogásának sem, hogy a képviselőtestület és a községi biró tilalma, illetve határozata mezei rendőri ügyben és ezen szempontból hozatván, az ellen nem sommás visszahelyezési pernek van helye, hanem jogorvoslatnak, mivel a volt úrbéres és zselléreket illető közös legelő nem a politikai község, hanem magántulajdont képez s így a politikai község képviselőtestülete avagy a községi hatásköre arra, hogy a magántulajdont képező közös legelőn a legeltetés miként és mily barmokkal történjék és ezzel annak mikénti használatára befolyást gyakoroljon, ki sem terjed s ez mezei rendőri intézkedést igénylő ténynek nem tekinthető. Azonban azt, hogy a közös birtok, tehát a volt úrbéres és zsellérek közös legelőjének mikénti birtoklása felett az arra jogosítottak többsége határoz s így alperes tartozott volna igazolni, hogy felperes juhainak a közös legelőn való legeltetése a jogosultak többsége által hozott határozat folytán lett megtiltva, a mit azonban alperes igazolni meg sem kísérlett. Tekintve azt, hogy alperes elismerte, miszerint felperes a képviselőtestületnek hozott határozatával lett első izben eltiltva attól, hogy juhait a közös legelőn legeltethesse s ekkép miután 1890. évi február havától egész 1891. évi ápril 7-éig, mint a második eltiltás idejéig, még ha igazoltatott volna is, hogy az 1890. évi február havában hozott határozat a birtokosok többsége által hozatott egy év és egy napnál hosszabb idő telt el, és ez által mivel alperes azt, hogy ezen idő alatt kép viselőtestületi határozat folytán felperes újból eltiltatott volna, nem is állította, az elbirtoklás bevégeztetett. Tekintve azt, hogy alperes elismerte, miszerint felperes a peres legelő használatára jogosított és hogy juhai 1889. évi május 1-től egész 1891. évi ápril 7-ig, mint a háboritás napjáig a közös legelőn legeltek és végül tekintve azt, hogyha való vo'na is alperesnek amaz állítása, hogy felperes minden évben és több izben szóval is el lett tiltva, egyesek, habár a biró vagy képviselő tagok által is a juhok legeltetésétől, ezen tilalom egyfelől azért, mert nem a birtokosok többsége által tétetett, másfelől pedig azért nem érdemel birói figyelmet és gyakorolhat befolyást az ügy eldöntésére, mivel az ily szóbeli és alkalmilag tett tilalom a békés birtoklás megháboritására nem alkalmas és e szerint a bíróság ugy a tanuk kihallgatása, valamint a főeskü általi bizonyítást mellőzendőnek találta. Alperest T. község volt úrbéres és zsellérsége egyetemének képviseletében az ítélet szerint marasztalni kellett, m-írt egyfelől igazolva lett,